9.Fejezet A szőke ragadozó

(Kedves Directioner olvasók! Ezentúl néha bepillantást nyerhettek Harry szemszögébe is, hogy mindent érteni lehessen, és hogy azért arról is tudjunk,hogy mi jár a mi Vámpír Hazzánk fejében  :) remélem tetszik ez a kis ujjdonság. Jó olvasást :) xx.).


Csodásan aludtam az éjszaka, ám a történtek egy kis magyarázatra szorultak.Ahogy kinyitottam a szemem rögtön láttam, hogy Harry elég szorosan a karjaiban tart. Eszem ágában sem állt ezen változtatni, ezért csak én is ráhelyeztem a kezem a mellkasára.Nagyon meglepődtem, mikor éreztem hogy nincsen rajta póló. Tudtam hogy ez csak egyet jelenthet. Bokszerban van.Azonnal arrébb vágtam magam az ágyon.
-Gond van?-Nézett rám ártatlanul.
-Ömm..semmi.-Válaszoltam elvörösödve.
-Akkor meg?-Húzott magához közelebb.Én csak megrántottam a vállam és még jobban csökkentettem a távolságot kettőnk között. Ez eléggé tetszett neki amint láttam.

*Harry szemszöge*

Az egész éjszakát Melanie mellett töltöttem. Jó volt újra a közelében lenni.Amíg aludt végig figyeltem őt. Néha mozgolódott, és nyöszörgött álmában.Ajkaim akkor húzódtak mosolyra igazán, mikor a nevemet mondogatta .Egyszerűen nagyon édes volt.Annak ellenére, hogy én sajnos soha nem vagyok fáradt szellemileg, jól esett pihenni mellette.Tudtam, hogy mikor felébred azt akarja majd, hogy megmagyarázzam neki az elmúlt egy hónapot. Azt, hogy miért hagytam szenvedni őt, a teljes magányban. Nagyot sóhajtottam, és apró puszikkal illettem a testét, amire ő még álmában is nyöszörgött.Ahogy eltelt pár óra hossza, láttam, hogy lassan kinyitja a szemeit, és ajkain egy halvány mosoly terül szét. Kezeivel megérintette mellkasomat, de rögtön arrébb is ugrott.Megkérdeztem tőle, hogy gond van-e, de ő nemmel válaszolt. Cukinak találtam, hogy kétségbe esetten próbál közeledni hozzám, és örültem is neki.Habár tudtam, hogy ez az egész a kötődés miatt van.
-Szóval, mi volt veled egy hónapon keresztül?-Szegezte nekem a kérdést keményen.
-Ez egy elég hosszú történet.-Próbáltam kicsit halasztani a dolgot.
-Van időm.És, neked is.-Nézett, barna árnyalatú szemeivel az én szemembe.
-Az ok, amiért ilyen sokat gyilkoltam mostanában, te voltál.-Mondtam, amire szemei elkerekedtek.
-E-ezt nem egészen értem.-Dadogta szegény értetlenül.
-A szomjam irántad akkora lett, hogy csak úgy tudtam magam kordában tartani ha sok emberi vérrel táplálkoztam.Nem akartam neked ártani.Féltem hogy megöllek.A kötődés miatt sokkal jobban vágyom rád. Sajnálom hogy egyedül hagytalak.De amit tőlem kaphatsz, az nem több mint néhány kósza ígéret. Meg ígértem hogy meg foglak védeni.Hát megvédtelek magamtól.És ez csak úgy volt lehetséges,ha a szomjam eloltottam más vérével.-Számoltam be neki mindenről.
-K-kérlek ne mondj ilyeneket.-Nyögdécselte erőtlenül Melanie.
-Nehéz elfogadni, de nem akartalak megölni.Értsd meg, én vagyok a 'ragadozó' és te vagy az 'áldozatom'.-Fintorodtam el.Tudtam, hogy a kötődést férre téve Melanie retteg tőlem.Néha eszembe jutott, hogyha megijeszteném, talán félne a közelembe jönni, és akkor nem kellene féltenem magamtól őt..Aztán mindig rá jöttem, hogy talán kicsit többet érzek iránta a kötődésnél.Utáltam ezt a szót.KÖTŐDÉS. K-Ö-T-Ő-D-É-S. Olyan mintha a rabszolgám lenne.Undorodom ettől. Bár sosem hallottam volna ezt a szót.A gondolataimból az zökkentett ki, hogy hirtelen éreztem Melanie apró ajkait, az én ajkaimon.Próbáltam dominanciát szerezni, és a nyelvemmel az ajkai közé furakodni. Sikeres volt a dolog.Lágyan csókolni kezdtem őt, majd mikor ajkaink pár centi távolságra lettek egymástól, ízlelgetni kezdtem a csókunkat.Lassan végig nyaltam az ajkaimat, mert tudtam hogy ez hogyan fog hatni rá. Arca vörös lett, tekintete kerülte az enyémet. Imádtam mikor ilyen kis szégyenlős.Mániámmá vált húzni az agyát a hülyeségeimmel.Élveztem, mikor robbanékonyságból csinál dolgokat.Ajkaimon egy vigyor terült szét, amire ő megforgatta a szemeit.
-Nekem is lehet egy kérdésem?-Néztem a barna hajú lányra aki előttem térdelt az ágyon.
-Lehet.-Jelentette ki, és én egy kis kíváncsiságot érzékeltem a hangjában.
-Félsz tőlem?-Néztem egyenesen a szemeibe, melyek meglepődöttséget tükröztek. Tekintetével a takarót kezdte nézegetni, ujjaival babrált.Nem válaszolt, mégis értettem a választ. Utáltam ha olyas valaki félt tőlem, aki sokat jelentett nekem.Átvéve Melanie pozícióját, én is feltérdeltem és közelebb húztam őt magamhoz. Érdekes, hogy ő az a lány,akivel másfél hónap alatt semmi komoly nem volt.Amiről ő biztos nem tud, az az, hogy nem kevés lány járt a szobámban ezelőtt.De mióta ismerem, egyel sem volt dolgom. Hű voltam hozzá, anélkül hogy együtt lettünk volna.Hiába próbáltam elhitetni magammal hogy minket csak ez az átkozott kötődés tart össze, nem ment.Nem akartam őt szeretni.Ez csak fájdalommal és bűntudattal járt volna, hisz én úgysem mindig tudnám visszafogni magam mellette, ő pedig nem bírná ha állandóan veszélynek lenne kitéve. Ahogy térdeltem előtte, ő feszülten nézett végig csupasz felsőtestemen.Arca lángba borult. Testemet neki hajtottam az övének, és fejemet a nyakába borítottam.Mellkasa egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt. Ajkaimat a vállára nyomtam, és egyre feljebb haladva hagytam rajta nedves csókokat.Az előttem lévő lány elsápadt és remegni kezdett.Nem tudtam, hogy hogyan kellene elmondanom neki, hogy nem kell félnie hiszen csak őt szeretném, nem pedig a vérét.Végül semmit sem mondtam neki, csak folytattam.Még feljebb haladtam, az áll vonalán Keresztül egészen az ajkaiig. Láttam egy kis megkönnyebbülést az arcán. Szemétnek éreztem magam, mert kihasználtam a hamis érzelmeit.Sajnos tudtam,hogy ő igazából nem érez irántam semmit.Bennem túl sok minden vonzotta őt.Már maga az is hogy vámpír vagyok, ezért kikészítem az érzékeit már a puszta jelenlétemmel.Aztán ez az egész kötődős dolog, amit kicsit sokat emlegetek.
-Ki megyek hogy átöltözhess.-Kezembe fogtam az arcát, majd kimentem és átmentem a saját szobámba.

Felkaptam egy nadrágot és egy póló,majd le mentem.Leérve egy lány szőke tincseit pillantottam meg. Kicsit sem tetszett amit látok.Ő volt az aki miatt az életem romba dőlt.Tudom hogy Louis azt mondta Melanie-nak hogy ő változtatott át, de ez nem így volt.Loui-nak bűntudata volt, hogy nem tudott megvédeni ettől a nőtől.                              

*Vissza emlékezés*

Már több mint egy hete tudatában vagyok annak, hogy az egyik legjobb barátom Louis vámpír. Nem olyan régen megtudtam hogy Liam is a fajtájuk számát gyarapítja.Egyszerűen nem bírtam felfogni.Vámpír. Hogy a fenébe lehet valaki vámpír?Mindegy. A dolgok vissza fordíthatatlanul megváltoztak.De ha nem így lett volna, nem ismerem meg Liana-t, Loui egyik szintén vámpír ismerősét.Gyönyörű és kedves lány.Nem olyan típus aki szívesen árt az embereknek, vagy bárkinek.Két napja találkoztunk először, de valahogy totál bele estem. Megszervezett egy kisebb esti találkozót erre a kis rétre.Még nem ért ide, mert kicsit korán jöttem. Louis azt mondta hogy nem jó ötlet eljönnöm, mert nem bízik a szőke, varázslatos lányban.

-Ugyan kérlek, ez a lány a légynek sem tudna ártani.-Ez volt Louis-hoz az utolsó mondatom mielőtt eljöttem. És most, itt várok Liana-ra. Boldogsággal tölt el, hogy végre úgy érzem, valaki őszintén viszonozza az érzelmeim.Felemeltem a fejem hogy körbe nézzek, és akkor megláttam őt. Gyönyörű volt.Halványkék ruhája egybe olvadt az éjszakával. Szőke tincsei maga voltak a nap sugarai.Álmomban sem láttam még hasonló szépséget.Mikor közelebb ért hozzám, végre világoskék szemeibe nézhettem, melyekben egy szürke folt is volt.Elaléltam bájos tekintetében.A szemei..valahogy mégis furcsák voltak.Kicsit azt mondhatnám hogy ijesztőek. Egy jó másfél órát töltöttünk együtt a kis réten, majd felajánlottam neki, hogy jöjjön át hozzánk. Tetszett neki az ötlet, csak annyit változtatott rajta, hogy az ő lakásába menjünk.Bele egyeztem,elvégre nem tudtam nemet mondani a csodaszép lánynak.Felmentünk hozzá és a szobája felé vettük az irányt. első randin nem nagyon fektetem le a lányokat.Még sem vagyok egy nagy tapló.Egy darabig nagyon jól elvoltunk a szobájában, élveztük egymás közelségét.Mikor már kicsit hiányos öltözékben voltunk, ő egyszerűen csak a falnak paszírozott, és éles szemfogaival bele mart a nyakam zsenge bőrébe.
-M-Mi a franc..?-Kérdeztem nagyon meglepődve.A lány elhúzódott tőlem, egyik kezével lefogta a két kezem, a másikba pedig beleharapott,és a számra nyomta.Ömlő vére azonnal leszaladt a torkomon. Innentől minden elsötétült.Arra ébredtem hogy Louis sír mellettem.
-Mi a baj haver?-Kérdeztem értetlenül.

-Elkéstem.Sajnálom.-Törölte le a könnyeit.Azonnal érthetővé vállt számomra minden.Nem akartam elhinni. Én is elátkozottá váltam.Hirtelen éreztem hogy a torkom ki van száradva, és azonnal feltámadt bennem a vadász ösztön. Louis elvitt vadászni, és mindenről beszámolt.                   

*Vissza emlékezés vége*

*Melanie szemszöge*

Ahogy Harry ki ment, gyorsan felöltöztem és megmosakodtam.Az a bolond srác, boldogabbá tesz. Elindultam lefelé a lépcsőn, és akkor láttam, hogy egy szőke lánnyal áll szemben. Éreztem hogy vámpír, ezért a lándzsámért nyúltam,ami mindig az övemhez volt erősítve.A lány ahogy megérezte a jelenlétem, tekintetét felém fordította.Vágyakozva nézett rám.A hideg is kirázott tőle.
-Ő ki?-Kérdeztük egyszerre a lánnyal. Harry oda állt mellém.
-Melanie, ő Liana.Liana, ő Melanie,Louis unoka húga.-Nézett Harry merészen, mégis félve a lányra.
-Én hozzád jöttem Hazza.-Mondta kéjesen a szőkeség.Abban a pillanatban a lándzsám szívesen a fejébe állítottam volna.Annyira unszimpatikus volt.
-Mit akarsz?-Kérdezte Harry keményen.
-Gyere vissza közénk.-Követelte a lány. Harry oda sétált a Liana-hoz és karon ragadta.
-Soha.Menj innen.-Emelte meg a hangját kicsit Harry.
-Velem jössz!-Kiabálta a lány. Harry szemében megtörtséget láttam.
-M-Mi a ...Harry..-Dadogtam.
-Ugyan kérlek, én változtattam át.-Húzta pimasz vigyorra ajkait Liana. Mindent megértettem. Az a bizonyos kötődés köztük is érvényben volt.
-N-Nem..Hagyd őt!-Mondtam erőtlenül.Testem elgyengült.Kétségbe voltam esve.
-A többiek már várnak rád Harry. Hallottunk a nem rég történt gyilkolászásaidról. Vissza akarunk kapni téged.-Harry tekintete zavart lett.A teste engedelmességre kényszerítette.Rám nézett, és elmentek. Zokogva estem össze.
-Mi a baj?-Kérdezte Zayn, Louis társaságában, mert éppen jöttek le az emeletről.
-H-Harry..meg valami Liana..Elmentek.. -zokogtam.Louis ökölbe szorította a kezeit és szólt a többieknek. 
-Zayn! Te itt maradsz! Jól védelmezel.Vigyázz rá!-Mutatott rám Lou és elment a többiekkel.
-Én is megyek!-Mondtam Zayn-nek.
-Dehogy is mész!-Jelentette ki.Könnyek gyűltek a szemembe, felkaptam a lándzsám az övemről és kiszaladtam az ajtón.Zayn persze azonnal utánam jött.
-Kérlek Zayn.Tedd meg nekem ezt.-Könyörögtem.Szemeiben sajnálat tükröződött.
-Rendben..Kapaszkodj,és diktáld az utat.-Mondta és felkapott a hátára.
-Honnan tudod hogy..-Motyogtam.
-Figyeltelek.Azt hitted egyedül vagy, pedig figyeltem minden apró mozdulatodat.-Mondta és merészen markolta meg a combom.Meglepődtem, és egy kis nyögés hagyta el a szám. Erre Zayn mélyen kuncogott és elindult.
-Itt, balra!Azt hiszem.-Irányítottam.
-Azt hiszed vagy biztos?-Kérdezte.
-Nem tudom.-Nyafogtam.Balra fordult, bízva az ösztöneimben.Még egy jó ideig én diktáltam merre menjen, és nem sokára meg is pillantottam Niall szőke haját.
-Itt vagyunk.Mit akarsz tenni?-Kérdezte, és láttam rajta hogy nem hiszi hogy bármit is tehetnék.
-Megkeresem Harry-t.Jössz vagy maradsz?
-Jövök, mert vigyáznom kell rád.-Engedett le a hátáról.
-Mit keresel itt?-Nézett rám Niall elkerekedett szemekkel.
-Harryt.-Válaszoltam egyszerűen, majd szaladni kezdtem egy lepukkant épület felé.A két srác erőfeszítés nélkül tartotta a tempóm.Jó ideje szaladtunk már és nem kicsit elfáradtam. Zayn észre vette, és egy gyors mozdulattal a hátára kapott.Gyorsítottak a tempón, és már az épületben voltunk mikor megkértem Zayn-t hogy tegyen le. Így is lett.El indultam egy szoba felé és benyitottam. Beérve Louis-t láttam meg a földön feküdve. Mellkasa nagyon gyorsan emelkedett és süllyedt.Feljebb néztem és Liana-t pillantottam meg. Véres kezeit törölgette szürke ruhájába.
-Elintézem.-Jelentette ki Niall és elvitte Louist.A szőke lány rám pillantott és kitört belőle a nevetés.
-Komolyan azt hiszitek hogy bármit is tehettek?Egy gyenge vámpír és egy képzetlen kislány, aki vadásznak született.-Szavai felhergeltek, és nem csak engem, hanem Zayn-t is.Tudtam, hogy pontosan ez a célja.
Zayn előre tett egy lépést, de a lándzsámat bele nyomtam a hasába.Persze csak óvatosan.Ő erre felszisszent, és értetlenül nézett rém.
-Mit akarsz hogy elengedd Harry-t?-Kérdeztem rezzenéstelen arccal.
-A véred.Az összeset.-Válaszolta szemét vigyorral a képén.Tudtam hogy most nem szabad félnem.
-Vedd el!-Mondtam és a kezembe szorítottam a lándzsám.Ő halványan elmosolyodott és közelebb jött hozzám.Kezeit felém nyújtotta, mire én férre löktem azt a lándzsámmal.Erre ő lefogott, esélyem sem volt.Hatalmas szerencsémre Zayn nagy erővel neki csapódott Liana-nak, aki elvágódott a padlód.
-Remélem tudod hogy mit csinálsz.-Nézett rám Zayn.Csak bólintottam és szokásos módon megforgattam a lándzsámat, ami ismételten kinyílt.
-Igazából, nem nagyon tudom hogy kell ezt használni.-Vallottam be,miközben a szőke lány össze szedte magát.Ismét szaladni kezdett felém, én pedig semmi mást nem tudtam tenni, mint össze szorítottam a szemem és kitartottam a bárdot magam elé.
-Mozdulj meg!-Üvöltötte Zayn, kezemet megfogta a karomnál és irányítani kezdte.Csapkodott vele jobbra, balra.Az előttem álló lány az utolsó csapásnál, melyet én végeztem, sikítva esett össze.Kezeim remegni kezdtek, de tudtam hogy nincs időm ilyesmire.Meg kellett találnunk a többieket.Ki mentünk a szobából és akkor szembe találtam magam vele.Azzal a fiúval, aki ugyan nem önszántából, de mégis eljött ezzel a nővel. Mélyen bántott a dolog, pedig nem az ő hibája volt.
-Mondd hogy jól vagy.-Motyogtam halkan.A szemeiben meglepődöttséget és félelmet láttam.
-Jól érzem hogy ez nem a te véred, ugye?-Nézett végig rajtam. Tekintetét követve én is végig mértem magam.Egyenesen hányingerem lett.Tiszta vér volt az egész ruhám meg a kezem.
-I-Igen.Hol vannak a többiek?-Dadogtam.
-Elvitték Louis-t.-Hajtotta le a fejét.
-Vigyél oda engem is.-Utasítottam keményen.Bólintott és haza mentünk.Nem gondoltam hogy haza hozták. Minden eszembe jutott, csak ez nem.Felmentem a szobája elé, ahol Liam-mel találtam szemben magam.
-Hogy van?-Kérdeztem aggodalmasan.
-Ne menj be hozzá!-utasított Liam.Nem tehettem mást.Tudtam mi lesz hogyha nem kap vért. Mégis csak az unoka testvéremről volt szó.Bementem, és láttam hogy Louis nagyon rossz állapotban van.
-Sajnálom, de esélytelen.Hármunkat csapolt már meg.-Magyarázta nekem Niall.
-Meg akarom próbálni!-Mondtam kétségbe esve.
-Menj innen!-Nyöszörögte Loui a földön fetrengve.Semmit sem szóltam csak fölé hajoltam.Nyakamat közel nyomtam a szájához, ő pedig habozás nélkül neki esett.Először fájt, de utána a szokásos csodás érzés végig szaladt a testemen.éreztem hogy Louis egyre szorosabban markolja a pólómat.Örültem neki.
-Louis! Túl sok lesz.-Hallottam Harry hangját. Louis nem állt le, ivott tovább. Egyszer csak minden elhomályosult.Elmosódva láttam dolgokat, de semmit sem tudtam felfogni.Hirtelen mindent beborított a sötétség.Már nem voltam magamnál.

8.Fejezet Hangulatváltozás

Egy kellemes illatra ébredtem.Ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy Harry fekszik mellettem és a plafont bámulja.
-Mit keresel itt?-Kérdeztem és ásítottam egy nagyot.
-Gondoltam jövök és megöllek, csak megvártam míg fel kelsz.Ez így fair.-Mondta teljes komolysággal.
-M-Mi van?-Dadogtam, és a szív verésem felgyorsult.
-Nyugi, csak viccelek.Sosem bántanálak tudatosan.-Hajolt fölém a göndör.
-Hát, marha vicces vagy mit ne mondjak.-Flegmáztam.Nem kellett volna.Ennek az lett az eredménye, hogy ajkait nyakam bőrére nyomta.Bele remegtem az érintésébe, amire ő halkan kuncogott.
-Száj le rólam!-Toltam hátrébb a fejét.
-Talán félsz?-Mosolygott.
-Nem szokásom.-Játszottam a merész fazont.Erre ő a mutató ujjam ajkai közé szorította és szemfoga alá helyezte.Arra várt,hogy elhúzom az ujjam de nem tettem.Domináns alkat, és így nem hagyhatta hogy nyerjek. Hirtelen rá harapott a mutató ujjamra.Felszisszentem, de ott tartottam azt.Meglepődve nézett rám. Ajkai engedtek a szorításból, én pedig elhúztam a kezem.
-Vakmerő.-Vigyorgott a barna.
-Asszem nyertem.-Mosolyogtam.
-És ehhez mit szólsz?-Kérdezte, majd le akarta szedni rólam a pólót.
-Erről nem volt szó.-Löktem el a kezét.Maga biztos mosolygással jutalmazta,hogy nyert.
-Akkor nem fogod elmondani mit mondott az az alak?-Nézett rám boci szemekkel.
-Egyszer úgy is muszáj lesz.Nem akarom húzni.De előbb kérdeznem kell valamit.-Húztam kicsit lejjebb magamhoz.
-Mondd.-Próbált komoly lenni, de láthatólag élvezte hogy közelebb akarom tudni magamhoz.
-Tényleg azt gondolod, hogy azért akarok veled lenni mert hozzád vagyok kötve?-Kérdeztem.Erre ő megnyalta az ajkait, közvetlenül az én ajkaim előtt.Ha talán egy centivel közelebb van, akkor nyelve érinti az ajkaimat.Szívem szerint előrébb toltam volna a fejem,de nem tettem.
-Tudom hogy te nem így érzed, de így van.-Mondta halkan.
-Ezt majd meglátjuk..egyszer.-Suttogtam, ő pedig csak kuncogott halkan.
-Akkor mesélj!
-Szóval, a férfi mondott nekem valamit, ami sok mindent megváltoztat.-Nyögtem ki végül.
-És mi volt az?-Érdeklődött.
-Azt mondta hogy vadász vagyok.És tegnap Lou ezt le tesztelte.De sajnos az a fószer igazat beszélt. -Mondtam egy levegővel.Szemei elkerekedtek szavaim hallatán.Mély levegőt vett, majd a mondatába kezdett:
-Ezért akartak megölni.De ne félj! Mindentől meg foglak védeni.-Nézett egyenesen a szemembe.
-De miért? Elvileg, csak azért vagyunk együtt ilyen sokat mert össze vagyunk kötve.-forgattam meg a szemeimet.
-Ja tényleg.-Húzta az agyam.
-Szuper.-Lelöktem magamról.
-Csökönyös vagy.-Ingerelt tovább.Nagyon mérges lettem rá.
-Tudod hogy nem így van.-Emeltem meg a hangom.
-Micsoda?-Mosolygott maga biztosan.
-Menj te a tudod hova.-Fel keltem az ágyról, és elsétáltam a szekrényemhez.
-Szóval, tartasz egy kis műsort is?-Nevetett a göndör önfeledten.
-Hát persze.Tudod mi lesz a címe?
-Mi?-Csillant fel a remény a szemében.
-Az,hogy Húzz ki a szobámból, vagy felhozom azt a lándzsa izét és fejbe váglak vele.-Idegeskedtem.
-Kicsit hosszú ez a cím.-Kötekedett tovább.
-Oké, mire megy ki ez az egész?-Néztem rá idegesen.
-Micsoda?-Szurkálódott.
-Hagyd abba!-Üvöltöttem.
-De..-Mielőtt végig mondhatta volna ajkaimat rá nyomtam az övéire. Bele mosolygott a csókunkba, majd hevesen kezdett el csókolni.Mi más is történhetett volna? Az ajtó kivágódott, és az ajtóban az unoka tesóm állt.
-Nem akartalak megzavarni titeket.-Mondta kicsit flegma hangon.Elvörösödtem. Nem nagyon néztem a szemébe.
-Miért jöttél?-Húzta Félre a száját Hazza.
-Szólni Melanie-nak hogy a pincében lévő lándzsát tartsa magánál. Még jól jöhet.-Magyarázkodott Lou.
-Rendben.De, mire tudnám használni?-Értetlenkedtem.
-Ha valaki megtámadna, használd!-Nézett komolyan Louis.
-Rendben.Köszi.-Mosolyogtam.
-Nincs mit. És mi elmegyünk vadászni.Zayn marad itt vigyázni rád, mert ő már vadászott.-Mondta Lou.
-Rendben.Menjetek csak, én lemegyek azért az izéért.-Mosolyogtam, ők pedig ott hagytak a szobában. Mikor meggyőződtem róla, hogy elmentek, lementem a pincébe.A lándzsa még mindig ugyan úgy állt, ahogy a sarokba vágtam egy nappal ezelőtt.Közelebb mentem és óvatosan hozzá nyúltam.Persze a fehér fény, és a vállamon lévő jelkép ismét megjelent, de azért felkaptam a fegyvert.Lépteket hallottam magam mögött ezért hátra fordultam és meglendítettem azt.Mögöttem Zayn állt és a lándzsát a tenyerével tartotta vissza az arcától.
-Jesszusom Zayn! Sajnálom.-Dadogtam össze vissza.Zayn csak elkapta a kezét és meglepődve nézett rám.
-Ezt..szóval ..te..?-Motyogott hangosan.
-Igen.-Sütöttem le a szemem.Rá néztem a kezére és láttam, hogy egy kicsit véres. Zayn-t ismerve tudtam mi következik.A hajam már előre arrébb söpörtem a vállamról.
-Mi a fenét csinálsz?-Kérdezte flegma hangon.
-Ömm..így átgondolva nem is tudom.-Magyaráztam.Erre csak mosolyogva a falnak döntött és minden szó nélkül belém harapott.A kis pincét egy hangos nyögés töltötte meg.Zayn nem ivott sokat, hamar elhúzta a fejét.Csodálkoztam, mert elviekben ő nagyon kegyetlen.Hát én ezt nem így vettem észre.
-mmm..A véred tényleg olyan jó, mint ahogy azt Harry elmondta.-Húzta vigyorra a száját.
-Örülök hogy ilyen jól szórakozol.-Tapintottam végig a sérült felületet.
-Most miért? Szerintem jól vissza fogtam magam.-Dicsérgette magát a kis egoista.
-Én is meglepődtem.A többiek szerint kegyetlen vagy.-Kerestem a tekintetét, de nem nézett felém.
-Óh..Szóval én kaptam a rossz fiú szerepét? Ez bejön.Akarod hogy kegyetlen legyek?-Kacérkodott.
-Várj, adj időt hogy átgondoljam..nem.-Mosolyogtam.
-Értettem.-Mondta azzal felment.Magamhoz vettem a fegyvert, majd utána mentem.Mostanában többet voltam fent este mint nap közben.Amíg a fiúk vadásztak, én itthon ültem az egyik sráccal és dumáltunk. Ez a nap is gyorsan elment.Már egy hónapja mindig ez volt.A srácok 2-3 naponta vadásztak, én pedig kissé kezdtem magam egyedül érezni.Harry ez alatt a hónap alatt nem szólt hozzám szinte egyáltalán. Nem értettem.Tudom, sok dolog volt mostanában, ami nem volt világos.Egyszerűen mégsem értettem mi lett avval a Harold-al aki egy hónapja még a szobámban volt mikor felébredtem. Próbáltam keresni a társaságát,de hiába.Nagy örömömre még nem jöttek újabb vámpírok hogy megtámadjanak.Megint eljött a vadászat estélye. A srácok 'elvileg' ma csak állatra vadásznak.Nagyon sötét volt és a fiúk el indultak.Egyedül hagytak, mert gyengék voltak és amúgy is meg voltak bizonyosodva arról, hogy a vámpírok lemondtak arról, hogy megöljenek.Rossz érzés volt nem csak lelkileg hanem testileg is egyedül lenni.Én, a kis elmebeteg elindultam utánuk.Volt valami, amit nem akartam tudatni velük.Kifejlődött egy olyan vadász képesség szerű dolgom. Éreztem a vámpírok jelenlétét. Legfőképpen Harry-ét. Azt is érzékeltem, ha a többiek a közelemben vannak, de Harry-t így már megtalálni is megtudtam.Szaladtam az utcán,mert nem volt kellemes a sötétben egyedül bolyongani.A lándzsa az övemhez volt erősítve, mert én igen is féltettem magam. Harry illata egyre erősödött.Egy eldugott, apró utca felé vettem az irányt.Beléptem és láttam, hogy egy nő esik össze Hazza karjaiban.A másik kezével, egy másik 'áldozatot' préselt falnak, és hajolt hozzá közelebb, most hogy az előző meghalt a karjai közt.A nő, akit inkább egy velem egykorú lánynak mondanék, sikítozni próbált, de Harry befogta a száját.Szemeim akkor kerekedtek el igazán, mikor sokkal hevesebben csókolta a lányt, mint engem bármikor.Soha nem voltam még ilyen mérges és csalódott.Elő vettem a lándzsát és teljes erőmből neki vágtam Harry-nek. Kicsit megsebezte de nem volt vészes.Tekintetét hirtelen rám fordította, és elengedte a lányt.Előrébb léptem, hogy elérjem a lándzsám, felkaptam azt és szaladni kezdtem.Szememet könnyek áztatták.Annyira fájt tudni, hogy Harry-t egy hónapja nem is érdeklem, és közben más lányokkal viszont jól el van.Tudtam, hogy ezek a lányok később meg is haltak, de akkor is zavart hogy előtte ilyen jól szórakozik a társaságukban.Szokásához híven, ismét előttem termett.Tekintete vad volt és mégis szelíd. Szemei vörösen világítottak, amit nagyon szerettem.Kezembe fogtam a lándzsámat, majd felé tartottam.
-Menj innen!-Ordítottam, a könnyeimet törölgetve.Semmit sem szólt csak közelebb lépett, és megfogta a karom. Másik kezembe vettem a lándzsát és erőteljesen megpörgettem.Örömömre, az megint bárddá, vagy nem is tudom minek mondjam, óriás fejszévé alakult. Hazza először nagyon meglepődött, majd még közelebb lépett.
-Ugyan már.Nem vagy kiképezve.Nem tudsz vele ártani.-Mondta és derekamra helyezte véres kezét.
-Tudod miért nem tudok vele ártani?Mert nem akarok.Nem is tudnék ártani neked.-Kiabáltam még mindig.
-Kérlek nyugodj meg.és ha ezt teszed, elmondok mindent.-lökött neki óvatosan a falnak és gyengéden az arcomat kezdte csókolgatni.Tudta, hogy nem vagyok képes ellenállni neki, és ezt amikor csak tudta kihasználta.Eldobtam a fejszét, ami vissza csukódott lándzsává. Hazza arcát vér borította. Eszembe jutott egy beteg ötlet, amiről tudtam, hogyha megteszem, megbolondítom vele.Ajkaimat lassan végig húztam az arcán, ami ettől a mozdulattól csupa vér lett.Harry amilyen gyorsan csak tudott, csókolni kezdett. Olyan régen vártam rá, hogy újra ezt tegye.Végre megint biztonságban éreztem magam, és nem voltam egyedül. Hirtelen azt a lányt láttam rohanni, aki pár perce még a göndör áldozata volt.Harry oda ment hozzá, a vámpíros gyorsaságával, és minden előzmény nélkül bele harapott.Kevés idő múlva a lány holtan esett össze.
-Ez mire volt jó?-kiabáltam.Ő csak oda sétált hozzám és a kezébe fogta az arcom.
-Nem akarom hogy az egész világ tudja hogy vámpír vagyok.
-Oké, ezt tényleg muszáj volt.-Töröltem le a szájáról a vért az ujjammal.
-Most megyek elégetni a testeket.De gyere te is.Nem akarlak egyedül hagyni.-Puszilt homlokon. Enyhén szólva kirázott a hideg.Egy elzárt területre mentünk, ahol senki nem volt.Elégettük a testeket majd elindultunk haza felé.Lassan sétálgattunk,  mikor embereket láttunk ezért Hazza szaladni kezdett velem.Gyorsan haza értünk és felmentünk a szobámba.Egyenként lezuhanyoztunk, majd az ágynak vetettem magam. Harry nem szándékozott ki menni onnan, de nem is nagyon bántam.Befészkelte magát mellém, és apró puszikat nyomott az arcomra.Össze zavart, hogy hirtelen újra a régi lett, de most nem érdekelt.Olyan közel bújtam hozzá amennyire csak tudtam, majd elaludtam.

7.Fejezet Belső ellenség

-Ki volt az, akivel beszélgettél?-Emelte fel a fejét Hazza a vállamról.
-Nem szeretném elmondani.-Váltam meg, csodás mellkasától.
-Mondd el!-Parancsolt rám, és hirtelen nagyon erős késztetést éreztem ,hogy elmondjam.
-Hát ez meg? Ugye..nem?-Tudtam, hogy épp kihasználja azt, hogy hozzá vagyok kötve.Hirtelen haragú vagyok.Az agyamat beborította szürke köd.Hátrébb léptem és teljes erőmből pofon vágtam Harry-t. Állkapcsa megfeszült, kezeit ökölbe szorította, amitől izmai is megfeszültek.Furcsa módon szeme színe nem változott, mégis kitört belőle az állat.Gyilkos tekintettel nézett rám.Hatalmas különbség volt a között a fiú között, aki pár perce még védelmezőn tartott a karjaiban, és a között aki most velem szemben állt.Elkezdtem rohanni vele ellentétes irányban, de seperc alatt előttem termett.A félelmem táplálta a haragját.
-H..Harry..Nyugodj meg kérlek.-Közelebb léptem hozzá az arcára tettem a kezem.Szinte azonnal megragadta azt, és neki rántott a földnek.Hatalmas puffanással érkeztem, és egy nagyon hangos és fájdalmas nyögés hagyta el a számat.Nagyon fájt.Megpróbáltam felkelni de nem bírtam.Felém hajolt és a nyakamra tette a kezét.Nem szorította, csak rajta tartotta.Lehunytam a szemeimet, arra várva, hogy tegyen valamit. Ehelyett forró ajkak tapadtak az enyémekhez.Ajkait finoman mozgatta,viszonzásra várva.Szemeim tágra nyíltak, érzékeim megőrültek.Ahogy hajának és arc bőrének illatát lélegeztem be, ahogy forró lehelete égette a bőröm, az egész testem lángolt.Ajkaim apró mozzanatokkal reagáltak Harry hirtelen közeledésére.Keze a nyakamról a derekamra vándorolt.Hirtelen felemelt és bevitt a házba.Egyenesen fel sétált velem a szobájába és letett az ágyra.Nagyon fájt a hátam, túl erősen vágott földhöz ahhoz, hogy sérülés nélkül megússzam.
Nem szólt hozzám. Oda sétált a falhoz és bele vágott egy hatalmasat.A fal betört egy körben, ahol az ütés érte.El sem tudom képzelni, mi történhetett volna velem ha nem áll le.Óvatosan felálltam és oda sétáltam hozzá.
-Kérlek Harry, nyugodj meg.-Túrtam bele göndör hajába.
-Majdnem megöltelek.Hát nem érted?-Verte fejét a falba.
-Könyörgöm! Azzal hogy fájdalmat okozol magadnak, csak még többet ártasz nekem.-Dadogtam.Erre ő felém fordult és kezébe fogta az arcom.
-Annyira naiv vagy.-Mondta és homlokát a homlokomhoz nyomta.Lehunytam szemeimet és az ő lélegzetét szívtam be.Mentol illatával nem tudtam betelni.Egyre gyorsabban vettem a levegőt.Elég szokatlan volt nekem, hogy a hangulata állandóan változott.Nem rég még megölni készült, most pedig karjai közt tart.
-Menj és ne gyere a közelembe.-Suttogta.
-Kérlek, ne mondj ilyeneket.-Nyitottam ki a szemem hirtelen.
-Ugyan már.Az egyetlen dolog, amiért mellettem akarsz lenni, az a kötődés.-Fordította el a fejét.Nem volt igaza.Legalább is nem akartam hogy az legyen.A közelében akartam maradni.Valamit ki kellett találnom. Legjobbnak láttam, ha beszélgetést kezdeményezek.
-Sajnálom,hogy megütöttelek.-Motyogtam.
-Megőrültél.Én majdnem megöltelek.-Mondta mély hangján és ellépett tőlem.
-Szóval tudsz engem befolyásolni?-Kérdeztem.
-Sajnos.Figyelj: Meg akarsz csókolni!
-Mi van?-Értetlenkedtem zavarodottan.
-Meg akarsz csókolni.-Ismételte magát. És bumm, azonnal késztetés éreztem hogy megcsókoljam. Ajkaim közeledni kezdtek az ő ajkaihoz.Le akartam állni, de nem bírtam.Hirtelen megcsókoltam őt, ő pedig vissza csókolt.
-Látod?Bármit mondok, megteszed.-Fintorodott el.
-Akkor ne irányíts.-Vágtam a fejéhez.
-Próbálj ellenállni!-Utasított, majd megint rém parancsolt.
-Üss meg!-Mondta.Nem értem..nem emlékezett, mit tett velem mikor utoljára megütöttem?
-Nem!-Tiltakoztam,de a kezem egyre feljebb emelkedett.
-Gyerünk!-Mondta hangosabban.
-Ne csináld!-Próbáltam ellenállni.Sokáig tartott, de meglepő módon a kezem megállt az arca előtt.Nem hittem el hogy sikerült.Ő csak halványan elmosolyodott.
-Még gyakorolnod kell.-Mondta és kinyitotta az ajtaját.
-Értem a célzást.-Kimentem a szobából,át a sajátomba.Ledőltem az ágyra lehunytam szemeim, és mikor kinyitottam azokat már reggel volt.Érdekes módon csak most jutott eszembe, hogy este már nem láttam a fiúkat.Le mentem és mindegyikőjük lent volt.Köszöntek nekem, aztán folytatták társalgásukat.Neki dőltem a falnak és felkiáltottam. Erős fájdalom lüktetett Louis egy pillanaton belül ott termett mellettem.
-Mi a baj?-Húzott el a fal közeléből.
-S-semmi.-Dadogtam.Semmit sem szólt csak felhúzta hátul a trikómat.
-Mi a fenét csinálsz?-Húzódtam el reflexből.
-Mit tettél vele?-Nézett Harry-re idegesen.
-Nem akartam.-Nézett rám a göndör.
-Az én hibám.Fel idegesítettem őt. Amúgy se rágódjatok ezen.Jól vagyok.-Ültem le a kanapéra. Louis iszonyú dühös fejet vágott, majd ki ment a konyhába.A srácok csak hallgattak. 
- El kell mondanod, hogy ki volt az akivel beszéltél tegnap este.-Erősködött Hazza.
-Azt én sem tudom.-Vallottam be.
-Legalább nekem mondd el.-Vágott közbe Louis.Csak bólintottam és felmentünk a szobámba.
-Szóval, mit mondott?-Simított végig Lou a hajamon.
-Elkezdett beszélni nekem a vámpírokról, és arról milyen szörnyűek is valójában.Persze nem érdekelt.Aztán meg említette nekem, hogy valakinek el is kell őket pusztítani.
-Szóval vadász volt.-Hunyorgott és megfeszült az állkapcsa.
-Azt hiszem.És mondott valamit, ami mindent megváltoztat.-Hajtottam le a fejem.
-És mit?-Értetlenkedett.
-Azt..szóval..azt..Hogy vadász vagyok.-Fordultam el.
-Ne! az nem lehet.Gyere velem.-Mondta, felkapott és a pincébe sietett velem.Egy Elég eldugott részére mentünk a pincének, ahol egy ezüst lándzsa állt.Lou nem nagyon ment a közelébe.
-Fogd meg! Ha tényleg vadász vagy, a lándzsa reagál.-Lépett még hátrébb.Nagyon reméltem, hogy semmi sem történik, mikor a kezembe veszem.Lassan felé nyúltam és felemeltem. Ahogy ezt meg tettem, a lándzsa óriási fehér szikra szerű fényben pompázott.Reflexből megforgattam azt, és a lándzsa nagy bárd szerű fegyverré alakult.Egyszerűen csak kinyílt és a szikrák is abba maradtak.Louis csalódottan nézett rám. Mintha az én hibám lenne, hogy vadásznak születtem.A vállamra pillantottam, ahol egy jelkép világított fehéren. Ahogy volt, behajítottam a bárdot a sarokba, ekkor megszűnt a fehér izé is.
-Nem én tehetek róla.-Néztem Lou-ra.
-Tudom.De legalább most már értem miért akarnak megölni.-Ölelt át.Vissza mentünk a többiekhez, akik néztek ránk, arra várva hogy mondjunk nekik valamit.Nem mondtam semmit csak felmentem a szobámba. Le dőltem az ágyra és nem sok idő elteltével elaludtam.

6. Fejezet Újabb probléma

Fájdalmasan felsikítottam.Nagyon élvezte, hogy szenvedek a karjai közt.Ez alapvetően beteg dolog lett volna, de ő vámpír.Nem sokkal később a fájdalom csodás érzéssé alakult.A testemet átjárta a forróság. Isteni érzés volt, mégis éreztem hogy egyre gyengébb vagyok.Fogytán volt az erőm de Harry nem úgy tűnt mint aki le akar állni.Megpróbáltam kicsit távolabb lökni magamtól, de nem mozdult.
-H..Harry..kérlek..-Motyogtam.Nem akartam hogy abba hagyja, de tudtam, hogyha nem áll le, itt végzem. Arrébb húztam a fejem, mire ő észbe kapott és sajnálkozó pillantást vetett rám.Ajkait beborította a vörösen izzó vér. Szemei ismét normálisak voltak. Nagyon rémülten nézett rám.Közelebb hajolt és ajkait az enyémekhez nyomta.Nem csókolt, csak ott tartotta ajkait.Ez ment egy darabig, majd maga mellé pillantott, ahol a két test feküdt.
-El kell őket égetnünk.-Mondta halkan. Próbáltam felkeresni a tekintetét, de nem nézett a szemembe.
-Köszönöm.-Mosolyogtam.
-Mit? hogy majdnem megöltelek?-Állkapcsa megfeszült.Karjaival neki támaszkodott a falnak a fejem fölött. Mélyen a szemembe nézett, és mély levegővel kezdte el mondandóját.
-Többé, nem tehetlek ki ekkora veszélynek.Nem maradhatsz a közelemben.
-Te megőrültél.-Öleltem át szorosan a göndört.
-Nem félsz tőlem?-Hitetlenkedett.
-Ha félnék,azt éreznéd.-Motyogtam halkan.Felkapta a két holttestet és kivitte őket az udvarra. A hátsó kertben rakott egy kisebb tüzet, és rá pakolta a két élettelen testet.Megláttam a négy fiút közeledni felénk.
Louis erővel neki verte Harry-t a falnak.
-Fel tudod fogni hogy mit tettél vele?-Kiabált. Harry semmit sem szolt csak elfordította a fejét.
-Nem az ő hibája.Volt itt két vámpír. Itt égnek mint látod.Az egyik csúnyán megharapta, és én nem akartam hogy..hogy elveszítsem.-Üvöltöttem.
-De ezzel, csak még jobban magához kötött.Nagyon meg fognak változni innentől a dolgok.Ha neki fáj, neked is fog. Ha ő akar valamit, azt te is akarni fogod.A kötődés kettőtök között elszakíthatalan.- Hadart Louis.
-És mi van akkor hogyha pl. nem tudom..Zayn megharap?-Érdeklődtem.
-Semmi. Csak a legelső számít.Főleg hogy te érzed őt valamiért.De ez tényleg nem volt jó
ötlet.-Aggodalmaskodott az uncsim.
-Jobb lett volna, hogyha ott leli halálát?-Borultam ki egy kicsit.
-Igaza van.Nem akarhatod hogy Harry meghaljon.-Mormogta Zayn férfias hangján.
-Jó-jó.Talán ebben van valami.-Adta meg magát Lou. Miután elégettük a holttesteket, be mentünk.
Mindenki leült, és csendben engem figyelt. Nagyon idegesített.
-De miért jöttek ide? -Nézett Harryre Niall.
-Fogalmam sincs.-Vallotta be a göndör.
-Jobban kell rá vigyáznunk.-Mérgelődött Liam. Csak hallgattam a srácok beszélgetését.Elmerültem a gondolataimban, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy öt szempár szegeződik rám.
-Tessék?-Kérdeztem meglepődve.
-Honnan vetted, hogy hogyha megvágod magad az segít?-Ismételt Zayn.
-Onnan hogy végig néztem az összes Twilight részt.-Nevettem.
-Az az egész egy nagy baromság.-Tette a kezét a vállamra Harry.
-Úgy tűnik mégis segített.-mosolyogtam.A srácok csak röhögtem a hülyeségemen, nekem pedig kezdett leesni, hogy semmit sem tudok a vámpírokról. Még csak ezt a kötődős dolgot sem értettem igazán. Annyiban voltam biztos, hogy Harry érintése miatt az egész testem forró volt. Mintha belső lázam lett volna.
-Megyek csinálok magamnak valami kaját.-Jelentettem ki, majd a konyhába csoszogtam. Neki álltam szendvicset gyártani, mikor hirtelen megjelent előttem Niall. Hirtelen megijedtem.
-Mit szeretnél?-Léptem hátrébb.
-Csinálsz egy szendvicset nekem is?-Nézett könyörgő szemekkel.
-De a vámpírok nem esznek emberi ételt.-Értetlenkedtem.
-Felejtsd már el azokat a hülye vámpíros filmeket.Ehetünk emberi ételt, csak megvagyunk nélküle is-Mondta
-Rendben. Akkor csinálok.-Mosolyogtam.Elkészítettem pár szendvicset, és Niall-el meg ettük azokat.
-Egyébként, sajnálom hogy megtámadtalak.-Nézett a szöszi bűnbánó szemekkel.
-Nem a te hibád volt.-Mosolyogtam, hátha ettől nem hibáztatja magát.
-Abban a pillanatban, nem érdekelt semmi.Meg akartalak ölni.-Mondta teljes komolysággal.Nagyot nyeltem.
-Nem számít.-Mondtam és felmentem a szobámba.Gyorsan elrepült az idő, és sötétség borította be az eget.
Kinéztem az ablakon és egy férfit pillantottam meg az udvaron. Nagyon megrémültem.Az ablakom felé meredt, és intett maga felé, jelezve ezzel hogy menjek le.Minden bátorságom össze szedtem, és naiv fejjel elindultam lefelé.Kimentem az ajtón, és oda sétáltam a férfihoz.Megálltam tőle 2-3 méterre és a szemébe néztem.
-Ki maga, és mit szeretne?
-Beszélnünk kell, rólad.-Mondta halkan.
-Vámpír vagy?-Tettem karba a kezem.
-Szó sincs róla.De látom te már kaptál egy kevés hazugságot arról, hogy milyenek a vámpírok.-Lépett közelebb.
-Tudom róluk hogy kegyetlenek, de nem saját szándékukból teszik.
-Ne higgy a meséknek.-Kuncogott.
-Mit akar pontosan?-Tértem a lényegre.Elkezdett nekem beszélni, nagyon furcsa dolgokról. Nem bírtam elhinni, hogy ez lennék én. A szavai kínoztak. Nem bírtam tovább hallgatni.
-Elég! -üvöltöttem.
-El kell fogadnod hogy így van.-Húzta a férfi mosolyra a száját.
-Még csak a nevét sem tudom.-Suttogtam.
-Mike, és gondold át amit mondtam.-Mondta és elment.Könnyek kezdtek folyni a szememből.Hirtelen Harry lépett mellém.
-Mi a baj?-Ölelt át.
-Semmi.-Bújtam hozzá.A közelsége biztonságot nyújtott a számomra.Egy ideig csak álltunk az udvaron így ölelkezve.Semmi nem számított.Egy percre megszűnt körülöttünk a világ, és csak mi ketten voltunk. Az ajkai közeledni kezdtek az enyémekhez.Fejemet elfordítottam, így a csók az arcomat érte.Erre ő csak finoman mosolygott.
-Sajnálom.-Suttogta lágyan a fülembe,majd ismét karjai közé zárt.

5.Fejezet. A védelmező

Arra ébredtem, hogy a fiúk beszélgetnek.A testemet átjárta a csodálatos melegség, mikor rá jöttem hogy még mindig Harry mellkasán fekszem.Hogy biztos legyek ebben, kicsit bele markoltam a derekába, ami belőle egy kisebb nyögést váltott ki. Kinyitottam a szemem és felnéztem. Harry hasa megremegett mikor halk nevetés hagyta el a száját.Gyorsan felkaptam a fejem a mellkasáról és elvörösödve ültem a kanapén. 
-Baj van? -Nézett rám Hazza.
-Nem, semmi.-Mosolyogtam. Harry Felállt és a konyhában kezdett kutakodni.Vissza jött a kezében egy géz köteggel és egy tubusos fertőtlenítővel.Vissza ült mellém és óvatosan elkezdte kenni a nyakamat.Néhányszor élesen felszisszentem mert eléggé csípett. Mikor kellően bekente, megfogta a géz tekercset és jó párszor végigtekerte a nyakam körül.Le ragasztotta majd arrébb dobta a maradékot. Hirtelen Louis hangját hallottam meg.
-Meg kell ölnünk Caroline-t.-Kirázott a hideg.Az egész testem remegni kezdett.
-Kérlek ne.-Motyogtam.
-Veszélyt jelent rád.-Nyalta meg a száját Zayn.Tudtam hogy őt ingerli a legjobban az, hogy megremegett a testem.Nem mertem a szemébe nézni.Annyira féltem tőle.Ki tudja mikor támad rám? Félelmemmel csak bátorítottam őt.Őszintén szólva, nem igazán akartam halálomat lelni a karjai közt.Zayn felállt és oda sétált hozzám.A szívem a torkomban dobogott.Jobb kezébe fogta az arcom és a szemembe nézett.A mellkasom nagyon gyorsan emelkedett és süllyedt.Egész testemben remegtem.
-Zayn, az ég szerelmére. Retteg tőled.-Vetett rá Harry rosszalló pillantást.Zayn az alsó ajkába harapott majd le guggolt elém.
-Kérlek ne félj tőlem. Minél jobban félsz, annál erősebben vágyom a véredre.-Ezzel is csak fokozta a félelmem. Ő volt az egyetlen akitől rettegtem.Azok a vággyal teli szemek, amikkel rám nézett.Muszáj volt csinálnom valamit.Nem bírtam tovább így maradni, vele szemben.Lehunytam a szemem hogy megnyugodjak kicsit.Ez egész sikeres volt így újra kinyitottam a szemem.
-Ha nem teszel olyasmit amitől félnem kellene, akkor megpróbálok nyugodt maradni.-Mondtam nagy önbizalommal.Mély levegőt vett és felállt.
-Ne aggódj.-Mosolygott majd vissza ült a kanapéra.  
-Kérlek, csak ne öljétek meg Caroline-t. Nem akarom hogy fölöslegesen gyilkoljatok.-Dadogtam.
-Élveznéd, hogyha ő ölne meg téged?-Értetlenkedett Liam.
-Nem.De ha nem jön el újra, akkor ne bántsátok.-Néztem végig rajtuk.
-Nyugi.Ígérem.-Simított végig a fejemen Louis.Megnyugtatott,mert amit Lou megígért,azt mindig be is tartotta.
-köszönöm.-Mosolyogtam.
-Most vadásznunk kellene.-Nézett a srácokra Niall. Mindenki egyet értett, kivéve Harry-t ő azt mondta nem éhes.Ezt valahol megtudom érteni, azok után hogy kicsit sok vért vesztettem, amit ő sikeresen eltávolított a nyakamról.
-Most embert öltök?-Sütöttem le a fejem.
-Nem kell mindig embert ölnünk.Most be érjük az állat vérrel is.-Mosolygott bizarran Zayn.Nem szóltam semmit,ezért ők elindultak kifelé. Harry velem maradt, mert szerinte jobb ha nem hagynak egyedül. Őszintén, nem bántam hogy így történt, mert a közelsége még mindig megnyugvást nyújtott.Sokáig csak ültünk csendben egymás mellett. Harry hirtelen felkapott és ember feletti gyorsasággal rohant velem fel a szobájába. Bezárta az ajtót és az ágya alá kényszerített.
-Mi a francot csinálsz?-Kerekedtek el hirtelen a szemeim.
-Csak maradj itt, ne idegeskedj és maradj csöndben.-A következő pillanatban csak azt hallottam hogy az ajtó erőteljesen kivágódik.Ismét nem értettem mi történik, de tudtam hogy semmi jó.
-Mit szeretnétek? -Kérdezte Harry nyugodt hangon.
-A lányt.-Kuncogott valaki mély hangon.Ezek után csak egy mély nyögést hallottam, majd egy fejtelen test hullott elém. Be kellett fognom a saját számat, nehogy elsikítsam magam.
-Meg halsz.-Hallottam egy kétségbe esett női hangot.
-Ha megölsz, mivel lesz jobb?-Kérdezte Harry fuldokolva.Nem bírtam tovább.Elő másztam és könnyek szöktek a szemembe mikor láttam, hogy egy szőke lány épp megharapja Harry-t. Körbe néztem, és ahogy megláttam egy éles dolgot, rögtön felkaptam, és végig húztam a kezemen teljes erőmből.A szőke lány azonnal rám nézett és otthagyta Harry-t.Oda jött hozzám és erősen szorította a kezem.Nem törődve vele, rá néztem Harry-re aki elég gyengének tűnt.A szőke éppen készült belém nyomni szemfogait, mikor Harry mellé lépett és egy erőteljes mozdulattal az ő fejét is letépte.Nagyon megijedtem, de örültem hogy végre meghalt. Harry szemei ismét vörös tűzben égtek.Sok vért veszíthetett.Gyenge volt.Oda nyújtottam neki a karom.Nem habozott, azonnal eltávolította róla a vért.Forró ajkait égő bőrömnek nyomta, ekkor éreztem, hogy nem volt túl mély a seb, és már nem is vérzik. Harry nagyon vadnak és ingerültnek tűnt, most mégsem féltem tőle.
-Tedd meg.-Utasítottam.
-Megőrültél?-Lépett hátrébb.
-Meg mentettél. Megint. Nem akarom hogy szenvedj, vagy..-Nem bírtam befejezni a mondatot, de mindketten tudtuk mi lesz ha nem jut vérhez.Nem akartam őt elveszíteni.
-És ha megöllek?-Vetett rám aggodalmas pillantást.
-Bízom benned.-Léptem hozzá közelebb.Mélyen a szemembe nézett majd ajkait a nyakamra nyomta. Apró csókokkal borította el nyakam puha bőrét.Bevallom, nagyon élveztem.Nem gondoltam volna hogy ilyen gyengéd lesz.Amilyen finoman csak tudott, neki döntött a falnak.Egyik kezével lefogta mind a kettő kezem a fejem fölött, másikkal pedig derekamat markolta.A lábam kicsit megremegett, mikor szemfogait kezdte húzgálni a bőrömön.Egy ponton megállt, és mohón belém harapott.

4.Fejezet Vonzalom

Tett felém egy lépést, amire én hátrálni kezdtem.Féltem tőle, mégis tudtam,hogy nem akar bántani.
-Mi történik velem, ha megmarsz?-Tettem fel a kérdés és közben megremegett a térdem.
-Ha túl sokat iszom, meghalsz.Ha nem iszom sokat akkor semmi. Ahhoz hogy átváltozz adnom kell a véremből.Állítsd el valahogy a vérzést mert én nem bírok sokáig uralkodni magamon.
-Mit éreznék?
-Fájdalmat.Nagyon erős fájdalmat, ami nem sokkal később csodálatos érzéssé változna.-A vágy elöntötte testemet. Bár fogalmam sem volt hogy miért, vágytam Harry harapására.Térdre rogytam, és Harry utánam kapott.
-Miért?-Kérdeztem.
-Mit miért?-Értetlenkedett.
.Vágyom rá hogy..-Nem fejeztem be a mondatot, csak lesütöttem a szemem. Hazza meglepődve nézett.
-Az nem lehet.-Dadogta.
Mi nem lehet?-Kérdeztem kíváncsian.
-Te érzel engem.Ami igazából lehetetlen.Mert te nem vagy vámpír.-Harry nem bírta tovább.Ismét a nyakamhoz hajolt és lenyalta róla a vért.Ebben a pillanatban belépett a másik négy fiú az ajtón.
-Vigyétek innen Niall-t és ti is menjetek innen!-Utasította a srácokat Louis.Egyikőjük sem ellenkezett, csak elmentek.
-Harry..Ugye nem..-Sápadt el Louis.
-Nem haraptam meg.-Válaszolta Harry kicsit már higgadtabban
Nyugodj meg Louis.Ő mentett meg. Egy Caroline nevű lány támadott rám.Bele kapott a nyakamba és ettől Harry is megvadult.-Magyaráztam.
-Szóval tudod?-Döbbent meg.
-Igen.El kellett volna mondanod.-Öleltem át.
-Ha elmondtam volna, féltél volna tőlünk.-Lépett hátrébb a vér miatt.
-És most szerinted nem félek?-Kérdeztem.
-Tudom hogy nehéz ezt elfogadni.De nehezen fogjuk kibírni hogy..-Harry a mondatába vágott.
-Érez engem.-Mondta teljes komolysággal.
-Ami szerinte lehetetlen.-Néztem Lou-ra.
-Én sem hallottam még ilyenről. Ha egy vámpír érez egy hozzá hasonlót, az természetes.De azt nem tudom, hogy te hogy vagy képes erre.-Vágott meglepett fejet az unoka tesóm.Szemei Vörössé váltak, majd vissza normálissá.Láttam, hogy mind a két fiú erősen küzd a vérszomjával.Felmentem a fürdőbe és lemostam a nyakam. Nagyon csúnya seb ékeskedett rajta.Amikor megláttam szó szerint meg ijedtem.Miután elállt a vérzés, vissza sétáltam a fiúkhoz.
-Most mondjatok el szépen lassan mindent.-Követeltem.
-Hol is kezdjem?Én Változtam át először, engem követett Liam, Zayn, Harry és tegnap Niall. Engem és Liam-et egy gonosz vámpír változtatott át. Nem tudom mi volt ezzel a célja, de megtette. Harry és Zayn a banda miatt akartak vámpírok lenni.Tegnap pedig Niall elhatározta, hogy ő is vállalja.  -Louis végig a szemembe nézett.
-Gonosz vámpír?-Néztem meglepődve.
-Tudod nem mindenki hajlandó állatok vérén élni.-Ült le Harold a kanapéra, én pedig mellé ültem.
-De ti is öltök embert, vagy nem?-Mikor ezt a kérdést feltettem, megremegett az egész testem.
-Néha muszáj. Ha nem tennénk, meghalnánk. De hidd el hogy nem szívesen.-Esett kétségbe Louis.
-Megértem.De, akkor az a sikoly amikor ott voltál és..-Dadogtam.
-Igen.Megöltem őt.Hatalmas volt az éhségem.Az állat vér nem elégíthette ki a szomjam.-Hajtotta le a fejét.
-Most félsz tőlünk? -Nézett rám fájdalmasan Harry.
-Szerinted, ha rettegnék akkor ide mertem volna ülni melléd?-Mosolyogtam.Láttam hogy nagyon  megkönnyebbült. Tudtam, hogy a helyes reakció a félelem lenne, de nem akartam félni tőlük.
-Mondjátok el amit még tudnom kell.-Néztem a két srácra.
-Hát jó. Louis és Liam a legszelídebbek. Zayn-nel nagyon vigyázz, ő legkegyetlenebb. Egy rossz lépés és durván letámad. Engem azt hiszem sikerült megismerned.És Niall..Hát őszintén szólva róla még nem tudom. Ő még újonc és ilyenkor mindenki szeszélyes. Például én egy ideig a rosszak közé tartoztam.Eluralkodott rajtam a vérszomj és nem tehettem ellene semmit.Rengeteg embert öltem meg.Hidegvérrel gyilkoltam, de egy idő után a bűntudat felül kerekedett rajtam és vissza tértem a fiúkhoz.Zayn sosem állt a rosszak mellé, mégis képes hidegvérrel ölni.Hidd el, ő nagyon veszélyes.Fogadni mernék , hogy az első perctől kezdve meg akar téged ölni.-Magyarázta a göndör.
-Köszi, ez biztató.-Kicsit meg rémültem.Már attól is hogy ő megölt rengetek embert, és hogy Zayn-től tartanom kell.Nagyon nehéz volt nekem feldolgoznom ezt az egészet.Hirtelen rám tört egy furcsa érzés. Harry karjai közt akartam lenni.Tudni akartam hogy mellettem van.Furcsa helyzet állt elő, nem értettem saját magamat.Miért vágyom olyasvalaki érintésére, aki meg akar ölni?Biztos ez a hülye érzős dolog, vagy micsoda.
-Van még valami.Ha te félsz, kiabálsz, mérges vagy, vagy olyas valamire gondolsz amitől a szíved gyorsabban ver, akkor mi azt érzékeljük és eluralkodik rajtunk a vadász ösztön.Szóval, csak óvatosan.- Mondta Louis és felment. Biztos vagyok benne hogy észre vette amikor arra gondoltam hogy Hazza karjai közt akarom tudni magam.De, miért hagyott vele kettesben? Kicsit kényelmetlen volt kettesben lenni azzal, aki pár perce majdnem megcsapolt. Harry is észre vehette a változást, mert hirtelen felém kapta a fejét és úgy bámult.Közelebb csúsztam hozzá és a fejem a mellkasára hajtottam.Olyan megnyugtató érzés volt.Harry elvette az eszem. Nem értettem hogy miért, de biztonságban éreztem magam így.Egyik karját a derekamon pihentette, a másikkal pedig a nyakamon lévő sebet elemezgette.Kicsit megnyomta azt, amire én élesen felszisszentem.
-Sajnálom, de ez nagyon csúnya. Le kellene kezelni.-Mondta halkan és lassan fel akart állni.
-Csak még egy kicsit.-Kérleltem szelíden.Egyszerűen nem akartam szabadulni a közeléből.Erre testsúlyát vissza helyezte a kanapéra és nagy levegőt vett.
-Figyelj, bennem téged jelen pillanatban minden csábít.A hangom, az illatom, a testem, a szemem.Minden.-Tudtam hogy igaza van.Tényleg így volt.A hangja,az illata és a testének közelsége megbolondította az érzékeimet.Mégis ahogy hozzám ért, az egész testem remegni kezdett a félelemtől.Láttam, hogy őt ez kicsit ingerli.A szemhéjam egyre nehezebbé vált, és lassan álomba merütem.

3. Fejezet Szembesülve

A mai nap kicsit sok volt nekem.Hiába akartam,nem tudtam másra gondolni. Csak az a sok furcsa dolog járt a fejemben.Miért? miért pont én? Vagy, nem is tudom mit kellene ebben az esetben kérdeznem.A srácok kicsit elkerültek engem, kivéve Niallt. Ő most is itt ült mellettem és nevettetett. Vele jól el voltam. De nem értettem hogy a többiek miért nem kedvelnek.Nem tettem ellenük semmi rosszat.De, teljesen mindegy.

-Csináljunk valami kaját.-Zökkentett ki Niall a gondolkozásból.

-Rendben, de előbb kérdeznem kell valamit.-Fogtam komolyra a dolgot.

-Kérdezz.-Mosolygott.

-Miben vagy más mint a másik négy srác?-Tértem azonnal a lényegre.

-Hát, holnaptól semmiben.-Ennyit válaszolt és elindult a konyha felé.

-De..ezt most hogy érted?-Értetlenkedtem.

-Mindegy.-Zárta le a témát. Semmit nem szóltam, csak neki álltam szendvicseket gyártani. Niall valahogy más volt. Nem tudtam miben különbözik tőlük, de biztos voltam benne hogy ez ma véget ér.Nem akartam őt elveszíteni. Miután kész lettem a szendvicsekkel Niall-el elpusztítottuk az összeset.Zayn oda lépett mellém.

-Most menj fel aludni.-Utasított.Nem ellenkeztem,mert tudtam hogy abból semmi jó nem lenne. Felmentem, átöltöztem és befeküdtem az ágyamba. Pár perccel később Louis-t pillantottam meg az ágyam mellett.

-Mit keresel itt?-Kérdeztem.

-Megvárom míg elalszol.-Válaszolta mosolyogva.Csak mosolyogtam és lehunytam a szemem. Nem sokkal később el aludtam. Rém álmom volt, melyben Harry-t láttam magam előtt egy baltával a kezében.Közeledett felém.Mielőtt elérhetett volna, felébredtem.A szívem nagyon gyorsan vert. Bár tudtam, ez csak egy álom, mégis nagyon megijedtem. Ki akartam menni inni, de az ajtó zárva volt.
Biztos voltam benne, hogy aki bezárta nem akarta hogy kijussak innen.
-Basszus.-Hagyta el egy ronda szó a számat.Nem azért káromkodtam, mert rám zárták az ajtót, hanem azért mert tudtam, hogy bekövetkezik az a dolog, amit Niall nem mondott el.Megváltozik..
Nem tudtam, hogy mit akar ez jelenteni. Szétnéztem,hátha találok egy pótkulcsot, de semmi.
Le ültem az ajtó elé és vártam.Eltelhetett egy fél óra amikor is egy fájdalmas felhökkenés ütötte meg a fülem.Ezután Liam hangját hallottam.
-Most ne engedjétek fel.El kell vinnünk, mert veszélyt jelen rá.
Tátott szájjal hallgattam.Hallottam hogy valaki fel jön ezért vissza bújtam az ágyba. Louis volt az. Be jött a szobámba és megállt az ágyam mellett.Rá néztem és egy nagy levegő kíséretében bele kezdem a mondatomba.
-Mi volt ez?-Végül csak ennyit kérdeztem.
-Ugyan micsoda?-Adta a hülyét.
-Ezek a hangok,és miért kell elvinnetek Niallt? Már ha róla volt szó..
-Biztos álmodtál valamit.-Nyugtatgatott. Nem akartam vele vitatkozni, ezért ismét magamban tartottam a gondolataimat.
-Igazad lehet.Mostanában furcsa vagyok.-Adtam igazat neki.
-Nyugi, itt semmi nincs amitől félned kellene. Leült az ágyamra, én pedig arrébb húzódtam mert bevallom féltem tőle. Nem tudtam hogy mi van velük, miért ilyenek.Nem akartam félni a saját unoka testvéremtől, de semmit sem értetem.Ismét elaludtam és reggel keltem fel.Le mentem és láttam hogy az öt fiú ül a tv előtt és beszélget. Niall semmi perc alatt előttem termett és vágyakozó pillantásokat vetett rám. Neki lökött a falnak, de olyan erővel hogy majdnem össze estem. Le hunyta szemeit és ajkaival végigsimított a nyakamon.Eközben végig erősen szorította a kezem amit már nem is éreztem, mert vér már nem volt benne. Harryt pillantottam meg, aki lelökte rólam a szőke fiút, majd a karjaiba vett és leült velem a kanapéra.Nagyon meg voltam ijedve. Könnyek kezdtek folyni a szememből, ahogy Harryt néztem. Fel akartam állni a karjaiból, de nem volt hozzá erőm. Kintről Niall és Louis üvöltözését hallottam, de nem értettem mit beszélnek. Harry most másnak tűnt mint eddig, sokkal nyugodtabb volt.Szemeiben még mindig jelen volt a vágy, melytől szemei tüzes fényben ragyogtak, de nem úgy nézett rám mint eddig.
-mi volt ez? - kérdeztem.
-Ha nem bánod ezt most nem magyarázom meg.
-De igen is bánom.-Kiabáltam, amire Harry igen furcsán reagált.Egy gyors mozdulattal maga alá döntött, de gyorsan észbe kapott, elengedett és felment.Végig néztem ahogy felmegy a lépcsőn, majd mikor eltűnt a szemem elől, utána eredtem.Oda mentem az ajtaja elé és minden szó nélkül benyitottam.Magam sem tudom, hogy miért tettem.Valami olyan dolog vezérelt, ami elvette az eszem.Tudtam, hogy nem jó ötlet bemenni hozzá, csak éppen azt nem hogy miért.Mi lehet a legrosszabb ami történik?Nem törődtem ilyesmivel, csak be mentem.Senkit sem láttam a szobában, így leültem az ágyra.
-Mit keresel itt?-Kérdezte, pedig még be sem lépett az ajtón.
-Téged.-Adtam a bizonytalan választ.
-A fürdőben voltam.Mit akarsz?
-Nem tudom.-Hajtottam le a fejem.
-Veszélyt jelentek rád úgyhogy menj! -Mondta elcsukló hangon.
-Előbb meg kell tudnom hogy miért jelentesz rám veszélyt.-Mondtam a normál hang erőnél hangosabban.
-Ígérem, hogyha itt az ideje, mindent elmondok.Most viszont menj kérlek.
-Rendben.-Lementem de a négy fiú sehol sem volt. Ledőltem a kanapéra és elaludtam. Magam sem tudom hogy miért aludtam ennyit mostanában. Biztos nagyon kicsinált ez az egész helyzet.Arra ébredtem hogy egy hosszú fekete haj lóg az arcomba.Egy lány volt.Egy mozdulattal a falnak csapott, majd oda jött hozzám.
-Szóval te vagy Harry újabb áldozata.-Mosolygott.
-Miről beszélsz?-Kérdeztem alig hallható hangon.
-Nem adom meg neki azt az örömet, hogy az övé légy.-kuncogott és a nyakamhoz hajolt.
-Harry! Segíts kérlek!-Kiabáltam,mert tudtam hogy csak ő van itthon.Egy barna folt csapódott a fekete hajú lánynak aki neki vágódott a konyha pultnak.
-Tűnj innen Caroline!-Üvöltötte.
-Mi az Harry? Talán nélkülem kívánod elpusztítani?-Állt fel a lány.
-Te megőrültél.-Förmedt rá Hazza.
-Én is érzem az illatát.Tudom mennyire vágysz rá.-Sétálgatott az a bizonyos Caroline.
-Hagyd abba!-Utasította Harry a lányt.A fekete hajú csaj oda sétált hozzám és bele karmolt a nyakamba,amelyből rögtön előbuggyant a vörös vér. Caroline hirtelen eltűnt. Harry a szemeit felém szegezte, és én megbántam hogy a szemébe néztem.Szemei vörös színben pompáztak.Hatalmas sebességgel jött oda hozzám és erőteljesen neki lökött a falnak.Ajkait a nyakamra tapasztotta és lenyalta róla a vért.
-Mi..mit csinálsz?-Nyögdécseltem, mert hangom az nem volt a félelemtől.
-Sajnálom..de a véred..-dadogta.Megpróbáltam szabadulni karja szorításából, és hagyta is.Felálltam és ő oda állt velem szembe. Szemei még mindig vörösek voltak, ajkait vér borította.Az én vérem.
-Szerintem itt az ideje, hogy elmondd, hogy mi vagy te.-Mondtam a félelemtől remegő hangon.
-Vámpír.-Mondta és lenyalta ajkairól a vért.
-Szóval, te embereket ölsz?-Szöktek könnyek a szemembe.
-Nagyon ritkán fordul elő.Többnyire állatokkal táplálkozom.De ha néha nem iszom ember vért, meghalok.
Ekkor tört rám a felismerés, hogy mikor hallottam a sikítást melyet halálhörgés követett, akkor Louis nem a hang irányába ment.Ő okozta a hangot.A nyakam még mindig vérzett.Csúnyának tűnt a seb. Csak meredtem az előttem álló fiúra, aki épp próbálta leküzdeni a benne lakozó állatot.

2. Fejezet. Különös...

Minden pontosan úgy történt ahogy meg lett beszélve.Louis hat órakor keltet fel, aminek egyáltalán nem örültem.

-Louis..csak még egy kicsit.-Nyávogtam anélkül hogy a szemem kinyitottam volna.

-Hétkor indulunk úgyhogy nincs több időd.-Jelentette ki felnőttes komolysággal. Nem tehettem mást, felültem az ágyon és kómás fejjel néztem rá.

-Akkor menj ki, hogy öltözni tudjak.-Nem is kellett neki több, sarkon fordult és kiment a szobából.

A szekrényemhez vonszoltam magam és keresgélni kezdtem.Nem maradt benne sok ruha, mivel már össze pakoltam mindent.Végül csak ki kotortam az utolsó használható összeállítást.

Tudom, talán kicsit túlzásba vittem az Amerikai mintát, de nem tehettem róla, nagyon szerettem.

Mikor felöltöztem, gyorsan megmosakodtam és negyed óra múlva már lent is voltam.

-Olyan..Amerikai vagy.-Nevetett önfeledten Louis.

-Hát..köszi..asszem.-Nevettem vele.Kipakolta a cuccaimat a taxiba és elindultunk a reptérre. Hatalmas tömeg volt így szegény Louis-nak a kapucnija alá kellett rejtőznie. Egyikünk sem szerette volna, hogy a sok sikítozó lány miatt le késsük a gépet.Amilyen gyorsan csak tudtunk felpattantunk a repülőre és elfoglaltuk a helyünket.Nem volt túl hosszú az út, így hamar oda is értünk.

-Felhívom Liam-et hogy jöjjön értünk.-Nyomkodta a telefonját Louis.

-Oké.-Próbáltam teljesen nyugodt maradni,de az igazság az,hogy Directioner vagyok. Nem akartam hogy Lou ezt tudja, de imádtam az összes zenéjüket.Oda voltam az egész bandáért, persze Lou-t unoka tesómként szerettem.

-25 perc és itt van.-Szakította félbe a gondolat menetemet Louis.

-Rendben.-Mosolyogtam.

-Csak kérlek ne támadd le.-Mosolygott kisfiúsan.

-Honnan tudod hogy..?-Értetlenkedtem.

-A szüleid elmondták hogy nagyon oda vagy a bandáért.-nevetett halkan.

-Tök jó.-Forgattam meg a szemem.Louis csak röhögött rajtam, majd nem sokkal később Liam meg is érkezett.

-Sziasztok.-Mosolygott a szexi mosolyával.

-Cső.-Louis csak ennyit mondott és beült az autóba.

-H..Hello. -mosolyogtam.Ezután mi is beszálltunk a kocsiba.Oda felé senki nem szólt egy szót sem. Néztem a két srácot a vissza pillantóból, de mikor Liam rám nézett, reflexből elkaptam a tekintetem.Nem tudom hogy miért. Pedig nem voltam 'szerelmes' belé vagy ilyenek.Mikor megérkeztünk, a két srác segített be vinni a cuccaimat.

-A srácok itthon vannak.-Nézett rám Liam.

-Srácok? várj..azt akarod mondani hogy ti öten együtt..na ne.-esett le az állam.Komolyan öt fiúval fogok együtt lakni? Ráadásul pont a One Direction-nel? Nem tehettem mást minthogy elfogadjam.

-Baj?-Kérdezte Louis.

-Ja, nem.-Mosolyogtam, majd be mentünk.A házuk jobban hasonlított egy palotára, mint egy sima házra.

Épp hogy be értünk, megjelent előttünk három srác.

-Hello. -Jött oda hozzám Niall és megölelt.

-Szia. -Köszöntem vissza mosolyogva.Megint előrébb lépett egy fiú, Zayn.

-Szia.-Mosolygott de nem nagyon jött közelebb.Harry maradt a helyén és egy mosolyt sem villantott felém.

-Cső.-Ennyi volt amit hozzám szólt.Nem értettem miért zárkózik el.Tett felém egy tétova lépést, aminek az eredménye az lett hogy Louis a háta mögé lökött és nem hagyta hogy Harry akár csak egy pillantást is vethessen rám.

-Mi a francot csinálsz?-Kérdeztem majd kicsit ellöktem magamtól Lou-t.

-Semmi. Csak kérlek maradj mögöttem.-Mondta mély hangon.

-Louis Tomlinson! Áruld el mi a fene bajod van, de rögtön! -Vettem hangosabbra a szót.

-Kérlek nyugodj meg, ez így nem jó!-Mondta aggódó hangon.Harry még közelebb jött, de én csak a cipőjét láttam.

-Harry! Nyugodj le! -Üvöltött Niall és lefogta Harryt. A göndör erőteljesen ellökte magától Niall-t és felment a lépcsőn.Nem értettem semmit. Mi a fene ütött Harrybe? És miért kellett megvédeni tőle?Egyszerűen minden össze kuszálódott. Annyi kérdésem lett volna.Fogtam magam és el kezdtem szaladni a lépcső felé.Csak Louis Kiabálását Hallottam magam mögött.

-Mit csinálsz? Megőrültél?-Kiabált, sőt ordított.Nem érdekelt, csak futottam felfelé a lépcsőn.Mikor fel értem rögtön Harryvel találtam szemben magam. Nem nézett rám.Még egy lépést közelebb lépett és lehunyta a szemeit, majd felém fordította a fejét.Mintha csak nem akarta volna hogy a szemébe nézhessek.

-Mi bajod velem?-Kérdeztem a lényegre.

-Semmi..csak.-Nem tudta befejezni a mondandóját mert Louis lelökte rólam.Harry mint ha mi sem történt volna be vonult a szobájába.

-Kérlek magyarázd el mi folyik itt.-A sírás kerülgetett.

-Figyelj.Harry, rád van mozdulva és.. én nem akarlak a közelébe engedni.-Magyarázta Louis. Ez bevallom elég gyenge volt.Nem hittem neki, de nem akartam vele ezt tudatni.Úgy döntöttem hogy magamtól jövök rá a dolgokra.Csak bólintottam majd megöleltem.

-Így minden oké.-Mosolyogtam olyan őszintén amennyire csak bírtam.

-Biztos?-Hitetlenkedett.

-Persze.-Nyomtam egy puszit az arcára,majd le mentem a többiekhez, akik mind csak rám-rám pillantgattak.

-Nyugi. Megbeszéltem Louis-al, hogy mi van. Tudom, Harry rá menős.-Játszottam a hülyét előttük is.

Csak néztek rám és semmit sem szóltak. Az agyam csak azon tudott pörögni, hogy mi lehet a titkuk.

1. Fejezet. Az unoka tesó

Még egy unalmas nap.Ezt nem hiszem el.Itt ülök a padban és nézem ahogy a tanár a sok értetlen elmét próbálja okosítani.Bocsi, még be sem mutatkoztam.A nevem Melanie Black. 16 éves vagyok és az unalmas hétköznapjaimat egy sebészi gimiben töltöm.Igazság szerint utálom.Apám nem hagyta hogy az álmaim kövessem, és Ének-zenei úton menjek tovább.Egy magamfajta 'csodabogárnak' nem itt van a helye. A csodabogár szó azért is passzol rám mert más vagyok mint a többiek.Nem is tudom pontosan elmagyarázni hogy miért, de én nem olyan vagyok mint ők.Ha meg kellene próbálnom ezt szavakba önteni akkor az olyasmi lenne, hogy amíg ők élik sajátos kis életüket addig én a magam világába vagyok zárkózva. Nincsenek barátaim.Senki sem ismer.Amit igazság szerint nem is bánok annyira.Az unalmas nap után haza mentem és beültem a tv elé.Beraktam egy jó ijesztő horror filmet és végig néztem. Ahogy elég sűrűn ma is egyedül voltam otthon. A szüleim Afféle üzlet emberek és állandóan utazgatnak.A fele életemet egyedül töltöttem. Az unoka tesóm Louis mindig mellettem volt, egészen addig amíg be nem került a One Direction-be. Azóta nem beszéltünk túl sokat, sőt.. kB két év alatt háromszor.A szüleim el döntötték hogy ki küldenek hozzá egy időre.Várom hogy meg ismerjem Londont. Itt Californiában nem sok érdekes dolog történik.
A film után benéztem a hűtőbe és láttam hogy nincs semmi kaja.Fogtam magam és magamra rángattam a cipőm hogy kiugorhassak a boltba.Kimentem és bezártam az ajtót.Sötétedés után volt már és én teljesen egyedül sétálgattam az utcán, mikor meghallottam egy nő kétségbe esett kiabálását.
-Könyörgök..ne..segítség.-Jött a segélykérő kiabálás a semmiből.Ledermedtem.Nem vagyok ijedős, de mikor ez a kiabálás halálhörgésbe fulladt a szívem kihagyott egy ütemet.Rohanni kezdtem a hang irányába. Habár tudtam, hogy ez a legrosszabb amit tehetek, úgy éreztem segítenem kell.A hang egy kis sikátor felől jött.Közvetlenül azelőtt hogy oda érhettem volna megálltam egy pillanatra és össze szedtem magam.Féltem.
A rettegés eluralkodott rajtam,de nem érdekelt. tettem egy tétova lépést előre és számomra nagyon érthetetlen dologgal találtam szemben magam. Louis állt előttem és úgy nézett rám mint aki tudta hogy jövök.
-Te..mit keresel itt?-Kérdeztem remegő hangon.
-Éppen feléd tartottam, mikor hallottam egy sikolyt és elindultam megnézni. De nem találtam semmit.-Nézett el mellettem.
-Én is azért jöttem erre.-Mondtam komoly hangon.
-Ezt már nem fogjuk megtudni.-Zárta le az ügyet.Közelebb lépett hozzám majd átölelt.
-Én is örülök hogy újra látlak.-Mosolyogtam.
-Amúgy azért jöttem, mert holnap indulunk.-Húzódott el tőlem.
-Végre. - Mondtam még mindig remegő hangon.
-Ne aggódj. Bármitől és bárkitől megvédelek.- Nyugtatgatott Louis.
-Hiszek neked.-Mosolyogtam, majd bementünk egy boltba hogy legyen otthon kaja.Mikor haza értünk neki álltunk Vacsorát csinálni. Louis-é volt a szendvicsek elkészítése, az enyém pedig a hozzá valók felszeletelése. Egy óvatlan pillanatban a kés lecsúszott a szalámiról amit épp daraboltam és a kezemen állt meg. Pontosabban benne. Elég csúnyán elvágtam a kezem.Folyt belőle a vér.Ajtó csapódást hallottam ezért felnéztem. Louis sehol sem volt.Lemostam a kezem majd bekötöztem.Felmentem a szobámba és megláttam Lou-t ahogy ül az ágyon és néz a semmibe.
-Hát veled mi történt?-Néztem rá érdeklődve.
-Hogy érted?- Kérdezte vissza fojtott hangon.
-Miért jöttél fel szó nélkül csak ülni?-Értetlenkedtem.
-Mert..mert rá jöttem hogy nem vagyok éhes.-Erőltetett egy mosolyt.
-Értem.-Azzal hátat fordítottam és lementem enni.Miután megkajáltam én is felmentem hozzá és az est hátralevő részét átbeszélgettük. Fél kettő környékén (hajnalban.) kijelentettem hogy én alszok, mivel reggel hétkor már a indulunk is.
Jóéjt.-mondtam végül és elaludtam.