25.Fejezet ,,Az örök élet szépségeit kínálom neked"

,,Néha az emberek puszta indulatból cselekszenek. Nem biztos hogy ez jó ötlet. Inkább gondold át kétszer mire készülsz, csak utána cselekedj"

Az elszívott cigi csikkjét ki vágtam az autó ablakán. Mélyen a gondolataimba voltam burkolózva. A fény sugár, mely mohón tört be az ablakon, ingerlően világított a szemembe. Kezem lassan felemeltem és eltakartam az idegesítő fénycsíkot. A mellettem ülő fekete hajú srácra néztem, akinek szintén szemét világította a fénycsóva. Nagy barna szemei világosak lettek tőle. Pupillái összeszűkültek. Fogaival lazán meghúzta alsó ajkát, és rám nézett.

-Mehetünk? -Kérdezte. Láthatóan őt is zavarta a hirtelen felerősödött fény.

-Persze.-Bólintottam. Tényleg elég nyugodt voltam. Nem akartam igazándiból foglalkozni Harry hülyeségeivel. Majd megnyugszik. Csak tényleg apróbb lyukat ütött ezzel a kis akcióval a mellkasomba. 

-Érdekes dolog a halál. -Jegyezte meg Malik csak úgy közömbösen. Kicsit meglepődtem. Elindította a motort, és kilövellt a parkolóból. Pislogtam párat, és tekintetem az arcára vezettem.

-Mire célzol? -Vettem egy nagyobb levegőt, és tekintetemmel rá összpontosítottam.

-Semmire.

-Aha. Nem tudják, hogy mi volt akkor este, igaz? -Néztem el mellette, és végig simítottam a nyakamon.

-Nem. És nem is fogják.

-Tudom. 

-De nem értették miért vagyok annyira erős. -Pillantott rám egy másodperc töredéknyi időre.

-Erős? Erős lettél utána? -Néztem rá elkerekedett szemekkel.

-Ja. Alapból több erőt nyertem, mert megcsapoltalak. Plusz a véred tényleg különleges. -Tekintetével az utat pásztázta, és picit megnyalta a szája szélét. Belém fagyott a levegő. Csak ezt a száj nyaldosós izét ne csinálja. Iszonyat ijesztően hat rám.

-ühümm....-Bólogattam kicsit még mindig lefagyva.

-És, mostmár érted miért tartanak kegyetlennek? -Nézett végig rajtam nagy barna szemeivel.

-Nem. Az a hold hatása volt. Nem a te hibádból történt. Amúgy nem tetted volna. Tudom hogy nem. -Mondogattam. Talán efelől még magam is győzködnöm kellett.

-Valóban? Érdekes. Túlságosan megbízol az emberekben. Egy naiv kislány vagy. -Már majdnem otthon voltunk. Szemeivel a az erdő melletti kis területet pásztázta.

-Nem igaz. Nem vagyok az! -Morogtam kicsit sértődötten.

-Csak figyelj. Amúgy is ebédidő van.-Motyogta, majd leparkolt az autóval az erdő mellett, kiszállt, és elment. A szívverésem jelentősen felgyorsult. Remegő ajkakkal vártam hogy újra feltűnjön. Ismét rosszul éreztem magam. Annak a hülye vámpír méregnek egyszerűen nem akar szűnni a hatása. Ennyire nagy problémát jelentene egy kis harapás? Vagy esetleg a tegnapi kis vér váltaná ki újra belőlem? Meglehet. A gyomrom görcsbe rándult. Kétségbe esetten kapkodtam a levegőt. Éles fájdalom nyilallt a mellkasomba, így kiszálltam kicsit a friss levegőre. Az erdőnek hátat fordítva neki támaszkodtam az autónak, és próbáltam lelassítani levegő vételem tempóját. 

-Csak nem szomjas vagy, drága? -Kérdezte Zayn mögülem. Hatalmasakat pislogtam, és nagyon lassan megfordultam. Zayn kezében két ember volt. Mindkettőnek befogta a száját, és úgy tartotta őket. A két tag kapálódzott össze-vissza, mind ezt hiába. 

-Mi..? Mit csinálsz? -Kérdeztem remegő hangon. Talán mégsem kellett volna Zaynbe bizalmat táplálnom.

-Nézz a csuklódra.-Utasított keményen. Óvatosan a csuklómra vezettem a tekintetem, mikor láttam, hogy csurog belőle a vér. Jobban szemügyre vettem, és egy harapás nyomot is találni véltem rajta. Az ajkaim elváltak egymástól. Ijedten Zaynre néztem, aki jóízűen kuncogott.

-Ezt...mikor? Vagy...hogy? -Bambultam magam elé.

-Majd megtudod....idővel. -Kuncogott, majd egyik áldozatát-aki egy fiú volt- a földre vágta, míg másiknak a nyakához hajolt és engem bámulva a nyakába harapott. A vér is megfagyott bennem. Talán ez az, amit nem akartam látni soha. Szemei kezdtek vörösen izzani miközben folyamatosan a szemeimbe nézett. Se megszólalni, se mozdulni nem bírtam. Csak bámultam azokat a vörös, vággyal teli és rideg szemeket. Fél szemmel láttam, hogy a földön fetrengő srác próbál arrébb kúszni. Hangosan kiabált valamit, de nem hallottam hogy mit. Elvoltam merülve az üveges szempárban, mely még mindig engem pásztázott. Pislogtam párat és kezdtem elveszíteni az öntudatomat. Nyelvemmel lágyan körvonalaztam ajkam alakját, majd tettem felé egy tétova lépést. Miután a már-már élettelen lány össze esett szorításában, ő a földre eresztette azt, majd előrébb lépett. Ajka szélétől kiindulva egy rubin vörös vércsepp folyt végig álla vonaláig. Reszketve fújtam ki a levegőt, és nyeltem egy nagyot. Mellém lépett, és karjait a derekam köré fonta. A fülemhez hajolt, és lágyan suttogni kezdett bele.
-Tudom hogy szeretnéd. Hát miért nem teszed meg? Érzed mennyire vonzó, nem igaz? -Mormolta férfia, rekedtes hangján a fülembe.
-Mit tettél velem? Mikor csináltad azt a kezemmel? -Néztem bambán egy apró pontot a fűben.
-Soha ne nézz egy vámpír szemébe. Régi szabály. Kár hogy neked nem mondta senki, édesem. -Mormolta, majd hátrébb lépett, és felkapta a srácot a földről, majd elém lökte.
-Mi a francot csináltál velem? .Kérdeztem ingerülten. Szegény előttem álló srác össze szorított szemekkel várta társához hasonló végzetét. 
-Kicsit gyorsan ver a szíved. Nem lehet, hogy a szervezeted elfolyt valamit? Csak egy mozdulat Melanie. Érzed, hogy hogyan folyik a vér az ereiben, nem igaz? Csak egy harapás, és mind a tiéd lehet. De segítek ha szeretnéd.-Nevetett, majd megfogta a srác fejét a hajánál fogva, és a kocsinak nyomta. Ezzel természetesen én beszorultam a srác és a kocsi közé. A nyaka érintette az ajkaimat. Nem tudom, hogy mit művelt velem Zayn, de igaza volt. Akartam a srác ereiben folyó vért, az utolsó cseppig. Nyelvemmel végig simítottam a puha felületen, és harapásra nyitottam a számat. Nyelvemet végig vezettem szemfogaimon, melyek mérete nem változott, viszont elég élesek lettek. Hezitáltam kis ideig. Egyáltalán nem akartam ezt. Én nem vagyok vámpír. Az egész agyam küzdött ez ellen a hülyeség ellen, de a testem hatalmas lázban égett. Szükségem volt rá hogy megtegyem. 
-Ne szórakozz már!-Morogta Zayn, és még előrébb tolta a srác fejét, ezzel szemfogaim hibátlanul puha nyakába csusszantak. A számba ömlő többnyire vas ízű vörös lé, azonnal utat nyert lefelé a torkomon. Undorodtam a gondolattól, mégis mohón kezdtem kortyolni. Akkora ellentét volt benne, mint még soha. Mikor már elég sokat lenyeltem, hirtelen hangos köhögésbe kezdtem. Ellöktem magamtól a srácot, majd a földre rogytam, és az éppen a számban lévő vért köptem vissza. Ruhám ujjába töröltem a szám, és a hányinger kerülgetett.
-Mi a faszra volt ez jó? Te komolyan megőrültél? Elmebeteg vagy. Neked totál nincs rendben valami az agyaddal. Fordulj orvoshoz te agyament barom. -Szitkozódtam Zayn mellé bámulva.
-Na na na! Nem kell rögtön így beszélni. Ne légy már ilyen ingerült. Nem áll jól egy lánynak ha káromkodik.-Csitítgatott, majd leguggolt elém.
-Fogd be és ne gyere a közelembe! Nem értem mi a fene történt veled. Azt hittem teljesen normális vagy. Tévedtem! De..mondd, mégis mi a fenét tettél velem?
-A szemembe néztél. Innentől nyert ügyem volt. Tudod... Vámpírok tudnak dolgokat. Mint például az elbűvölés. Bármit megteszel amit én akarok. Amikor csak akarom. Csak a szemembe kell hogy nézz. -Mosolygott kajánul.
-És jó volt ez bármire is? -Kérdeztem, és éreztem ahogy a könnyeim égetni kezdik a torkomat. Erősen küzdöttem ellene, hogy ne sírjam el magam.
-Én az örök élet szépségeit kínálom neked. Tudod hogy Harry sosem fog átváltoztatni. Majd ha megöregszel csak eldob mint egy rongyot. A dolgok nem úgy vannak ám, ahogy te azt magad köré képzeled. Lehet, hogy Louis a legidősebb, de tudod hány éves ő? És hogy én mennyi vagyok? Jahh...a banda miatt vállaltam be. Igen. Ésszerű. Mi a francért lennék egy nyikhaj banda miatt ennyire önfeláldozó? Mondd Melan, bele gondolsz te néha a dolgokba? -Ekkor tört rám újból a felismerés. Fogalmam sincs kik azok akik körül vesznek. Talán jobb lett volna ha Harryvel maradok, de akkor nem tudom meg azt, amit lehet hogy most megfogok.
-Hány éves vagy Zayn? -Kérdeztem remegve.
-342. -Vágta rá, és ajkán egy nagyobb mosoly terült szét. 342 év rengeteg. Szemeim elkerekedtek. Akkor Vajon Louis hány éves lehet? Tényleg csak a másik 3 srác lenne ennyire ,,fiatal"? 
-Az...nem lehetséges.
-Ugyan. Azt gondoltad, hogy a vámpírok sem lehetségesek, nem? -Igaza volt. Nem tudok semmit.
-És akkor Louis hány éves? -Tört elő belőlem.
-olyan 400 körül. Nem tusom pontosan. Az ő dolga.-Vont vállat.
-Harry sosem dobna el. Boldogok leszünk nélküled is.-Löktem meg a vállát.
-Ez nem igaz. Arra akartam kilyukadni, hogy nem először látok vámpír és ember között ,,igaz szerelemet". Sok ilyen volt már. A lány végül mindig meghalt. De azt gondoltam barátok vagyunk, ezért segítek. Hinned kell nekem. Segíteni akarok. -Nézett a szemembe. Nem kellett több. Azonnal hittem neki. Az agyam képtelen voltam használni. Mindent elhittem amit mondott. Ajkait a csuklójához emelte, majd aprót bele harapott. A csuklójából azonnal elő bújt a vörösen izzó vér, mellyel a szám felé közelített. Lehunytam  a szemeim, és úgy vártam hogy átváltoztasson. Csak kettőnk szívverését lehetett hallani. Mindkettő gyors tempóban ütötte az ütemet. Ajkaim már befogta a vörös festék. Hirtelen egy férfi hangot hallottam. Lehet hogy már késő volt.....

24.Fejezet. A harmadik kerék

,,Érdekes dolog, ha egy barátság már három emberről szól. Nevezhetem ilyenkor ezt barátságnak? A harmadik úgy is kiszorul előbb utóbb, és ,,harmadik kerék" lesz. nem mondhatsz ilyenkor mást.

 Stay with me.-Maradj velem."

*Melanie Szemszöge*

Niall az este elég későn jött haza. Ja, és fúj. Nem bírom elfelejteni, hogy tegnap meghúztam azt a ... borzalmat. Fúj. Tényleg nagyon undorító volt. De nem eshettem Niallnek csak mert nem szólt. Mindegy. Lépjünk tovább. Semmin nem szabad ennyire sokáig rágódni. Elvégre miért tenném? Annál jobban fogok undorodni tőle, minél többet gondolok rá. Elég álmosan kitápászkodtam Harry mellől az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Nem akartam felébreszteni. Nem sokszor alszik, ezért most gondoltam inkább hagyom. Besétáltam a fürdőbe, és félig nyitva hagytam az ajtót. Le vettem a pizsamám majd az előkészített ruháimhoz nyúltam. Már majdnem el is értem, mikor két erős kezet éreztem a derekamon.

-Miért nem keltettél fel? -Kérdezte miközben ajkait a vállamra nyomta.

-Nem akartalak felkelteni, mert aranyosan aludtál.-Néztem rá a vállam fölött.

-De legközelebb ne hagyj ott. -Mondta, majd maga felé fordított és lágyan megcsókolt.
-Rendben. -Mosolyogtam, majd magamra kaptam ruháimat. Ő is felöltözött, és le sétáltunk a nappaliba. A srácok már mind lent voltak. Niall szeme csak úgy csillogott. Elmosolyodtam rajta.
-Nem vagy éhes? -Nézett végig rajtam Zayn.
-De. Kicsit.-Mosolyogtam.
-Rendelek neked egy pizzát. -Mondta, majd elő kapta a telefonját és rendelt.
-Köszönöm Zayn. Most imádlak. -Nevettem.
- Tudom. Mindenki. -Nézett rám afféle ,,Bitch Please" fejjel. 
-Egoista barom. -Mosolyogtam és megforgattam a szemem.
-Melan, nem lenne kedved eljönni velem, meg még egy barátommal elmenni ma a városba? -Nézett rám Harry.
-De. Persze. Szívesen. -Mosolyogtam. Eltelt kb. egy 20-25 perc és jött a pizzás. Zayn az ajtóhoz sétált majd kifizette. Le tette elém az óriási családi pizzát, majd a srácokkal enni kezdtünk. Jó volt, hogy végre ők is esznek velem. Habár szükségük nem lett volna rá, de azért nekem jólesett. Miután megettük, Hazz szólt hogy lassan induljunk. Bólintottam, és megkérdeztem hogy jó-e a ruha ami rajtam van.

-Tökélketes. -Mosolygott.
-Rendben. -Mondtam.-Akkor indulhatunk is.-Tettem hozzá.
-Egyet értek.-Mosolygott, és kimentünk az autójához. Beszálltunk, és a városba hajtott. A szemével keresgélni kezdett, végül egy szőke lányhoz sétált. Ugh. Ő lenne a ,,barát"? Ez a lány-gondolom véletlen-dögös, szép és ki tudja. Harry két puszival köszönt a lánynak, aki utána kedves tekintetét rám szegezte. 
-Helló! Te lennél Melanie? -Mosolygott szélesen.
-Igen...asszem én vagyok. -Mondtam kicsit kedvetlenül, de nem feltűnően.
-Szuper! Mehetünk? -Nagy kék szemeivel Harryt nézte.
-Persze. Ja, amúgy Melanie, ő itt Natalie. -Mondta. Bólintottam és elindultunk. Harry megfogta a derekam séta közben, Natalie pedig hirtelen kézen ragadta, és egy kirakat felé húzta. Harry mosolyogva ment távolabb tőlem, és nevetve nézegették a hülyeségekkel tele lévő kirakatot. Az a lány... Sokkal elegánsabban nézett ki mint én. Sokkal kedvesebb, és nagyobb volt. Rajtam egy kivágott farmer volt. Rajta passzoló ruha, egy magassarkúval. Én a külvilágot kémleltem, ő mindig mosolygott.  Ő körülbelül 19-20 éves lehetett, és csak 16. Nem! Ne is gondolj ilyesmire!-Ráztam meg a fejem. Harry szeret engem.  Harry szeret engem. Harry szeret engem. -Nyugtattam magam. Nem is értem miért parázok. Csak rossz előérzetem volt. Előttem sétáltak kicsivel, én pedig kullogtam utánuk.
-Nem jössz? -Nézett rám Hazz a nagy zöld szemeivel.
-De. Igen jövök. -Mosolyogtam, majd mellé baktattam. Natalieval beszélgetett, én pedig csak hallgattam őket.
-Hazz! jól érzem hogy....? -Kérdeztem.
-Igen. Jól. Vámpír. -Mondta, majd azonnal vissza szegezte a tekintetét a lányra. Hurrá. Nem is tudom mi lehetne jobb ennél. Egy dögös, kedves és érdekes vámpír. Nem, nincs ebben semmi rossz. Ő csak egy barát. Tudom, hogy Hazz szereti a barátait. De akkor is rossz előérzetem van. Tovább sétáltunk, és egy csomó kirakat vagy hülyeség előtt megálltak, és jót nevettek. Én pedig csak sétáltam mellettük, és néha a szemükbe mosolyogtam. Nem volt jó idő, így eléggé nagyon fáztam. 
-Harry..ami azt illeti kicsit fázom.-Néztem rá. Meg sem hallotta. Nagyokat pislogtam, majd sétáltam tovább. Hirtelen elég nagy tömeg lett. Paparazzik kerültek elő a tömegből, de nem engem és Harryt fotóztak. Natalie volt az, aki Harry mellett állt. Én csak egy ember voltam a sok közül. Hazz még mosolygott is, és nem törődve a kamerákkal tovább ment. Én csak álltam egy helyben, immáron mögöttük, és néztem ahogy elsétálnak. Nagyon csalódott voltam. Nem az érdekelt, hogy nem vagyok ,,reflektor fényben", csak rohadtul fájt, hogy Harry úgy csinált mintha itt sem lennék. Könnyek szöktek a szemembe, mikor láttam, hogy észre sem vesiz hogy nem vagyok ott mellette. Már elég mesze jártak, mikor Harry elkezdett forgolódni. Reménykedtem, hogy most talán rá jön, hogy ,,elhagyott". Úgy éreztem magam mint egy kisgyerek. Nem talált meg a szemével, így visza fordult és tovább sétáltak. Nagyon ideges lettem. Elő szedtem a telefonom, és a könnyeimtől remegő hangon mondtam Liamnek egy ,,helló!"-t mikor felvette. 
-Baj van Melan? -Kérdezte. 
-Nem tudnál értem jönni a városba? Nagyon fontos lenne. 
-Harry nincs veled? Miért kell érted menni?
-Nem. Harry a barátnőjével van. Csak úgy elfelejtette hogy vele vagyok. -Kezdtem sírni.
-Mi? Biztos ez? Amúgy nem tudok. Épp valakivel vagyok. De Zaynt küldeni tudom. Az jó?
-Persze. Csak siessen. -Kértem, majd letettem. Leültem egy virág ágyás szélére, és a cipőm orrát kémleltem. Eltelt 10-15 perc és csörgött a telefonom.
-Hol vagy? -Kérdezte Zayn férfias hangján.
-A H&M előtt a virágágyás szélén ülök. -Mondtam akkor kicsit már nyugodtabban. 
-Mindjárt ott vagyok. -Mondta és letette. Folytattam a cipőm nézegetését. Most elég érdekesnek bizonyult. Nem volt kedvem felnézni. Egy kis idő múlva egy másik cipőt pillantottam meg az enyém előtt. Felnéztem és láttam hogy Zayn áll velem szemben. Annyira örültem hogy itt van. Teljesen át voltam fagyva. Szó nélkül felkapott és a kocsijához vitt. Be rakott az anyós ülésre majd beszállt mellém.
-Mesélj. -Nézett rám barna szemeivel.
-Először is köszi hogy itt vagy.-Vacogtam. Megfogta a bőrdzsekiét, levette, majd oda adta nekem. Bele bújtam és egy köszönömöt suttogtam. 
-Nem tudom mi történt. Csak le voltam szarva. -Vallottam be.
-Erre nem tudom mit mondani. Nem vagyok egy tanács osztogatós típus. -Nézett rám. 
-Tudom. Már az is sokat jelent, hogy el jöttél értem.
-Ugyan.-Legyintett, majd elő vett egy doboz cigit és kihúzott egy szálat.
-Mit művelsz? -Néztem rá.
-Cigit? Jobb lesz. -Nyújtott felém is egyet. A barna szemei egy fajta transzba ejtettek. Elhittem bármit amit mondott. Bólintottam, és elvettem tőle a cigit. Meg gyújtotta a sajátját, majd az enyémet is. Hirtelen hangosan kezdtem el köhögni, de kis idő után megszoktam.
-Nem kellett volna. -Fintorogtam.
-Kevésbé leszel ideges. -Nézett rám. Zayn rossz hatással van rám, de ez valahogy tetszik...

#Nem rész, de fontos! Olvassátok el!

Tudjátok, ma elgondolkodtam. Igen, talán ismételten a Larry Shipperekről lesz szó, de ma kicsit elegem lett. Ami tulajdonképpen érthető. Olyan trágár jelzőkkel illetnek, amit nem is értenek. Ráadásul, kétségbe esetten próbálják elmondani az igazukat. Kérdezik tőlünk, Elounor Shipperektől, hogy honnan tudjuk, amit tudunk, és hogy miért vagyunk annyira biztosak benne. Nos, hát akkor ezek után én is -teljesen jogos módon-megkérdezném, hogy ők miért annyira biztosak az elméleteikben? Annyira valóság szerűen vágják őket hozzá minden Elounor Shipper, vagy csak Harry imádó fejéhez. Jogomban áll megkérdezni, hogy netán Harry mondta nektek? Vagy Louistól hallottátok? Mondta nektek valaha egyikőjük is, hogy ,,Igen. Meleg vagyok. Louis szeretem, és felvállalom."? Nem. Én ebben nagyon kételkedem. Azt hiszem teljesen érthető, mert nekem mg senki nem mutatott megmagyarázhatatlan, kéz alá való bizonyítékot. Látni akarok egy konkrét gifet, vagy egy képet, ahol látszik, hogy csókolóznak, és a csók közben nyelvük össze ér. Ahol szenvedélyesen, tüzesen lehelnek csókot egymás ajkaira. Van ilyen? Nincs. Akkor engem senki ne ítéljen el, mert fel nyitom az emberek szemét. Mindenki térjen vissza a valóságba, és felejtse el kisded illúzióit. Sokan próbálnak okosnak látszani, mégis mind hiába. Az intelligencia belülről fakad. Nem az fog valakivé tenni, hogy megmutatod, mennyire sok mindent tudsz a Larryről. Mert ezek nem többek, csupán kreált vádak, és előítéletek. Azt gondolom, hogy a viselkedésed, a beszéd formád, és az egyéb belső tényezők fogják megmutatni, hogy ki vagy TE valójában. Próbálhatsz intelligensnek tűnni, de ha valójában nem vagy az, akkor arra úgy is mindenki egytől-egyig rá fog jönni. Persze lesznek ,,barátaid", akik majd melletted állnak, és nem a helyes irányba terelnek. Minden dolgodra azt fogják mondani, hogy jól csinálod, gyerünk, csak így tovább. De ha felnyitnád a szemed, és körbe néznél a világban, akkor rá jönnél, hogy nincs aki melletted áll. És még meg jegyezném-ha lehet-hogy mielőtt azt mondod egy Elounor Shippernek, hogy ,,kurva", ,,naiv", ,,vak" -vagy bármi hasonló, sértő jelzőt-gondolkozz el,hogy ki vagy valójában. Gondolkozz el rajta, hogy vajon van-e jogod hozzá, hogy e szavakkal illesd azt a szegény Directionert, aki csak próbálja élvezni, hogy szerethet egy bandát. Mikor bárkire rossz előítéletet próbálsz mondani, gondolkodj el. Gondolj rám, és erre a pár sorra. Egy család lennénk. Egy test, egy lélek. És talán, a srácoknak is rosszul fog esni az, hogy akik annyira oda vannak értük, pont azok állítanak róluk ilyeneket. Én mérhetetlenül sajnálom szegényeket, hogy ennyit kell szenvedniük a saját ,,rajongóik" miatt. Először-ahogy ők mondták-viccesnek találták a másságukról szóló pletykákat, de nagyon kezd elegük lenni belőlük. Szerintem, ha valóban ferde hajlamúak, akkor elég ésszerűnek tartom, hogy előbb-utóbb el fogják mondani. Fel vállalják majd ország-világ előtt. És akkor mi mégis mellettük állunk majd. Ott leszünk, mint egyfajta támasz.  Nem távolodunk el tőlük, a rajongóik maradunk. És ha nem következik be? Akkor meg mindenkinek leég majd az arca. Mindenki szégyellni fogja magát. Majd mikor Louisnak, és Harrynek is felesége és gyerekei lesznek. Családja. Tudjátok mekkora súlya van ennek a szónak? Nagyon nagy. Majd amikor szegény kis kölyök békésen ül az internet előtt, és az apjáról olvas, akire olyannyira felnéz. És meglátja majd a shipperek fikcióit. Megkérdezi majd; Apa, miért mondják rád, hogy együtt vagy Louis/Harry bácsival? -És akkor szerintetek a srác mit fog mondani? El magyarázza a szegény kisgyereknek, hogy bár, szerették őt, mégis melegnek titulálták? Vagy talán a válasza, egy ,,nem tudom" lesz? Lehajtja majd a fejét, és nem mer a saját gyereke szemébe nézni. A szegény kicsi pedig értetlenül fürkészi majd édesapja arcát. Az anyjára néz, aki szótlanul mered maga elé. Az egész szobában csend van. Csak a légy zümmögését, és az apa gyors szívverését lehet hallani. A gyerek értetlenül nézi a két felet, és nem fogja hagyni nyugodni a dolog. Többet akar majd. Utána fog nézni. Persze ekkor már nem lesz olyan kicsi a gyerek, de az apának mégis nehéz lesz beavatnia. 

-Szerettek, mégis elítéltek. Akkor miféle szeretet volt ez?- Ezek a gondolatok fognak járni az apa agyában. Össze szedi minden bátorságát, és végre a gyereke szemébe néz. A gyerek reménnyel telve fogja várni az apa válaszát, de mind hiába. Az apa eltereli a témát. Az anya, sajnálkozva néz végig férjén, aki majd elsüllyed szégyenében. Számkivetettnek, senkinek és megalázottnak fogja magát érezni. És mikor a gyerek rá jön, mit tettek az ő drága apukájával, hogy mennyit bántották, könnyes szemmel a nyakába borul majd, és szorosan átöleli. Biztató szavakat mondd neki, és ez lesz az, ahol az apa szíve ketté szakad. Szerettek, és mégsem. Miért csinálnak ki mindenkit, aki énekelni, és élni szeretne?-Gondol majd mindig erre a pár szóra.

Tudom, hosszúra sikerült a mondandóm,de a lényeg az, csupán ami benne van. Mindenki gondolkodjon el. Köszönöm. xx

23.Fejezet. Szerelem

,,Olykor meg kell tanulnunk elengedni dolgokat, és küzdenünk kell újabb dolgokért. Ezek a harcok, és vereségek tesznek minket erőssé.

What doesn't kill you, make you stronger-Ami nem öl meg, az erősít. 

*Niall Szemszöge*

Vissza sétáltam a kis buszhoz, és beültem a többiek mellé.

-Le maradtam valamiről?-Kérdeztem egy mosoly keretében.

-Nem dehogy.-Rántották meg a srácok a vállukat. Melanie tekintetével engem nézett. 

-Tessék? -Kérdeztem mosolyogva. Szó nélkül felállt, és arrébb nyomta a mellettem ülő Zaynt.

-Hé!Miért mindig én?-Nyafogott Zayn, majd átült Melan helyére.

-Csitt Malik.-Intézte el gyorsan a barna hajú lány. Nagy barna szemeivel aranyosan bámult. Szinte nevetve felé fordultam, és kíváncsian fürkésztem tekintetét. Körbe nézett a furgonban, majd a fülemhez hajolt, és kérdezett valamit. Ami az volt, hogy, ,,Ugye elkérted a számát?". Ezen jót nevettem, majd bólintottam egy aprót. Bár ne akarnám őt is még mindig megölni. Csak hát nehéz, így mint új vámpír. Csak 8 hónapja változtam át, így még nem kezelem kiválóan a szomjam. Neki különösen nehéz volt ellenállni, mivel a vére egészen különleges volt. Persze a vérén kívül semmi sem vonzott benne. Egyáltalán nem volt az és stílusom. Jó fej volt. Mint barátot, el tudtam képzelni. De ha meg is haraptam volna, Harry tuti kinyírt volna. Láttam mit csinált azzal a vámpírral aki 'megölte' őt. Hazz addig marcangolta a testét, amíg kb. 3 centis darabokra nem szaggatta. Még így vámpírként is undorító látvány volt. Minden csupa vér volt. Zayn, pedig kb. negyed óra alatt, kinyírt egyedül öt másikat. Hatalmas erő volt benne akkor. Vajon a vörös hold ekkora erőt adott volna neki? Vagy..megcsapolt valakit? De ő azt mondta, hogy nem. Nem tudom mit higgyek. Nem is mozgat annyira. A lényeg csak annyi, hogy egy ujjal sem nyúlhatok a barna csajszihoz. Viszonylag gyorsan megérkeztünk vissza, a magányos ki erdőhöz, a sajátos kis házunkhoz. A nap, pontosabban este, innen már nagyon nyugodtan telt. Éppen siettem a fürdőbe, gondolván lezuhanyozom. Nagy meglepetésként ért, hogy mikor benyitottam, egy pucér Harry állt előttem.
-Fúj Hazz takard el magad. -Fordultam el fintorogva.
-Dehát te nyitottál rám. -Mondta teljesen közömbösen.
-Mert nem zártad be az ajtót.-Nevettem, majd kimentem és megvártam míg végez. Mikor végre nagy nehezen kitolta onnan a seggét, én is bementem és letusoltam. Én is olyan vagyok mint a többi ember, zuhanyzás alatt tanakodom az élet fontos dolgain. Eszembe jutott Cassandra. Az, hogy mennyire utálom őt, mert vonzódom hozzá. Pedig, csak egyszer találkoztam vele. Eddig nem hittem ebben a ,,Szerelem első látásra" dologban, de mostmár kezd hihetővé válni. Azok a gyönyörű barna szemek, és az a szép mosoly. Csak egy baj van. Mivel farkas, minden áldott pillanatban képes lennék megölni.
-Fenébe! Mit kellene tennem? -Kérdeztem, miközben magamra tekertem egy törülközőt, és a tükör elé álltam. Halkan motyogtam, amitől kívülről valaki biztos hülyének nézett volna. De egyszerűen tanácstalan voltam. Nagyon tetszik, de mi van, ha megölöm?
-Niall a fenébe is! Hívd el randizni, és told ki magad a fürdőből.-Hallottam egy türelmetlen női hangot. Eléggé meglepett. Nem számítottam rá, hogy valaki áll az ajtó előtt. Igaz, a szagát éreztem, csak bele merültem a gondolataimba, így nem törődtem vele. A csípőmre tekertem a törölközőt, és ki nyitottam az ajtót. Végig nézett rajtam, majd tekintete az arcomra siklott.
-Sexy vagyok? -Kérdeztem jóízűen nevetve.
-Igen. Nagyon. Elkezdhetnél edzeni. Horan poci. -Nevetett, és megbökte a hasam. 'Sértődötten' karba tettem a kezem.
-Sajnálom. Csak vicc volt.-Nevetett, majd átölelt, és be ment a fürdőbe. Bolond. Egyértelműen egy önpusztító idióta kis szerencsétlen. Aki,-tegyük hozzá-nagyon kedves, figyelmes, és törődő. Mikor ide jött, eszeveszettül kereste a társaságunkat. Zárkózott lány volt, felén mégis vakon megnyílt. Azt sem tudta kik vagyunk igazából, mégis bízott bennünk, és közel engedett magához. Eleinte csak velem volt, mert én voltam az egyetlen, aki a közelében tudott maradni, anélkül hogy kinyírta volna. A fiúknak akkor hozzá kellett szokniuk, hogy egy ember éljen velük. Tudom, hogy ez még a mai napig sem megy nekik rendesen. Főleg hogy fél évre még egyszer 'eltűnt'. Mostmár viszont nekem a legnehezebb mellette lennem. Pedig az elején még azt hittem hogy igazán jó barátok leszünk. Ehhez képest mostmár alig ismerjük egymást. Igazából mindegy is.
-Héjj Niall! Nem jössz velem vadászni? -Kérdezte Zayn.
-Jó. Úgy is megéheztem.-Vallottam be.
-Fogunk valami sexy vacsorát.-Nyalta meg a szája szélét. Ezért van az, hogy kicsit félek vele vadászni menni. Annyira hideg vérű. Gond nélkül kinyír bárkit. Végül felkaptam a cipőm, és a kedvenc helyünkre mentünk. Egy olyan bárba, ahol elég sok lány tudja hogy léteznek vámpírok, és azért mennek oda, hogy megcsapolják őket. Egyszerűen csak a harapás után függők lesznek. Akik pedig nem tudják, azok csak véletlen tévednek oda. Fiúk is vannak, akik persze a női nemű vámpíroknak kedveznek. Szóval beültünk a bárba, és leültünk a bárpulthoz. Lecsúsztattunk egy-két italt, majd zayn biccentett két nagyon szép lány felé. Az egyik szőke volt, a másik pedig fekete.
-Enyém lesz a fekete.-Mondta komolyan, és elindult felé. Én egy ideig a bárpultnál maradtam, és onnan szemléltem az eseményeket. Apróbb lelki ismeret furdalást okozott volna most végezni egy lánnyal. Zayn beszélt pár szót a lánnyal, majd mögé állt, neki simult és együtt kezdtek mozogni a zene ütemére. Mikor vége lett a zenének, Zayn nyomott egy puszit a lány nyakára, és vissza sétált hozzám.
-Hát te? -Néztem rá kíváncsian.
-Nem tudja hogy vámpír vagyok.Megvárom hogy ő akarjon a közelembe kerülni. Csak pár perc kérdése, és itt fog állni. Viszont te feszélyezettnek tűnsz. Gond van?
-Nem. Csak még nem teljesen szoktam hozzá.
-Ez nem igaz. Több mint 8 hónapja vámpír vagy. A csajról van szó? -Kérdezte.
Igen.-Bólintottam.-Nem lenne szép, ha tennék valamit.
-Tudom. Ha kell ott a fekete. Hívd ki valami ürüggyel. -Mondta, és átsétált a szőkéhez. Oda mentem a feketéhez, és úgy néztünk rájuk.

-Lara, emlékszel a szőke srácra? Mellettem ült a bárpulton. Bejössz neki. Csak szegény elég szótlan. nem vidítanád fel egy kicsit odakint? -Kérdezte Zayn egy halvány mosoly kíséretében. A fekete lány is elmosolyodott, majd megfogta a kezem, és kihúzott a hátsó ajtón. Egy sikátoros résznél voltunk.
-És mi a neved szőkeség?-Kérdezte vidáman.
-Niall vagyok. -Mondtam komolyan. A lány szó nélkül letérdelt elém, mire én hátrébb léptem, és kérdőn néztem rá.
-Most mi a baj?-Nézett rám értetlenül.-A barátod meg kért, hogy vidítsalak fel.
-Nem így értette. Te nem tudod, hogy miért járnak ide az emberek.
-Szórakozni?-Kérdezte flegmán. Ribanc volt. Egy hatalmas ribanc. Szerencse, hogy plusz képességeim közé tartozik a jó ember ismeret. Persze ez semmi, de ebbe nem mennék bele. Ez a csaj totál bűzlött a piától.
-Van kedved beszélni róla? -Tértem a lényegre.
-Honnan tudod, hogy bármi gond van?
-Megérzés volt.-Mondtam, és leültek a lépcsőre. Ő is leüt mellém.
-Tök mindegy. Úgy is részeg vagyok. Ha elmondom, arra holnap már nem fogok emlékezni.
-Mondd csak.-Biztattam. Kíváncsi voltam, miért süllyed le idáig egy szép nő.
-Szóval. Most egy sírós, szomorú, és gyatra élet történetet fogsz hallani. A nevem Lara Jane Clark. Nemrég töltöttem be a 18-at. Pontosabban két nappal ezelőtt. Persze nem először járok ilyen helyeken. Egészen 16 éves korom óta efféle társaságban 'élek'. Piás, narkós, és pszichopata emberekkel körülvéve. Először ez menőnek tűnt, de mire rá jöttem, hogy baromság, már nem tudtam menekülni. Egyszerűen lehetetlen volt szabadulni abból a társaságból. Egyre kevesebbet jártam haza. Nem érdekelt a tanulás, így kirúgtak a gimiből. Ami alapjában véve tök érthető, mert szinte sosem mentem be. Lógtam a suliból. Egy ideig próbálkozott az igazgató, és a tanárok is. Behívták anyámat, próbáltak velem elbeszélgetni. De.. hiába. Ezek után a családommal is jócskán megromlott a kapcsolatom. Sokat veszekedtem anyámmal. Sokszor nem aludtam otthon. Néha haza mentem beszívva, belőve, vagy éppen csont részegen.  Aztán tizenhetedik életévem elején, találkoztam egy sráccal. Belé szerettem, és járni kezdtünk. Öt napra rá, kiderült hogy strici. Én pedig-természetesen erőszakkal-a kurvája lettem. Undorodtam az engem körülvevő férfiaktól. Sőt...undorodtam saját magamtól is. Egy igazi kurva lettem. Néha csak úgy simán megerőszakoltak. A nagybátyám rendőr. Végül rá szántam magam, és elmondtam neki ezeket. Hát.. nagyjából sikerült kihúznia belőle. De az emlékek mindig ott maradnak. Legalább már kurva nem vagyok. De azért mindenből nem másztam ki. Szívesen meghalnék. Csak gyáva vagyok.-Mesélt.
-Sajnálom. Ez valóban borzasztó.
-Akkor most mesélj te.
-Niall Horan vagyok. A One Direction egyik énekese. Másfél éve, hogy tudom, hogy a bandatársaim vámpírok. Jómagam, 8 hónapja gyarapítom a fajtájuk számát. Segítek rajtad. -Néztem rá. Kellett egy kis idő, mire felfogja amit mondok, majd ijedten nézett rám.
-Jó a humorod.-Mondta végül egy kétes mosoly kíséretében.
-Nem vicc volt.
-De vámpírok nincsenek.
-Ez a hely egy vámpír ...hogy is mondjam... 'ételbár.' -Néztem rá, és lassan felálltam.
-Ne bánts. Kérlek. Nem tudtam.-Állt fel ő is, majd hátrálni kezdett.

-Neked jobb lesz így. Ígérem nem fog annyira fájni. -Mondtam, és éreztem ahogy szemeim vörösek lesznek.
-Hagyjál! -Üvöltötte egy sikítozó roham kíséretével. Elkaptam, és azonnal belé eresztettem szemfogaim. Nem tudtam, hogy életben kellene-e hagynom. A vámpír énem simán ki akarta őt nyírni, de Niall pedig nem. A lány a karjaimban már teljesen össze rökönyödött. Hirtelen elengedtem, ezzel erőtlenül a földre esett.
-Azt hittem már sosem nyírod ki. -Hallottam magam mögül Zayn hangját.
-Nem halt meg.-Néztem rá. Most kellett döntenem. Ennyire még sosem volt bűntudatom. A csuklómba haraptam, és gyorsan a szájához nyomtam.
-Mi a francot csinálsz? -Nézett rám meglepődve Zayn.
-Nem bírom megölni. Nem tudom miért, de nem megy. -Mondtam.
-Bazdmeg Niall! Át változtatod. Hogy lehetsz ilyen hülye? Tudod mekkora felelősség ez? - Hordott le. A fekete lány kezdett felébredni. Zayn letérdelt elé, majd elmosolyodott.
-Ne aggódj, semmi baj sem lesz. -Suttogta a lány fülébe, majd egyetlen mozdulattal kitörte a nyakát. Annyira rossz érzés fogott el. Borzasztó volt ezt végignézni. Tudom, én sok embert ölök meg, de valamiért most nem ment. Felkapta az élettelen testet a földről és eltűnt vele. Vissza sétáltam a bárba, és oda álltam a pultoshoz.
-Mit adhatok?-Kérdezte egy férfi.
-Vért. Üvegben. -Néztem rá.
-Nem tartunk.
-Törzsvendég vagyok. Ugyan. Tudom hogy van.-Mondtam komolyan.
-De nem olcsó.
-Tisztában vagyok vele. Csak adja.
-Mennyit?
-Kettőt.-Oda adta, a két kólás palackot, én pedig kifizettem. Kimentem a bárból, és Zaynnel találtam szemben magam.
-Mehetünk haza. Többet ne csinálj ilyet. -Nézett rám Zayn. Bólintottam, majd gyorsan haza mentünk. Otthon a kólás üveget letettem a konyha szekrény mellé, majd felmentem a szobámba, és a telefonomról fülhallgatóval zenét hallgattam. Egészen reggelig. Ahogy az óra ütötte a 10 órát, a telefon számaim közé mentem, és megkerestem Cass számát. Mély levegőt vettem, és hívtam. Alig hogy kicsöngött, ő már fel is vette.
-Tessék? -Kérdezte lágy hangján.
-Szia Cassandra. Niall vagyok. A szőke vámpír a...-Folytattam volna, de közbe vágott.
-Gondolod nem emlékszem? -Hallottam hogy nevet.-Aki eleinte még meg akart ölni.
-Sajnálom. Nem tudom miért.
-Mert farkas vagyok. Butus. -Nevetett. Elég jó kedve volt.
-Értem. És nem lenne kedved eljönni ma velem vacsorázni? -Kérdeztem reménykedve.
-Hű. Romantikus egy vérszívótól. De. Szívesen.
-Rendben. Akkor hol laksz?
-Hampton street 42. B lakás.
-Rendben. 8-ra érted megyek.
-Siess. És sexy legyél szőkeség. -Hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Nem fogsz csalódni.
-Remélem. Szia.
-Helló. -Ezaz. Össze jött. Mély levegőt vettem, és a farmerzsebembe csúsztattam a telefonom.  Kimentem a szobából, és megálltam a lépcső tetején. Az utolsó előtti lépcső fokon Melan állt, velem szemben.
-Jó reggelt. -Mosolyogtam.
-Jó reggelt! -Mosolygott, majd hátrébb lépett, és azzal a mozdulattan a földre zuhant.
-Jézus! Te mit csinálsz? -Mentem oda hozzá gyorsan.
-Izé. Csak megöleltem a földet. -Nevetett.
-Háttal drága?-Néztem rá értetlenül.
-Niall, én nagyon tehetséges vagyok. -Nevetett, miközben feltápászkodott.
-Igen. Tudom. -Mosolyogtam majd leültem a kanapéra. Ő a konyhába sietett. A másik 4 srác is oda ült mellém, és mindannyian a telefonunkat nyomkodtuk. Egyszer csak azt hallottuk, hogy Melan köhög. A srácokra néztem, kockultak.
-Szép gesztus. Majd én megnézem. -Mondtam és a konyhába mentem. Hű. Nem volt kellemes amit láttam. Tiszta vér szag volt minden. Tudhattam volna, hogy ez így nem túl jó. Melan kezében egy pohár volt, az asztalon pedig a kibontott kólás üveg. Meghúzta. Szólnom kellett volna.
-Jól vagy? -Kérdeztem aggódva. Undorodva törölgette ajkait. Gyorsan a csaphoz húztam, és segítettem hogy ki tudja öblíteni a száját. Mikor végre kitisztult Melan szája a vértől, rám nézett és nagyokat pislogott.
-Köszönöm. -Mondta a szemembe nézve.
-Sajnálom. Szólnom kellett volna.
-Nem gond. -Mosolyodott el. Nem értem hogy, de ő még ilyenkor is tud mosolyogni.
-Nagyon rossz volt, igaz?
-Túl éltem. Csak az zavar, hogy nem tudom kié. -Fintorgott.
-Ne gondolj ilyesmire és jobb lesz.
-Rendben. Köszi. -Mosolygott, majd megölelt és a nappaliba ment. A délután nagyon lassan akart eltelni. 6 Óra felé járt, mikor elkezdtem készülni. Lezuhanyoztam, majd magamra kaptam egy elegáns, mégis hétköznapi ruhát.

Vette fel egy fekete felsőt, egy fekete farmert, és egy pontosan a stílusomhoz illő converse torna cipőt. Be szálltam az autómba. Ekkor volt Fél 8, és még oda kellett találnom. Ciki lett volna késni. Hál'istennek 8 óra előtt 5 percel megtaláltam a házat. Mély levegőt vettem, és kopogtam.
Hamar ajtót nyitott, majd végig nézett rajtam, és én is őn.
-Hűű... -Csúszott ki a számon. Pompásan festett.

-Eszméletlenül nézel ki.-Dicsértem meg.
-Köszi. Te sem vagy kutya.-Mosolygott.
-Gyere. -Mosolyogtam, majd a kezénél fogva az autóhoz vezettem, és kinyitottam neki az ajtót.  Én is beszálltam mellé, és a közeli étterembe hajtottam. Beültünk, rendeltünk, és minden megvolt úgy ahogy kellett.  Hosszú, és csodálatos vacsora volt. Egy dolog aggasztott. Alig tudtam meg róla valamit. Hisz nem egymásról beszéltünk, hanem mindenféle hülyeségről. Annyi kérdésem lett volna, de nem akartam a nyakába zúdítani. Talán majd legközelebb. Fél 11 felé befejeztük a beszélgetést és a vacsorát, majd haza vittem. Az ajtóban állva, nem szívesen mondtam búcsút a lánynak. Ő ezt látta is. Ő is maradt volna, de egyikőnk sem akart elsőre rámenős lenni. Én vagyok a férfi, enyém az első lépés. -Gondoltam, majd megfogtam az arcát, és lágyan megcsókoltam. szerencsére vissza csókolt, ezzel jelezve, hogy nincs ellenére. Levegő hiányában elhajolt az ajkaimtól, majd a szemembe nézett.
-Köszönöm. Nagyon jól éreztem magam. -Mosolygott.
-Én is. Megtisztelő hogy eljöttél velem. -Néztem rá.
-Majd..hívj fel. -Mosolygott, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Rendben.-Mosolyogtam, majd beszálltam a kocsimba, és haza mentem. Úgy éreztem, hogy végre felszabadult, és boldog vagyok.

(Kedves olvasók. :D Nem, nem véletlen nem mentem bele a vacsora részleteibe. Még nem szerettem volna, hogy megismerjétek teljesen Cass-t :DD Maradjon csak tovább titkos a személyisége. Így érdekesebb :DD Ha tetszett, akkor komizz, és pipálj :D Köszi xx)

22.Fejezet. Koncert

,,Számat sikításra nyitottam, de nem volt bennem annyi erő, hogy hangot adjak ki. Néztem jéghideg testét, mely élettelenül feküdt a földön. Vajon ez mind az én hibám lenne? 'miért tetted?' Kérdeztem remegő hangon. 'Ez az igazi valóm. Gyilkos vagyok.' Csak ennyit mondott, majd elsétált mellettem. Talán az jelentené a legnagyobb veszélyt, amit a legjobban szeretek?"

-Várjatok, ha hatan vagyunk hogy megyünk egy kocsival?-Néztem értetlenül.
-Úgy, hogy a kis busszal megyünk, és sofőr visz.-Nevetett mögöttem egy Ír akcentusú srác.
-Ja. Oké. -Mosolyogtam. Be is ültünk a kis furgonba, majd elindultunk. Poénkodós, jó fej sofőrjük volt. Egyszer csak a kis busz szerűség lefékezett az úton, és félre állt. Az ajtaja kinyílt, és egy barna hajú srác mosolygott a srácokra.


-Helló srácok! És helló...öhm...izé...-Dadogott mikor rám nézett.
-Ő itt Melanie Black.-Mosolygott Hazz. Jézusom Ez Josh. Esett le az állam. A banda dobosa. Akkora fazon. Nagyon csípem. Próbáltam nyugodt maradni, de nem annyira ment.
-Jézusom.Helló.-Ajkaimon egy széles mosoly terült szét.
-Te lennél...-Várta hogy folytassam. Nem tudtam hirtelen hogy mit mondjak.
-A barátnőm.-Fejezte be Hazz helyettem. Egyszerre néztünk Harry-re.
-Igen Josh, tényleg, és igen Melanie, tudja hogy vámpírok vagyunk.-Válaszolta Hazz. Nem tudom honnan tudja mindig hogy mit akarok.
-Szóval már ő is.-Mosolygott Josh és beült a srácok mellé. Bólintottam és én is elmosolyodtam. A fejemet Harry vállára döntöttem, aki egész úton vagy a combomat, vagy a karomat simogatta. Mivel éjjel alig aludtam, így nem meglepő módon elaludtam az autóban. Mikor kicsit kinyitottam a szemem, már szinte vízszintes helyzetben voltam. Hazz ölében volt a fejem, és ő gyengéden simogatta a hajamat.
-Komolyan Niall csak azért arrébb ült, hogy én be bírjak aludni? -Nevettem.
-Látod milyen kegyetlenül jó fej vagyok? -Nevetett ő is.
-Nálam nem jobban. Úgyhogy Ír manónak szájzár. -Mindenki elröhögte magát a hülyeségemen, Niall pedig 'be durcázott'. Nem telt sok időbe, oda is értünk a koncert helyszínére. Távol maradtam Harry-től, mert nem akartam egyenlőre hogy a rajongók is tudják, hogy együtt vagyunk. Senkire nézve sem lett volna jó ötlet. Ezt Harry is így gondolta mert meg akart védeni a sok fan támadásától. Sosem értettem őket. Én mindig is bírtam a srácok barátnőit. Kár hogy most egyikőjüknek sincs barátnője. Vagyis egyikőjüknek van. De nem is csodálkozom, hogy nincs, hiszen félő hogy meg ölnék őt. A srácok az aréna hátsó ajtajánál mentek be, mert ott nem álltak sikítozó lányok. Be siettünk a Backstage-be, ahol a fiúkat körülvették különböző emberek. Először is megcsinálták a hajukat. Én ezt az egyik székről figyeltem. Annyira jó volt nézni. A fodrász nő játszadozott Harry göndör tincseivel, és pillanatok alatt szuper szexuális hajat varázsolt neki. Azt hittem az eddigit nem lehet felül múlni, de úgy tűnik tévedtem.
-Csukd be a szád. -Nyomta fel az államat Liam nevetve. Elvörösödve ráztam meg a fejem, hogy vissza térjek a valóságba. Hazz arcán egy széles vigyor jelent meg.
-Ki a lány? -Kérdezte a fodrász csaj Harry-re pillantva. Hazz rám nézett, én pedig óvatosan meg ráztam a fejem. Nem kell hogy tudja mindenki.
-Louis unoka testvére. -Pillantott Hazza a tükörből a lányra.
-És mióta vagytok együtt? -Mosolygott a lány.Én körülbelül olyan 'What?' fejet vágtam. Harry elröhögte magát.
-3 napja. Legalább is hivatalosan. De az egész több mint 8 hónapja kezdődött. Csak akkor még túl sok minden történt. -Válaszolta Hazz.
-Vagy úgy. Akkor gondolom tudja.-Kérdezte. Harry csak aprót bólintott.
-Várj. Hogy-hogy ennyi ember tudja? -Kérdeztem értetlenül.
-Csak azok akikkel régebb óta dolgozunk.-Mosolygott.
-Értem.-Miután a fodrász végzett a srácokkal, jött a sminkes. Lou Teasdale. Nagyon megörültem, mikor láttam hogy Lux is ott sétál mellette.
-Tia Hejji.-Motyogta az apró kis tünemény. Eszméletlen édes volt. Azt hittem hogy a helyszínen meghalok. Harry-nek sem kellett több. Felkapta a kereszt lányát, és adott neki pár puszit. Magához ölelte, majd beszélni kezdett hozzá. Annyira aranyosak voltak így ketten. Harry leült a földre, és úgy játszott Lux-al.

Lux felém nézett és elmosolyodott. Ingadozva indult el felém, Hazz pedig minden lépését figyelte, nehogy baja legyen. Elnevettem magam, és le guggoltam elé. Oda totyorgott hozzám, és a karomba kapaszkodott.
-Tia.-Motyogta ki nehezen ezt az egy szót. Egyik jó tulajdonságom közé tartozik, hogy imádom a gyerekeket.
-Szia Lux. -Mosolyogtam. Még egy jó darabig el játszottam Lux-al. Mikor már a fiúk is készen lettek, jelzett az egyik férfi, hogy kezdődik a koncert.
-Hé Melanie! Addig meg tennéd nekem, hogy vigyázol Lux-ra?-Kérdezte Lou Tesdale.
-Persze. Nagyon szívesen.-Csillantak fel a szemeim. Felkaptam az édes kislányt, a srácok pedig rohamos léptekkel indultak meg a színpad felé. A karomra vettem Lux-ot, és utánuk sétáltam, hogy a színpad mögül nézhessem őket. Ahogy kiléptek, a rajongók őrületes sikoltozásba kezdtek. De nem is akárhogy kerültek a színpadra. Eszméletlen jól meg volt csinálva.

Nem telt el sok idő, és elkezdődött a koncert, ami bámulatos volt. Az az öt éretlen hülye, össze-vissza ugrált a színpadon. Néha húzgálták egymást a földön, néha pedig szimplán hülyültek egymással. Most egyáltalán nem voltak komolyak. Mióta velük vagyok, sosem láttam őket ennyire 'gyereknek'. Bámulatos koncertet adtak. Egymás után énekeltek pörgősebb számokat, majd a vége felé a lassabbakat. Magam is végig tomboltam. A koncert végén a srácok le mentek a színpadról, ugyan olyan látványosan, ahogy fel mentek. Én a BackStage-be siettem Lux-al mielőtt a helységet elárasztják a sikítozó lányok. Ott oda adtam Lou-nak, és kinéztem. Lányok, lányok mindenhol. Már egy ideje osztogatták az alá írást, mikor egy csaj, és Niall el ugrottak egymástól. Érdeklődve néztem mi történik. Mindketten nagyot nyeltek, és gyilkosan néztek egymásra. Niall gyorsan ki osztott még jó pár alá írást, és a lány addig nem mozdult. Kezdtek elfogyni az őrült rajongók, és a másik négy fiú értetlenül nézett Niall-re és a lányra. Mikor már mindenki elment közelebb léptek egymáshoz.
-Niall! Gond van? -Kérdezte Louis.
-Farkas.-Morogta Niall, és szemei vörössé váltak.
-Niall ne!-Futottam közéjük. Nem lett volna előnyös egy nyilvános vérengzés. Le foglaltam Niall-t annyi időre, hogy közben Lou és Liam le fogták a kezét, így nem tudott mozdulni.
-Rossz érzés tudni hogy a kedvenc bandám egy rakás vámpír. -Fintorgott a csaj.
-Szerintem, az hogy farkas vagy, nem jelent semmit. Én vadász vagyok, és egy házban lakom öt vámpírral. -Fordultam felé.
-Vadász? És vámpírokkal? -Nézett rám fura fejjel.
-Igen. Mivel Louis az unokatesóm.-Mondtam. Niall úgy nézett a lányra, mint aki nyomban megöli.
-A srác ki akar nyírni.-Morogta a farkas, és látszott, hogy maga is feszült. Niall, magából kikelve tett előre egy tétova lépést.
-Ha bármi furcsát teszel megöllek. -Nézett rá a csaj hatalmas kék szemekkel. Ilyen lenne egy farkas mikor emberi állapotban be vadul?


-Majd vigyázok! -Morogta Niall.
-És amúgy, mi a neved?-Próbáltam oldani a feszültséget.
-Cassandra Summer. -Válaszolta, és láthatóan nyugodtabb volt. Jó fejnek tűnt. Olyan, magányos, vagány és belevaló lánynak. Kíváncsisággal töltött el. Meg akartam ismerni.
-Melanie Black vagyok. -Mosolyogtam.-Nem ülünk be valahova?
-Rendben. Csak ha nem okozok gondot.-Nézett végig a srácokon. A srácok egyöntetűen bele egyeztek a dologba, kivéve Niall-t. Végül őt is sikerült elrángatnunk. Beültünk egy Starbucks-ba, és jobban megismertük egymást.

*Niall szemszöge*

Az a farkas. Még a hideg is kirázott tőle. Nagyon szép volt, és elbűvölő, de baahh. Furcsa érzés kapott el vele kapcsoltban. Ha az ösztöneimre hallgattam volna, ki nyírtam volna. Mégis a közelében akartam lenni. Nagyon furcsa volt. Megfogott benne valami. Egy undorító farkasban. Úgy éreztem utálom őt. Legalábbis az agyam ezt diktálta. Fuhh...teljesen össze zavarodtam.

-Hány éves vagy?-Tördeltem ujjaimat.

-18 vagyok. Vagyis idén töltöm szeptember 5.-én. Ami ugyebár két hónap és pár nap. -Mosolygott, amitől szívesen neki estem volna.

-N...nagysze..rű..-Dadogtam. Próbáltam vissza fogni magam.

-Mondd, miért vagy ilyen? Értem hogy vérfarkas meg minden, de a többiek elviselnek. Te meg, fura vagy.

-Igen.Sajnálom.-Mentegetőztem. Legyintett, majd bele ivott a kávéjába. Jó hosszú ideig dumált még a többiekkel, akik keményen szimpatizáltak vele. Én nem igazán szóltam semmit. Túl ingerült voltam. Lehet, hogy nagyon új volt még nekem ez a farkas szag. Miután nem vagyok egy öreg vámpír, szokatlanok az ilyenek. Eltelhetett egy óra, mikor felálltunk.

-Akkor sziasztok!-Köszönt el Cassandra.

-Hello!-Mondták kórusban a többiek, majd elindultak az autó felé. Már kicsit lehagytak, és Cassandra is a másik irányba ment.

-Cassandra! Várj kérlek.-Szóltam utána reflexből. 

-Igen? -Fordult vissza mosolyogva.

-Szeretném....szeretném....szóval... -Dadogtam össze vissza.

-Igen? -Kuncogott.

-Meg adnád a telefon számod? -Kérdeztem némi idegességgel, és zavarral a hangomban.

-Persze. Szívesen. -Mondta, és nyújtotta a kezét. A kezébe nyomtam a mobilom, ő pedig bele írta a számát, majd megcsörgette magát.

-Akkor még látlak.-Mondta, és a kezembe adta telefonom.

-Majd...hívlak. -Mosolyodtam el. Az ajkába harapott, majd elindult. Végig néztem, ahogy elsétál, majd én is a kocsihoz lépdeltem.

(Bocsi a gagyi részért :DD Nézzétek el nekem :(( Komizzatok és pipáljatok . Csak most volt időm befejezni ..a pontos idő.. Hajnali 1:44 :DDD Késő van.. ilyenkor nehéz gondolkodni. De azért remélem tetszik.)

21. Fejezet Túl csordult érzelmek.

(Ebben a részben Melanie és Harry sokkal közelebb kerülnek egymáshoz. Kicsit érzelmes rész, de a két főhős így jobbna megismeri egymás múltját. remélem tetszik! komizzatok és pipáljatok :D köszönöm :D xx)

,,A tehetetlenség a hatalmába kerített. A testem remegett a dühtől. Ha tudta volna mennyire szívesen elmondanám mit gondolok. Talán meg is értette volna mi jár a fejemben. A vér szaga bódító volt. Ajkai remegtek miközben vágyakozva pillantott rám. 'A szerelem egy illúzió'. Mondta, és foglyul ejtette áldozatát..."

-Austin engedj el! Ez nem vicces.-Mozogtam össze vissza szorításában.
-Nem viccnek szántam. De, én sosem leszek olyan mint a kis vérszívó barátaid. -Tekintete gyűlölködő volt. Elengedett, én pedig felültem.
-Nem tudod hogy milyenek ők.
-Ugyan már. Mind egyforma. Ölnek és ölnek és ölnek. Mindenkit akit éppen megkívánnak. Soha nem képesek ellenállni a kísértésnek.-Fintorgott.
-Austin. Ez nem igaz. Nem ismered őket. Tudom hogy mi történ anyukáddal, de ez nem Harry, vagy Louis hibája.
-Miért, ők talán nem ölnek embereket? Mit gondolsz, azoknak az embereknek akikkel végeznek, nincs családja?-Válaszoltam volna, valószínűleg valami védő beszéddel, de ekkor benyitott Harry.
-Örülök hogy rá akarod beszélni, hogy utáljon minket. Még jó hogy ő nem olyan mint te. Szánalmas farkas vagy.-Harry arcára kiültek az érzelmei. Látszott hogy rühellte Austin-t. 
-Harry! Miért jöttél fel? -Kérdeztem.
-Mert tudom hogy ez a barom nem tud viselkedni.
-Én lennék aki nem tud viselkedni? Azt gondolom, hogy most is miattad van baja a kis barátnődnek. Azért, mert sosem bírtál magaddal a közelében. -Mosolygott cinikusan Austin.
-Hé! Hagyd abba! -Tört ki belőlem elég hangosan.
-Miért cicus? Talán zavar, hogy valaki elmondja a tényeket?- Nevetett a farkas.
-Minek neveztél?
-Talán zavar, aminek neveztelek? -Nevetett.
-Rohadtul! -Morogtam, és neki csaptam a falnak. Elég durván neki csapódott. Felállni is alig bírt. Igazából nem direkt csináltam. A düh váltotta ki belőlem.
Harry-re néztem, aki jóízűen nevetett.



-Ne nevess!-Böktem oldalba.
-Jó, bocs. De ez eszméletlen volt.-Még mindig kuncogott.
-Ezért még durván számolunk.-Hunyorgott Austin. Tekintete komoly volt.
-Már várom. -Mondtam idegesen, és megragadtam Hazz kezét, majd kihúztam a szobából.
- Mehetünk haza? -Kérdezte, és még mindig mosolygott.
-Induljunk. -Lementünk és Louis épp Clark-kal beszélgetett.
-Menjetek csak. Majd én is megyek utánatok. -Mosolygott Lou.
-Rendben. Gyere Melanie.-Fogta meg csípőm Hazz. Elköszöntünk Clark-tól és haza vettük az irányt Nem a szokásos úton mentünk. Harry egy autó út felé vezetett.
-Miért erre jövünk?
-Szeretek veled sétálni, és így hosszabb. -Mosolygott.
-Értem..-Nevettem és feltettem a szemüvegem.
-Napszemüveg? Komolyan?-Nevetett.
-Én megtehetem.-Mosolyogtam.

(Szerkesztettem :DD Jó-Jó.. tudom nem a legjobb, de ennyire telt (: Hazz és Melanie :D)

-Kezdek amúgy tőled félni. -Fogta poénra.
-Én is magamtól. -Sóhajtottam. Megállt, ezzel kicsit le maradt mellőlem.
-Gyere ide. -Nyújtotta felém a kezét. Megragadtam, és közelebb sétáltam hozzá.
-Neked tőlem kellene félned. -Nem nézett a szembe, az ujjaimat piszkálta. Akaratlanul is elröhögtem magam.
-Ez vicces. Pont tőled nem fogok félni. Hogy félhetnék valakitől, akit szeretek?
-Úgy, hogy megint miattam vagy veszélyben.-Söpörte arrébb a hajamat.
-Ugyan kérlek. Már megszoktam.-Nevettem, majd megcsókoltam őt.
-Éppen ez az. Mindig veszélyben vagy mellettem.-Suttogta ajkaim közé.
-Ha zavarna, szerinted veled akarnék lenni? Harry, te belülről nagyon csúnyán szőke vagy. -Nevettem.
-Köszönöm. Kedves vagy.-Nevetett velem.
-Bármikor máskor is.-Öleltem át szorosan.
-Gyere.-Mosolygott, majd a hátára kapott. Először nem értettem, de mikor vámpír sebességgel kezdett rohanni a fák között megértettem. Jó volt. Mosolyogva fontam át karomat a vállán és nyomtam egy puszit az arcára. Szinte semmi perc alatt otthon voltunk.
-Nehogy letegyél! Lusta vagyok.-Nevettem.
-Elnézést hercegnő. Talán a házat kellett volna oda vinnem hozzád, nehogy meg kelljen mozdulnod.
-Héé! Hogy te milyen szemét vagy.-Lemásztam a hátáról, és 'sértődötten' felbaktattam a szobámba.
-Haragszol rám? -Hallottam magam mögül mosolygós hangját. Semmit sem szóltam csak álltam egy helyben. Lassan mögém sétált és átkarolt.
-Tudom hogy nem haragszol. Nem vagy egy sértődékeny lány. Meg érted a poénokat.-Nevetett.
-Utálom hogy te nagyon ismersz, én meg téged szinte egyáltalán nem. -Fordultam felé.
-Mondd mit szeretnél tudni, és én elmondom.
-De így nehéz. -Nevettem.-Nem tudom  mit kellene kérdeznem.
-Rendben. Majd ha eszedbe jut valami szólj. -Mosolygott.
-Fáradt vagyok. -Sóhajtottam. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd az ágyba vetettem magam. Próbáltam elaludni de sehogy sem sikerült.
-Mi a baj? Még mindig nem alszol? -Hallottam Harry hangját.
-Hány óra van? 
-Hajnali 4.-Mosolyodott el.
-Nem bírok aludni.
-Miattam.
-Igen. Mert csak rád gondolok.-Nevettem.
-Nem, hanem mert küzd a szervezeted a vámpír méreggel.
-Szeretem a vámpírokat. Főleg téged. -Bújtam hozzá amennyire csak tudtam.
-Azt gondoltam sosem találok ilyen lányt.
-Hát...itt vagyok. -Nevettem.
-Igen. Valóban. De...-Mondott volna valamit, de elaludtam. Reggel arra ébredtem hogy forró leheletét a nyakamon éreztem.
-Jó reggelt.-Ásítoztam. 
-Neked is. Nem félsz? -Kérdezte miközben végig csókolt nyakamon.
-Ugyan. Nincs mitől. Úgy sem teszed meg. Vagy ha mégis, akkor se lesz semmi.-Rántottam meg a vállam.
-De igen.
-Nem. Tudod, már egyáltalán nem parázok tőled. Na jó, talán kicsit.
-Tudom. Múltkor megijesztettelek.
-Pontosan. De túl vagyok rajta.
-Pedig nem kellene.
-Harry! Te komolyan mindig arra próbálsz rá venni, hogy ne akarjalak magam mellett tudni?-Néztem rá értetlenül.-Össze zavarsz.
-Csak tudom, hogy neked így jobb lenne.-Hajtotta le a fejét.
-Ez nem igaz. Mostmár nem tudnám nélküled elképzelni az életemet. Te jelentesz nekem mindent, sőt még többet. Akár az életemet is oda adnám érted, hisz nélküled az semmit sem ér. Csak egy szavadba kerülne, és megváltoznék. Viszont ha nem lehetnék veled, abba bele halnék. - Fogtam elég érzelmesre a szót.
-Nekem úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. ÉS köszönöm. Soha senki nem mondott ilyesmit nekem.-Húzódott egy kósza mosoly az ajkaira.
-Várj. Biztos vagy ebben? -Kérdeztem meglepődve.
Igen. Tudod, szégyenlem, de a lányok a szobámban maximum egy éjszakát töltöttek. Többet soha. Csak néhány komolyabb kapcsolatom volt, de azok a lányok nem szerettek igazán. Nekik nem a belsőm kellett. 
-Ők nem ismertek téged Harry.
-Nem zavar amit mondtam? Hogy előtted rengeteg lány járt a szobámban?
-Ugyan. -Nevettem. - Rossz lehet kétségbe esetten keresni a szerelmet.
-Valóban. Amúgy, azok a lányok undorítóak voltak.
-Miért?
-Mert....-Hallgatott.
-Mert?
-Nem akarok előtted ilyesmiről beszélni. Nem egy nőies téma.
-Harry, nekem bármit elmondhatsz, ami a szívedet nyomja. -Fogtam a kezembe az arcát. Aprót bólintott, majd ismét beszélni kezdett.
-Azok a lányok.. -Sóhajtott.- Azt akarták.. hogy durva legyek. -Bökte ki nehezen.
-Vagyis?
-Direkt felidegesítettek. Néha azt sem tudtam mit művelek. De ők ezt nagyon élvezték. Nehéz volt őket nem megölni. Azok, akik pedig tudták hogy mi vagyok, a vérükkel ingereltek. Hányni tudnék tőlük. És az akkori magamtól is. Undorító dolgokat tettem.-Rázta a fejét szörnyülködve.
-Tudod, nem mindig alakulnak úgy a dolgok ahogy tervezzük.. És a múlton már úgysem változtathatsz. Meg kell tanulnod vele élni. És én úgy szeretlek ahogy vagy. Nekem nem kell a tökéletes. A tökéletesség unalmas. És az én nyomorék életemről ne is beszéljünk. Amíg te nem voltál, az életem maga volt a borzalom. Minden délután egyedül ültem a szobámban. Persze nem tanultam, mert arra lusta voltam, de zenét hallgattam, rajzoltam, és írtam. Megállás nélkül. Próbáltam kizárni a kegyetlen külvilágot. Onnan úgy is mindig csak azt hallgattam, hogy 'túl kövér vagy', 'ronda vagy', 'nincs jó hangod', 'hülye vagy'. És még sok hasonlót. Eszméletlen sokat sírtam egyedül. Éjszaka arra ébredtem hogy bömbölök álmomban. Néha-néha álomba sírtam magam. Senki sem volt aki mellettem állt volna. Nekem Louis jelentett mindent. De mikor beindult a banda, nem volt rám ideje. Már-már az össze omlás szélén voltam, mikor közölte velem hogy ide költözök. Innenstől megváltozott az életem. És ebben te hatalmas szerepet játszottál. Szóval, ne siránkozz Hazz. Az nem te voltál. Szeretlek. -Mondtam ki mindent, ami a fejemben járt. Annyira jól esett végre megszabadulni ettől a sok gondolattól. 
-Kövér? -Nevetett.
-Harry, kérlek ne röhögj. Nem láttál 15 évesen.
-Dehát csak 16 vagy.
-Egy évembe telt, hogy legalább a teltkarcsú alakot elérjem. -Sóhajtottam.
-Sajnálom. Nem tudtam.
-Tudom. Nem haragszom. -Mosolyodtam el.
-Azt hittem mikor megláttalak, hogy egy nagyképű egoista liba vagy.
-Köszönöm. De..amúgy megértem. Másokkal ilyen is voltam. Tudod az ember egy idő után úgy viselkedik másokkal, ahogy ők vele.
-Várj. Nem fejeztem be. Szóval.. Aztán mikor megismertelek, rá jöttem hogy sokkal több van benned. Védelmező vagy és kedves. Egy kiváló személyiség.
Mindenben látsz valami jót. Az emberek elmondhatnak neked bármit, mert megbízható vagy. Ráadásul bírod a para dolgokat, és ez eszméletlenül király. Sosem gondoltam hogy találok egy ilyen lányt. Remélem sosem veszítelek el. Sokat jelentesz nekem. Sokkal inkább mindent.-Nyomott egy lágy csókot az ajkaimra, majd fejét a vállamra döntötte.
-Köszönöm.
-Sóha senki nem értett még így meg. Bármi undorítót mondok neked, rögtön valami biztatót mondasz rá. Néha egészen elfeledteted velem hogy mi is vagyok valójában. -Hangja ilyenkor mindig megtörtséget tükrözött.
-Hogy mi vagy valójában? Egy csodálatos srác vagy Harry.-Fogtam a kezembe az arcát.
-Nem! Egy kibaszott vámpír vagyok. -Rázta a fejét idegesen.
-Nyugalom.-Csitítgattam.-Én imádom a vámpír Harry-t is. Olyan vad és energikus. Néha ijesztő, de nem számít.
-És ha egyszer megöllek?
-Mindenki meghal egyszer. -Nevettem el magam.
-Te tényleg bolond vagy. -Nevetett ő is. Hirtelen kivágódott az ajtó, és Malik állt előtte.
-Ha rajtatok múlik egy hét múlva sem indulunk el. Hazz, megyünk koncertezni. Emlékszel? Siessetek, indulunk.- Mosolygott a fekete srác.
-Jó-jó. jobbkor nem is jöhettél volna.-Dünnyögte Harry. Én csak jót mosolyogtam, majd lementünk, hogy elindulhassunk.

Köszönet nyilvánítás!

Nagyon szépen köszönöm a csodálatos teljes blog Design-t BlondieQueen-nek :DD Nekem nagyon tetszik, és nagyon hálás vagyok érte :DD Bárkinek tudom ajánlani ha valami kell a bloggal kapcsolatban!
http://blondiequeenwebdesign.blogspot.hu/
Nézzetek be és iratkozzatok fel, mert nagyon megéri! :DD

20. Fejezet. Méreg

,,A dolgok mögött néha sokkal több van mint gondolod. Tanuld meg ezeket a dolgokat elfogadni, és együtt élni velük. Ne lepődj meg semmin, mert az életben számos olyan dolog van, amiről semmit sem tudsz."

Mikor kinyitottam a szememet, Harry arcát pillantottam meg. Körbe néztem és már az ágyban voltam.
-Annyira sokat alszol.-Kuncogott, és megpuszilt.
-Tudom.És fogalmam sincs miért.-Vallottam be. Arcán egy nagy mosoly jelent meg, majd lágyan megcsókolt.
-Annyira gyengéd vagy ilyenkor.-Motyogtam ajkai közé.
-Bár mindig az lennék.
-Te mindig az vagy. A vámpír Harry pedig durva, de én őt is szeretem.-Mosolyogtam. Felültem és a szemébe néztem.
-Én is szeretlek. Vagy mind a ketten. Nem igazán értem.-Nevetett.
-Hazz. Furcsán érzem magam.-Mondtam, mert hirtelen egy különös érzés járta át a testemet. Akár most azonnal le bírtam volna futni a maratont.
-Mi a baj?-Kérdezte aggódva.Éles fájdalom nyilallt a mellkasomba, ezért megszorítottam a karját, ami megroppant. Ijedten nézett rám.
-Eltörted a karomat.-Motyogta, közben ajkai elváltak egymástól.
-M..Mi?-Kérdeztem mikor a fájdalom múlni látszott.
-Ketté törted a karomat. Ezt...nem értem. Ez nem is lehetséges. Te nekem nem tudsz ártani. Főleg nem egy mozdulattal.-Rázta a fejét.
-Jézusom Harry. Jól vagy?-Kérdeztem közben majdnem sírva fakadtam.
-Persze, hiszen nekem már össze is forrt. Ennyi nem fáj, sőt szinte meg sem éreztem...de.. hogy csináltad? Olyan gyenge vagy, és törékeny. Tudod te milyen nehéz nekem megfognom a kezed úgy, hogy ne törjem el? Vagy hogy mennyire kell vigyáznom mit teszek a közeledben? Te meg..csak egy mozdulat és bumm. Mi történt veled? -Kérdezte és megfogta a kezem. Túl erős volt. Fájt ez a mozdulat.
-Hé Harry! Ez fáj.-Mondtam miközben kihúztam a karom kezéből.
-Szerintem Louis itthon van. Őt kellene megkérdeznünk. Gyere!-Utasított, azzal kiszállt az ágyból. Én is követtem őt. Mi a franc van velem? Felálltam és ahogy elindultam eszméletlenül gyors sebességgel értem le a lépcsőn.
-Mi a fene?-Bámultam előre. Harry is beért semmi pillanat alatt.
-De te nem is vagy vámpír. A vadászok meg nem tudnak ilyeneket. -Járkált fel s alá mellettem. Idegesnek tűnt.
-Harry én ezt nem értem. Mi a franc történik velem? -Őszintén szólva a rosszullét kerülgetett. Persze nem testileg, hanem lelkileg. Az életem sosem lehet probléma mentes. Miért nem lehet olyan egyszerű mint a Twilight? Sokkal könnyebb lenne. Csak persze én nem változnék át. Nem lennék képes embereket ölni. 
-Hé Louis! Az uncsiddal nincs minden rendben.-Mondta Hazz miközben engem méregetett a tekintetével.
-Mi az már megint?-Sétált mellém Louis.
-Olyan..mint egy vámpír. Csak nem annyira masszív.-Sóhajtott Hazz.
-Ezt meg hogy érted?-Kerekedtek el a barna srác szemei.
-Eltörte a karom. És vámpír gyorsasággal jött le a lépcsőn. De ez nem is lehetséges. -Harry eléggé kétségbe volt esve.
-Nem szívesen, de el viszem Austin apjához. Ő ért az ilyenekhez.
-A vérfarkas apjához? -Kérdeztem miközben felhúztam a szemöldökömet.
-Ő nem olyan mint az a tetű. Ő normális.-Mondta Harold. Mikor Austinról beszélt, a hangja mindig tele volt gyűlölettel.
-Menjünk.Addig pedig fogd vissza magad csajszi. -Mondta Louis. Bólintottam, Harold pedig megfogta a kezemet. Átsétáltunk az erdőn, de most nem a park felé, hanem Dél felé. Egy nagyon barátságos és nagy házhoz érkeztünk. A villany jelezte, hogy a nappaliban van valaki. Az ajtóhoz sétáltunk és Lou bekopogott.
Egy barna hajú magas férfi nyitott ajtót. Tekintetéből áradt a kedvesség.
-Helló Louis. Rég láttalak.-Villantott egy mosolyt.





-Helló Clark.-Mondta Louis komolyan.
-Gond van? Tett valamit a fiam, megint? Gyertek be.-Tessékelt beljebb a férfi. Igazán kedvesnek tűnt.
-Nem másról lenne szó.-Sóhajtott Louis.
-Látom van veletek egy lány is. Ő a kedvesed Harry? Igazán elbűvölő hölgy.-Mosolygott, majd megfogta a kezem, és egy lágy csókot nyomott rá. Eszméletlen sármos férfi volt. Zavarba jöttem tőle, pedig igazán nem volt az esetem. Negyven fölött járhatott már. De áradt belőle az intelligencia és a jó modor.
-Igen, ő itt Melanie Black. Róla lenne szó.-Bólintott Harold. A srácok igazán elegánsan viselkedtek. Zavarban éreztem magam ilyen társaságban.
-Mi a probléma Harold? Áruld el, és megpróbálunk rá megoldást találni. Üljetek le. -Kínálta fel a kanapén lévő helyet. Le ültünk, és én a tekintetemet végig a Clark nevű férfin tartottam.
-Úgy viselkedik mint mi, pedig nem közülünk való. Tudsz mondani valamit ezzel kapcsolatban? -Vette át a szót Louis.
-Hogy kellene ezt értelmeznem? Miben viselkedik úgy mint ti? -Hunyorgott kicsit, és tekintetével alaposan végig mért. Az ujjaimat tördeltem, és tekintetem elfordítottam a férfiről.
-Eltörte a kezem, és utána olyan gyors volt, mint mi. -Tette Harry elegánsan keresztbe a lábát.
-Mondd, haraptad már meg őt?
-Hát, igen. Ez elég sokszor elő fordult. Meg Zayn is, és Louis is.-Nézett a semmibe Harry.
-Akkor ez lenne az oka. Túl sok méreg keveredett a hölgyemény szervezetébe. Ennek a hatása csak most jelentkezik, mert a vére megfertőződött. Egy darabig ilyen érdekesen fog viselkedni, de idővel ez elmúlik. Addig is figyeljetek rá hogy senki ne mártsa a fogait belé, mert akkor az életét is veszítheti. Én a helyetekben nagyon kerülném most a testi kontaktust vele. Érzem Harold, hogy milyen nehezen tartod magad távol tőle. A vámpír éned le akarja teperni, és el akarja fogyasztani elevenen. Az utolsó csepp vérét is magáénak akarja tudni. Nincs igazam?-Bumm.A csávesz elég keményen izgatta Harry vámpír valóját. Hazz megköszörülte a torkát, és kicsit mérgesen nézett rá.
-Clark, talán beszéljünk a lényegről. Tehát, a probléma a túl sok harapás? -Kérdezte Louis. Látta Hazza-n hogy nem esik neki jól, amit a férfi mond.
-Honnan érzed mi van Harry-vel?-Kérdeztem. Én nem voltam túl finom. De ez az én belsőm. Nem vagyok egy pinky princess. A hirtelen felszólalásom meglepődöttséget eredményezett. Zavaróan csend lett, de én csak maga biztosan figyeltem.
-Én vérfarkas vagyok kedvesem. Érzem, amit a vámpír barátaim éreznek. Sőt az emberek érzelmeit is érzem. -Ravasz mosoly jelent meg szája sarkában.
-Akkor most tudja milyen hangulatban vagyok? -Hunyorítottam.
-Nem. Te más vagy. A véred annyira különleges, hogy nem nyerek tőle bepillantást a lelkedbe. Nem tudom miért. Az utolsó ilyen lánnyal még 1200 környékén találkoztam.
-He? -Esett le az állam. Jó, ez nem volt túl nőies, de nagyon meglepő volt. 1200? az baromi rég volt. Az 812 évvel ezelőtt volt.
-1200. Volt egy lány. A neve Emely volt. Csoda szép és élet erős lány volt. Feleségül vettem. Boldogan életünk. De a vére túl vonzó volt. Egy vámpír végzett vele. Ő volt Austin anyja. De régen volt már. 18 évvel ezelőtt.-Mondta rezzenéstelen arccal.
-Sajnálom. Ez szomorú. De a vérfarkasok sem öregszenek?
-Attól függ. Én 40 évesen változtam át. De Austin félig farkas, félig ember. Ő körülbelül 24 éves koráig fog öregedni.-Vett egy nagyobb levegőt.
-Már megint undorító vérszívók társaságában töltöd az estét? -Hallottam egy fiatal srác hangját. A lépcső felé fordultam, és ugyan azt a srácot pillantottam meg mint az erdőben.
-Gyere fiam. Foglalj helyet köztünk.-Mosolygott felé apja. Austin felém fordította a tekintetét, majd felment. Ez bolond. Futott át a gondolat az agyamon, amitől mosolyognom kellett.
-Szabad esetleg utána mennem?-Kérdeztem olyan elegánsan,amennyire bírtam.
-Tessék csak.-Intett Clark a lépcső felé. Bólintással jeleztem egy köszönömöt, és elindultam a lépcső felé.
-Nem lesz így jó.-Motyogta Harry.
-Nyugi. Nincs semmi gond.-Intettem le, majd felmentem. Austin szobája könnyen felismerhető volt. Igazi lázadó volt az ajtaja alapján. Ajtaját egy nagy 'leave me alone' felírat díszítette.


Nem tétlenkedtem, azonnal benyitottam a szobába. Nem volt nagy helység, de annál szebb volt. A szürke és a fehér szín dominált. Gyönyörű rend volt. Austin az ágyon ült, és mikor meglátott egy nagy mosoly húzódott ajkaira.

-Már hiányolsz is?-Az önteltsége megőrített.
-Nem. Csak érdekes személyiség vagy. Én pedig eszméletlenül kíváncsi fajta vagyok.
-Mire vagy kíváncsi? Ha akarod ledobhatom a pólóm.-Az a vigyor az arcán...legszívesebben letöröltem volna az öklömmel.
-Nem akarok hányni. Kössz. -Dőltem az ajtónak. Magabiztosan kuncogott, és felállt. 
-Hallom halálodon vagy. Milyen kár érted.
-Tudod voltam már rosszabbul is. Nem lesz bajom. Kössz hogy ennyire aggódsz értem.
-Ugye tudod hogy én sem vagyok ártalmatlan? Csak én már kizárólag állat vérrel táplálkozom.
-Pompás. Amúgy hogy-hogy neked nem jutott a jó modorból?-Vettem fél vállról az egészet.
-Nem ismersz Melanie. Csak azt látod amit akarom hogy láss.-Kuncogott.
-Furcsán viselkedsz.
-Megijesztelek? -Ez a kérdés hirtelen jött. Bevallom igazán feszélyező volt a társasága. Igen..kicsit tényleg megijesztett. Elbambultam, mire ő rám nézett, és teljesen közel jött hozzám. Körülbelül 10-15 centi választott el minket. Ajkai egy 'Boo'-t formáltak, amire én akaratlanul is össze rezzentem.

Hátrébb lépett. 

-Ennyire ijesztő jellemem lennék?

-Nem..csak késő van..és ...-Motyogtam.

-Igen persze. A vámpír csajszi berezelt.-Nevetett.

-Te egy..eszméletlenül idegesítő barom vagy. Nem 'rezeltem be' tőled. Hogy lehet valaki ennyire egoista? Te egy.. balfa...-Mielőtt ki mondtam volna, az ágyra tepert, és a nyakamhoz hajolt.

-Gyors vagyok. És rég öltem embert. Lehetnél te aki megtöri a  'fogyókúrámat'. -Nevetett a nyakamba. Na Melanie.. most mit fogsz csinálni? A vérfarkasok is kemények? Ez a srác valóban ijesztő volt. A flegma modor, és a tudat, hogy ez egy elvetemült idióta.

-Nem félek tőled.-Próbáltam ellökni magamtól, de most bezzeg a frissen sült erőm, nem működött.

-Valóban?-Ajkait végig húzta a nyakamon. Harry nevét akartam kiabálni, de befogta a számat. Ajkait csak fel s alá húzgálta a nyakamon.

-Őrült vagy.-Suttogtam a kezébe.

-Senki sem mondta hogy normális vagyok.-Vigyorodott el. Mély levegőt vettem, és vártam a következő reakciót. Bíztam benne, hogy ezt is túl élem.

(Bocsi hogy itt fejezem be..de a pontos idő jelenleg 23:25 :DDD késő van és holnap suli :DD Komizzatok ha tetszett :D és pipáljatok <3  imádlak titeket <3 )