A terv megvalósítva FOLYTATÁS

Mike sűrűn nézett rám a visszapillantóból. Kék szemeivel vizsgálata a testem ruha alól kilátszó részeit.
-A göndör... Ő bántott téged? -Kérdezte, és hangjában némi idegességet véltem fellelni.
-Nem. Csak... Szörnnyé... Tettek.-mondtam ki nehezen. Nem tartottam szörnynek a vámpírokat.
-Te mindig te maradsz, akármi is légy. -Mosolygott a szája sarkából, és ezen halványan én is elmosolyodtam. Kifejezetten jól esett amit mondott. Képtelenség lesz hagyni, hogy meghaljon.
-Köszönöm Mike. -Néztem rá, mire végig simított a karomon.
-Mért viseled Harry nyakláncát? - Nézett a nyakamra, mire kezemmel végig simítottam, majd a kezembe vettem. Teljesen megfeledkeztem már erről, pedig rengeteget jelent a számomra. Harry akkor adta, amikor,, meghaltam". A mögöttünk ülő vadászok csendes megfigyelői voltak beszélgetésünknek.
-Szeretem az ékszereket. Ez még a jó dolgokra emlékeztet. -Jobbat nem tudtam kitalálni.
-Nem kellene hordanod. Hisz TŐLE kaptad. Nem illeti meg a nyakad.-Markolta meg a kormányt keményebben. Csak megvontam a vállam és igyekeztem terelni a témát.
-És veletek mi van azóta?- kérdeztem.
-Semmi. Nagy dologra készülünk. -Mosolyodott el.
-Mire?-Tettem a hülyét, pedig pontosan tudtam.
-Bent mindent elmondok.-Parkolt le a vadászok épülete mellett. Kiszálltunk a kocsiból, és be mentünk a nagy fém ajtós épületbe. Egyszer jártam itt életemben, és most... borzongást kelt bennem. Az agyam azon kattogott, hogy tartsam életben Mike-ot és a testvérét.
Hisz egyszer ők is megmentették az életem.
-Gyere, bemegyünk a laborba. -Szólt Mike, és megragadta a kezem.
-Laborba? Minek????? -Rántottam el tőle, és rá néztem.
-Pár vizsgálat, vérminta stb... -Vont vállat, és mivel rá bólintottam, be mentünk. Bent egy fehér köpenyes ürge fogadott, közép korú lehetett. Mutatott egy szék felé, ahova leültem.
-Rob vagyok.
-Melanie.-Mondtam, és ezek után csöndben végzett el rajtam pár vizsgálatot. Ez után mehettem. Mike az oldalamra sétált és belém karolt. Végig sétáltunk egy hosszú folyosón, és Mike megkérdezte akarok e pihenni. Rá bólintottam, és egy szobába kísért. Az ágyra ültem, és miután bő egy órát egyedül voltam, az ablakon kopogást hallottam.
Kinéztem, és persze Zayn volt az.
-Hello Melan... -Tekintete komoly volt.
-Szia Zayn. Hogy-hogy itt?
-Figyeltem hogy minden jó legyen. Hogy haladsz?
-Bevették. -Bólintottam. 
-Szuper. Ha van valami, erősen gondolj rám, és én ide jövök.
-Rendben, köszi. Kiderítem mit akarnak és rajtuk ütünk.-Zayn megsimította az arcom, majd eltűnt. Hirtelen Mike nyitott be, és nagy szemekkel nézett rám.
-Melanie... Te kivel beszélsz?- kérdezte.
-Igazából magammal.. Csak azon filóztam, hogy lehetek ilyen szerencsétlen..
-Nem a te hibád hogy ez történt.- Ült le az ágyra, majd maga mellé húzott és a fejem az ölébe húzta. Gonosz dolgot teszek éppen, de muszáj. Nekem a klánom az első.