9.Fejezet A szőke ragadozó

(Kedves Directioner olvasók! Ezentúl néha bepillantást nyerhettek Harry szemszögébe is, hogy mindent érteni lehessen, és hogy azért arról is tudjunk,hogy mi jár a mi Vámpír Hazzánk fejében  :) remélem tetszik ez a kis ujjdonság. Jó olvasást :) xx.).


Csodásan aludtam az éjszaka, ám a történtek egy kis magyarázatra szorultak.Ahogy kinyitottam a szemem rögtön láttam, hogy Harry elég szorosan a karjaiban tart. Eszem ágában sem állt ezen változtatni, ezért csak én is ráhelyeztem a kezem a mellkasára.Nagyon meglepődtem, mikor éreztem hogy nincsen rajta póló. Tudtam hogy ez csak egyet jelenthet. Bokszerban van.Azonnal arrébb vágtam magam az ágyon.
-Gond van?-Nézett rám ártatlanul.
-Ömm..semmi.-Válaszoltam elvörösödve.
-Akkor meg?-Húzott magához közelebb.Én csak megrántottam a vállam és még jobban csökkentettem a távolságot kettőnk között. Ez eléggé tetszett neki amint láttam.

*Harry szemszöge*

Az egész éjszakát Melanie mellett töltöttem. Jó volt újra a közelében lenni.Amíg aludt végig figyeltem őt. Néha mozgolódott, és nyöszörgött álmában.Ajkaim akkor húzódtak mosolyra igazán, mikor a nevemet mondogatta .Egyszerűen nagyon édes volt.Annak ellenére, hogy én sajnos soha nem vagyok fáradt szellemileg, jól esett pihenni mellette.Tudtam, hogy mikor felébred azt akarja majd, hogy megmagyarázzam neki az elmúlt egy hónapot. Azt, hogy miért hagytam szenvedni őt, a teljes magányban. Nagyot sóhajtottam, és apró puszikkal illettem a testét, amire ő még álmában is nyöszörgött.Ahogy eltelt pár óra hossza, láttam, hogy lassan kinyitja a szemeit, és ajkain egy halvány mosoly terül szét. Kezeivel megérintette mellkasomat, de rögtön arrébb is ugrott.Megkérdeztem tőle, hogy gond van-e, de ő nemmel válaszolt. Cukinak találtam, hogy kétségbe esetten próbál közeledni hozzám, és örültem is neki.Habár tudtam, hogy ez az egész a kötődés miatt van.
-Szóval, mi volt veled egy hónapon keresztül?-Szegezte nekem a kérdést keményen.
-Ez egy elég hosszú történet.-Próbáltam kicsit halasztani a dolgot.
-Van időm.És, neked is.-Nézett, barna árnyalatú szemeivel az én szemembe.
-Az ok, amiért ilyen sokat gyilkoltam mostanában, te voltál.-Mondtam, amire szemei elkerekedtek.
-E-ezt nem egészen értem.-Dadogta szegény értetlenül.
-A szomjam irántad akkora lett, hogy csak úgy tudtam magam kordában tartani ha sok emberi vérrel táplálkoztam.Nem akartam neked ártani.Féltem hogy megöllek.A kötődés miatt sokkal jobban vágyom rád. Sajnálom hogy egyedül hagytalak.De amit tőlem kaphatsz, az nem több mint néhány kósza ígéret. Meg ígértem hogy meg foglak védeni.Hát megvédtelek magamtól.És ez csak úgy volt lehetséges,ha a szomjam eloltottam más vérével.-Számoltam be neki mindenről.
-K-kérlek ne mondj ilyeneket.-Nyögdécselte erőtlenül Melanie.
-Nehéz elfogadni, de nem akartalak megölni.Értsd meg, én vagyok a 'ragadozó' és te vagy az 'áldozatom'.-Fintorodtam el.Tudtam, hogy a kötődést férre téve Melanie retteg tőlem.Néha eszembe jutott, hogyha megijeszteném, talán félne a közelembe jönni, és akkor nem kellene féltenem magamtól őt..Aztán mindig rá jöttem, hogy talán kicsit többet érzek iránta a kötődésnél.Utáltam ezt a szót.KÖTŐDÉS. K-Ö-T-Ő-D-É-S. Olyan mintha a rabszolgám lenne.Undorodom ettől. Bár sosem hallottam volna ezt a szót.A gondolataimból az zökkentett ki, hogy hirtelen éreztem Melanie apró ajkait, az én ajkaimon.Próbáltam dominanciát szerezni, és a nyelvemmel az ajkai közé furakodni. Sikeres volt a dolog.Lágyan csókolni kezdtem őt, majd mikor ajkaink pár centi távolságra lettek egymástól, ízlelgetni kezdtem a csókunkat.Lassan végig nyaltam az ajkaimat, mert tudtam hogy ez hogyan fog hatni rá. Arca vörös lett, tekintete kerülte az enyémet. Imádtam mikor ilyen kis szégyenlős.Mániámmá vált húzni az agyát a hülyeségeimmel.Élveztem, mikor robbanékonyságból csinál dolgokat.Ajkaimon egy vigyor terült szét, amire ő megforgatta a szemeit.
-Nekem is lehet egy kérdésem?-Néztem a barna hajú lányra aki előttem térdelt az ágyon.
-Lehet.-Jelentette ki, és én egy kis kíváncsiságot érzékeltem a hangjában.
-Félsz tőlem?-Néztem egyenesen a szemeibe, melyek meglepődöttséget tükröztek. Tekintetével a takarót kezdte nézegetni, ujjaival babrált.Nem válaszolt, mégis értettem a választ. Utáltam ha olyas valaki félt tőlem, aki sokat jelentett nekem.Átvéve Melanie pozícióját, én is feltérdeltem és közelebb húztam őt magamhoz. Érdekes, hogy ő az a lány,akivel másfél hónap alatt semmi komoly nem volt.Amiről ő biztos nem tud, az az, hogy nem kevés lány járt a szobámban ezelőtt.De mióta ismerem, egyel sem volt dolgom. Hű voltam hozzá, anélkül hogy együtt lettünk volna.Hiába próbáltam elhitetni magammal hogy minket csak ez az átkozott kötődés tart össze, nem ment.Nem akartam őt szeretni.Ez csak fájdalommal és bűntudattal járt volna, hisz én úgysem mindig tudnám visszafogni magam mellette, ő pedig nem bírná ha állandóan veszélynek lenne kitéve. Ahogy térdeltem előtte, ő feszülten nézett végig csupasz felsőtestemen.Arca lángba borult. Testemet neki hajtottam az övének, és fejemet a nyakába borítottam.Mellkasa egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt. Ajkaimat a vállára nyomtam, és egyre feljebb haladva hagytam rajta nedves csókokat.Az előttem lévő lány elsápadt és remegni kezdett.Nem tudtam, hogy hogyan kellene elmondanom neki, hogy nem kell félnie hiszen csak őt szeretném, nem pedig a vérét.Végül semmit sem mondtam neki, csak folytattam.Még feljebb haladtam, az áll vonalán Keresztül egészen az ajkaiig. Láttam egy kis megkönnyebbülést az arcán. Szemétnek éreztem magam, mert kihasználtam a hamis érzelmeit.Sajnos tudtam,hogy ő igazából nem érez irántam semmit.Bennem túl sok minden vonzotta őt.Már maga az is hogy vámpír vagyok, ezért kikészítem az érzékeit már a puszta jelenlétemmel.Aztán ez az egész kötődős dolog, amit kicsit sokat emlegetek.
-Ki megyek hogy átöltözhess.-Kezembe fogtam az arcát, majd kimentem és átmentem a saját szobámba.

Felkaptam egy nadrágot és egy póló,majd le mentem.Leérve egy lány szőke tincseit pillantottam meg. Kicsit sem tetszett amit látok.Ő volt az aki miatt az életem romba dőlt.Tudom hogy Louis azt mondta Melanie-nak hogy ő változtatott át, de ez nem így volt.Loui-nak bűntudata volt, hogy nem tudott megvédeni ettől a nőtől.                              

*Vissza emlékezés*

Már több mint egy hete tudatában vagyok annak, hogy az egyik legjobb barátom Louis vámpír. Nem olyan régen megtudtam hogy Liam is a fajtájuk számát gyarapítja.Egyszerűen nem bírtam felfogni.Vámpír. Hogy a fenébe lehet valaki vámpír?Mindegy. A dolgok vissza fordíthatatlanul megváltoztak.De ha nem így lett volna, nem ismerem meg Liana-t, Loui egyik szintén vámpír ismerősét.Gyönyörű és kedves lány.Nem olyan típus aki szívesen árt az embereknek, vagy bárkinek.Két napja találkoztunk először, de valahogy totál bele estem. Megszervezett egy kisebb esti találkozót erre a kis rétre.Még nem ért ide, mert kicsit korán jöttem. Louis azt mondta hogy nem jó ötlet eljönnöm, mert nem bízik a szőke, varázslatos lányban.

-Ugyan kérlek, ez a lány a légynek sem tudna ártani.-Ez volt Louis-hoz az utolsó mondatom mielőtt eljöttem. És most, itt várok Liana-ra. Boldogsággal tölt el, hogy végre úgy érzem, valaki őszintén viszonozza az érzelmeim.Felemeltem a fejem hogy körbe nézzek, és akkor megláttam őt. Gyönyörű volt.Halványkék ruhája egybe olvadt az éjszakával. Szőke tincsei maga voltak a nap sugarai.Álmomban sem láttam még hasonló szépséget.Mikor közelebb ért hozzám, végre világoskék szemeibe nézhettem, melyekben egy szürke folt is volt.Elaléltam bájos tekintetében.A szemei..valahogy mégis furcsák voltak.Kicsit azt mondhatnám hogy ijesztőek. Egy jó másfél órát töltöttünk együtt a kis réten, majd felajánlottam neki, hogy jöjjön át hozzánk. Tetszett neki az ötlet, csak annyit változtatott rajta, hogy az ő lakásába menjünk.Bele egyeztem,elvégre nem tudtam nemet mondani a csodaszép lánynak.Felmentünk hozzá és a szobája felé vettük az irányt. első randin nem nagyon fektetem le a lányokat.Még sem vagyok egy nagy tapló.Egy darabig nagyon jól elvoltunk a szobájában, élveztük egymás közelségét.Mikor már kicsit hiányos öltözékben voltunk, ő egyszerűen csak a falnak paszírozott, és éles szemfogaival bele mart a nyakam zsenge bőrébe.
-M-Mi a franc..?-Kérdeztem nagyon meglepődve.A lány elhúzódott tőlem, egyik kezével lefogta a két kezem, a másikba pedig beleharapott,és a számra nyomta.Ömlő vére azonnal leszaladt a torkomon. Innentől minden elsötétült.Arra ébredtem hogy Louis sír mellettem.
-Mi a baj haver?-Kérdeztem értetlenül.

-Elkéstem.Sajnálom.-Törölte le a könnyeit.Azonnal érthetővé vállt számomra minden.Nem akartam elhinni. Én is elátkozottá váltam.Hirtelen éreztem hogy a torkom ki van száradva, és azonnal feltámadt bennem a vadász ösztön. Louis elvitt vadászni, és mindenről beszámolt.                   

*Vissza emlékezés vége*

*Melanie szemszöge*

Ahogy Harry ki ment, gyorsan felöltöztem és megmosakodtam.Az a bolond srác, boldogabbá tesz. Elindultam lefelé a lépcsőn, és akkor láttam, hogy egy szőke lánnyal áll szemben. Éreztem hogy vámpír, ezért a lándzsámért nyúltam,ami mindig az övemhez volt erősítve.A lány ahogy megérezte a jelenlétem, tekintetét felém fordította.Vágyakozva nézett rám.A hideg is kirázott tőle.
-Ő ki?-Kérdeztük egyszerre a lánnyal. Harry oda állt mellém.
-Melanie, ő Liana.Liana, ő Melanie,Louis unoka húga.-Nézett Harry merészen, mégis félve a lányra.
-Én hozzád jöttem Hazza.-Mondta kéjesen a szőkeség.Abban a pillanatban a lándzsám szívesen a fejébe állítottam volna.Annyira unszimpatikus volt.
-Mit akarsz?-Kérdezte Harry keményen.
-Gyere vissza közénk.-Követelte a lány. Harry oda sétált a Liana-hoz és karon ragadta.
-Soha.Menj innen.-Emelte meg a hangját kicsit Harry.
-Velem jössz!-Kiabálta a lány. Harry szemében megtörtséget láttam.
-M-Mi a ...Harry..-Dadogtam.
-Ugyan kérlek, én változtattam át.-Húzta pimasz vigyorra ajkait Liana. Mindent megértettem. Az a bizonyos kötődés köztük is érvényben volt.
-N-Nem..Hagyd őt!-Mondtam erőtlenül.Testem elgyengült.Kétségbe voltam esve.
-A többiek már várnak rád Harry. Hallottunk a nem rég történt gyilkolászásaidról. Vissza akarunk kapni téged.-Harry tekintete zavart lett.A teste engedelmességre kényszerítette.Rám nézett, és elmentek. Zokogva estem össze.
-Mi a baj?-Kérdezte Zayn, Louis társaságában, mert éppen jöttek le az emeletről.
-H-Harry..meg valami Liana..Elmentek.. -zokogtam.Louis ökölbe szorította a kezeit és szólt a többieknek. 
-Zayn! Te itt maradsz! Jól védelmezel.Vigyázz rá!-Mutatott rám Lou és elment a többiekkel.
-Én is megyek!-Mondtam Zayn-nek.
-Dehogy is mész!-Jelentette ki.Könnyek gyűltek a szemembe, felkaptam a lándzsám az övemről és kiszaladtam az ajtón.Zayn persze azonnal utánam jött.
-Kérlek Zayn.Tedd meg nekem ezt.-Könyörögtem.Szemeiben sajnálat tükröződött.
-Rendben..Kapaszkodj,és diktáld az utat.-Mondta és felkapott a hátára.
-Honnan tudod hogy..-Motyogtam.
-Figyeltelek.Azt hitted egyedül vagy, pedig figyeltem minden apró mozdulatodat.-Mondta és merészen markolta meg a combom.Meglepődtem, és egy kis nyögés hagyta el a szám. Erre Zayn mélyen kuncogott és elindult.
-Itt, balra!Azt hiszem.-Irányítottam.
-Azt hiszed vagy biztos?-Kérdezte.
-Nem tudom.-Nyafogtam.Balra fordult, bízva az ösztöneimben.Még egy jó ideig én diktáltam merre menjen, és nem sokára meg is pillantottam Niall szőke haját.
-Itt vagyunk.Mit akarsz tenni?-Kérdezte, és láttam rajta hogy nem hiszi hogy bármit is tehetnék.
-Megkeresem Harry-t.Jössz vagy maradsz?
-Jövök, mert vigyáznom kell rád.-Engedett le a hátáról.
-Mit keresel itt?-Nézett rám Niall elkerekedett szemekkel.
-Harryt.-Válaszoltam egyszerűen, majd szaladni kezdtem egy lepukkant épület felé.A két srác erőfeszítés nélkül tartotta a tempóm.Jó ideje szaladtunk már és nem kicsit elfáradtam. Zayn észre vette, és egy gyors mozdulattal a hátára kapott.Gyorsítottak a tempón, és már az épületben voltunk mikor megkértem Zayn-t hogy tegyen le. Így is lett.El indultam egy szoba felé és benyitottam. Beérve Louis-t láttam meg a földön feküdve. Mellkasa nagyon gyorsan emelkedett és süllyedt.Feljebb néztem és Liana-t pillantottam meg. Véres kezeit törölgette szürke ruhájába.
-Elintézem.-Jelentette ki Niall és elvitte Louist.A szőke lány rám pillantott és kitört belőle a nevetés.
-Komolyan azt hiszitek hogy bármit is tehettek?Egy gyenge vámpír és egy képzetlen kislány, aki vadásznak született.-Szavai felhergeltek, és nem csak engem, hanem Zayn-t is.Tudtam, hogy pontosan ez a célja.
Zayn előre tett egy lépést, de a lándzsámat bele nyomtam a hasába.Persze csak óvatosan.Ő erre felszisszent, és értetlenül nézett rém.
-Mit akarsz hogy elengedd Harry-t?-Kérdeztem rezzenéstelen arccal.
-A véred.Az összeset.-Válaszolta szemét vigyorral a képén.Tudtam hogy most nem szabad félnem.
-Vedd el!-Mondtam és a kezembe szorítottam a lándzsám.Ő halványan elmosolyodott és közelebb jött hozzám.Kezeit felém nyújtotta, mire én férre löktem azt a lándzsámmal.Erre ő lefogott, esélyem sem volt.Hatalmas szerencsémre Zayn nagy erővel neki csapódott Liana-nak, aki elvágódott a padlód.
-Remélem tudod hogy mit csinálsz.-Nézett rám Zayn.Csak bólintottam és szokásos módon megforgattam a lándzsámat, ami ismételten kinyílt.
-Igazából, nem nagyon tudom hogy kell ezt használni.-Vallottam be,miközben a szőke lány össze szedte magát.Ismét szaladni kezdett felém, én pedig semmi mást nem tudtam tenni, mint össze szorítottam a szemem és kitartottam a bárdot magam elé.
-Mozdulj meg!-Üvöltötte Zayn, kezemet megfogta a karomnál és irányítani kezdte.Csapkodott vele jobbra, balra.Az előttem álló lány az utolsó csapásnál, melyet én végeztem, sikítva esett össze.Kezeim remegni kezdtek, de tudtam hogy nincs időm ilyesmire.Meg kellett találnunk a többieket.Ki mentünk a szobából és akkor szembe találtam magam vele.Azzal a fiúval, aki ugyan nem önszántából, de mégis eljött ezzel a nővel. Mélyen bántott a dolog, pedig nem az ő hibája volt.
-Mondd hogy jól vagy.-Motyogtam halkan.A szemeiben meglepődöttséget és félelmet láttam.
-Jól érzem hogy ez nem a te véred, ugye?-Nézett végig rajtam. Tekintetét követve én is végig mértem magam.Egyenesen hányingerem lett.Tiszta vér volt az egész ruhám meg a kezem.
-I-Igen.Hol vannak a többiek?-Dadogtam.
-Elvitték Louis-t.-Hajtotta le a fejét.
-Vigyél oda engem is.-Utasítottam keményen.Bólintott és haza mentünk.Nem gondoltam hogy haza hozták. Minden eszembe jutott, csak ez nem.Felmentem a szobája elé, ahol Liam-mel találtam szemben magam.
-Hogy van?-Kérdeztem aggodalmasan.
-Ne menj be hozzá!-utasított Liam.Nem tehettem mást.Tudtam mi lesz hogyha nem kap vért. Mégis csak az unoka testvéremről volt szó.Bementem, és láttam hogy Louis nagyon rossz állapotban van.
-Sajnálom, de esélytelen.Hármunkat csapolt már meg.-Magyarázta nekem Niall.
-Meg akarom próbálni!-Mondtam kétségbe esve.
-Menj innen!-Nyöszörögte Loui a földön fetrengve.Semmit sem szóltam csak fölé hajoltam.Nyakamat közel nyomtam a szájához, ő pedig habozás nélkül neki esett.Először fájt, de utána a szokásos csodás érzés végig szaladt a testemen.éreztem hogy Louis egyre szorosabban markolja a pólómat.Örültem neki.
-Louis! Túl sok lesz.-Hallottam Harry hangját. Louis nem állt le, ivott tovább. Egyszer csak minden elhomályosult.Elmosódva láttam dolgokat, de semmit sem tudtam felfogni.Hirtelen mindent beborított a sötétség.Már nem voltam magamnál.