II. évad 4. fejezet Képesség

Helló drágaságaim^^ Szóval..Az előző fejezethez a megjegyzésem csak annyi lenne, hogy nagyon kevés komment volt. Szokatlanul kevés. Jó, sajnálom ha szar lett, de akkor szóljatok és nem erőltetem az írást. Tehát.. most komolyan... van 80 feliratkozóm, kérlek szépen akkor minimum egy 15-20 komit dobjatok össze a kedvemért:( pls pls pls *----* Igyekszem a rész írással, de mostanában egy pár ,,kedves ember" (nem biztos hogy emberek xd) elvette a kedvem az írástól, azzal, hogy azt mondta ez a blog egy nagy fos. Na de mindegy:"D Tehát a kommenteket kérlek ne feledjétek el. Köszönöm szépen, jó olvasást. ♥♥


-Biztos jó ötlet ez? Csak mert nagyon....-Motyogtam.
-Ne vinnyogj, a vámpír lét ezzel jár! Be állsz, és edzel velünk. -Mondta Lou, majd intett a többieknek, és ismét beálltunk a két csoportba. A hajamba túrtam, és Lout figyeltem. Lou bólintott, mire a két ,,csoport" egymás felé kezdett szaladni, így hát én sem tettem másként.  Olivier állt velem szemben, és ahogy elém ért, egy gyors mozdulattal megkóstoltatta velem a földet. Nem volt kellemes. A hátamra gördültem, majd felnéztem, és láttam hogy Olivier ökölbe szorított kézzel, féltérdre ereszkedve van mellettem, majd meglendíti öklét. Arrébb gurultam, aminek hála ő nem a fejem, hanem a földet találta el. Utánam jött, és ezt ismételgettük párszor, mígnem össze szedtem magam és sikeresen felálltam. Ismét próbált megütni, de kezemmel megtámaszkodtam a vállán és átugrottam a háta mögé. Meglepődtem saját magamon, hisz eddig amit tenni tudtam, az az elesés, megbotlás vagy pofára borulás volt. Be látom, nem vagyok valami ügyes....sőt, elég analfabéta vagyok a mozgás terén. És ez most mégis tök menő volt. Nem kéne ennyit gondolkodnom. Olivier lefogta a kezem és kicsavarta, így háttal voltam neki, és szorosan tartott. Közel húzott magához és halkan a fülembe nevetett. Tökéletes nevetésétől átfutott rajtam a hideg, de egyben a hányinger kerülgetett. Hogy mért? Talán mert bosszantóan tökéletes volt ő is, ahogy az összes többi akikkel éppen egy helyen voltam. Előre lökött a karomnál fogva, mire én térdre borultam a földön. Hirtelen felém kapták a tekintetüket és hallottam halk kuncogásukat. Bejárták a testem minden zugát, és borzasztó fájdalmasan fúrtak lyukat a mellkasomban. Megalázó volt. Lehajtottam a fejem, és sírni tudtam volna. Gyenge vagyok. Igen, valóban. Érzékeny, gyáva, és nem közéjük való. Talán ez az, amit éreztetni akarnak velem. Hogy sosem leszek az. Sosem fogok igazán hozzájuk tartozni. Nem engedtem utat könnyeimnek. Nem, az túl megalázó lett volna. A testem megfeszült, ahogy a düh eluralkodott rajta. Mérges voltam, mert kinevettek. Szemfogaim előtüremkedtek az ajkaim közül, szemeimben apróbb nyomás keletkezett, ebből éreztem, vörös színben kezd pompázni. Felálltam a földről, Olivierre néztem és lassan kifújtam a levegőt. Hirtelen mindenki elhallgatott, és feszülten figyelte a mozdulataimat. Megjelentem Olivier mellett, majd megpróbáltam megütni, de hárította az ütést. Nagy erővel kirúgtam a lábát, mire megbotlott, és a mellkasánál fogva egy távolabbi fához csaptam. Ezen már senki sem nevetett. Olivier feje betört, és vérzett, de gyorsan meggyógyult, és fél perccel később már semmi baja sem volt. Bennem viszont még forrt a düh, és képtelen voltam leállni. Az a ,,kislány" akin pár perce még mindenki jót röhögött, hirtelen egy állattá vált, aki lelkiismeret furdalás nélkül venné el bárki életét. Matt jelent meg mellettem, és a kezemért nyúlt, mire neki rántottam a földnek. Sosem gondoltam volna hogy egyszer ilyet csinálok. A bennem lévő vámpír eluralkodott rajtam. Matt gyönyörű barna hajába túrt a földön, majd felállt és leporolta magát. Olivier lassan lépdelt felém, és neki sem volt túl jó a hangulata mint láttam. Loura néztem, aki karba tett kézzel állt, és teljesen nyugodt volt. Harry az ujjaival babrált, a többiek pedig csendben álltak egymás mellett. A vámpír, mely a vérszomjamat táplálta, higgadni kezdett, de talán nem a legjobbkor. Olivier egyre gyorsabban jött felém, és egyre közelebb volt. Meg akartam állítani. Azt akartam hogy ne tudjon közelebb jönni hozzám, és akkor hirtelen elkerekedett a szemem. Olivier körülbelül 2 méterre állt tőlem, és nem mozdult meg. Vörös szemeibe láttam saját, elcsodálkozott tükörképemet. Furcsa tekintettel meredt rám, majd levettem róla szemeimet, és ezzel térdre esett előttem. Nagy kerek szemekkel néztem, és hirtelen megszólalni sem bírtam. Lou jelent meg mellettem, és közben Olivier is össze kaparta magát a földről. Immár mindketten higgadtan meredtünk egymásra, és Olivier arcán egy halvány mosoly látszott átfutni. 
-Mondtam hogy van értelme. -Mosolyodott el Louis. Harry lassan kifújta a levegőt, és merev testtartása ellazult. 
-Mi? -Kérdeztem és rá néztem.
-Tök fasza kis képességed van. Cserélnék veled. -Nevetett Matt, majd vállba veregetett.
-Úgy érted...Ez, most az volt? -Néztem nagy szemekkel
-Aha. -Bólintott Lou és ajkait mosolyra húzta.-Most próbáld ki rajtam.
-Azt hogy? Így..nem megy. -Hadartam.
-Koncentrálj. Az előbb hogy csináltad?
-Azt akartam hogy ne tudjon tovább jönni, hogy megálljon. -Vontam vállat.
-Akkor képzeld el, hogy valamit csinálok a testemmel. Mondjuk hogy arrébb megyek 2 métert. -Húzta el a száját Louis, majd hátrébb lépett egy lépést. Elképzeltem, hogy arrébb megy 2 métert. Tényleg akartam, de nem ment. Ez képtelenségnek tűnt. Bárhogy próbáltam, nem ment.  Lou ezt addig csináltatta velem, amíg nem sikerült. Mikor végre képes voltam megmozdítani louist az akaratommal, közölte, hogy befejezhetjük az edzést. Azt is mondta, hogy mivel a klán másik fele nem épp itt lakik, nálunk fognak megszállni. Haza is mentünk, és kissé fáradtan dőltem le a szobánkban az ágyra. a hajamba túrtam, miközben a plafont bámultam, és lassan kifújtam a levegőt. Észre sem vettem a nagy elmélkedésemben, hogy Harry a szobába sétált.  Arra kaptam fel a fejem, hogy az ajtó halkabb puffanással csukódik, és Harry halk léptekkel lépked az ágyhoz. Felé néztem, ő pedig megállt az ágy szélénél, és merev tekintettel nézett rám. Átható zöld szemei belém láttak. Imádtam azt a gyönyörű pillantást. A szempillái tökéletesen simulnak rá az arcára mikor pislog. Szép vastag ajkain egy mosoly terült szét, miközben kezemért nyúlt, és megfogta azt.  Érintésétől átjárt a forróság. Fölém mászott, így ajkai csupán centikre voltak az enyémektől. Ajkaink már majdnem össze értek, de,, meglepő" módon az ajtó kitárult, és Niall nézett nagy szemekkel ránk. Csak oldalra néztem, Harry pedig megforgatta a szemét. Niall egy,, bocsit" suttogott, majd becsukta az ajtót és elment. 

-Talán sosem lesz nyugtunk.- Sóhajtott Harry, miközben bezárta az ajtót,  majd vissza mászott fölém. 

-Szeretném ha lenne. -Mondtam szinte suttogva, mire gödröcskéi előtűntek. A szemeimbe nézett, majd az ajkaimra, végül ismét a szemeimbe, majd megcsókolt. Csókunk hosszú volt és szenvedélyes, talán kicsit kétségbeesett is, régen jutott már igazán időnk egymásra. Ujjait a csípőmbe mélyeztette, miközben testével rám nehezedett. Ajkaival végigsúrolta a nyakam bőrét, majd fogaival lágyan meghúzta a bőrt. Halk sóhajt engedtem kicsúszni ajkaim közül, ujjaim pedig selymes göndör fürtjeibe vezettem. Újra éreztem azt a kölcsönös törődést, amit már hiányoltam. Ajkai lassan csúsztak végig vállamon, fogaival meghúzta a melltartópántonat, amin akaratlanul is elmosolyodtam. A testünk egyszerűen túl közel került egymáshoz, csókjaink egyre hevesebbek lettek.  A vágy eluralkodott rajtunk, én sem tudtam ellenállni. Harryvel ismét egymáséi lettünk, és jó érzés volt, hogy Harry sem próbált annyira finom lenni, mint az utóbbi alkalommal.  

***

-Hajnali kettő van, vámpír vagy, és arra kérsz, hogy csináljak neked egy szendvicset? - Vertem rá öklömmel a konyhapultra, miközben a szemeim szikrákat szórtak a szőke srácra.
-Igen, de ne kapd fel ezen a vizet. -Kuncogott halkan, és a hűtő elé lökdösött.
-Nem értem. Sosem fogom. -Sóhajtottam, és kotorászni kezdtem a hűtőben.
-Mit? -Ült le a bárszékre, és megtámaszkodott könyökén.
-Először is, hogy mért velem csináltatsz szendvicset, mikor neked is van két ,,csodálatos" kezed. Aztán azt, hogy mi a fenének eszel te állandóan szendvicset. -Forgattam a szemem.
-Mert ha te csinálod, nekem egyszerűbb, és mert imádom az ízét. Nem mondok le róla ha nem muszáj. -Mosolygott és szemeivel követte mozdulataim.
-Jól van. -Nevettem halkan
-Jó hír, hogy ma legalább kiderült mi a képességed. -Mondta, miközben elé toltam a pár szendvicset, amit elkészítettem.
-Ahamm. Nem rossz. -Bólogattam.
-Haryt hol hagytad? -Vigyorgott rám teli szájjal, mert már falta a szendvicset.
-Zuhanyzik még.-Vontam vállat, majd elfordultam, és halványan elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy kb egy órája még teljesen más hangulatban, teljesen mást csináltunk együtt. 
-Óvatosan a gondolataiddal, nem nagyon vagyok rájuk kíváncsi. -Niall annyira nevetett, hogy majdnem félre nyelte az ételt.
-Jajjh fogd be, és húzz ki a fejemből! -Vágtam vállba fintorogva.
-Nem tehetek róla, hogy hallom amire gondolsz! Nem az én döntésem. -Nevetett. 
-Nem érdekel, csak hagyd abba! -Nevettem el magam én is, és éreztem, hogy két kéz tekeredik a derekam köré. Elmosolyodtam, és hátra néztem a vállam fölött.  Harry göndör tincsei a nyakamba lógtak, és a róluk legördülő vízcseppek csikizték a nyakamat. Aranyos volt vizes hajjal. Az egész olyan dúsan göndör, mégis kilapult volt. 
-Harreh, úgy nézel ki mint egy ázott kutya. -Nevetett mögöttünk Liam, majd ledobta magát a kanapéra. Tiszta olyan érzés volt mint ez előtt az egész ,,Melanie vámpír lett, gyerünk a kiképzésre stb.." hiszti előtt. A lépcső felé fordultam, és láttam hogy Zayn és Lou is ott van. Lou halványan elmosolyodott, majd leült a kanapé melletti kis fotelbe, és ő is nézni kezdte a tv-t. Zaynhez sétáltam, majd átöleltem, és furcsán nézve rá hátrébb léptem. Csak halkan kuncogott, majd ő is letette a hátsóját a kanapéra. Furcsa volt, hogy mindig próbáltam Zayn közelében maradni. Gondolom ez is biztos az átváltoztatással kapcsolatos valami. A hangulat felettébb nyugodtnak tűnt, így ledobtam magam a kanapé elé a földre, és megvártam hogy Harry is mellém üljön. A vállára hajtottam a fejem, és valami idióta horrorfilmet kezdtünk el nézni. A vállamon lévő ezüst jel hirtelen felvillant, mire mind az öt srác felkapta a fejét. Értetlenül vizsgáltam a vállamat, amin egy jel világított. A vadászok jele.
-A közelben vannak. Te érzed őket, főként a vadászfegyvereket amik náluk vannak. -Mormolta Louis. A másik négy fazon is megjelent, akik rögtön jelezték, hogy ők is érzik a szagot. 
-És mit fogtok most csinálni? -Kérdeztem halkan.
-Érted jöttek. Nem tudom hányan vannak. Nem fognak támadni. Naiv dolog lenne. Lehet hogy csak megfigyelnek, de valahogy el kell űznünk innen őket. -Fintorgott, és a szemfogai is elő jöttek. Körbe néztem, és az összes vámpírnak elő jött a szemfoga, az ajtó felé meredted, némelyikük néha szinte morgott is. Lehet hogy ez egy kisebb csata kimenetele lesz? Huhh..nem tudom. 
-Én megyek.-Vont vállat Andy, majd egy szempillantás alatt eltűnt a szobából. Mind csendben álltunk, és vártuk mikor jön vissza végre. Bele tellett egy jó negyed órába, és megjelent a szobában újra.
-Szóval? -Vonta fel Lou a szemöldökét.
-Öten voltak. Nem voltak született vadászok. Emberek voltak. Aki ide küldte őket, tudta hogy megfognak halni. De legalább már éhes nem vagyok. -Kacagott Andy, és levágta magát a kanapéra. Tehát megölte őket. Kegyetlen ember, de lehet hogy erre most szükség volt. 
-Jobban bele kell húznunk az edzésbe! Ezentúl minden nap reggel -tól, délután -ig edzeni fogunk. Nem tudhatjuk a toborozásuk során mennyi embert vontak be. -Mondta Lou komolyan, mire Olivier lépett mellénk.
-Nekem igazából van egy tervem...

II. Évad 3. Fejezet A másik fél

Szisaztook!! Remélem most elég hamar hoztam az új részt. Köszönöm az utóbbi 20 kommentet és a 75 Feliratkozót.  Nem gondoltam hogy eddig eljutunk:)  :D Az oldal megjelenítésekről ne is beszéljünk, attól le esik az állam.  30000+-os a megjelenítés. Egyszóval, köszönöm :D A kommenteket és a pipákat most se feledjétek kérlek :) Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.

-Hideg futott át a szobán, amint a csend hirtelen eluralkodott rajta. A félelem nagy erővel söpört át a testemen. Arra gondoltam, mi lesz, ha most Louis neki esik? És mire ezt kigondoltam, Lou már Zayn előtt állt, és behúzott neki egyet. Zayn ezt nem hagyta annyiban, verekedni kezdtek. De kicsit sem finom módon. Lefagytam a látványtól, és a tudtaól, hogy valamelyikük akár az életét is vesztheti. Louis került alulra, de Zayn nem úgy tűnt mint aki meg akarja őt ölni.
-Nyugodj le! -Morogta Zayn. A szemük vörös színre váltott, és szemfogaik elő türemkedtek az ajkaik közül. Félelmetes látvány volt, még így is, hogy közéjük tartoztam. Louis kihasználva, hogy Zayn nem üti meg többször, a földhöz szorította őt, és kezeit a nyakára helyezte. Próbáltam üvölteni, vagy sikítani, de egy hang sem jött elő a torkomból. Sietve löktem le Louist Zaynről, bár nem szándékosan. Mintha nem is én irányítottam volna a testem. Csak ösztönből cselekedtem.
-Nem ölheted őt meg, miattam! -Szinte üvöltöttem.
-Te maradj ki ebből, kislány. -Pillantott rám Lou. Úgy éreztem az életem árán is megvédeném Zaynt.
-Higgadjatok le, és utána megbeszélitek! -Mondta Liam, majd a kanapé felé húzta Louist. Először nagyon ellenkezett, de miután lehunyta pár percre a szemeit, bele egyezett. Az egész olyan volt mint egy óriási felfordulás. Kiláthatatlan és bosszantó. Zayn felállt, és teljes méretével felém tornyosult.
-Ülj le, Melan. -Mondta. Bólintottam, majd leültem a többiekkel szemben.
-Most jobban érzed magad? Így, hogy a kutyád lett. Így, hogy nem hagytad hogy Harry tegye meg, nem adtál neki időt. Hogy idő előtt változtattad át? -Flegmázott Lou, de most lényegesen nyugodtabb volt.
-Igen. És nem kezelem a kutyámként. Tudod, hogy Harry sosem tette volna meg. Amúgy is, pont itt volt az ideje. Erre nem lehet...felkészülni. -Rázta a fejét Zayn.
-Ide figyelj Malik! Én vagyok a klánvezér. Amúgy is vadásznak született. Ránk kéne vadásznia, és nem egynek kellene lennie közülünk. A klánból amúgy is egyedül csak te és Niall akartatok vámpírok lenni. Én tulajdonképp senkinek sem kívánom. Nem értem, hogy te tulajdonképpen miért akartál vámpír lenni. Kapsz erőt, hatalmat, sok mindent amit akarsz. De sosem lehet családod. Gyerekeid. Sosem öregedhetsz meg valakivel magad mellett. -Mondta Lou komoran.
-De Louis. ki akar megöregedni? Nem jobb, hogy örökké ilyen fiatal vagy? Értem, hogy egyszer el fáradsz, de akkor csak vonulj vissza egy darabig. Igen, nehéz így szeretni, de ha találnál egy lányt... Vagy átváltoztathatnád, vagy ha alapból vámpír lenne, akkor minden oké lenne. A gyerek az egyetlen amiről le kell mondanod. Az iváshoz meg már hozzá szoktál. Erre nem tudok mást mondani. Sajnálom hogy az engedélyed nélkül cselekedtem, de neki akartam jót. Minél később változott volna át, annál nehezebb lett volna. Ha meghallgatod, elmondom mért. -Zayn.Louis mélyet sóhajtott. Láthatóan zavarta a gyerek dolog, de lenyelte. Bólintott, és figyelmesen nézett Zaynre. Szuper. A hangulat nyugodtabb.
-Múltkor vadászni voltam. És a lány, akit kinéztem áldozatnak, elég nyávogós volt. Elkezdett össze-vissza beszélni, aztán mikor megtudta hogy vámpír vagyok, ki akart nyírni. Egy vadász fegyverrel. A lány nem volt vadász. Amit megtudtam, az az, hogy a vadászok toboroznak.  Halandó embereket képeznek ki, ellenünk. A céljuk ugyanis, hogy a nagy Blacksmith visszatértével, Londonból kiindulva, az összes vámpírt kiirtsák. A vámpír vadász csoportok országok szerte össze állnak ellenünk. Mint azt tudjuk, Melanie a legnagyobb vadász családból leszármazottja. A vadászok úgy gondolták kisebb kiképzés után feléled majd benne az az ösztön, ami a család minden egyes tagjában is, de....
-De én selejt vagyok.-Vágtam közbe annak ellenére, mennyire megleptek a szavai.
A fiúk mind felém néztek, de egy kisebb fejcsóválással letudták, és úgy tettek mintha nem hallották volna.
-Tehát azt akarod mondani, Melanieban láttak jövőt, el akarták vinni. hatalmas hadsereget akarnak csinálni, elvinni őt, össze fogni, és kinyírni minket, vámpírokat? Ezért tetted őt vérszívóvá?-Vonta fel a szemöldökét Louis.
-Ezzel is keresztbe tudtam nekik tenni. Áthúztuk egy részben így a számításaikat.Bár Melanie így erősebb, a vadászokat zavarná a jelenléte. tudom hogy ez nem állítja meg őket, de valamit tennünk kell, és ez volt az első lépés. Azzal hogy Mel vámpír, a vadászok átvariálják a tervet, és kihallgatva pár újoncot, megtudhatjuk mit hogy csinálnak. Erre Niall lesz a megfelelő ember, mert ő tud olvasni mások gondolatában. Louis, tényleg tudom hogy meg kellett volna kérdeznem, de hidd el már mindent elterveztem. Ha akkor nem cselekszem, lehet hogy már elvitték volna. Gyorsabbak mint hinnénk.  Pár hónap alatt egészen nagyszerű vadászokat képeztek holmi halandó emberekből. Úgy érzem már van egy kis félnivalónk. Te mondod mindig, hogy ne becsüljük alá az ellenfelünket, mert akkor nagy meglepetés érhet.- Tartott kisebb beszédet Zayn, amit nekem a fejemben össze kellett raknom hogy értsek. 
-Akkor nem ártana kicsit formába hoznunk magunkat. Készülnünk kell, ha netán méltó ellenfélre találnánk is megálljuk a helyünket.  Valljuk be Zayn, Harry, mi már nagyon régen keveredtünk harcba. Liam talán egyszer majdnem...Niall meg egyszer sem, tehát... Készüljetek fel. Negyed óra múlva az erdőben találkozunk. Melanie, te is!-Utasított. Én is? Ugh.... Lehet hogy kemény lesz. Harryre pillantottam, aki felállt, megfogta a kezem és finom húzó mozdulatokkal invitált fel az emeletre. Fent hirtelen magához ölelt, és egy gondoskodó csókot nyomott a vállamra, amibe érezhetően beleremegtem. Önelégült mosolyát képtelen volt mellőzni reakcióm láttán. 
-Mit kell majd csinálnom? -Kérdeztem halkan.
-Lou elfogja mondani. Meg fog téged is edzeni. Meg szerintem először a képességed fogja érdekelni. -Döntötte a homlokát az enyémnek. Gyönyörű zöld szemeinek átható hatást nyújtott a rajtuk megcsillanó fény. A gyönyörű tekintetében elvesztem....volna, ha Lou nem szól közbe.
-Ne húzzátok az időt, menjünk. -Torkolt le minket.  Talán sosem lesz időnk egymásra. 
-Mmm...oké... -Mormolta Harry majd megfogta a kezemet és megjelentünk az erdőben. A srácok már ott voltak, és az egésznek olyan hűvös, komoly hangulata volt. Körbe néztem, és pár idegen alakot pillantottam meg. 
-Ők kik? -Kérdeztem Harrytől a a három férfire és egy nőre célozva.
-A klán másik fele. Akik nem élnek velünk, de ,,hivatalosan" hozzánk tartoznak. -Mondta.
-Tudod mi a legjobb? -Kérdeztem.
-Mi, Melan? -Mosolygott halványan.
-Hogy én természetesen erről sem tudtam. -Fintorogtam. 
-Tudom...És még sok mindenről nem tudsz, baby. -Puszilta meg óvatosan az arcomat. - De bemutatom őket.
A szőke lány Emilie... 17 évesen változott át, ahogy te is. Csak ő kb 70 évvel ezelőtt. A képessége a gyógyítás, így ha valaki megsérül, ő segíthet, meg meg is tud védeni...szóval ez bonyolult... 

A srác a fehér ingben, Matt. 20 éves. Ő karácsonykor változott át, kb 20-25 évvel ezelőtt. Emilie változtatta át, ugyanis Emilie akkor orvosként illeszkedett be a társadalomba, és megismerkedett Mattel a kórházban.
Matt agydaganattal szenvedett, és 3 hónapon belül meg is halt. Emilievel annyira jóban lettek, hogy képtelen volt őt elengedni, inkább átváltoztatta. Azóta egy párt alkotnak. Az ő képessége a jövőbe látás.

Az az elvont alak ott Andy. Keveset beszél, sokat tud. 25 évesen lett vámpír. Egy utcai verekedésben csúnyán helyben hagyták. Pontosabban átszúrtak egy vas csövet a mellkasán. Afféle 1 az 5 ellen bunyó volt. Olivier talált rá, és a vére miatt túl értékesnek találta a halálhoz. Andy kevés emberrel beszél, nagyon csendes. Andynek két fajta képessége van. Az egyik, ha hozzád ér, vagy valamelyik neked fontos tárgyhoz, bele lát a múltadba, és a legkisebb dologig mindent fog rólad tudni. Emellett különösen nagy ereje van. Ez előny.

Az utolsó Olivier. Ja és.. Ne ijedj meg..fontos, ő biszexuális. -nevetett halkan.-21 éves volt mikor átváltozott. Lou mellett ült egy autóban mikor eléjük ugrott egy szarvas. Lounak persze semmi baja nem lett, de Olivier haldoklott. Louval akkor nagyon jó barátok voltak, és Lou nem hagyta őt meghalni. Ez kb 10-15 éve volt. Azóta a két klán ketté szakadt, mert így 8-an kezdtünk gyanúsak lenni az embereknek. Olivier Lou helyettese lett, így a klán másik felét irányítja. Ja és azért 8-an, mert ugye Niall most lesz lassan egy éves vámpír. Akkor ő még nem volt. Csak az x-ben ismerkedtünk meg, és különös mód érdeklődött a fajtánk felől miután megtudta hogy mik vagyunk. JA, és úgy kerültünk az x-ben össze, hogy Zayn manipulálta Simont a hipnózisával. Nagyjából ennyi. Olivier kedves. Mindenkivel. Képessége a különös hidegvér és a fantasztikus érzékek. -Mutatta be őket Harry, majd maga is Olivier mellé sétált, és beszélgetni kezdtek. 



Lou éppen Mattel beszélt, a többiek pedig hol rájuk figyeltek, hol egymással dumáltak. Egyedül maradtam. Tekintetem az Emilie nevű lányra emeltem, aki mosolyogva nézett felém. Mellém sétált, de bemutatkozás helyett csak átölelt.
-Melanie. Tudom! -Mosolygott. -A bajkeverő, és okos. 
-Mi? -Kérdeztem.
-Te vagy az, akinek hiába mondták a kamu sztorikat, nem vette be, rá jött a titokra. Mellesleg mindig bajba kerülsz. Igen, hallottam. -Nevetett. 
-Hát...Köszi...asszem'. -Motyogtam.
-Látom nagyon új vagy... De majd kiderítjük mi a képességed! -Mosolygott. Kissé mintha túl pörgött volna.
-És azt hogy?-én.
-Idővel rá jössz... De majd segítek.-Mosolygott. 
-Kezdünk! -Mondta Lou, mindenki jól hallotta. A klán ismét a két megadott félre oszlott, és szembe álltak egymással. Én csak álltam mellettük nagy kerek szemekkel, és fogalmam sem volt mit kellene tennem. Lou szánakozva rám nézett, majd a másik Klánra.
-Andy! Kezdj vele valamit. Legalább hozd formába. -Mondta.
-Mi? Andy? -Kérdezte Harry meglepetten.
-Te nem vagy képes megütni őt Hazz. -Mondta Louis. Úgy tűnt nagyon komolyan veszi ezt az egész gyakorlós dolgot. Az Andy nevű figura unottan sétált elém, majd intett maga felé és arrébb vonultuk hogy ne zavarjuk a többieket. 
-Melanie. Tudom. Csak védekezz. -Mondta, majd felém ütött hirtelen. Későn kapcsoltam Felém ütött, és ütése megtalálta célpontját. Hangos roppanást hallottam, és a mellkasomhoz kaptam.
-Hű. Gyorsan törik a csontod. -Rántotta meg a vállát. -Meg lassú vagy.
-Aha. Köszi...Ezt felettébb jó érzés tudni... -Fintorogtam, de a fájdalom gyorsan enyhült. 
-Akkor ezt még hagyjuk. Verseny. Az erdő végéig. -Mondta és elindult. Nekem sem kellett több. Mentem utána, egyenesen be az erdőbe. Ő nagyon rutinosan mozgott, és elég gyors is volt. Én nagyjából mindennek neki mentem, ami nem volt kellemes. A bőrömet felsértették az ágak, de ezek a sebek semmi perc alatt beforrtak. Nem voltam hozzá elég gyors. Előbb ért oda pár másodperccel.  Kinevetett, majd az edzést ,,védd ki" cseszekedéssel folytatta. Sok ütése talált, de a figyelmem egyre javult, és a végére már elfogadhatónak nevezte a védekezésem. Gondolom ez tőle jó fej volt. Bele telt pár órába. Lou intett neki, mire od mentünk. 
-Most te is be állsz. Kíváncsi vagyok. -Mondta.
Ugh....Az nem lesz kellemes, ez tuti...