14.Fejezet. Hiányérzet

,,Talán egy napon, évek múlva-ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad."

A plafont bámulva lassacskán elaludtam.Fél éven keresztül aludtam, most mégis álmos vagyok.Sok volt ez a rengeteg új hír egyszerre. Álmomban Harry mellett feküdtem az erdő melletti fűben.Pont mint akkor délután. Mikor felébredtem Mike-ot pillantottam meg magam mellett.
-Hát te?-Néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Elég sűrűn megnézem hogy jól vagy-e.-Mosolygott.
-Értem.-Mondtam kicsit bizonytalanul.
-Nem fáj semmid?-Dőlt le mellém az ágyra.
-Nem. Jól vagyok köszönöm.-Elmosolyodtam azon, milyen aggodalmassággal vizsgálgatja testemet a szemével.
-Kérsz valamit enni? Amúgy is le kellene már szedni rólad újra az infúziót.-Kezdte el piszkálni a kezemből kiálló csöveket.Hirtelen azt hittem szívrohamot kapok.
-E-ez meg mi a fenének van rajtam?-Néztem meglepődve.
-Szerinted fél éven keresztül hogy ettél?-Kuncogott, majd egy gyors mozdulattal kihúzta a csöveket.
-Ahh basszus.-Kaptam a kezemhez.
-Bocsi.De máshogy nem lehet kivenni.-Vágott szomorú arcot Mike.
-Jó-jó.. nem fogok bele halni. -Mosolyogtam.
-Mit szeretnél enni?-Mosolygott.
-Csokiiiiiiiiit!!!-Nyaltam meg a szám.
-Édességet?Biztos ez?-Rázta a fejét kételkedőn.
-Én az édesség megszállottja vagyok!Te el sem tudod képzelni mennyi nasit tudok megenni.Szóval, nem kell most normális kaja.. élet erőre van szükségem-Kuncogtam.
-Hát legyen.-Mosolygott, majd ott hagyott egyedül a szobában. Nem kellett sok idő, hogy vissza érjen.Le ült mellém az ágyra, és a kezembe nyomott egy szendvicset.
-Előbb ezt edd meg, majd utána csokit is kapsz.-Bevallom nagyon gondoskodó volt.Csak bólintottam,majd megettem a szendvicset.
-Naa..megettem..ide a csokival!-Mosolyogtam, vágyakozva.
-Csukd be a szemed.-Kuncogott.Megtettem amit kért, ő pedig lassan az ajkaimhoz érintett valami édességet.
-Találd ki mi ez.-Mondta, majd engedte hogy harapjak egy kicsit a csokoládéból.Kerek volt, és nagyon finom.
-Ferrero rocher?!-Válaszoltam kicsit bizonytalanul.
-Pontosan.Honnan tudtad?-Kerekedett e Mike szeme.
-Ez a kedvencem.-Mosolyogtam és kinyitottam a szememet. Körbe néztem, és megláttam az ágyon a hatalmas édesség rengeteget.
-Még egy játék?-Kérdezte Mike játékos hangon.Nem láttam még ilyennek azelőtt.A kiképzésen is kemény volt.Nem is egyszer megütött, elég durván.
-Jó, de most én!-Tettem a szeme elé a kezem, ezzel késztetve rá, hogy becsukja.Kibontottam egy Twix-et, majd a szájába nyomtam.Mindketten nevetésben törtünk ki, majd Mike válaszra készen kinyitotta a száját.
-Öhm...Twix?!-Kuncogott.
-Fenébe! Telitalálat.Úgy látszik nem csak én vagyok csoki mániás.-Nevettem.Ekkor eszembe jutott, kinek volt a kedvenc csokija a Twix. Harry-nek.A srácnak, aki mindig vissza tért a gondolataimba.
-Jó vagyok.Amúgy elköltözünk.-Mosolygott Mike.
-Hova?-Kíváncsiskodtam.
-Vissza London-ba.Közelebb kell lennünk a VSZ-hez..-Magyarázta.
-Hogy mihez?-Vágtam idétlen képet.
-A Vadász szövetséghez.Neked sem ártana lassan elkezdeni edzeni. A vadászat nem könnyű dolog.-Nézett el mellettem a fiú.
-És ha nem akarok vadász lenni?-Kérdeztem elfintorodva.
-Melanie..figyelj.Hatalmas kiváltság vadásznak lenni.Ezt nem dobhatod el csak úgy.Ráadásul a fél év alatt vérmintákat gyűjtve és nagy kívülállói segítséggel, rájöttünk, hogy te vagy a Blacksmith család utódja. Nincs választásod.A te feladatod kiváló vadásszá válni.-Magyarázta keményen a tényeket.
-É-Én vagyok?-Kerekedtek el a szemeim.
-Igen te vagy.Éppen ezért nem döntheted el mit akarsz. Te vadásznak születtél.A dolgod hogy vámpírokat ölj.-Mondta.Csak bólintottam, majd levettem róla a szememet.
-És, milyen vámpírokat öltök meg?-Kérdeztem remegő hangon.
-Ugye nem gondolod hogy megölünk olyan vámpírokat mint például Harry? Ő úgymond 'elit' vámpír.Nem gyilkol állandóan.Nincs elvetemülve és nem elveszett.
-Hogy micsoda?E-Elveszett?-Motyogtam.
-Elveszett.E szintű.A vámpírok két módon válhatnak 'E szintűvé'. 
Az egyik lehetőség, ha olyan vámpír ad a véréből, aki nem harapott meg.Akkor te teljes értékű vámpír helyett, csak E szintű leszel.
A másik lehetőség, ha túl sokáig éhezik egy vámpír.Akkor megbolondul, és az eredmény megint csak ugyan az lesz.Az E szintű vámpírok nagyon veszélyesek és vadak.Segíteni elvileg már nem lehet rajtuk.-Mesélte.
-Elvileg?-Hunyorogtam.
-Vannak a kivételek.De én még nem láttam hogy valaki vissza változott volna az E szintről.Csak néhány ember képes vissza változtatni őket. Azoknak az embereknek a vérük más mint a többi emberé.Különleges. De, nem tudom mi lehet ebből igaz.Még senki nem számolt be ilyesmiről. Kétlem hogy erre bárki is képes lenne.-Csóválta a fejét. Csak bólogattam, mint aki mindent ért, pedig még jócskán járt az agyam a szavain.
-Ma edzünk?-Törtem meg a már kicsit kínos csendet.
-Ha vagy hozzá elég jól, akkor igen.-Mosolygott.Boldognak tűnt. Talán azért lenne mert edzeni akarok?Nem értem Mike-ot. Jó, bevallom. Egy fiút sem igazán értek. A társasági kapcsolatom sosem volt jó, így a fiúk is kimaradtak az életemből.Be kell vallanom még azt is, hogy Harry-vel csókolóztam először.Ezért volt nekem gyors a tempó, amit ő próbált diktálni.Felpattantam,és lementünk a kertbe.Gyönyörű napos idő volt.
-Jó kezdjük.-Álltam meg vele szemben.Szó nélkül mögém állt, és kezeit végighúzva karjaimon, átfogta a kezeimet.
-Megmutatom hogyan tartsd a fegyvert helyesen.Meg a beállásod is pocsék.-Kuncogott.
-Köszi.Végül is a biztatás sokat jelent.-Forgattam meg a szemeimet mosolyogva.Egyik kezével a lábamat kezdte el igazgatni, ami nekem nem kis meglepetést okozott.A meglepődöttség egy nagyon halk felhökkenést váltott ki belőlem.Mike csak kuncogott, majd beállított egy bizonyos pózba.
-Mindig így kell beállnod.Így nem veszted el az egyensúlyodat.-Lökdösött játékosan.A kezeimet is irányitgatni kezdte, és nem kellett sok idő, hogy ráérezzek a lényegre. Hálából-Mondhatjuk így-szóval hálából megöleltem őt, amire ő csak mosolygott.
 Az idő gyorsan telt. Eltelt egy hét.Kettő. Az edzések jól mentek. Ez valószínűleg annak is köszönhető volt, hogy Mike nem volt durva.Sokkal inkább mondanám gyengédnek.Nem ütött meg, sőt, még arra is vigyázott nehogy elessek. Éppen olvasgattam Mike laptopján a szobámban, mikor bejött.
-Össze pakoltál mindent? Indulunk.-Mosolygott.
-Igen.-Mutattam a 2 bőröndnyi cuccra. Két hete még Nicol szekrényéből öltöztem. Nagyon rendes volt.Azóta elvitt bevásárolni, és vett nekem vagy nyolc szatyor ruhát.Szóval visszatérve a jelenhez.. lecsuktam a laptopot, majd Mike elé álltam.A két hét alatt nagyon jóban lettünk. Közeli barátom lett. Átöleltem, és az arcomat a nyakába temettem. Hiányzott hogy ezt megtehessem Harry-vel. Próbáltam elnyomni magamban a göndör fiú hiányát, de miután mindenről ő jutott eszembe, ez lehetetlen volt. Titkon reméltem, hogy Londonban összefutok vele, de mintha Mike a gondolataimba látott volna, közölte velem, hogy olyan eldugott részre fogunk költözni, hogy elég valószínűtlen, hogy össze futok velük. Amikor utoljára rákérdeztem, miért ne találkozhatnák velük újra Mike csak ennyit mondott.
Más lettél.Kívül és belül is. Megváltozott a külsőd, megerősödött, és egyszerűen..csak más lett.És most már vállaltad a sorsod, hogy vadász legyél.A vadászok és a vámpírok nem ápolnak jó barátságot egymással. Nem hozhatsz szégyent a Blacksmith családra. Évszázadok óta ők a legnagyobb vadászok.Erre persze én csak bólintottam, de nem értettem vele egyet. Fájt hogy holmi úgymond hírnév miatt le kell mondanom azokról akiket szeretek.
-Na mozogj már! Ne állj egy helyben.-Szakított félbe Mike mókás hangja. Felkapta a bőröndjeimet és levitte őket a kocsihoz. Be kell vallanom az az autó bámulatos volt. Nem mindenki rohangál M3-as BMW-vel. 
Beszálltunk, és már csak Nicol-ra vártunk.Mikor aztán ő is le ért, kiszálltam az anyós ülésről, és felkínáltam neki a helyet.
-Szeretném ha te ülnél ott.-Mosolygott aranyosan.
-Ahogy akarod.Mosolyogtam rá vissza, majd ismét be ültem. A felső visszapillantóból láttam, hogy Nicol és Mike feltűnően össze néznek, de nem törődtem vele. Volt egy nagyon jó könyvem, amit még három napja vettem egy kis piacon.A címe a következő volt: My Blood Approves. (tényleg van ilyen könyv :) ) 

Ahogy megláttam, tudtam hogy meg kell vennnem. Vámpíros volt. Egy halandó ember, és egy vámpír fiú szerelméről szólt. A lány a könyvben kötődött a fiú vámpír testvéréhez, és ez nagy problémát okozott. Imádtam ezt a könyvet. Már a felénél jártam, így útközben kaptam az alkalmon hogy tovább olvassam.
-Melanie, az a könyv csak rá emlékeztet.-Suttogta Mike. Szemei sötétek voltak.
-Mike, ez csak egy könyv.-Szorítottam magamhoz birtoklóan a vastag könyvet.Úgy csinált, mint aki meg sem hallotta, beindította a motort, és elindult.Éreztem hogy hosszú út lesz, ezért beraktam a fülesem, és max hangerőn hallgatva a zenét, folytattam az olvasást. Minden egyes betűjét szomjaztam az olvasmánynak.Annyira beletudtam képzelni magamat. Az én szememben a főszereplő lány , Alice, az én voltam.És a fiú, Jack, pedig Harry.Nem az volt a könyv lényege, hogy mi a probléma, csak az, hogy van az a probléma. A könyv reményt adott. Nagyon sok ideje utaztunk már, mikor besötétedett.
-Merre vagyunk?-Hajoltam ki a könyvből.
-London mellett.De ahova megyünk, az pont London másik fele, úgyhogy éjszakára meg kell állnunk.-Lassított le a srác egy kis szálló mellett. Nagyot sóhajtottam, majd kipattantam az autóból. Hideg szél járta át a testem. Meglepő volt, mert napközben elég meleg volt az idő.
-Várjatok meg itt.-Utasított Mike. Én és Nicol csak bólintottunk, és neki dőltünk a luxus autónak.
-Hiányzik neked, igaz?-Tette fel a váratlan kérdést Nicol. Már két hete egy szó sem esett Harry-ékről. Tudtam, hogyha kiselőadást tartok arról, mennyire is fáj hogy nincs velem, a könnyek beborítanak itt mindent. Ezért inkább csak bólintottam, majd lehajtottam a fejemet.
-Én is voltam már nagyon szerelmes.-Halloztam hangján a töröttséget.
-És, mi történt?-Kérdeztem, bár tudtam hogy ez fájni fog neki.
-A srác neve Tony volt.Nagyon boldogok voltunk. Egy nap sétáltunk a parkban, mikor egy másik srác jött oda hozzánk. Kedves fiú volt. Leállított minket, hogy beszéljünk vele pár szót. Azt mondta hogy vámpír, és hogy Tony vére túl vonzó. Persze én ekkor még mit sem tudtam erről az egész vámpíros dologról.Figyelmeztetett, hogy vigyázzunk, mert könnyen lehet hogy sokan epekednek utána. Persze mi nem hittünk neki, sőt kiröhögtük őt. El is felejtettük már egy ideje, mikor este sétálgattunk haza felé. Tony haza kísért, majd az ajtó előtt nyomott egy csókot az ajkaimra, hátat fordított, és elindult vissza felé.Végig néztem ahogy elér a szomszéd házig. Készültem bemenni, amikor megtörtént amire figyelmeztettek. Egy nő a nyakánál fogva a földre taszította őt, majd neki esett.Belemart a nyakába, és addig itta a vérét, amíg volt benne életerő.-Bőgte el magát szegény Nicol. 
-Jesszusom..-Suttogtam nagyon halkan.
-A szemem előtt ölte meg, akit mindennél jobban szerettem.Tony volt a mindenem.Úgy éreztem nélküle az életem semmit sem ér. Felszaladtam a szobámba, és készültem az öngyilkosságra. Nem törődte semmivel.Sem azzal, utánam jön-e a nő, sem azzal, mi lesz Tony holttestével. Megfogtam egy kést, és az ereimre helyezem. Hallottam Mike szapora lépteit a folyosóról, ezért cselekedtem. Felvágtam az ereimet. Innenstől persze minden kiesett. Egy kórházban ébredtem. Mike mellettem állt és nagyon ideges volt. Elmeséltem neki mindent, mire ő is kitálalt a vámpíros dolgokról.Azt mondta ' csak meg akart védeni.Néha jobb ha nem tudunk dolgokról'.Én igazából csak félig vagyok vadász, mert apám nem volt egy tisztességes ember, így másik nőtől születtem. De miután az a nő végzett Tony-val, megfogadtam, hogy tehetséges vadász leszek, akár csak a bátyám. Az igazság, hogy a szüleimet is vérszívók ölték meg.Szóval, nekem semmi okom szeretni őket.-Birizgálta az ujjait a szőkeség.
-Én..nem tudom mit mondjak.-Szöktek könnyek a szemembe.
-Figyelj, nem azért mondtam.Neked nem kell utálnod a vámpírokat. Ezzel csak arra akartalak rá vezetni, hogy tudom milyen az igaz szerelem, és azt is tudom milyen megválni tőle.-A könnyek csak úgy folytak az arcán. Átöleltem, majd mikor kicsit megnyugodott, egy mosolyt erőltetett magára.
-Én megtanultam erős lenni Melanie.De neked nem kell végig csinálnod azt amit nekem kellett.A te szerelmed még él.-Biztatott. 
-Ja..de elvileg itt én haltam meg. Ami részben igaz is. Melanie meghalt. Én a blacksmith család utódja vagyok. Nem tudom mi lesz még ebből. -Sóhajtottam.Mike intett, hogy menjünk.Mi követtük őt az éjszakai szállásunkra. Elég ózsdi volt és régi, de én nem is tudtam nagyon aludni. Kaptam a lehetőségen, mikor már mindenki aludt, és kimentem a friss levegőre. Egy név járt a fejemben.Harry. Eszembe jutott valami, amibe bele is halhatok.De csak így jöhetek rá, hogy a közelemben van-e az, aki nagyon fontos nekem.Elő vettem a zsebemből Mike bicskáját, amit még a kocsiban szereztem, és kész voltam megvalósítani a tervemet.

13.Fejezet A halál

-Kellj fel álomszuszék!-Hallottam Harry rekedtes hangját.
-Mi az?-Nyújtózkodtam.
-Elaludtál.-Kuncogott jó kedvűen.
-Bocsi.Nem tudom mi van velem mostanában. Egész életemben nem aludtam annyit mint most két hónap alatt.-Mosolyogtam zavartan.
-Semmi gond.Régebben én is sokat aludtam.-Mosolygott rám vissza. Körbe néztem, és akkor vettem csak észre hogy jócskán besötétedett. Nem tudom ez eddig hogy nem tűnt fel.Bizonyára Harry csillogó zöld szemei miatt, melyek oly fényesek, hogy elnyomják a sötét eget. Felnéztem, és elmerültem az égben, melyet ragyogó csillagok hada töltött be. Tekintetem a holdra siklott, és akkor láttam meg életem legcsodálatosabb dolgát. A telihold vörösen izzott, mintha csak vér áztatta volna.

-Ah, fenébe.-Nézett fel Harry.

-Ez egyszerűen gyönyörű.Soha nem láttam még ennél szebbet. Pont mint amikor a te vörösen izzó szemeidbe nézek. Az érzés elmondhatatlan. Ez annyira csodálatos.-Ámuldoztam az eget pásztázva.

-Mennünk kell!-Siettetett kétségbe esve.

-Mi a baj?-Húztam vissza magam mellé.

-Ilyenkor, vörös holdkor a vámpírok szomja hatalmas. Megőrülnek. És ez az erdő különös veszélyt jelent, mivel nem egy vámpír várja itt az éppen az erdőben sétálgató áldozatát. Sokan járnak ide futni, vagy csak a családjukkal táborozni, mit sem sejtve arról, hogy soha többé nem mennek haza- A szívem, és a gyomrom is össze rándult szavai hallatán.Veszély, család, soha, haza, vámpír, megőrülnek, várja, áldozatát,nem mennek haza.Ezek a szavak mind egy mondandóban hangzottak el. A hideg futkosni kezdett a hátamon. A szél erősen feltámadt, és játszani kezdett a hajammal. Harry-re pillantottam, akin látszott, hogy maga is próbálja legyőzni a szomját. Felkeltem a földről, és az erdő felé meredtem, mert mozgolódást láttam. Ijedten néztem a fákat, de semmit sem láttam. Egy-két fa hajladozott az erős széltől, már maga ez is megtévesztő volt.Kezdtem elmerülni a sötét lombokban, mikor egy hatalmas női sikoly törte meg a félelmetes csendet.

-Segítség!-Hallottam a félelemtől remegő hangot.Sokáig sikítozott. Nem bírtam tovább.Nem tehettem semmit. Tudtam, ha a segítségére sietek, azzal a saját vesztembe rohanok.A földre rogytam és össze kuporodtam. Fülemet befogtam és fejemet a térdemre hajtottam, hogy ne lássak, és ne halljak semmit. Harry leguggolt elém, és az arcomra tette a kezét.

-Nincs semmi baj.-Suttogta.Nem reagáltam, csak zokogni kezdtem. Túl érzékeny vagyok. Elég volt bele gondolnom,hogy ezt a nőt/lányt is haza várják. Sosem bírtam a halállal kapcsolatos dolgokat. Mindig reméltem, hogy sosem kerülök olyan helyzetbe, ami a halállal kapcsolatos.Persze a saját halálomon kívül...Abban a pár pillanatban annyira féltem. Igazából, nem magamat féltettem, csak a rémület átjárta a testemet. Lefagytam. Csak ültem a fűben és zokogtam. Már pár perce csend volt, csak az én szipogásaimat és gyors lélegzet vételemet lehetett hallani.

-Nyugodj meg kérlek. Nincsen semmi baj.-Próbált lenyugtatni Harry.

Már abba hagytam a sírást, de a levegőt még mindig kapkodnom kellett, mert úgy éreztem megfulladok. Harry közelebb vont magához,én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet.'BIZTONSÁG'. Ez volt az első érzés, ami átjárta a testemet.A légzésem valamennyit lassult,de a félelem keltette extázis megmaradt.A testem remegett, a szívem nagyon gyorsan dübörgött a mellkasomban.Tudtam hogy nem biztonságos itt maradni. Érezni fogják hogy itt vagyok. Harry szomja a jelenlegi állapotom miatt szintén felerősödött. Kétségbe esetten próbálta elnyomni magában a vámpírt.

-Emlékszel a délutáni játékra?-Kérdezte remegő hangon.

-I-Ig-e-en.-Dadogtam rémülten.

-Fuss.Annyi előnyt kapsz, amíg bírom.-Fordította el a fejét.

-H-Harry..ne csináld.Félek.-Folytak újra könnyek az arcomon.

-FUSS!-Üvöltött rám.Iszonyúan megijedtem tőle. Rohanni kezdtem a legrosszabb irányba. Az erdő felé.Reménykedtem, hogy nem most találom szemben magam egy csomó vérszívóval.Mielőtt beléptem volna az erdő vad árnyékos részére, hátra néztem, és láttam, hogy Harry nekem háttal áll. Semmit sem csinált, csak állt egyhelyben. Vissza fordultam és tovább szaladtam. Az erdőben a színtiszta sötétség uralkodott. Semmit sem lehetett látni. Futottam már egy ideje, mikor kifulladtam így kénytelen voltam megállni.Körbenéztem, és jobban szemügyre vettem a környezetet. 

-Basszus!-Sziszegtem mérgesen.Letértem az útról.Nem tudtam mit csináljak. Kétségbe esetten kerestem az ösvényt, amin ide felé is jöttünk Harry-vel.

Össze-vissza botorkáltam a fák között, és nem egyszer fel is botlottam. Reméltem, hogy a sebeim nem fognak vérezni, mert akkor nekem totál annyi. Mozgolódást hallottam, és a hang irányába fordultam. Semmit sem láttam. Gondoltam hátha csak egy állat. A kisded hazugságaimmal nyugtattam magam.Megálltam egy fa mellett, és a környező dolgokat próbáltam felfedezni.Hirtelen két erős kezet éreztem a derekamon.Magához rántott a kezek gazdája. Leheletét éreztem a nyakamon,testem megfeszült. Remegtem a karjaiban. Tartania kellett, mert én már nem bírtam megállni a saját lábamon.

-Tudod ki vagyok?-Suttogta a fülembe kuncogva.Hangját nem tudtam elemezni, mert egy az, hogy túlságosan féltem ahhoz,hogy figyelni tudjak rá, kettő az, hogy suttogott, így még idegenebbnek tűnt a hangja. Ajkait a nyakamra nyomta, de harapás helyett, csak lágy csókokat kaptam

-E-Engedj el..kérlek.-Nyöszörögtem halkan.Semmit sem szólt, csak kényeztette tovább nyakam csupasz bőrét.Kezével előre nyúlt, és a hasamat kezdte simogatni.

-Ne aggódj.Mint látod gyengéd vagyok.-Húzta fel a pólóm,egészen a melleim aljáig.Mikor karja szemmagasságba került, azonnal tudtam ki az. Tetoválásainak hála felismertem őt.

-Zayn! Te mi a francot keresel itt?-Egyenesedtem ki szorításában.

-Vadászni jöttem.És a legjobb áldozatot fogtam magamnak.

-Nem akarhatod ezt.-Motyogtam.

-De nagyon akarom.-Nyelt egy nagyot.

-Csak a vámpír beszél belőled!-Simítottam végig erős karján.

-Meglehet.-Mondta, majd maga felé fordított, hogy szembe lehessek vele. 

Ugyan olyan közel álltam hozzá. Olyan két-három centi lehetett köztünk. Lehajolt hozzám, és ajkaival súrolta az arcomat.Nyöszörgéseim, melyek a félelem miatt hagyták el ajkaimat, megnevettették őt.

-Ne csináld ezt!-Kérleltem remegő hangon.Ajkait az enyémre tapasztotta, és hevesen csókolni kezdett.Nem tehettem mást, hagytam magam. A csípőmön pihentette a kezeit, és ekkor a lándzsám kis szikrát szórt . Azonnal eszembe jutott, hogyha elvadulna, ezzel talán vissza tarthatnám kis ideig. Levettem tehát az övemről és a kezemben tartottam. Ujjait a karomtól kezdve végig csúsztatta a kezemen, és a lándzsámért nyúlt.Kezébe vette, amit bőre nem fogadott túl nagy örömmel. ehhez képest nagy lassúsággal dobta le a földre a vadász fegyvert.A 'csókunk' még mindig tartott, és közben ő a hajamat rakta át egyik vállamról a másikra.Ajkaimról lefelé haladva a nyakam felé közeledett csókjaival.Nem a harapásától féltem, hanem a tudattól, hogy túl vad ahhoz, hogy leálljon.Neki döntött a mögöttem lévő fának és szemfogainak kereste a tökéletes helyet. Megállt egy ponton, de mielőtt belém mart volna, motyogott valamit.Sajnos ezt nem hallottam.A következő pillanatban megéreztem azt az éles fájdalmat, ami tudatta velem, hogy végem. Biztos voltam benne hogy itt lelem halálomat Zayn karjai közt. Kezeimet felcsúsztattam a hátán, és simogatni kezdtem azt.Hallottam ahogy mohón kortyolgatja véremet, és éreztem hogy kezd elfogyni az erőm.Minden kezdett homályossá válni. A csodás érzés most is szétterjedt a testemben. Az érzést még fokozta, hogy Zayn néha-néha puha csókokat nyomott a véres nyakamra. Mikor már kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább, Zayn elhajolt tőlem.Szemei még mindig izzottak, és ajkait vér fedte, tekintete már mégis szelíd volt. Hüvelyk ujjamat végig húztam alsó ajkán, ezzel megtisztítva azt a vértől.A felső ajkát még mindig vér borította.Ismét nekem nyomta ajkait, és ezzel az én ajkaim is véresek lettek. A számhoz kaptam, és picit megtöröltem. Remegve bámultam a saját véremet az ujjaimon. Nem voltam jól. Úgy éreztem menten össze esek. Tudta, érezte vagy sejtette, nem tudom, de felkapott 'menyasszony formában' és felkapaszkodott velem az egyik fára. Úgy ugrált velem a lombok között, mintha csak egy majom lett volna.Erősen kapaszkodtam a nyakába mert nem kicsit volt tériszonyom. Szemeimet szorosan össze zártam, és hallottam hogy kuncog.Szemeim újra tágra nyíltak, mikor éreztem hogy elenged.

Zuhantam.Elég magasról.Egy nagy fa tetejéről. Sikítottam volna, de a torkomon nem jött hang. Csukott szemmel vártam a közelgő halált, de akkor Zayn elkapott a levegőben. Talpra érkezett a földön, és mélyen nevetett.

-Ez rohadtul nem volt vicces.-Pattantam ki karjai közül, és megpróbáltam egyedül tovább menni.

-Nem kellett volna félne.Profi vagyok. -Kezdte az egózást, majd vissza emelt a karjaiba és haza vitt. Harry-n kívül mindenki otthon volt.

-Mi a franc történt?-Kérdezte Liam ahogy beléptünk az ajtón. Erre a másik két srác is oda jött hozzánk, és elkerekedett szemekkel bámultak.

-Hát..megtámadott egy vámpír. Még szerencse hogy Zayn ott volt és segített. Nélküle mostanra halott lennék.-Hazudtam a szemükbe. Nem akartam hogy tudják mi volt az igazság.Zayn meglepődve nézett rám, majd a fiúkra.

-Így volt Zayn?-Kérdezte Niall hitetlenkedve.

-Igen.Úgy volt ahogy elmondta.-Tett le Zayn a kanapéra.

-De mit kerestél te az erdőben?-Akadt ki Louis.

-Ez hosszú. Harry még nincs itt?-Tereltem a témát.

-Nincs.-Motyogta Louis.Kezdtem érezni Harry közelségét. A meleg hirtelen átjárta a testemet. Hazza csak úgy berontott az ajtón, és rögtön felém vette az irányt. Homlokát az enyémnek nyomta, majd a nyakamat kezdte vizsgálgatni.

-Sajnálom.Elkéstem.-Mondta sajnálkozó hangon, és tovább vizsgálta a sebet. Élesen felszisszentem, mikor az ujjait végighúzta a harapás nyomon.

-Te jól vagy?-Kérdeztem aggodalmasan.

-Persze.-Bólintott, majd közelebb hajolt hozzám.Ajkaink már majdnem találkoztak, mikor a másik négy srácra néztem, akik a nappaliban álltak, és értetlenül néztek felénk. Harry is észre vette, és elhúzta a fejét. Még mindig gyenge voltam.A fiúk az előszobából besétáltak a nappaliba, és letelepedtek a kanapéra mellém.A kanapé elég nagy volt, így úgy is elfértünk rajta, hogy én feküdtem.Igaz majdhogynem rám ültek, de így is jó volt. Féltem azért a fiúktól, mert nem tudtam hogy ma mire képesek. Ismét hallottam egy hangot kintről, de ez nem az erdőből jött. Közelebb volt.Felkeltem a kanapéról, és az ajtó felé indultam.

-Melanie!Meg ne próbálj kimenni!-Hallottam Harry ideges hangját.

-Ömm...rendben.-Mondtam, majd a konyha felé botorkáltam. Kinyitottam a hátsó ajtót, és kimentem.Tudtam hogy a hang elég közel volt, ezért gondoltam szétnézek.Ahogy nézelődtem, egyszer csak megakadt a szemem egy szőke hajú lányon.Elindultam felé. Egyre jobban láttam véres testét. Féve mentem oda hozzá. Ahogy közelről szemügyre vettem, rájöttem, hogy még él.

-Segítek.-Suttogtam, és leguggoltam mellé.Rám nézett, és karját felém nyújtotta.Felhúztam a földről, és akkor elejtette az én lándzsámat. Szóval az erdőben volt,De valahogy megmenekült.Rám támaszkodott és elindultunk a ház felé.Felkaptam a lándzsámat a földről, és egy gyors mozdulattal bárddá nyitottam azt.

-Hogy került hozzád?-Próbáltam ébren tartani.

-Hát..az erdőben..találtam..de...nem tudtam még ...használni..-Dadogta a lány fájdalmasan.

-Még?-Értetlenkedtem.

-Még.Pedig már tanítottak.De eddig csak a Bloody Rose-t tudtam.-Motyogta.

-Tehát vadász vagy?-Kerekedtek el a szemeim.Már majdnem a háznál voltunk. Pár méter volt csak az ajtóig.

-Csak egy zöldfülű.-Hallottam egy férfias hangot.Megfordultam, és mi más lett volna..egy vámpír.Elengedtem a lány és a fülébe suttogtam:

-Menj! Ott van az a ház.Menj oda be.Ott biztonságban leszel.- Fogta magát és elkezdett erőtlenül csoszogni a ház felé. Magam is gyenge voltam, de segíteni akartam a lányon.Furcsa módon fontosnak éreztem, hogy életben maradjon.

-Ugye nem hiszed hogy túléled?-Vigyorgott rám a vörös szemű démon.

-Majd meglátjuk.-Vettem nagy levegőt.Fel kellett tartanom, míg a szőkeség be nem ér a házba, mert utána a srácokra már számíthatok.

-Látom már megcsapoltak.Nincs elég erőd.-Nevetett, majd szép lassan elindult felém.Minden erőmet össze szedve neki rontottam a bárddal, amit ő kifordított a kezemből, és elvett tőlem. Érintése alatt az vissza alakult lándzsává. Egy mosoly futott át az arcán, majd a hasamba vágta a fegyvert. Tompa fájdalom nyilallt a hasamba, majd a földre rogytam. Lenéztem, és láttam hogy nyíl egyenesen a hasamba van állítva. Eszméletlen fájdalmat éreztem. Harry erőteljes kiabálását hallottam, de nem értettem amit mond. Lehunytam szemeimet, és nem éreztem semmit.

***

-Többet nem tehetünk érte.Meg fog halni.-Hallottam egy ismerős hangot.

A szemeimet lassacskán kinyitottam, és a szőke lányt pillantottam meg. Körbe néztem a szobában, ami ismeretlen volt. Mike is ott állt az ajtóban. Elkerekedett szemekkel nézte, ahogy lassan felülök az ágyon.

-Mi a francot keresek itt? És..hol is vagyok?-Vettem szemügyre az ismeretlen helyiséget. 

-Nálunk.-Felelte mosolyogva a szőke lány.

-És az hol van?-Kérdeztem kíváncsian.

-Colorado fővárosában, Denver-ben.-jött oda hozzám Mike. 

-Hogy mi?-Borultam ki.-Mi a fene történt?

-Fél éve kómában voltál, miután az a vámpír majdnem az életedet vette akkor éjszaka. Nicole elhozott téged onnan, mert utána a fiúk megtámadták azt a vámpírt, akinek szintén jöttek a 'haverjai'.Veszélyben voltál, és Nicol minden erejét össze szedve, elhúzott téged onnan, majd felhívott engem. A fiúk azóta meggyőződtek róla, hogy meghaltál.-Mesélte Mike.

-Fél éve? És a srácok?...Jól vannak?-Sírtam el magam.A szőke hajú lány kiment a szobából és egy újsággal a kezében tért vissza. A kezembe nyomta, és olvasni kezdtem.

Meghökkentő!

A One Direction tagja, Harry Styles ismeretlen okok miatt teljesen össze omlott. Lehet hogy ez jelenti a véget a híres fiúbanda számára? Louis Tomlinson-t kérdezték az üggyel kapcsolatban, aki a következőt nyilatkozta.

-A bandával minden rendben lesz, csak idő kell elfogadni a történteket.

A fiú nem volt hajlandó elárulni a probléma okát.A többiek pedig nem nyilatkoztak.

-Mikori az újság?-Döbbentem le.

-Egy hónappal a 'halálod' után nyomták ki.-Tette kezét a vállamra Mike.

-Azóta Harry-nek barátnője van.-Nézett rám sajnálkozva Nicol. Szemeimből csak folytak a könnyek, és azt kívántam bár meghaltam volna akkor este.

Nicol szemeit is könnyek borították, amit nem értettem. 

 

A velem szemben álló gyönyörű lányból is kitört a sírás.

-Mi a baj?-Kérdeztem értetlenül.

-Bocsáss meg nekem. Elég érzékeny vagyok. Figyelemmel követtem, ahogy Harry szenved a fél év alatt, majd felejtés képpen talál egy barátnőt. Nem egyszer próbált öngyilkos lenni, de valaki mindig megakadályozta.

-És ki az új barátnője?-Kérdeztem annyira kedvesen, amennyire tudtam.Eközben a féltékenység elöntötte a lelkem. Tudtam, hogy meg kell tanulnom Harry nélkül élni.

-Az új barátnője Taylor Swift.-Vágott a gondolataimba Mike.Nem nézett a szemembe. Csak nézte Nicol-t, aki könnyes szemeit törölgette.

-T-Taylor?-Dadogtam meglepetten.Az igazság az, hogy nem szerettem Taylort.Jó hangja volt, jól írt számokat, de a személyisége egyszerűen undort keltett bennem.

-Igen.De, ugye nem akarod felkeresni Harry-t?-kérdezte Mike.

-Nem tudom. Miért, nem kéne?

-Tudod, Harry megváltozott. Már a vadászok is vadásznak rá, mert vérengzésekben tört ki.És neked is jobb ha elfelejted őt. Hidd el.-Győzködött Mike.Csak bólintottam, majd felhúztam a pólót a hasamon.Mike elkapta rólam a tekintetét, ami nagyon aranyos volt. Szemügyre vettem a sebet, ami fél év után is hatalmas volt.

-Hogy lehet, hogy nem haltam meg?-Kérdeztem értetlenül.

-Ilyen a véred, és a tested.Kitartó.És van még valami.Nézett a szemebe Mike.

-Értem..-Motyogtam.Igazából gőzöm nem volt semmiről de mindegy.

-Van valami.Valami nagyon romantikus.-Mosolygott a szőkeség.

-Micsoda?-Fürkésztem tekintetét kíváncsian.

-Harry megkért, hogy ezt rakjuk rá a holttestedre, hogy örökkön-örökké veled legyen egy darab belőle.-Nyújtotta át Nicol, Harry papírrepülő formájú medálját.A szemembe könnyek szöktek.Lehet hogy a kötődésen kívül ő is többet érzett volna? Nem nem lehet..nem lehetek olyan naiv, hogy ezt gondoljam. Hátat fordítottam, amíg Nicol felcsatolta a nyakláncot, majd a kezembe vettem a medált és szomorúan vizsgálgattam.

-Köszönöm hogy oda adtad.-Öleltem magamhoz a lányt.

-Igazán nincs mit. -Mosolygott.

-Amúgy, szerintem tükörbe kellene nézned. Nem értem, hogy hogy lehet.. de megváltoztál.-Csóválta a fejét értetlenül Mike. Nagyot nyeltem, majd a falon lévő tükör felé sétáltam. Bele néztem és egy ismeretlen lány nézett vissza rám.

A hajam hosszabb lett és  göndör/hullámos, a bőröm fakó volt.Testalkatom nyújtottabb lett. Magasabb voltam.Hajam színe sem volt már olyan barna, sokkal inkább fakó-barna színe lett. Nem ismertem meg magamat. Ledermedve álltam a tükör előtt, és szóhoz sem jutottam. Szebb voltam mint valaha, de már nem az aki voltam.A személyiségem remélhetőleg nem változott. Ugyan az akartam lenni, legalább belűről. Az új külső pár perc alatt elnyerte a tetszésemet, de azért sajnáltam azt az egyszerű lányt aki voltam. Hitelen a hasamhoz kaptam, mert éles fájdalom nyilallt belé.

-Ez még egy darabig viszonylag sűrűn elő fog fordulni.- Fogott meg Mike, hogy össze ne essek.

-Szuper.. utálok egész nap feküdni.-Mosolyogtam halványan. A srác az ágy felé vezetett, majd rá fektetett.

-Ne aggódj.Hamarosan minden rendbe fog jönni.-Nyugtatgatott a szőke, elbűvölő lány.

-Köszönöm.Egyébként..Ti ketten..szóval egy párt alkottok.-Kérdeztem szégyenlősen.Erre mindketten szakadni kezdtek a röhögéstől.

-Melanie..Nicol a testvérem.És nagyon hálás vagyok hogy megmentetted őt.

-Óh..bocsi.Nem tudtam.Egyébként, nem bírtam volna ott hagyni. De ha még csak tanul, akkor mit keresett az erdőben?-Értetlenkedtem.

-Ami azt illeti.. nem vadászként voltam ott, hanem egy buliból mentem haza felé, mikor lerobbant az autó az erdőben.-Hajtotta le a fejét a szőke lány.

-És volt veled valaki?-Néztem a szemébe.

-A legjobb barátnőm, és a pasija. Ők meghaltak.Ha nem találom meg azt a lándzsát, én is az ő sorsukra jutok.-Kezdett zokogásba a lány. Most rajtam volt a sor hogy megnyugtassam őt.Karjaimmal átfontam a vállát, majd a szőke tincseit kezdtem simogatni. Valamennyire meg is nyugodott a karjaim között, ezért elengedtem őt.Hátra dőltem az ágyon és a plafont bámultam. Végig gondoltam azt az időszakát az életemnek, amit a srácokkal töltöttem.

Louis-al a bolond unoka tesómmal. Liam-el a komoly, mégis laza sráccal.

Niall-el, azzal a fiúval, aki az elején mellettem volt mikor senki. Zayn-el, a szenvedélyes, kegyetlen, belülről még is lágy fiúval. És vele... a sráccal aki nagyon sokat jelentett számomra.Nem tudom hogy fogom kibírni nélküle. Meg kell tanulnom nélküle élni. De örökké hiányozni fog a csodálatos illata, a tökéletes arcbőre, A hibátlan teste, és a különleges személyisége, ami mind közül a legfontosabb volt.Ez a különleges srác, aki nem rég jelentette számomra az életet, hirtelen kisétált belőle.

Olvassátok el!!!

Sziasztok :) Bocsi ha netán késne a rész, de egy nagy blog átalakításon gondolkozom, és egy hosszabb részen, ahol minden megváltozik. A történetbe egy nagy csavart szeretnék írni, de még nem vagyok biztos magamban. Nem nagyon tetszik az, amit eddig írtam. Túl unalmas és egyszerű. Több izgalom és értelem kellene bele. Tényleg nem tetszik a blog. Lehet hogy megcsinálom az átalakítást és a csavart, de lehet hogy abba hagyom.
Nincs is túl sok olvasóm, gondolom azért, mert nem elég jó. Az önbizalmam is tovaszállt, mert láttam egy hasonló blogot, ami tényleg nagyon jó.Igaz, később kezdte mint én, de rengeteg olvasója van, és a történet is sokkal izgalmasabb. Szóval, nem tudom megérné-e folytatni..
Mi a véleményetek?

12.Fejezet Kevés információ

Egy hangos pihegésre ébredtem. Harry még mindig aludt.Annyira édes volt.
-Jó reggelt, vámpír srác.-simítottam végig kusza tincsein.Kinyitotta a szemeit, és mosolyogva nézett rám.
-Neked is.-Túrt bele göndör hajába.
-Milyen volt ilyen hosszú idő után aludni?
-Isteni volt.Főleg, hogy te is mellettem voltál.-Ült fel mosolyogva.Átöleltem, ő pedig belehúzott az ölébe lovagló ülésben.Mikor a közelemben volt, elmondhatatlan érzések kavarogtak bennem.Az ölébe nem nagyon mertem bele ülni, mert csak egy alsó gatya volt rajta.Inkább csak térdeltem a combjai fölött.
-Ne félj már.-Húzta végig hüvelyk ujját az ajkaimon.
-De..Harry..én..nem..-Dadogtam.
-Nyugalom.-Csitítgatott, majd véglegesen belehúzott az ölébe.Halkan nyöszörögtem miközben a nyakába kapaszkodtam.A mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt. A testem teljesen lefagyott.Meg sem bírtam mozdulni.Ajkait lazán az enyémeknek nyomta, majd megragadta a csípőmet.
-Harry, ne csináld.-Kérleltem zihálva.
-Sajnálom.Nem tudom mi ütött belém.-Mondta anélkül, hogy elmozdított volna az öléből.
-Akkor, ma megpróbálunk utána járni a szüleimnek?-Kérdeztem reménykedve.
-Persze.Ma úgy is jön Mike.Neki tudnia kell róluk valamit, elvégre hogy keresett meg téged?-Dőlt hátra.Kezeimet a hasára raktam, és figyelmesen néztem a szemeibe.
-Igazad van.Talán ő tud valamit.-Motyogtam.
-Kihívó vagy.-Mosolygott kajánul.
-Harry kérlek...Figyelj, én elvagyok melletted is.-Kezdtem kiszállni az öléből.
-Jó, abba hagyom.-Húzott vissza.Elpirulva figyeltem rá, amire ő csak mélyen kuncogott.Hatalmas karjaival átfonta a derekam, és magához húzott. Ez valahogy már jobban tetszett.Meleg felsőteste tökéletes védelmet nyújtott.Szemeiben vágy tükröződött, tudtam miért.
-Harry...Ha szeretnéd akkor..-Motyogtam.
-Hülye.Majd vadászni megyek.-Puszilt homlokon.
-De így nem kellene elmenned.
-Sietni fogok.-Mosolygott.
-Rendben.-Bólintottam.Igazából szerettem volna hogyha megharap.Nem tudom miért, de vágytam rá hogy megtegye azt, amit már egyszer megtett. Harry lett a drogom. 
-És ha én is szeretném?-Kérdeztem szégyenlősen.
-Fogd már fel hogy az egész a kötődés miatt van.
-Harry! Hagyd abba! Nem a kötődés miatt..Értsd már meg!-Sétáltam a szekrényemhez, mert úgy éreztem a közelsége megfolyt.
-Nem is érted ezt az egészet.Komolyan azt hiszed hogy saját akaratból van ez az egész..pedig nem.-Csóválta a fejét.
-A te részedről lehet hogy ez így van.-Mondtam majd kimentem a szobából sértődötten.Át sétáltam a sajátomba, és átöltöztem.Lementem és akkor már Mike lent várt.
-Ilyen korán?-Vágtam fájdalmas fejet.
-Pontosan.Habár nem egészen mondanám koránnak, 9-kor.-Nézett az órájára.
-Hé! A 9 igenis korán van.Egyébként beszélnünk kellene.-Sétáltam mellé.
-Mondd.-Szegezte rám a figyelmét.
-Ismered az igazi szüleimet?Vagy..tudsz róluk valamit?-Kérdeztem reménykedve.
-Szóval már tudod.Akkor elviszlek valahova.-Biccentett az ajtó felé.
-Én is megyek.Ne is álmodj róla, hogy elengedlek titeket kettesben.-Hallottam Harry mély hangját mögülem.
-Ne aggódj, nem megölni készülök.De, ha annyira akarsz gyere.Csak ne csodálkozz, ha nem néznek rád jó szemmel.-Jelent meg egy halvány mosoly Mike arcán.
-Nem aggódom ilyesmi miatt.-Lépett mellém Hazza. Gyorsan felvettem a cipőmet, és egy kisebb bőr dzsekit, majd elindultunk.

***

Egy Nagy épülethez érkeztünk, ami egy elég eldugott helyen volt.
-Ez micsoda?-Pillantottam Mike-ra.
-A vadászok szövetségének törzs helye.Itt minden vadász neve nyilvántartva van. Emellett vannak itt még könyvek, papírok, iratok és fegyverek is.-Mondta majd kinyitotta az ajtót.Elég sok ember volt bent, gondolom mind vadászok.
-Nézzétek már! Mike össze szedett egy csajt.-Hallottam egy röhögő férfi hangot. A mosoly gyorsan lefagyott az arcukról, mikor megérezték Harry-t. Hirtelen körbe álltak minket, és különféle fegyverüket Harry felé szegezték.
-Hé! Állj! Aki hozzá mer érni, annak betöröm a képét!-Álltam Harry elé.
-Ó, de kemény vagy kislány.Nem mondod komolyan, hogy ezt a vámpírt véded?! Hiszen csak egy nyomorult vér szívó.Hátra fordultam, és láttam Harry szemében a csalódottságot, és a fájdalmat.Szemeit lesütötte, kerülte a tekintetem.
-Tévedtek.Nem ő választotta ezt magának, és sokkal több van ebben a srácban mint bennetek összesen.-Mondtam, majd átöleltem Harry-t és nyomtam egy apró puszit az ajkaira.Felnézett, és halványan rám mosolygott.Tudtam hogy mélyen bántja a dolog. Pedig én szerettem őt így.Tetszett a tény hogy vámpír. Nem tudom miért, de vonzott a veszély, ami a közelében leselkedett rám.
-Hagyjátok már őket!Nem maradunk sokáig, annyit meg kibírtok.-Lépett melléjük Mike.
Elvezetett minket egy terembe, ahol könyvek voltak. Rá mutatott az egyikre, és mondta hogy nézzek bele.
-Ebben a vadász családok nevei vannak benne.Ős idők óta jegyzik.-Mondta.
-De nem tudom a szüleim nevét.Az én nevem Melanie Black..de ezt a nevelő szüleim adták.-Magyaráztam értetlenül.
-Melyik évben születtél?-Lapozgatta a könyvet Mike.
-1997.-Néztem kíváncsian amit csinál.
-1997-ben két vadász gyerek született.Katy Wolsey és Bell Blacksmith. Az utóbbi, a Blacksmith család tagja volt.-Nézett komolyan Mike.
-És az mit jelent?-Kémleltem a lapokat.
-A Blacksmith család volt a valaha élt legerősebb vadász család.-Mért végig szemeivel.
-Akkor egyikőjük én lennék?Nincs oda írva valami, ami alapján megtudhatnánk egy kicsit többet?És..mi az hogy volt?
-Melanie..a Blacksmith-ek utolsó tagja tavaly életét vesztette egy harcban.-Fogta meg a vállam szorosan.
-Akkor gondolom az nem én lennék..
-Ezt nem tudom, ugyan is mind a két lány eltűnt 7 évvel a születése után.De.. várj csak.. Van itt egy könyv amiben leírnak mindent, mert téged is nyomon követtek. -Elővette a könyvet, majd bele lapozott.Egy oldalnál állt meg, ahova ez volt írva: Melanie Black. Reménykedve néztem végig a lapon, de az ki volt tépve. Csak ez a Név maradt meg rajta.Nem jutottunk előrébb.
-Francba..valaki szórakozik?-Sétálgattam jobbra-balra a fejemet fogva.
-Ne aggódj, kiderítjük.-Fogta át a derekamat Harry.Aprót bólintottam, majd ki mentünk. 
Egy újabb szobába érkeztünk, ahol 'Háborús iratok' voltak.
-Én ezt nem bírom.-Hajtotta le a fejét Harry.
-Mi a baj?-Kezemmel megemeltem az állát, és a szemébe néztem, melyek vörösen izzottak.
-A vér szag..Ezeknek a papíroknak a többsége véres.-Nyitotta ki az ajtót Mike.
-Gyere akkor menjünk.-Húztam a kezénél fogva Hazza-t. Ahogy mentünk ki, a szemei még mindig vörösek voltak, és az egyik vadász szaladni kezdett felé. Valahogy, igazából nem tudom hogy, de elő kaptam a lándzsám és képen töröltem vele. A férfi az arcát fogva motyogott valamit.
-Mi a francét kellett megtámadnod?Ha jól tudom senkinek sem ártott.-Borultam ki.
-Szép ütés.Csak nem értem, hogy hogy csináltad.-Sétált tovább Harry.
-Én sem.Reflexből jött.-Mondtam, majd haza felé vettük az irányt.

***

Harry egyszer csak leparkolt egy erdő mellett, és közölte velünk hogy várjunk itt.
-Nekem mennem kell.-Mondta Mike, majd kiszállt az autóból.
-Rendben.És köszi a segítséget.-Öleltem át mosolyogva.Elköszönt, majd elsétált.
Harry is elment, így volt időm egy kicsit gondolkodni a történteken.Mi van, ha én vagyok a Blacksmith-ek utolsó tagja? Még a nevem is passzolna. Black, és Blacksmith.Az autó mellett álltam, és a gondolataimba merültem, mikor egy alak jelent meg mögöttem. Éreztem a jelenlétét, de nem láttam.
-Gyorsan vissza ért..-Akadt el a lélegzetem.Nem Harry volt az, hanem egy másik fiú.
-Éreztem a nyakadban lüktető vért, és gondoltam megnézlek magamnak.-Suttogta kuncogva a fiú.
-Ezt nem hiszem el..Van még valaki ezen a földön aki nem akar megölni?-Szitkozódtam, majd elő kaptam a lándzsámat.
-Ó, egy vadász...Fincsi.-Nyalta meg a száját, majd közelebb lépett.
-Miért akarsz meghalni?-Értetlenkedtem.-Elvégre ez jó edzés.-Tettem hozzá.
Megragadta a karom, majd közelebb húzott magához.A lándzsám a hasába nyomtam, amire ő meghátrált.Alkalmaztam néhányat azok közül, amit Mike tanított, de ő még így is erősebbnek bizonyult.A karjai szorításában estem foglyul és a nyakamhoz hajolt.
-Harry segíts!-Kiabáltam hangosan.Már a szemfogait a nyakamon éreztem, mikor valaki leszakította rólam.
-Takarodj, vagy megöllek!-Láttam Harry izzó tekintetét.A srác pár másodperc alatt elment.
-Köszönöm.-Öleltem át a göndört.
-Jól vagy?-Kérdezte, majd felrakott az autója motorháztetőjére, és combjaim közé furakodott.
-Persze.De, hogy-hogy ilyen gyorsan megadta magát?
-Új volt.Belátta, hogy még nincs elég ereje ahhoz, hogy legyőzzön.-Simított végig arcomon.
-Nem kellett volna egyedül hagynom téged.-Puszilgatott.
-Nem lehetsz állandóan mellettem.-Túrtam bele dús, göndör hajába.Megvonta a vállát, majd nekem préselte magát.
-Harry!-Löktem hátrébb.
-Erre senki sem jár.-Nézett rám mosolyogva.
-Akkor menjünk haza.-Löktem meg az autó irányába, majd haza mentünk.

***

Sikerült valami megtudni?-Kérdezte Louis ahogy beértünk.
-Nem túl sokat.-Vágtam szomorú arcot.
-Mesélj.-Kérte, majd én mesélni kezdtem.Mindent elmondtam neki ami történt. Figyelmesen hallgatott végig, majd kijelentette, hogy most ő is tanácstalan.Felment, majd Harry a fülembe kezdett suttogni.
-Játszunk egy kicsit..Kezdj el szaladni.Itt van nem messze az erdő.. jó búvó hely. A lándzsádat is viheted.Kapsz 10 perc előnyt.-Kuncogott.
-Mi van?-Vágtam meglepődött fejet.
-Már csak 9 .-A szemei kegyetlenséget tükröztek.Mi a fene volt vele már megint? Gondolkodás nélkül szaladni kezdtem, és ahogy javasolta, az erdő felé vettem az irányt.A fák egész jó rejtek helyek voltak, de nem éreztem magam így biztonságban.
Érdekes, hogy Harry már megint megbolondult.Ilyenkor annyira ijesztő. Pár perc elteltével, a jelenléte erősödött.A közelben volt.Hallottam, hogy megrezzennek a bokrok ezért rohanni kezdtem. 
-Mi a franc ütött beléd?-Kérdeztem idegesen.Sehonnan sem jött hang, ezért tovább rohantam.Az egyetlen dolog amiért szaladtam előle, az, hogy tudtam, hogy ilyenkor elvetemült.Azt is tudtam, hogy amikor 'magához tér' megbánja. Már jó ideje futottam, mikor megpillantottam magam mögött.Kezdtem élvezni a kis 'Játékát'.
Egy rétre érkeztem, ahol nem bírtam tovább, és össze estem.
-Gyorsan kifáradtál.-Pillantottam meg magam mellett a göndör fiút. A testem megremegett, hátrébb hőköltem .
-Miért kellett 'játszanunk?-Húztam le magam mellé.
-Csak mert unatkoztam.És mert nem vagy jó vadász formában.-Vont közelebb magához.Csak bólintottam, majd hátra dőltem a fűben.Ő is követett, és átkarolt erős karjaival.Meleg ölelésében lehunytam szemeimet. Kettesben feküdtünk a puha fűben, a zavartalan csendben...

11.Fejezet. Az igazság

Mikor felébredtem körülnéztem a szobában, de senki nem volt benne.Kicsit sajnáltam mert mindig jólesik nekem a társaság, miután 16 évig senki nem volt velem akivel beszélhettem volna. Az igazság az, hogy nem is tudom mi volt mielőtt iskolába jártam volna. Semmire sem emlékszem.A gondolat menetemet Harry illata szakította félbe.Éreztem ahogy egyre közeledik az ajtó felé.

-Gyere be kérlek.-Mondtam halkan.Tudtam hogy így is hallani fogja.Nem is kellett neki több, már bent is volt.Szokásához híven villantott rám egy mosolyt, majd neki támaszkodott az ajtónak.

-Jó reggelt.-Mondta és közben nagyképűen az órájára pillantott.

-Neked is.Mennyi az idő?-Kérdeztem kíváncsian.

-Dél múlt egy pár perce.Látom korán kelő vagy.-Nevetett önfeledten Hazza.

-Fogd be göndör.Fáradt voltam.-Ásítottam egy nagyot nyomatékosítás képpen.

-Jó-jó, elhiszem.-Mosolygott.

-Egyébként, ti nem tudtok aludni?-Kérdeztem.

-Hát, ez komplikált.Tudod még nem próbáltam, de elvileg igen tudunk.

-Te nem aludtál, mióta vámpír vagy?-Esett le az állam.

-Hát..nem igazán.-Rázta meg a fejét.

-Értem.-Motyogtam meglepődve.

-De, szeretném ma este kipróbálni.-Ült le mellém az ágyra.

-És, mi tart vissza?-Néztem rá értetlenül.

-Azt is szeretném, ha mellettem aludnál.-Mosolygott rám, majd nyomott egy gyengéd puszit az arcomra. 

-Rendben, de neked kell előbb elaludnod.-Mosolyogtam rá vissza.

-Áll az alku.-Vigyorgott a göndör.

-De akkor normálisnak kell lenned.-Néztem rá komolyan.

-Mindig az vagyok.Amúgy, nem is mondtam, hogy a szüleid jönnek ma délután.Pont itt van üzleti ügyük Londonban, és gondolták benéznek.-Hadarta el a mondandóját Harry.

-Már csak rájuk volt szükségem.-Mondtam, nagy flegmasággal a hangomban.

-Nem szereted a szüleidet?-Nézett rám a göndörke nagyon meglepett fejjel.

-Nincs okom szeretni őket.Egészen idáig nem érdekeltem őket.Gondolom most is Louis véleménye miatt jönnek.Mindig csak mások véleménye érdekli őket.Egész kicsikorom óta egyedül vagyok, vagy velük járok ide-oda gazdag, felfújt alakokhoz.Most pedig megint játszhatom a jó kislányt mint eddig.-Sóhajtottam.

-Akkor nagyjából megtudlak érteni.De azért szerintem egy órát túl élsz a közelükben.-Karolt át.

-Igen, túl.-Mosolyogtam.Ajkai vészesen közeledni kezdtek az enyémekhez, de mielőtt össze értek volna, a szoba ajtóm kinyílt.

-Itt vannak a szüleid.Próbálj egy kis időt tölteni a 'lovagod' nélkül.-Nevetett Liam.

-Kössz Liam.Jókor jöttél.-Nézett rá Harry szúrós szemmel.

-Akkor megyek.Folytassátok.-Nevetett, majd ki ment.

-Szeretnék átöltözni.-Néztem Hazzára.

-Öltözz.-Nevetett.

-Nélküled.Úgyhogy kérlek menj.-Mutattam az ajtó felé.

-Jó, legyen.-Mondta nevetve, majd ki ment.Átöltöztem és elindultam lefelé a lépcsőn. Mielőtt teljesen leértem volna, megálltam egy pillanatra, és nagy levegőt vettem.Reméltem hogy a szüleim semmit sem fognak érzékelni a változásból.Tudtam hogy mindenki tisztán érzékeli azt hogy Harry-vel mi különös kapcsolatban állunk.Nem akartam hogy ők erről is tudjanak.Már alapból egy rossz pont volt, hogy öt fiúval laktam együtt. De nem nagyon érdekelt a véleményük.Ha eddig nem törődtek velem, akkor ne most kezdjék el.Le sétáltam a lépcsőn és láttam, hogy lent ülnek és Louis-al beszélgetnek.Oda mentem hozzájuk és vigyorogva megöleltem őket. Soha nem vették észre, ha a mosolyom nem őszinte.
-Hogy vagy kicsim? Minden oké?-Kérdezte kéjes hangján anya.
-Persze.Szeretek itt lakni.-Válaszoltam kislányos arccal.
-Jó látni, hogy Louis mellett biztonságban vagy.-Nézett Lou-ra apu.
-Igen.Biztonságban.Hozok nektek inni.-Mondtam majd kimentem a konyhába.Harry karba tett kézzel állt, és ahogy meglátott, nevetni kezdett.
-mmm..jó kislány vagy, mi?-Nevetett.
-Hagyjál Styles!-Forgattam meg a szemeim.Nevetett majd mellém lépett és egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcomra.Hunyorogva néztem rá, majd nagyképűen letöröltem a pusziját.
-Ezért még számolunk.-Mondta vigyorogva.
-Hát persze.-Néztem el mellette, majd csináltam teát a szüleimnek és oda is vittem nekik. Leültünk beszélgetni, és egyszer azt vettem észre, hogy Louis kérlelő szemekkel néz a szüleimre.
-Baj van?-Néztem rájuk.
-Van valami, amiről beszélnünk kell.-Nézett rám Anyu a szokásosnál is komolyabb tekintettel.
-Rendben.Mondjátok.-Szegeztem rájuk a figyelmem.
-Ez most nehéz lesz, de meg kell értened.Az egész 9 évvel ezelőtt kezdődött.Apád, és én éppen haza felé sétáltunk egy közeli kis parkból. És akkor megláttunk egy kislányt, csak úgy ott hagyva. Be vittük a rendőrségre, ahonnan árvaházba vitték.Nem sokkal később örökbe is fogadtuk. Ez a kislány voltál te. Kicsim, nem a vér szerinti gyerekünk vagy, de mi ugyanúgy szeretünk téged.-sírta el magát anyu.
-T-tessék?!-Kerekedtek ki a szemeim.A szavait nehezen fogtam fel. Kezdett érthetővé válni, hogy miként lehetek vadász.Vajon, az igazi szüleim is mások voltak? Vajon ők élnek még? A gondolataim össze-vissza cikáztak a fejemben.
-Reméljük megérted.-Hajtotta le a fejét apa.
-Elvégre nincs más választásom.-öleltem át őket.Megnyugtatta őket, hogy különösen jól fogadtam a hírt. Ez volt a legkevesebb, amin rágódnom kellet, a többi dolog mellett.Amúgy sem álltunk közel egymáshoz soha.
-És mi volt velem akkor?-Néztem rájuk kérdően.
-Hát, semmit sem értettél. Hét éves voltál, és semmiről sem tudtál.Mintha semmi sem történne körülötted.- Mondta anyu aggódva.
-És a szüleimről semmit sem tudtok?
-Nem.Próbáltuk őket megtalálni, de nem sikerült.- Magyarázott apu Csak bólogattam, mert nagyon mást nem tudtam tenni.Gyorsan elszaladt ez az egy óra, és a szüleim bejelentették hogy természetesen nincs rám több idejük. Menniük kell. El is búcsúztam tőlük 'jó kislány' módjára, majd ők elmentek. Nagyot sóhajtottam, hogy végre túl vagyok ezen is, majd leültem a kanapéra.
-Louis..akkor nem is vagyok az unoka testvéred.-Néztem fájdalmasan a szemébe.
-Te mindig az unoka testvérem leszel, bolond.-Ölelt át szorosan.
-Oh, köszönöm.Annyira szeretlek.-Mosolyogtam rá.
-Dettó.-Túrt bele hosszú, barna hajamba.Pár pillanat múlva a göndör srác telepedett hozzánk a kanapéra.
-Minden rendben?-Nézett rám aggodalmasan.
-Persze.Nem fogok belehalni hogy nem az igazi szüleim.Viszont megakarom találni az igaziakat.-Mondtam.
-Abban segítek.-Karolt át Hazza.
-Egyébként, bocsi a kérdésért, de ti együtt vagytok?-Nézett értetlenül Louis.
-Mi?! Dehogy is!-Háborodtam föl.
-Hallottad a válasz Louis.-Motyogta Harry. Elegem volt abból hogy megvolt győződve róla, hogy minket csak ez a kötődés izé tart össze.Lehet hogy az ő részéről ez így volt, de én nem, így éreztem. Kicsit fájt is hogy ő máshogy érez, de nem baj.Hátra dőltem és a fejem Harry vállára hajtottam. Ez alatt az idő alatt egészen megszoktuk egymás közelségét. Az ilyen dolgok kezdtek természetessé válni.A nap hátra levő részében, nagyjából semmit sem csináltunk.Én Harry-vel voltam, így a kanapén.
-Na jó, én fáradt vagyok.-Néztem Harry-re.
-Akkor menjünk aludni.-Mosolygott, majd hagyott egy nedves csókot a homlokomon. El is felejtettem, hogy mit ígértem neki.Felmentünk, és én lezuhanyoztam, majd ő is követett engem. Bementem a szobájába, és épp a teámat iszogattam mikor hirtelen megjelent mellettem.Nagyon megijedtem, és a teám a pólómon landolt.
-Óh, basszus Harry..-Szitkozódtam.
-Megoldom.-Mondta, majd leszedte rólam a pólót.Zavarodottan takartam magam előle.
-Mi a francot csinálsz?-Akadtam ki.
-Ugyan kérlek. Láttalak már így.Tudod, soha nem húzod be a függönyt.-Mosolygott kajánul.
-Hogy mi van?-Esett le az állam.Ő csak megrázta a fejét mosolyogva, majd rám adott egy fekete pólót, amit a szekrényéből vett elő.Igazi Harry illata volt. Oda voltam ezért a pólóért, mostantól.
-Jól áll.-Nézett végig rajtam.A póló takarta, a kis pizsama nadrágot, ami rövid gatya szerű volt. Az egész csak félcombig ért, ezért Hazza előszeretettel legeltette rajtam a tekintetét.
-Akkor, aludjunk.-Ásítottam.Harry szó nélkül magával húzott az ágyban, majd mögém feküdt, és karját átfonta derekam körül.Átfordultam szorításában, hogy szemben lehessek vele.Homlokát neki nyomta a homlokomnak, majd egy finom puszival illette ajkaimat.Gyorsan ajkai után kaptam, így a pusziból csók lett. Halkan kuncogott ezen, majd lehunyta szemeit.Hosszú szempillái végig simították puha arcát. Maga volta tökély.A gyönyörű srác aki velem szemben feküdt, másnak tűnt, mint aki néha-néha majdnem a végemet okozta. közelebb csúsztam hozzá, hogy még többet kaphassak belőle. Arcán egy mosoly terült szét.
-Akarsz engem?-Kérdezte némi kéjjel a hangjában.Szemeit kinyitotta, ami zölden világított. 
-Nem..csak..izé...-Dadogtam, amire ő elhallgattatott az ajkaival.Szemeit újra lecsukta és még mindig rajtam kuncogott.
-Harry.. így nem fogsz tudni aludni.-Fogtam kezembe az arcát.
-Fárassz ki.-Nézett rám vágyakozó tekintettel.
-Azt mondtad normális leszel.-Néztem a szemébe szinte könyörögve.
-Oké, abba hagyom.De csak hogy tudd, én tényleg vágyom rá.-Mosolygott.Nem tudtam direkt csinálja-e, de már nagyon vörös lehettem.
-Jó éjt Harry!-Pusziltam szájon. Kis ideig még engem nézett, majd szemeit lehunyta, és nem sokkal később el is aludt. Nagyon örültem neki. Elég hosszú ideig csak figyeltem ahogy alszik, majd én is követtem őt az álmok világába. 

10. fejezet. A kiképzés kezdete

Hangokat hallottam magam mellől, de ahhoz nem volt elég erőm hogy ki nyissam a szemem.
-Nem változtathatod át! Még várjunk egy kicsit.-Hallottam egy mély férfi hangot. 
-De nem várhatunk sokat.A végén még meg fog halni.-Az események tisztulni kezdtek.Fel ismertem Louis hangját.Hangyányit ki nyitottam a szemem, és a két srácot pillantottam meg magam mellett.Nagyon gyengének éreztem magam.Csak néztem Hazza-t és Louis-t amíg észre nem vették hogy fel ébredtem.
-Oh hála Istennek.-Láttam Lou arcán a nagy megkönnyebbülést.
-Jól vagy? Annyira aggódtam érted.-Motyogtam Louis-nak.
-Hogy én jól vagyok-e? Te megőrültél? Majdnem megöltelek.Hogy lehettél olyan felelőtlen,hogy ilyet csinálj?-Hordott le a barna srác.
-Inkább hagytam volna hogy a saját unoka testvérem meghaljon, nem? Én segíthettem, és meg is tettem. És mint látod jól vagyok.Bíztam benned.-Mosolyodtam el a mondatom végére.
-Tényleg nem sok kellett volna.Pár korttyal több, és neked annyi.-Térdelt le elém a göndör srác.
-És, Liana halott?-Váltottam a témán.Harry lehajtotta a fejét és úgy válaszolt.
-Igen, az.És sajnálom.-Motyogta.Felültem az ágyon, és meg emeltem az állát, hogy a szemébe nézhessek.
-Nem a te hibád volt.Nem tehettél ellene semmit.- Mosolyogtam halványan.Ő vissza mosolygott rám, és valahogy elvesztünk egymás tekintetében.
-Akkor én megyek is.-Nevetett Louis, majd kiment.Elkaptam a tekintetem a göndör srácról, és éreztem a vörös pírt az arcomon.Hazza erre csak halkan kuncogott. 
-Egyébként, van valami amit elfelejtettem megkérdezni.-Fordította vissza a tekintetem magára.
-És mi az?-Érdeklődtem.
-Magát a bandát szereted?-Nézett rám szó szerint vigyorogva.
-Ez milyen kérdés? A One Direction a kedvenc bandám.Louis pedig a példaképem.-Mosolyogtam.
-Király.És szeretnéd ha énekelnék neked valamit?-Kérdezte.
-Ez komoly? Istenem, minden vágyam ez lenne.-Ámuldoztam.Ő csak nevetett és ki ment.Nem sokkal később egy gitárral a kezében tért vissza.
-Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni.
-Nemrég tanultam meg.-Mosolygott.
-Értem.
-És mit szeretnél?-Harapta be az alsó ajkát.
-Azt hogy énekelj nekem...-Játszottam a hülyét.
-De mit? Te észlény..-Forgatta meg a szemeit nevetve.
-Jaah..hogy úgy? oké, akkor legyen az I would.-Mosolyogtam.
-Jó választás.-Mondta, és bele kezdett.Kirázott a hideg.Persze jó értelemben.Egyszerűen gyönyörű volt. Csak így hallgatni az Acoustic verzióját az I would-nak, Harry-től.Mikor a befejezte, csak nézett rám, hogy mondjak rá valamit, de én meg sem bírtam szólalni.
-Ömm..Na, mit szólsz?
-Azt szólom hogy valóra váltottál egy álmomat.
-Ezt, most komolyan mondod?-Hitetlenkedett.
-Te komolyan nem érted, hogy mekkora álma egy Directionernek találkozni  a One Direction, akár csak az egyik tagjával?  Azt hittem, hogy csak egy álom marad, hogy énekelni hallak benneteket élőben.
Ez egy olyan dolog amit sajnos igazából nem tudok neked megmagyarázni. Aki nem éli át, nem értheti meg. -Magyaráztam a Barna hajú fürtös srácnak.
-Huhh.. Azt hiszem, még senki nem adott nekem személyes magyarázatot arról, mit is jelent Directionernek lenni. Pedig sok Raj..-na itt közbe vágtam.
-Ki ne mondd hogy rajongó! Én nem vagyok egy 'Rajongó'.-Néztem rá szúrós szemmel.
-Bocsánat.Vissza szívom.-Nyomott egy puszit a homlokomra.
-Helyes.-Nevettem, és felkeltem az ágyról.
-Hova mész?
-Le, de csak mert nem emlékszem,hogy mikor ettem utoljára.-Mosolyogtam és elindultam lefelé. Hazza is követett engem, és a konyha előtt ketté váltunk.Ő leült a fotelba, én pedig a konyhába siettem. Ahogy beértem, Niall-el találtam szemben magam.
-Hát te, már jobban is vagy?-Nézett rám meglepődve.
-Ugye milyen csodálatos vagyok?-Kérdeztem nevetve.
-Hé, kislány! Az egózás az én dolgom.-Hallottam magam mögül Zayn hangját.
-Volt.-Néztem hátra.
-Vicces vagy..-Forgatta meg a szemeit mosolyogva.
-Hagyjatok már enni!-Nevettem és neki álltam kaját csinálni.Elkészítettem pár szendvicset, majd benyomtam azokat.Már kezdtem azt hinni, hogy minden rendben, mikor kopogtak.Kinyitottam az ajtót és Mike-al találtam szemben magam.Azonnal kiszúrta a lándzsám, mely még mindig az övemen ékeskedett, és mosolyra húzta a száját.
-Mit akar?-Bunkóztam.
-Először is, még csak 21 éves vagyok.Igazán tegezhetnél.Másodszor, megtanítom használni.-Mutatott a fegyveremre.Egyszer csak két kezet éreztem a csípőmön.Magam mellé pillantottam, és láttam hogy Harry áll mellettem. Idegesen nézte az előttem álló srácot.
-Melanie, engedd hogy megtanítson.-Mondta Hazza. Nem tudtam, hogy ez kérés vagy kijelentés.
-De minek?-Értetlenkedtem.
-Azért hogy legközelebb ne nekem kelljen irányítanom a karod.-Kuncogott Zayn.
-Fogd be.-Vágtam oda neki, fél vállról.
-Szóval akkor?-Nézett rám Mike kérdően.
-Oké.Nem bánom.-Egyeztem bele, elvégre nem ártott egy kis gyakorlás.
-Szuper. Akkor a hátsó kert meg is felel.-Nézett a srácokra.Ki mentünk hátra, és ő csak szembe állt velem egy 2-3 méterre.
-Mit kellene most csinálnom? -Néztem értetlenül.
-Először is vedd a kezedbe.-Utasított.Hát igen, lehet hogy nem árt ha ilyenkor azért kézbe veszem.Vigyorogva húztam le az övemről, majd kitartottam magam elé.
-Haladunk.-Jegyezte meg bunkó módon.
-Csak mondd mit kellene csinálnom.-Vágtam rá.
-Támadj meg.Úgy ahogy gondolod.-Mondta, én meg nem nagyon akartam meg mozdulni. Végül rászántam magam, és elkezdtem felé szaladni.Felé tartottam a lándzsám és még mindig szaladtam.Mikor már elég közel értem hozzá, ő egy gyors mozdulattal maga alá rántott és a földre tepert.
-Így nagyon gyorsan meg tudnak ölni.Lassú vagy és ügyetlen.-Sorolta a hibáimat.
-Azt gondoltam azért gyakorlunk hogy jobban menjen.-Néztem rá szúrósan, majd felkeltem alóla.
-Így is van. Szóval, most állj be támadó pozícióba, és védd ki az ütéseim.
-Hogy mibe?-Értetlenkedtem, mire ő nagy levegőt vett és segített beállni.Harry elég sűrűn nézett ki az ablakon bentről, és mindig mikor Mike hozzám ért, megfeszítette az állkapcsát.Akaratlanul is elmosolyodtam ezen.
-Akkor figyelj!-Zökkentett ki Mike a gondolataimból, majd gyorsan mozogni kezdett körülöttem 
jobbra-ballra.
-Védekezz!-Mondta majd egy felém irányított ütést kezdeményezett.Ezzel eltalálta a vállamat, én pedig össze rogytam.
-Basszus!-Káromkodtam, majd feláltam. Nem gondoltam hogy ilyen erősen megfog ütni.
-Állj fel és védekezz!-Utasított.Gyorsan kellett észbe kapnom, mert már ütötte is a következőt. Egyre több ütését sikerült kivédenem, mégis tele lettem sérülésekkel.Egy fél óra eltelhetett mikor le állt.
-Mára ennyi elég.Nem nézel ki túl jól.-Dörmögte mély hangján.
-Ismét, jó fej vagy.-Néztem rá mérges tekintettel. Jól elkuncogott rajtam.
-Két nap múlva megint találkozunk. addig pihenj! -Mondta és elsétált.Fáradtan a földre rogytam, és sebeimet kezdtem el nézegetni.Elég sok helyen lila, kék és zöld voltam. Túl gyors volt ez a módszer. Mindenem fájt, de ezt nem állt szándékomban kimutatni.Kis pihenés után bementem, és levágtam magam a kanapéra.
-Hát, ez nem volt neked való edzés. Tiszta foltos vagy.-Nézett rám Hazza.A szemeiben láttam egy kis aggódást, amit próbált nem kimutatni.Egyszerűen olyan aranyos volt, hogy mosolyognom keleltt.
-Mit csinálunk ma?Unatkozok.-Nyafogtam.
-Rand...ömm.. vagyis vacsorázni megyünk.-Ez inkább hangzott kijelentésnek, mint kérésnek, de akkor is nagyon meglepett. Tágra nyíltak a szemeim, és értetlenül néztem Harry-re.
-Már ha van kedved.-Tette hozzá aranyos mosollyal.Esküszöm ez a gyerek nagyon furcsa. Egyszer ilyen, máskor olyan. Nem mindig értettem őt.Végül is valahogy reagálnom kellett.
-Persze hogy van.-Mosolyogtam rá vissza.Elmélyültem zafír zöld szemeiben, ő pedig csak vigyorgott rám.
-Akkor, menj fel készülni.-kuncogott halkan.
-Öm, oké. -Zökkentem ki a gondolkodásból, majd felmentem a szobámba.Épp hogy beléptem, mikor üzenetem jött.
Feladó: Harry.
Elfelejtettem mondani, hogy valami csinos ruhát vegyél fel, és ne farmert meg pólót. Ja, és siess.
Harry.xx
El kellett  hogy nevessem magam. Miért vennék fel vacsorázni, farmert? Olyan férfi logikával gondolkodik. Keresgélni kezdtem a szekrényemben, de nem jutottam dűlőre. Tökéletes összeállítást szerettem volna. Végül nagy nehezen sikerült, de két fülbevaló között még hezitáltam. Volt egy karika meg egy ovális alakú, tömör.Végül a másodiknál maradtam.Lezuhanyoztam, majd felöltöztem.Sminknek fekete szemceruzát, és szempilla spirált vittem. Nem szerettem túlzásokba esni.

Elindultam lefelé a lépcsőn, és rögtön az jutott eszembe, hogy biztos nem fogok kibírni egy estét ebben a cipőben.Jót mosolyogtam magamon, majd le mentem. Harry a bárpultnál állt, és türelmetlenül dobolt rajta.
Felém fordította a fejét, és a szája egyenesen ''O'' alakú lett. Jót kuncogtam a reakcióján., 
-Te, hű.. Nagyon jól nézel ki.-Mosolygott, majd én is végig mértem őt. Fekete farmer nadrág volt rajta, sötétbarna cipővel.Felül, egy fehér pólót, és egy sötétkék zakót viselt.A haja is tökéletesen állt. Élőben sosem láttam még őt így.Elegáns volt.Nagyon jól mutatott így.Biccentett nekem a fejével, hogy induljunk. Kisétáltunk az autójához.Ki akartam nyitni az anyós ülésnél lévő ajtót, de ő vissza húzott.
-Én nyitom ki.-Mondta, komoly tekintettel, majd kinyitotta előttem az ajtót. Meg voltam lepve. Harry-ből nem néztem volna ki ezt, azok után ahogyan én megismertem. Nem tudom miért, de nem ilyennek gondoltam.Beültem, és ő rám csukta az ajtót.útközben nem nagyon szólt hozzám, nyugodt volt a hangulat. Nem is bántam, úgy sem lett volna neki mit mondanom.Egy nagyon puccos étterem parkolójában parkolt le. Elámultam a hely láttán.Egyszerűen gyönyörű volt.Mielőtt kiszálltam volna mellőle, gyorsan ő nyitott nekem ajtót.Bementünk, és közölte a recepciós férfival hogy itt van foglalása Styles névre. A Férfi az asztalunkhoz kísért minket.Harry végig a derekamnál fogva vezetett, amitől eleinte vonakodtam, de később hozzá szoktam.Bevallom, nagyon kellemes volt ez a kis vacsora Harry-vel. Végig normális dolgokról beszélgettünk, mintha semmi különös nem lenne a mindennapjainkban.Talán ő sokkal többet tudott meg rólam, viszont én még mindig csak annyit tudtam róla, amiket eddig olvastam, és amennyire sikerült őt megismernem eddig.  A vacsora után vissza ültünk a kocsijába, és elindultunk hazafelé.Útközben Harry egyszer rám pillantott, majd jobb kezét a combomra helyezte.Idegesen mértem végig keze pozícióját, amire ő csak mosolygott. Haza mentünk, Hazza pedig minden szó nélkül követett a szobámba.A lábam már valóban sajgott, de nem törődtem vele.Harry a magassarkúm ellenére is jóval magasabb volt nálam. Mikor beértünk a szobámba, becsukta az ajtót, és szinte azonnal elém állt. Karjaival átkarolta a derekam és csípőjét keményen nekem nyomta.Számat egy apró nyögés hagyta el.Homlokát az enyémnek nyomta, és csókban forrtunk össze. Mikor elváltunk egymás ajkaitól,mélyen a szemembe nézett és beszédre nyitotta a száját.
-Voltál már együtt férfival?-Kérdezte teljes komolysággal.Mikor sikerült felfognom a kérdését, testemen egy hőhullám futott végig.Értetlenül néztem rá, majd távolabb léptem tőle.Nagyon meglepett a kérdése. Ez volt az amire egyáltalán nem számítottam. 
-Fáradt vagyok.Aludni szeretnék.-Tereltem el a témát.
-Komolyan kérdeztem.-Mosolygott rám.
-Muszáj ilyesmiről beszélnünk?-Fordítottam el a tekintetem.
-Miért vagy ennyire szégyenlős? Ez csak egy kérdés volt.Habár a reakciódból már a választ is tudom. Melanie figyelj, előttem nem kell zavarban lenned.-Puszilt homlokon gyengéden.
-Akkor ne provokáld ki hogy zavarban legyek.-Néztem a szemébe.Ő csak halkan kuncogott, majd ismét közelebb vont magához. Ujjaimmal beletúrta göndör hajába, majd ő egy csókkal jutalmazta ezt.
-Jó éjszakát.-Mosolygott rám, majd ki ment a szobából.Bárcsak egyszer megérteném őt. Annyira megoszló személyiség. Mindig máshogy viselkedik.És ő komolyan azt hiszi, hogy csak a kötődés miatt akarok vele lenni.Pedig ez nem így van.Az agyam távol akar maradni tőle, de a szívem nagyon is érdeklődik iránta. Sok volt nekem ez a mai nap.Átvettem a pizsamám, és amilyen gyorsan csak tudtam bebújtam az ágyba. Kintről még hallottam a fiúk halk nevetgélését, majd nem sok idő elteltével elaludtam.