2013. november 28., csütörtök
A terv megvalósítva FOLYTATÁS
Mike sűrűn nézett rám a visszapillantóból. Kék szemeivel vizsgálata a testem ruha alól kilátszó részeit.
-A göndör... Ő bántott téged? -Kérdezte, és hangjában némi idegességet véltem fellelni.
-Nem. Csak... Szörnnyé... Tettek.-mondtam ki nehezen. Nem tartottam szörnynek a vámpírokat.
-Te mindig te maradsz, akármi is légy. -Mosolygott a szája sarkából, és ezen halványan én is elmosolyodtam. Kifejezetten jól esett amit mondott. Képtelenség lesz hagyni, hogy meghaljon.
-Köszönöm Mike. -Néztem rá, mire végig simított a karomon.
-Mért viseled Harry nyakláncát? - Nézett a nyakamra, mire kezemmel végig simítottam, majd a kezembe vettem. Teljesen megfeledkeztem már erről, pedig rengeteget jelent a számomra. Harry akkor adta, amikor,, meghaltam". A mögöttünk ülő vadászok csendes megfigyelői voltak beszélgetésünknek.
-Szeretem az ékszereket. Ez még a jó dolgokra emlékeztet. -Jobbat nem tudtam kitalálni.
-Nem kellene hordanod. Hisz TŐLE kaptad. Nem illeti meg a nyakad.-Markolta meg a kormányt keményebben. Csak megvontam a vállam és igyekeztem terelni a témát.
-És veletek mi van azóta?- kérdeztem.
-Semmi. Nagy dologra készülünk. -Mosolyodott el.
-Mire?-Tettem a hülyét, pedig pontosan tudtam.
-Bent mindent elmondok.-Parkolt le a vadászok épülete mellett. Kiszálltunk a kocsiból, és be mentünk a nagy fém ajtós épületbe. Egyszer jártam itt életemben, és most... borzongást kelt bennem. Az agyam azon kattogott, hogy tartsam életben Mike-ot és a testvérét.
Hisz egyszer ők is megmentették az életem.
-Gyere, bemegyünk a laborba. -Szólt Mike, és megragadta a kezem.
-Laborba? Minek????? -Rántottam el tőle, és rá néztem.
-Pár vizsgálat, vérminta stb... -Vont vállat, és mivel rá bólintottam, be mentünk. Bent egy fehér köpenyes ürge fogadott, közép korú lehetett. Mutatott egy szék felé, ahova leültem.
-Rob vagyok.
-Melanie.-Mondtam, és ezek után csöndben végzett el rajtam pár vizsgálatot. Ez után mehettem. Mike az oldalamra sétált és belém karolt. Végig sétáltunk egy hosszú folyosón, és Mike megkérdezte akarok e pihenni. Rá bólintottam, és egy szobába kísért. Az ágyra ültem, és miután bő egy órát egyedül voltam, az ablakon kopogást hallottam.
Kinéztem, és persze Zayn volt az.
-Hello Melan... -Tekintete komoly volt.
-Szia Zayn. Hogy-hogy itt?
-Figyeltem hogy minden jó legyen. Hogy haladsz?
-Bevették. -Bólintottam.
-Szuper. Ha van valami, erősen gondolj rám, és én ide jövök.
-Rendben, köszi. Kiderítem mit akarnak és rajtuk ütünk.-Zayn megsimította az arcom, majd eltűnt. Hirtelen Mike nyitott be, és nagy szemekkel nézett rám.
-Melanie... Te kivel beszélsz?- kérdezte.
-Igazából magammal.. Csak azon filóztam, hogy lehetek ilyen szerencsétlen..
-Nem a te hibád hogy ez történt.- Ült le az ágyra, majd maga mellé húzott és a fejem az ölébe húzta. Gonosz dolgot teszek éppen, de muszáj. Nekem a klánom az első.
2013. október 11., péntek
II. Évad 5. fejezet A terv megvalósítva ELŐZETES!!!!!
Sajnálom emberek, hogy a blogban ekkora szünetek vannak. Az igazság, hogy mióta gimis vagyok, fél 8-ra járok haza a suliból. Tanulnom kell, dalokat tanulni, és olvasni a kötelezőt, na meg házit csinálni. Nem beszélve a versekről, és nyelvtörőkről amik beszédtechnkikára kellenek. Itt egy kis előzetes abból amit össze tudtam kaparni. köszönöm hogyha mellettem maradtok♥ Igyekszem majd igyekezni♥♥
-Nekem igazából van egy tervem. -Mondta Olivier, hangja komolysággal telt meg.
-Mit javasolsz? -Helyezte át Lou egyik lábáról a másikra testsúlyát.
-Melaniet akarják. Megkaphatják. -Nyalta meg lazán ajkait, én csak nagy kerek szemekkel figyeltem.
-Tessék?-Mordult fel Hazz, mire mindannyian felé kaptuk a fejünket.
-Nyugi Harry, én csak azt mondom, hogy ha Melanie eljátszaná, hogy erővel változtattuk át, hogy utál minket, és hogy vadász akar lenni, akkor beépülhetne közéjük mint egyfajta kém, és tájékoztathatna minket mindenről. Semmi baja sem lenne. Csak kijátszanánk őket..
-Én benne vagyok. -Mondtam határozottan, mire a sok komoly szempár felém szegeződött.
-De mi van akkor ha bajod esik? -Lépett elém Hazz.
-Nem fognak bántani, Harry. Elméletileg szükségük van rám, így nem fog bajom esni. Minden rendben lesz. -Öleltem át. A srácokra néztem, és már ki is találtam hogy mit tegyek. Megjelentem az erdőben, tudtam hogy itt vannak. Elkezdtem rémült hangon segítségért kiabálni. Felkaptam egy ágat, és kissé megsebeztem magam, hogy véres legyek. A sebek gyorsan beforrtak, de a vér megmaradt. Vártam kicsit, és levél susogás hallatszott mögöttem. Hátra néztem, Mike nagy szemekkel bámult rám. Rémülten a nyakába borultam, ő pedig átölelt és egy ,,jesszusom"-ot suttogott.
-Bántottak téged?-Kérdezte szinte remegő hangon.
-Átváltoztattak! Semmit sem tehettem! Ott tartottak, és bántottak. De megtudtam szökni... -Mondtam elhaló hangon, és a földet néztem. Mike felkapott a karjaiba, és gyors tempóban futni kezdett velem kifelé az erdőből. Mikor egy nagy autóhoz értünk, beszállt, és maga mellé tett. Pár vadász volt még az autóba, de nem volt időm jobban szemügyre venni őket, mert Mike azonnal a gázra lépett, és kilövellt a fás részről. A vadászok fegyverei reagálni kezdtek rám, mire gúnyosan fintorogtak. Hiába vagyok aki, az hogy vámpír lettem, így is utálatos tényező a számukra. Mike felém irányuló pillantása idegességet, mégis kedvességet takart. Bírtam őt, ezért nem szívesen játszottam meg magam előtte.
-Sokat fogunk menni. Aludj csak... -Simította meg a karom, elfelejtette a tényt, hogy nincs szükségem alvásra.
-Mike, többé nem kell aludnom. -Sóhajtottam, ezzel is éreztetve mennyire fáj, hogy ezt tették velem.
-Sajnálom.-Hunyorgott előre felé az útra. Vállat vontam, és neki dőltem az ablaknak. Egy ideje néztem kifelé, mikor eleredt az eső. Az esőcseppek szépen folytak végig az üvegen, valahogy bűntudatot keltettek bennem. Nem szeretek hazudni. Tudom, hogy ez azért van mert meg akarják ölni azokat akiket szeretek, de Mike-ot is bírom, nem akarom hogy bajuk legyen. Elvégre ő is régóta vigyáz már rám. Hogy én mihez fogok most kezdeni, arról fogalmam sincs....
-Nekem igazából van egy tervem. -Mondta Olivier, hangja komolysággal telt meg.
-Mit javasolsz? -Helyezte át Lou egyik lábáról a másikra testsúlyát.
-Melaniet akarják. Megkaphatják. -Nyalta meg lazán ajkait, én csak nagy kerek szemekkel figyeltem.
-Tessék?-Mordult fel Hazz, mire mindannyian felé kaptuk a fejünket.
-Nyugi Harry, én csak azt mondom, hogy ha Melanie eljátszaná, hogy erővel változtattuk át, hogy utál minket, és hogy vadász akar lenni, akkor beépülhetne közéjük mint egyfajta kém, és tájékoztathatna minket mindenről. Semmi baja sem lenne. Csak kijátszanánk őket..
-Én benne vagyok. -Mondtam határozottan, mire a sok komoly szempár felém szegeződött.
-De mi van akkor ha bajod esik? -Lépett elém Hazz.
-Nem fognak bántani, Harry. Elméletileg szükségük van rám, így nem fog bajom esni. Minden rendben lesz. -Öleltem át. A srácokra néztem, és már ki is találtam hogy mit tegyek. Megjelentem az erdőben, tudtam hogy itt vannak. Elkezdtem rémült hangon segítségért kiabálni. Felkaptam egy ágat, és kissé megsebeztem magam, hogy véres legyek. A sebek gyorsan beforrtak, de a vér megmaradt. Vártam kicsit, és levél susogás hallatszott mögöttem. Hátra néztem, Mike nagy szemekkel bámult rám. Rémülten a nyakába borultam, ő pedig átölelt és egy ,,jesszusom"-ot suttogott.
-Bántottak téged?-Kérdezte szinte remegő hangon.
-Átváltoztattak! Semmit sem tehettem! Ott tartottak, és bántottak. De megtudtam szökni... -Mondtam elhaló hangon, és a földet néztem. Mike felkapott a karjaiba, és gyors tempóban futni kezdett velem kifelé az erdőből. Mikor egy nagy autóhoz értünk, beszállt, és maga mellé tett. Pár vadász volt még az autóba, de nem volt időm jobban szemügyre venni őket, mert Mike azonnal a gázra lépett, és kilövellt a fás részről. A vadászok fegyverei reagálni kezdtek rám, mire gúnyosan fintorogtak. Hiába vagyok aki, az hogy vámpír lettem, így is utálatos tényező a számukra. Mike felém irányuló pillantása idegességet, mégis kedvességet takart. Bírtam őt, ezért nem szívesen játszottam meg magam előtte.
-Sokat fogunk menni. Aludj csak... -Simította meg a karom, elfelejtette a tényt, hogy nincs szükségem alvásra.
-Mike, többé nem kell aludnom. -Sóhajtottam, ezzel is éreztetve mennyire fáj, hogy ezt tették velem.
-Sajnálom.-Hunyorgott előre felé az útra. Vállat vontam, és neki dőltem az ablaknak. Egy ideje néztem kifelé, mikor eleredt az eső. Az esőcseppek szépen folytak végig az üvegen, valahogy bűntudatot keltettek bennem. Nem szeretek hazudni. Tudom, hogy ez azért van mert meg akarják ölni azokat akiket szeretek, de Mike-ot is bírom, nem akarom hogy bajuk legyen. Elvégre ő is régóta vigyáz már rám. Hogy én mihez fogok most kezdeni, arról fogalmam sincs....
2013. augusztus 31., szombat
II. évad 4. fejezet Képesség
Helló drágaságaim^^ Szóval..Az előző fejezethez a megjegyzésem csak annyi lenne, hogy nagyon kevés komment volt. Szokatlanul kevés. Jó, sajnálom ha szar lett, de akkor szóljatok és nem erőltetem az írást. Tehát.. most komolyan... van 80 feliratkozóm, kérlek szépen akkor minimum egy 15-20 komit dobjatok össze a kedvemért:( pls pls pls *----* Igyekszem a rész írással, de mostanában egy pár ,,kedves ember" (nem biztos hogy emberek xd) elvette a kedvem az írástól, azzal, hogy azt mondta ez a blog egy nagy fos. Na de mindegy:"D Tehát a kommenteket kérlek ne feledjétek el. Köszönöm szépen, jó olvasást. ♥♥
-Biztos jó ötlet ez? Csak mert nagyon....-Motyogtam.
-Ne vinnyogj, a vámpír lét ezzel jár! Be állsz, és edzel velünk. -Mondta Lou, majd intett a többieknek, és ismét beálltunk a két csoportba. A hajamba túrtam, és Lout figyeltem. Lou bólintott, mire a két ,,csoport" egymás felé kezdett szaladni, így hát én sem tettem másként. Olivier állt velem szemben, és ahogy elém ért, egy gyors mozdulattal megkóstoltatta velem a földet. Nem volt kellemes. A hátamra gördültem, majd felnéztem, és láttam hogy Olivier ökölbe szorított kézzel, féltérdre ereszkedve van mellettem, majd meglendíti öklét. Arrébb gurultam, aminek hála ő nem a fejem, hanem a földet találta el. Utánam jött, és ezt ismételgettük párszor, mígnem össze szedtem magam és sikeresen felálltam. Ismét próbált megütni, de kezemmel megtámaszkodtam a vállán és átugrottam a háta mögé. Meglepődtem saját magamon, hisz eddig amit tenni tudtam, az az elesés, megbotlás vagy pofára borulás volt. Be látom, nem vagyok valami ügyes....sőt, elég analfabéta vagyok a mozgás terén. És ez most mégis tök menő volt. Nem kéne ennyit gondolkodnom. Olivier lefogta a kezem és kicsavarta, így háttal voltam neki, és szorosan tartott. Közel húzott magához és halkan a fülembe nevetett. Tökéletes nevetésétől átfutott rajtam a hideg, de egyben a hányinger kerülgetett. Hogy mért? Talán mert bosszantóan tökéletes volt ő is, ahogy az összes többi akikkel éppen egy helyen voltam. Előre lökött a karomnál fogva, mire én térdre borultam a földön. Hirtelen felém kapták a tekintetüket és hallottam halk kuncogásukat. Bejárták a testem minden zugát, és borzasztó fájdalmasan fúrtak lyukat a mellkasomban. Megalázó volt. Lehajtottam a fejem, és sírni tudtam volna. Gyenge vagyok. Igen, valóban. Érzékeny, gyáva, és nem közéjük való. Talán ez az, amit éreztetni akarnak velem. Hogy sosem leszek az. Sosem fogok igazán hozzájuk tartozni. Nem engedtem utat könnyeimnek. Nem, az túl megalázó lett volna. A testem megfeszült, ahogy a düh eluralkodott rajta. Mérges voltam, mert kinevettek. Szemfogaim előtüremkedtek az ajkaim közül, szemeimben apróbb nyomás keletkezett, ebből éreztem, vörös színben kezd pompázni. Felálltam a földről, Olivierre néztem és lassan kifújtam a levegőt. Hirtelen mindenki elhallgatott, és feszülten figyelte a mozdulataimat. Megjelentem Olivier mellett, majd megpróbáltam megütni, de hárította az ütést. Nagy erővel kirúgtam a lábát, mire megbotlott, és a mellkasánál fogva egy távolabbi fához csaptam. Ezen már senki sem nevetett. Olivier feje betört, és vérzett, de gyorsan meggyógyult, és fél perccel később már semmi baja sem volt. Bennem viszont még forrt a düh, és képtelen voltam leállni. Az a ,,kislány" akin pár perce még mindenki jót röhögött, hirtelen egy állattá vált, aki lelkiismeret furdalás nélkül venné el bárki életét. Matt jelent meg mellettem, és a kezemért nyúlt, mire neki rántottam a földnek. Sosem gondoltam volna hogy egyszer ilyet csinálok. A bennem lévő vámpír eluralkodott rajtam. Matt gyönyörű barna hajába túrt a földön, majd felállt és leporolta magát. Olivier lassan lépdelt felém, és neki sem volt túl jó a hangulata mint láttam. Loura néztem, aki karba tett kézzel állt, és teljesen nyugodt volt. Harry az ujjaival babrált, a többiek pedig csendben álltak egymás mellett. A vámpír, mely a vérszomjamat táplálta, higgadni kezdett, de talán nem a legjobbkor. Olivier egyre gyorsabban jött felém, és egyre közelebb volt. Meg akartam állítani. Azt akartam hogy ne tudjon közelebb jönni hozzám, és akkor hirtelen elkerekedett a szemem. Olivier körülbelül 2 méterre állt tőlem, és nem mozdult meg. Vörös szemeibe láttam saját, elcsodálkozott tükörképemet. Furcsa tekintettel meredt rám, majd levettem róla szemeimet, és ezzel térdre esett előttem. Nagy kerek szemekkel néztem, és hirtelen megszólalni sem bírtam. Lou jelent meg mellettem, és közben Olivier is össze kaparta magát a földről. Immár mindketten higgadtan meredtünk egymásra, és Olivier arcán egy halvány mosoly látszott átfutni.
-Mondtam hogy van értelme. -Mosolyodott el Louis. Harry lassan kifújta a levegőt, és merev testtartása ellazult.
-Mi? -Kérdeztem és rá néztem.
-Tök fasza kis képességed van. Cserélnék veled. -Nevetett Matt, majd vállba veregetett.
-Úgy érted...Ez, most az volt? -Néztem nagy szemekkel
-Aha. -Bólintott Lou és ajkait mosolyra húzta.-Most próbáld ki rajtam.
-Azt hogy? Így..nem megy. -Hadartam.
-Koncentrálj. Az előbb hogy csináltad?
-Azt akartam hogy ne tudjon tovább jönni, hogy megálljon. -Vontam vállat.
-Akkor képzeld el, hogy valamit csinálok a testemmel. Mondjuk hogy arrébb megyek 2 métert. -Húzta el a száját Louis, majd hátrébb lépett egy lépést. Elképzeltem, hogy arrébb megy 2 métert. Tényleg akartam, de nem ment. Ez képtelenségnek tűnt. Bárhogy próbáltam, nem ment. Lou ezt addig csináltatta velem, amíg nem sikerült. Mikor végre képes voltam megmozdítani louist az akaratommal, közölte, hogy befejezhetjük az edzést. Azt is mondta, hogy mivel a klán másik fele nem épp itt lakik, nálunk fognak megszállni. Haza is mentünk, és kissé fáradtan dőltem le a szobánkban az ágyra. a hajamba túrtam, miközben a plafont bámultam, és lassan kifújtam a levegőt. Észre sem vettem a nagy elmélkedésemben, hogy Harry a szobába sétált. Arra kaptam fel a fejem, hogy az ajtó halkabb puffanással csukódik, és Harry halk léptekkel lépked az ágyhoz. Felé néztem, ő pedig megállt az ágy szélénél, és merev tekintettel nézett rám. Átható zöld szemei belém láttak. Imádtam azt a gyönyörű pillantást. A szempillái tökéletesen simulnak rá az arcára mikor pislog. Szép vastag ajkain egy mosoly terült szét, miközben kezemért nyúlt, és megfogta azt. Érintésétől átjárt a forróság. Fölém mászott, így ajkai csupán centikre voltak az enyémektől. Ajkaink már majdnem össze értek, de,, meglepő" módon az ajtó kitárult, és Niall nézett nagy szemekkel ránk. Csak oldalra néztem, Harry pedig megforgatta a szemét. Niall egy,, bocsit" suttogott, majd becsukta az ajtót és elment.
-Biztos jó ötlet ez? Csak mert nagyon....-Motyogtam.
-Ne vinnyogj, a vámpír lét ezzel jár! Be állsz, és edzel velünk. -Mondta Lou, majd intett a többieknek, és ismét beálltunk a két csoportba. A hajamba túrtam, és Lout figyeltem. Lou bólintott, mire a két ,,csoport" egymás felé kezdett szaladni, így hát én sem tettem másként. Olivier állt velem szemben, és ahogy elém ért, egy gyors mozdulattal megkóstoltatta velem a földet. Nem volt kellemes. A hátamra gördültem, majd felnéztem, és láttam hogy Olivier ökölbe szorított kézzel, féltérdre ereszkedve van mellettem, majd meglendíti öklét. Arrébb gurultam, aminek hála ő nem a fejem, hanem a földet találta el. Utánam jött, és ezt ismételgettük párszor, mígnem össze szedtem magam és sikeresen felálltam. Ismét próbált megütni, de kezemmel megtámaszkodtam a vállán és átugrottam a háta mögé. Meglepődtem saját magamon, hisz eddig amit tenni tudtam, az az elesés, megbotlás vagy pofára borulás volt. Be látom, nem vagyok valami ügyes....sőt, elég analfabéta vagyok a mozgás terén. És ez most mégis tök menő volt. Nem kéne ennyit gondolkodnom. Olivier lefogta a kezem és kicsavarta, így háttal voltam neki, és szorosan tartott. Közel húzott magához és halkan a fülembe nevetett. Tökéletes nevetésétől átfutott rajtam a hideg, de egyben a hányinger kerülgetett. Hogy mért? Talán mert bosszantóan tökéletes volt ő is, ahogy az összes többi akikkel éppen egy helyen voltam. Előre lökött a karomnál fogva, mire én térdre borultam a földön. Hirtelen felém kapták a tekintetüket és hallottam halk kuncogásukat. Bejárták a testem minden zugát, és borzasztó fájdalmasan fúrtak lyukat a mellkasomban. Megalázó volt. Lehajtottam a fejem, és sírni tudtam volna. Gyenge vagyok. Igen, valóban. Érzékeny, gyáva, és nem közéjük való. Talán ez az, amit éreztetni akarnak velem. Hogy sosem leszek az. Sosem fogok igazán hozzájuk tartozni. Nem engedtem utat könnyeimnek. Nem, az túl megalázó lett volna. A testem megfeszült, ahogy a düh eluralkodott rajta. Mérges voltam, mert kinevettek. Szemfogaim előtüremkedtek az ajkaim közül, szemeimben apróbb nyomás keletkezett, ebből éreztem, vörös színben kezd pompázni. Felálltam a földről, Olivierre néztem és lassan kifújtam a levegőt. Hirtelen mindenki elhallgatott, és feszülten figyelte a mozdulataimat. Megjelentem Olivier mellett, majd megpróbáltam megütni, de hárította az ütést. Nagy erővel kirúgtam a lábát, mire megbotlott, és a mellkasánál fogva egy távolabbi fához csaptam. Ezen már senki sem nevetett. Olivier feje betört, és vérzett, de gyorsan meggyógyult, és fél perccel később már semmi baja sem volt. Bennem viszont még forrt a düh, és képtelen voltam leállni. Az a ,,kislány" akin pár perce még mindenki jót röhögött, hirtelen egy állattá vált, aki lelkiismeret furdalás nélkül venné el bárki életét. Matt jelent meg mellettem, és a kezemért nyúlt, mire neki rántottam a földnek. Sosem gondoltam volna hogy egyszer ilyet csinálok. A bennem lévő vámpír eluralkodott rajtam. Matt gyönyörű barna hajába túrt a földön, majd felállt és leporolta magát. Olivier lassan lépdelt felém, és neki sem volt túl jó a hangulata mint láttam. Loura néztem, aki karba tett kézzel állt, és teljesen nyugodt volt. Harry az ujjaival babrált, a többiek pedig csendben álltak egymás mellett. A vámpír, mely a vérszomjamat táplálta, higgadni kezdett, de talán nem a legjobbkor. Olivier egyre gyorsabban jött felém, és egyre közelebb volt. Meg akartam állítani. Azt akartam hogy ne tudjon közelebb jönni hozzám, és akkor hirtelen elkerekedett a szemem. Olivier körülbelül 2 méterre állt tőlem, és nem mozdult meg. Vörös szemeibe láttam saját, elcsodálkozott tükörképemet. Furcsa tekintettel meredt rám, majd levettem róla szemeimet, és ezzel térdre esett előttem. Nagy kerek szemekkel néztem, és hirtelen megszólalni sem bírtam. Lou jelent meg mellettem, és közben Olivier is össze kaparta magát a földről. Immár mindketten higgadtan meredtünk egymásra, és Olivier arcán egy halvány mosoly látszott átfutni.
-Mondtam hogy van értelme. -Mosolyodott el Louis. Harry lassan kifújta a levegőt, és merev testtartása ellazult.
-Mi? -Kérdeztem és rá néztem.
-Tök fasza kis képességed van. Cserélnék veled. -Nevetett Matt, majd vállba veregetett.
-Úgy érted...Ez, most az volt? -Néztem nagy szemekkel
-Aha. -Bólintott Lou és ajkait mosolyra húzta.-Most próbáld ki rajtam.
-Azt hogy? Így..nem megy. -Hadartam.
-Koncentrálj. Az előbb hogy csináltad?
-Azt akartam hogy ne tudjon tovább jönni, hogy megálljon. -Vontam vállat.
-Akkor képzeld el, hogy valamit csinálok a testemmel. Mondjuk hogy arrébb megyek 2 métert. -Húzta el a száját Louis, majd hátrébb lépett egy lépést. Elképzeltem, hogy arrébb megy 2 métert. Tényleg akartam, de nem ment. Ez képtelenségnek tűnt. Bárhogy próbáltam, nem ment. Lou ezt addig csináltatta velem, amíg nem sikerült. Mikor végre képes voltam megmozdítani louist az akaratommal, közölte, hogy befejezhetjük az edzést. Azt is mondta, hogy mivel a klán másik fele nem épp itt lakik, nálunk fognak megszállni. Haza is mentünk, és kissé fáradtan dőltem le a szobánkban az ágyra. a hajamba túrtam, miközben a plafont bámultam, és lassan kifújtam a levegőt. Észre sem vettem a nagy elmélkedésemben, hogy Harry a szobába sétált. Arra kaptam fel a fejem, hogy az ajtó halkabb puffanással csukódik, és Harry halk léptekkel lépked az ágyhoz. Felé néztem, ő pedig megállt az ágy szélénél, és merev tekintettel nézett rám. Átható zöld szemei belém láttak. Imádtam azt a gyönyörű pillantást. A szempillái tökéletesen simulnak rá az arcára mikor pislog. Szép vastag ajkain egy mosoly terült szét, miközben kezemért nyúlt, és megfogta azt. Érintésétől átjárt a forróság. Fölém mászott, így ajkai csupán centikre voltak az enyémektől. Ajkaink már majdnem össze értek, de,, meglepő" módon az ajtó kitárult, és Niall nézett nagy szemekkel ránk. Csak oldalra néztem, Harry pedig megforgatta a szemét. Niall egy,, bocsit" suttogott, majd becsukta az ajtót és elment.
-Talán sosem lesz nyugtunk.- Sóhajtott Harry, miközben bezárta az ajtót, majd vissza mászott fölém.
-Szeretném ha lenne. -Mondtam szinte suttogva, mire gödröcskéi előtűntek. A szemeimbe nézett, majd az ajkaimra, végül ismét a szemeimbe, majd megcsókolt. Csókunk hosszú volt és szenvedélyes, talán kicsit kétségbeesett is, régen jutott már igazán időnk egymásra. Ujjait a csípőmbe mélyeztette, miközben testével rám nehezedett. Ajkaival végigsúrolta a nyakam bőrét, majd fogaival lágyan meghúzta a bőrt. Halk sóhajt engedtem kicsúszni ajkaim közül, ujjaim pedig selymes göndör fürtjeibe vezettem. Újra éreztem azt a kölcsönös törődést, amit már hiányoltam. Ajkai lassan csúsztak végig vállamon, fogaival meghúzta a melltartópántonat, amin akaratlanul is elmosolyodtam. A testünk egyszerűen túl közel került egymáshoz, csókjaink egyre hevesebbek lettek. A vágy eluralkodott rajtunk, én sem tudtam ellenállni. Harryvel ismét egymáséi lettünk, és jó érzés volt, hogy Harry sem próbált annyira finom lenni, mint az utóbbi alkalommal.
***
-Hajnali kettő van, vámpír vagy, és arra kérsz, hogy csináljak neked egy szendvicset? - Vertem rá öklömmel a konyhapultra, miközben a szemeim szikrákat szórtak a szőke srácra.
-Igen, de ne kapd fel ezen a vizet. -Kuncogott halkan, és a hűtő elé lökdösött.
-Nem értem. Sosem fogom. -Sóhajtottam, és kotorászni kezdtem a hűtőben.
-Mit? -Ült le a bárszékre, és megtámaszkodott könyökén.
-Először is, hogy mért velem csináltatsz szendvicset, mikor neked is van két ,,csodálatos" kezed. Aztán azt, hogy mi a fenének eszel te állandóan szendvicset. -Forgattam a szemem.
-Mert ha te csinálod, nekem egyszerűbb, és mert imádom az ízét. Nem mondok le róla ha nem muszáj. -Mosolygott és szemeivel követte mozdulataim.
-Jól van. -Nevettem halkan
-Jó hír, hogy ma legalább kiderült mi a képességed. -Mondta, miközben elé toltam a pár szendvicset, amit elkészítettem.
-Ahamm. Nem rossz. -Bólogattam.
-Haryt hol hagytad? -Vigyorgott rám teli szájjal, mert már falta a szendvicset.
-Zuhanyzik még.-Vontam vállat, majd elfordultam, és halványan elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy kb egy órája még teljesen más hangulatban, teljesen mást csináltunk együtt.
-Óvatosan a gondolataiddal, nem nagyon vagyok rájuk kíváncsi. -Niall annyira nevetett, hogy majdnem félre nyelte az ételt.
-Jajjh fogd be, és húzz ki a fejemből! -Vágtam vállba fintorogva.
-Nem tehetek róla, hogy hallom amire gondolsz! Nem az én döntésem. -Nevetett.
-Nem érdekel, csak hagyd abba! -Nevettem el magam én is, és éreztem, hogy két kéz tekeredik a derekam köré. Elmosolyodtam, és hátra néztem a vállam fölött. Harry göndör tincsei a nyakamba lógtak, és a róluk legördülő vízcseppek csikizték a nyakamat. Aranyos volt vizes hajjal. Az egész olyan dúsan göndör, mégis kilapult volt.
-Harreh, úgy nézel ki mint egy ázott kutya. -Nevetett mögöttünk Liam, majd ledobta magát a kanapéra. Tiszta olyan érzés volt mint ez előtt az egész ,,Melanie vámpír lett, gyerünk a kiképzésre stb.." hiszti előtt. A lépcső felé fordultam, és láttam hogy Zayn és Lou is ott van. Lou halványan elmosolyodott, majd leült a kanapé melletti kis fotelbe, és ő is nézni kezdte a tv-t. Zaynhez sétáltam, majd átöleltem, és furcsán nézve rá hátrébb léptem. Csak halkan kuncogott, majd ő is letette a hátsóját a kanapéra. Furcsa volt, hogy mindig próbáltam Zayn közelében maradni. Gondolom ez is biztos az átváltoztatással kapcsolatos valami. A hangulat felettébb nyugodtnak tűnt, így ledobtam magam a kanapé elé a földre, és megvártam hogy Harry is mellém üljön. A vállára hajtottam a fejem, és valami idióta horrorfilmet kezdtünk el nézni. A vállamon lévő ezüst jel hirtelen felvillant, mire mind az öt srác felkapta a fejét. Értetlenül vizsgáltam a vállamat, amin egy jel világított. A vadászok jele.
-A közelben vannak. Te érzed őket, főként a vadászfegyvereket amik náluk vannak. -Mormolta Louis. A másik négy fazon is megjelent, akik rögtön jelezték, hogy ők is érzik a szagot.
-És mit fogtok most csinálni? -Kérdeztem halkan.
-Érted jöttek. Nem tudom hányan vannak. Nem fognak támadni. Naiv dolog lenne. Lehet hogy csak megfigyelnek, de valahogy el kell űznünk innen őket. -Fintorgott, és a szemfogai is elő jöttek. Körbe néztem, és az összes vámpírnak elő jött a szemfoga, az ajtó felé meredted, némelyikük néha szinte morgott is. Lehet hogy ez egy kisebb csata kimenetele lesz? Huhh..nem tudom.
-Én megyek.-Vont vállat Andy, majd egy szempillantás alatt eltűnt a szobából. Mind csendben álltunk, és vártuk mikor jön vissza végre. Bele tellett egy jó negyed órába, és megjelent a szobában újra.
-Szóval? -Vonta fel Lou a szemöldökét.
-Öten voltak. Nem voltak született vadászok. Emberek voltak. Aki ide küldte őket, tudta hogy megfognak halni. De legalább már éhes nem vagyok. -Kacagott Andy, és levágta magát a kanapéra. Tehát megölte őket. Kegyetlen ember, de lehet hogy erre most szükség volt.
-Jobban bele kell húznunk az edzésbe! Ezentúl minden nap reggel -tól, délután -ig edzeni fogunk. Nem tudhatjuk a toborozásuk során mennyi embert vontak be. -Mondta Lou komolyan, mire Olivier lépett mellénk.
-Nekem igazából van egy tervem...
***
-Hajnali kettő van, vámpír vagy, és arra kérsz, hogy csináljak neked egy szendvicset? - Vertem rá öklömmel a konyhapultra, miközben a szemeim szikrákat szórtak a szőke srácra.
-Igen, de ne kapd fel ezen a vizet. -Kuncogott halkan, és a hűtő elé lökdösött.
-Nem értem. Sosem fogom. -Sóhajtottam, és kotorászni kezdtem a hűtőben.
-Mit? -Ült le a bárszékre, és megtámaszkodott könyökén.
-Először is, hogy mért velem csináltatsz szendvicset, mikor neked is van két ,,csodálatos" kezed. Aztán azt, hogy mi a fenének eszel te állandóan szendvicset. -Forgattam a szemem.
-Mert ha te csinálod, nekem egyszerűbb, és mert imádom az ízét. Nem mondok le róla ha nem muszáj. -Mosolygott és szemeivel követte mozdulataim.
-Jól van. -Nevettem halkan
-Jó hír, hogy ma legalább kiderült mi a képességed. -Mondta, miközben elé toltam a pár szendvicset, amit elkészítettem.
-Ahamm. Nem rossz. -Bólogattam.
-Haryt hol hagytad? -Vigyorgott rám teli szájjal, mert már falta a szendvicset.
-Zuhanyzik még.-Vontam vállat, majd elfordultam, és halványan elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy kb egy órája még teljesen más hangulatban, teljesen mást csináltunk együtt.
-Óvatosan a gondolataiddal, nem nagyon vagyok rájuk kíváncsi. -Niall annyira nevetett, hogy majdnem félre nyelte az ételt.
-Jajjh fogd be, és húzz ki a fejemből! -Vágtam vállba fintorogva.
-Nem tehetek róla, hogy hallom amire gondolsz! Nem az én döntésem. -Nevetett.
-Nem érdekel, csak hagyd abba! -Nevettem el magam én is, és éreztem, hogy két kéz tekeredik a derekam köré. Elmosolyodtam, és hátra néztem a vállam fölött. Harry göndör tincsei a nyakamba lógtak, és a róluk legördülő vízcseppek csikizték a nyakamat. Aranyos volt vizes hajjal. Az egész olyan dúsan göndör, mégis kilapult volt.
-Harreh, úgy nézel ki mint egy ázott kutya. -Nevetett mögöttünk Liam, majd ledobta magát a kanapéra. Tiszta olyan érzés volt mint ez előtt az egész ,,Melanie vámpír lett, gyerünk a kiképzésre stb.." hiszti előtt. A lépcső felé fordultam, és láttam hogy Zayn és Lou is ott van. Lou halványan elmosolyodott, majd leült a kanapé melletti kis fotelbe, és ő is nézni kezdte a tv-t. Zaynhez sétáltam, majd átöleltem, és furcsán nézve rá hátrébb léptem. Csak halkan kuncogott, majd ő is letette a hátsóját a kanapéra. Furcsa volt, hogy mindig próbáltam Zayn közelében maradni. Gondolom ez is biztos az átváltoztatással kapcsolatos valami. A hangulat felettébb nyugodtnak tűnt, így ledobtam magam a kanapé elé a földre, és megvártam hogy Harry is mellém üljön. A vállára hajtottam a fejem, és valami idióta horrorfilmet kezdtünk el nézni. A vállamon lévő ezüst jel hirtelen felvillant, mire mind az öt srác felkapta a fejét. Értetlenül vizsgáltam a vállamat, amin egy jel világított. A vadászok jele.
-A közelben vannak. Te érzed őket, főként a vadászfegyvereket amik náluk vannak. -Mormolta Louis. A másik négy fazon is megjelent, akik rögtön jelezték, hogy ők is érzik a szagot.
-És mit fogtok most csinálni? -Kérdeztem halkan.
-Érted jöttek. Nem tudom hányan vannak. Nem fognak támadni. Naiv dolog lenne. Lehet hogy csak megfigyelnek, de valahogy el kell űznünk innen őket. -Fintorgott, és a szemfogai is elő jöttek. Körbe néztem, és az összes vámpírnak elő jött a szemfoga, az ajtó felé meredted, némelyikük néha szinte morgott is. Lehet hogy ez egy kisebb csata kimenetele lesz? Huhh..nem tudom.
-Én megyek.-Vont vállat Andy, majd egy szempillantás alatt eltűnt a szobából. Mind csendben álltunk, és vártuk mikor jön vissza végre. Bele tellett egy jó negyed órába, és megjelent a szobában újra.
-Szóval? -Vonta fel Lou a szemöldökét.
-Öten voltak. Nem voltak született vadászok. Emberek voltak. Aki ide küldte őket, tudta hogy megfognak halni. De legalább már éhes nem vagyok. -Kacagott Andy, és levágta magát a kanapéra. Tehát megölte őket. Kegyetlen ember, de lehet hogy erre most szükség volt.
-Jobban bele kell húznunk az edzésbe! Ezentúl minden nap reggel -tól, délután -ig edzeni fogunk. Nem tudhatjuk a toborozásuk során mennyi embert vontak be. -Mondta Lou komolyan, mire Olivier lépett mellénk.
-Nekem igazából van egy tervem...
2013. augusztus 16., péntek
II. Évad 3. Fejezet A másik fél
Szisaztook!! Remélem most elég hamar hoztam az új részt. Köszönöm az utóbbi 20 kommentet és a 75 Feliratkozót. Nem gondoltam hogy eddig eljutunk:) :D Az oldal megjelenítésekről ne is beszéljünk, attól le esik az állam. 30000+-os a megjelenítés. Egyszóval, köszönöm :D A kommenteket és a pipákat most se feledjétek kérlek :) Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.
-Hideg futott át a szobán, amint a csend hirtelen eluralkodott rajta. A félelem nagy erővel söpört át a testemen. Arra gondoltam, mi lesz, ha most Louis neki esik? És mire ezt kigondoltam, Lou már Zayn előtt állt, és behúzott neki egyet. Zayn ezt nem hagyta annyiban, verekedni kezdtek. De kicsit sem finom módon. Lefagytam a látványtól, és a tudtaól, hogy valamelyikük akár az életét is vesztheti. Louis került alulra, de Zayn nem úgy tűnt mint aki meg akarja őt ölni.
-Nyugodj le! -Morogta Zayn. A szemük vörös színre váltott, és szemfogaik elő türemkedtek az ajkaik közül. Félelmetes látvány volt, még így is, hogy közéjük tartoztam. Louis kihasználva, hogy Zayn nem üti meg többször, a földhöz szorította őt, és kezeit a nyakára helyezte. Próbáltam üvölteni, vagy sikítani, de egy hang sem jött elő a torkomból. Sietve löktem le Louist Zaynről, bár nem szándékosan. Mintha nem is én irányítottam volna a testem. Csak ösztönből cselekedtem.
-Nem ölheted őt meg, miattam! -Szinte üvöltöttem.
-Te maradj ki ebből, kislány. -Pillantott rám Lou. Úgy éreztem az életem árán is megvédeném Zaynt.
-Higgadjatok le, és utána megbeszélitek! -Mondta Liam, majd a kanapé felé húzta Louist. Először nagyon ellenkezett, de miután lehunyta pár percre a szemeit, bele egyezett. Az egész olyan volt mint egy óriási felfordulás. Kiláthatatlan és bosszantó. Zayn felállt, és teljes méretével felém tornyosult.
-Ülj le, Melan. -Mondta. Bólintottam, majd leültem a többiekkel szemben.
-Most jobban érzed magad? Így, hogy a kutyád lett. Így, hogy nem hagytad hogy Harry tegye meg, nem adtál neki időt. Hogy idő előtt változtattad át? -Flegmázott Lou, de most lényegesen nyugodtabb volt.
-Igen. És nem kezelem a kutyámként. Tudod, hogy Harry sosem tette volna meg. Amúgy is, pont itt volt az ideje. Erre nem lehet...felkészülni. -Rázta a fejét Zayn.
-Ide figyelj Malik! Én vagyok a klánvezér. Amúgy is vadásznak született. Ránk kéne vadásznia, és nem egynek kellene lennie közülünk. A klánból amúgy is egyedül csak te és Niall akartatok vámpírok lenni. Én tulajdonképp senkinek sem kívánom. Nem értem, hogy te tulajdonképpen miért akartál vámpír lenni. Kapsz erőt, hatalmat, sok mindent amit akarsz. De sosem lehet családod. Gyerekeid. Sosem öregedhetsz meg valakivel magad mellett. -Mondta Lou komoran.
-De Louis. ki akar megöregedni? Nem jobb, hogy örökké ilyen fiatal vagy? Értem, hogy egyszer el fáradsz, de akkor csak vonulj vissza egy darabig. Igen, nehéz így szeretni, de ha találnál egy lányt... Vagy átváltoztathatnád, vagy ha alapból vámpír lenne, akkor minden oké lenne. A gyerek az egyetlen amiről le kell mondanod. Az iváshoz meg már hozzá szoktál. Erre nem tudok mást mondani. Sajnálom hogy az engedélyed nélkül cselekedtem, de neki akartam jót. Minél később változott volna át, annál nehezebb lett volna. Ha meghallgatod, elmondom mért. -Zayn.Louis mélyet sóhajtott. Láthatóan zavarta a gyerek dolog, de lenyelte. Bólintott, és figyelmesen nézett Zaynre. Szuper. A hangulat nyugodtabb.
-Múltkor vadászni voltam. És a lány, akit kinéztem áldozatnak, elég nyávogós volt. Elkezdett össze-vissza beszélni, aztán mikor megtudta hogy vámpír vagyok, ki akart nyírni. Egy vadász fegyverrel. A lány nem volt vadász. Amit megtudtam, az az, hogy a vadászok toboroznak. Halandó embereket képeznek ki, ellenünk. A céljuk ugyanis, hogy a nagy Blacksmith visszatértével, Londonból kiindulva, az összes vámpírt kiirtsák. A vámpír vadász csoportok országok szerte össze állnak ellenünk. Mint azt tudjuk, Melanie a legnagyobb vadász családból leszármazottja. A vadászok úgy gondolták kisebb kiképzés után feléled majd benne az az ösztön, ami a család minden egyes tagjában is, de....
-De én selejt vagyok.-Vágtam közbe annak ellenére, mennyire megleptek a szavai.
A fiúk mind felém néztek, de egy kisebb fejcsóválással letudták, és úgy tettek mintha nem hallották volna.
-Tehát azt akarod mondani, Melanieban láttak jövőt, el akarták vinni. hatalmas hadsereget akarnak csinálni, elvinni őt, össze fogni, és kinyírni minket, vámpírokat? Ezért tetted őt vérszívóvá?-Vonta fel a szemöldökét Louis.
-Ezzel is keresztbe tudtam nekik tenni. Áthúztuk egy részben így a számításaikat.Bár Melanie így erősebb, a vadászokat zavarná a jelenléte. tudom hogy ez nem állítja meg őket, de valamit tennünk kell, és ez volt az első lépés. Azzal hogy Mel vámpír, a vadászok átvariálják a tervet, és kihallgatva pár újoncot, megtudhatjuk mit hogy csinálnak. Erre Niall lesz a megfelelő ember, mert ő tud olvasni mások gondolatában. Louis, tényleg tudom hogy meg kellett volna kérdeznem, de hidd el már mindent elterveztem. Ha akkor nem cselekszem, lehet hogy már elvitték volna. Gyorsabbak mint hinnénk. Pár hónap alatt egészen nagyszerű vadászokat képeztek holmi halandó emberekből. Úgy érzem már van egy kis félnivalónk. Te mondod mindig, hogy ne becsüljük alá az ellenfelünket, mert akkor nagy meglepetés érhet.- Tartott kisebb beszédet Zayn, amit nekem a fejemben össze kellett raknom hogy értsek.
-Akkor nem ártana kicsit formába hoznunk magunkat. Készülnünk kell, ha netán méltó ellenfélre találnánk is megálljuk a helyünket. Valljuk be Zayn, Harry, mi már nagyon régen keveredtünk harcba. Liam talán egyszer majdnem...Niall meg egyszer sem, tehát... Készüljetek fel. Negyed óra múlva az erdőben találkozunk. Melanie, te is!-Utasított. Én is? Ugh.... Lehet hogy kemény lesz. Harryre pillantottam, aki felállt, megfogta a kezem és finom húzó mozdulatokkal invitált fel az emeletre. Fent hirtelen magához ölelt, és egy gondoskodó csókot nyomott a vállamra, amibe érezhetően beleremegtem. Önelégült mosolyát képtelen volt mellőzni reakcióm láttán.
-Mit kell majd csinálnom? -Kérdeztem halkan.
-Lou elfogja mondani. Meg fog téged is edzeni. Meg szerintem először a képességed fogja érdekelni. -Döntötte a homlokát az enyémnek. Gyönyörű zöld szemeinek átható hatást nyújtott a rajtuk megcsillanó fény. A gyönyörű tekintetében elvesztem....volna, ha Lou nem szól közbe.
-Ne húzzátok az időt, menjünk. -Torkolt le minket. Talán sosem lesz időnk egymásra.
-Mmm...oké... -Mormolta Harry majd megfogta a kezemet és megjelentünk az erdőben. A srácok már ott voltak, és az egésznek olyan hűvös, komoly hangulata volt. Körbe néztem, és pár idegen alakot pillantottam meg.
-Ők kik? -Kérdeztem Harrytől a a három férfire és egy nőre célozva.
-A klán másik fele. Akik nem élnek velünk, de ,,hivatalosan" hozzánk tartoznak. -Mondta.
-Tudod mi a legjobb? -Kérdeztem.
-Mi, Melan? -Mosolygott halványan.
-Hogy én természetesen erről sem tudtam. -Fintorogtam.
-Tudom...És még sok mindenről nem tudsz, baby. -Puszilta meg óvatosan az arcomat. - De bemutatom őket.
A szőke lány Emilie... 17 évesen változott át, ahogy te is. Csak ő kb 70 évvel ezelőtt. A képessége a gyógyítás, így ha valaki megsérül, ő segíthet, meg meg is tud védeni...szóval ez bonyolult...
A srác a fehér ingben, Matt. 20 éves. Ő karácsonykor változott át, kb 20-25 évvel ezelőtt. Emilie változtatta át, ugyanis Emilie akkor orvosként illeszkedett be a társadalomba, és megismerkedett Mattel a kórházban.
Matt agydaganattal szenvedett, és 3 hónapon belül meg is halt. Emilievel annyira jóban lettek, hogy képtelen volt őt elengedni, inkább átváltoztatta. Azóta egy párt alkotnak. Az ő képessége a jövőbe látás.
Az az elvont alak ott Andy. Keveset beszél, sokat tud. 25 évesen lett vámpír. Egy utcai verekedésben csúnyán helyben hagyták. Pontosabban átszúrtak egy vas csövet a mellkasán. Afféle 1 az 5 ellen bunyó volt. Olivier talált rá, és a vére miatt túl értékesnek találta a halálhoz. Andy kevés emberrel beszél, nagyon csendes. Andynek két fajta képessége van. Az egyik, ha hozzád ér, vagy valamelyik neked fontos tárgyhoz, bele lát a múltadba, és a legkisebb dologig mindent fog rólad tudni. Emellett különösen nagy ereje van. Ez előny.
Az utolsó Olivier. Ja és.. Ne ijedj meg..fontos, ő biszexuális. -nevetett halkan.-21 éves volt mikor átváltozott. Lou mellett ült egy autóban mikor eléjük ugrott egy szarvas. Lounak persze semmi baja nem lett, de Olivier haldoklott. Louval akkor nagyon jó barátok voltak, és Lou nem hagyta őt meghalni. Ez kb 10-15 éve volt. Azóta a két klán ketté szakadt, mert így 8-an kezdtünk gyanúsak lenni az embereknek. Olivier Lou helyettese lett, így a klán másik felét irányítja. Ja és azért 8-an, mert ugye Niall most lesz lassan egy éves vámpír. Akkor ő még nem volt. Csak az x-ben ismerkedtünk meg, és különös mód érdeklődött a fajtánk felől miután megtudta hogy mik vagyunk. JA, és úgy kerültünk az x-ben össze, hogy Zayn manipulálta Simont a hipnózisával. Nagyjából ennyi. Olivier kedves. Mindenkivel. Képessége a különös hidegvér és a fantasztikus érzékek. -Mutatta be őket Harry, majd maga is Olivier mellé sétált, és beszélgetni kezdtek.
Lou éppen Mattel beszélt, a többiek pedig hol rájuk figyeltek, hol egymással dumáltak. Egyedül maradtam. Tekintetem az Emilie nevű lányra emeltem, aki mosolyogva nézett felém. Mellém sétált, de bemutatkozás helyett csak átölelt.
-Melanie. Tudom! -Mosolygott. -A bajkeverő, és okos.
-Mi? -Kérdeztem.
-Te vagy az, akinek hiába mondták a kamu sztorikat, nem vette be, rá jött a titokra. Mellesleg mindig bajba kerülsz. Igen, hallottam. -Nevetett.
-Hát...Köszi...asszem'. -Motyogtam.
-Látom nagyon új vagy... De majd kiderítjük mi a képességed! -Mosolygott. Kissé mintha túl pörgött volna.
-És azt hogy?-én.
-Idővel rá jössz... De majd segítek.-Mosolygott.
-Kezdünk! -Mondta Lou, mindenki jól hallotta. A klán ismét a két megadott félre oszlott, és szembe álltak egymással. Én csak álltam mellettük nagy kerek szemekkel, és fogalmam sem volt mit kellene tennem. Lou szánakozva rám nézett, majd a másik Klánra.
-Andy! Kezdj vele valamit. Legalább hozd formába. -Mondta.
-Mi? Andy? -Kérdezte Harry meglepetten.
-Te nem vagy képes megütni őt Hazz. -Mondta Louis. Úgy tűnt nagyon komolyan veszi ezt az egész gyakorlós dolgot. Az Andy nevű figura unottan sétált elém, majd intett maga felé és arrébb vonultuk hogy ne zavarjuk a többieket.
-Melanie. Tudom. Csak védekezz. -Mondta, majd felém ütött hirtelen. Későn kapcsoltam Felém ütött, és ütése megtalálta célpontját. Hangos roppanást hallottam, és a mellkasomhoz kaptam.
-Hű. Gyorsan törik a csontod. -Rántotta meg a vállát. -Meg lassú vagy.
-Aha. Köszi...Ezt felettébb jó érzés tudni... -Fintorogtam, de a fájdalom gyorsan enyhült.
-Akkor ezt még hagyjuk. Verseny. Az erdő végéig. -Mondta és elindult. Nekem sem kellett több. Mentem utána, egyenesen be az erdőbe. Ő nagyon rutinosan mozgott, és elég gyors is volt. Én nagyjából mindennek neki mentem, ami nem volt kellemes. A bőrömet felsértették az ágak, de ezek a sebek semmi perc alatt beforrtak. Nem voltam hozzá elég gyors. Előbb ért oda pár másodperccel. Kinevetett, majd az edzést ,,védd ki" cseszekedéssel folytatta. Sok ütése talált, de a figyelmem egyre javult, és a végére már elfogadhatónak nevezte a védekezésem. Gondolom ez tőle jó fej volt. Bele telt pár órába. Lou intett neki, mire od mentünk.
-Most te is be állsz. Kíváncsi vagyok. -Mondta.
Ugh....Az nem lesz kellemes, ez tuti...
-Hideg futott át a szobán, amint a csend hirtelen eluralkodott rajta. A félelem nagy erővel söpört át a testemen. Arra gondoltam, mi lesz, ha most Louis neki esik? És mire ezt kigondoltam, Lou már Zayn előtt állt, és behúzott neki egyet. Zayn ezt nem hagyta annyiban, verekedni kezdtek. De kicsit sem finom módon. Lefagytam a látványtól, és a tudtaól, hogy valamelyikük akár az életét is vesztheti. Louis került alulra, de Zayn nem úgy tűnt mint aki meg akarja őt ölni.
-Nyugodj le! -Morogta Zayn. A szemük vörös színre váltott, és szemfogaik elő türemkedtek az ajkaik közül. Félelmetes látvány volt, még így is, hogy közéjük tartoztam. Louis kihasználva, hogy Zayn nem üti meg többször, a földhöz szorította őt, és kezeit a nyakára helyezte. Próbáltam üvölteni, vagy sikítani, de egy hang sem jött elő a torkomból. Sietve löktem le Louist Zaynről, bár nem szándékosan. Mintha nem is én irányítottam volna a testem. Csak ösztönből cselekedtem.
-Nem ölheted őt meg, miattam! -Szinte üvöltöttem.
-Te maradj ki ebből, kislány. -Pillantott rám Lou. Úgy éreztem az életem árán is megvédeném Zaynt.
-Higgadjatok le, és utána megbeszélitek! -Mondta Liam, majd a kanapé felé húzta Louist. Először nagyon ellenkezett, de miután lehunyta pár percre a szemeit, bele egyezett. Az egész olyan volt mint egy óriási felfordulás. Kiláthatatlan és bosszantó. Zayn felállt, és teljes méretével felém tornyosult.
-Ülj le, Melan. -Mondta. Bólintottam, majd leültem a többiekkel szemben.
-Most jobban érzed magad? Így, hogy a kutyád lett. Így, hogy nem hagytad hogy Harry tegye meg, nem adtál neki időt. Hogy idő előtt változtattad át? -Flegmázott Lou, de most lényegesen nyugodtabb volt.
-Igen. És nem kezelem a kutyámként. Tudod, hogy Harry sosem tette volna meg. Amúgy is, pont itt volt az ideje. Erre nem lehet...felkészülni. -Rázta a fejét Zayn.
-Ide figyelj Malik! Én vagyok a klánvezér. Amúgy is vadásznak született. Ránk kéne vadásznia, és nem egynek kellene lennie közülünk. A klánból amúgy is egyedül csak te és Niall akartatok vámpírok lenni. Én tulajdonképp senkinek sem kívánom. Nem értem, hogy te tulajdonképpen miért akartál vámpír lenni. Kapsz erőt, hatalmat, sok mindent amit akarsz. De sosem lehet családod. Gyerekeid. Sosem öregedhetsz meg valakivel magad mellett. -Mondta Lou komoran.
-De Louis. ki akar megöregedni? Nem jobb, hogy örökké ilyen fiatal vagy? Értem, hogy egyszer el fáradsz, de akkor csak vonulj vissza egy darabig. Igen, nehéz így szeretni, de ha találnál egy lányt... Vagy átváltoztathatnád, vagy ha alapból vámpír lenne, akkor minden oké lenne. A gyerek az egyetlen amiről le kell mondanod. Az iváshoz meg már hozzá szoktál. Erre nem tudok mást mondani. Sajnálom hogy az engedélyed nélkül cselekedtem, de neki akartam jót. Minél később változott volna át, annál nehezebb lett volna. Ha meghallgatod, elmondom mért. -Zayn.Louis mélyet sóhajtott. Láthatóan zavarta a gyerek dolog, de lenyelte. Bólintott, és figyelmesen nézett Zaynre. Szuper. A hangulat nyugodtabb.
-Múltkor vadászni voltam. És a lány, akit kinéztem áldozatnak, elég nyávogós volt. Elkezdett össze-vissza beszélni, aztán mikor megtudta hogy vámpír vagyok, ki akart nyírni. Egy vadász fegyverrel. A lány nem volt vadász. Amit megtudtam, az az, hogy a vadászok toboroznak. Halandó embereket képeznek ki, ellenünk. A céljuk ugyanis, hogy a nagy Blacksmith visszatértével, Londonból kiindulva, az összes vámpírt kiirtsák. A vámpír vadász csoportok országok szerte össze állnak ellenünk. Mint azt tudjuk, Melanie a legnagyobb vadász családból leszármazottja. A vadászok úgy gondolták kisebb kiképzés után feléled majd benne az az ösztön, ami a család minden egyes tagjában is, de....
-De én selejt vagyok.-Vágtam közbe annak ellenére, mennyire megleptek a szavai.
A fiúk mind felém néztek, de egy kisebb fejcsóválással letudták, és úgy tettek mintha nem hallották volna.
-Tehát azt akarod mondani, Melanieban láttak jövőt, el akarták vinni. hatalmas hadsereget akarnak csinálni, elvinni őt, össze fogni, és kinyírni minket, vámpírokat? Ezért tetted őt vérszívóvá?-Vonta fel a szemöldökét Louis.
-Ezzel is keresztbe tudtam nekik tenni. Áthúztuk egy részben így a számításaikat.Bár Melanie így erősebb, a vadászokat zavarná a jelenléte. tudom hogy ez nem állítja meg őket, de valamit tennünk kell, és ez volt az első lépés. Azzal hogy Mel vámpír, a vadászok átvariálják a tervet, és kihallgatva pár újoncot, megtudhatjuk mit hogy csinálnak. Erre Niall lesz a megfelelő ember, mert ő tud olvasni mások gondolatában. Louis, tényleg tudom hogy meg kellett volna kérdeznem, de hidd el már mindent elterveztem. Ha akkor nem cselekszem, lehet hogy már elvitték volna. Gyorsabbak mint hinnénk. Pár hónap alatt egészen nagyszerű vadászokat képeztek holmi halandó emberekből. Úgy érzem már van egy kis félnivalónk. Te mondod mindig, hogy ne becsüljük alá az ellenfelünket, mert akkor nagy meglepetés érhet.- Tartott kisebb beszédet Zayn, amit nekem a fejemben össze kellett raknom hogy értsek.
-Akkor nem ártana kicsit formába hoznunk magunkat. Készülnünk kell, ha netán méltó ellenfélre találnánk is megálljuk a helyünket. Valljuk be Zayn, Harry, mi már nagyon régen keveredtünk harcba. Liam talán egyszer majdnem...Niall meg egyszer sem, tehát... Készüljetek fel. Negyed óra múlva az erdőben találkozunk. Melanie, te is!-Utasított. Én is? Ugh.... Lehet hogy kemény lesz. Harryre pillantottam, aki felállt, megfogta a kezem és finom húzó mozdulatokkal invitált fel az emeletre. Fent hirtelen magához ölelt, és egy gondoskodó csókot nyomott a vállamra, amibe érezhetően beleremegtem. Önelégült mosolyát képtelen volt mellőzni reakcióm láttán.
-Mit kell majd csinálnom? -Kérdeztem halkan.
-Lou elfogja mondani. Meg fog téged is edzeni. Meg szerintem először a képességed fogja érdekelni. -Döntötte a homlokát az enyémnek. Gyönyörű zöld szemeinek átható hatást nyújtott a rajtuk megcsillanó fény. A gyönyörű tekintetében elvesztem....volna, ha Lou nem szól közbe.
-Ne húzzátok az időt, menjünk. -Torkolt le minket. Talán sosem lesz időnk egymásra.
-Mmm...oké... -Mormolta Harry majd megfogta a kezemet és megjelentünk az erdőben. A srácok már ott voltak, és az egésznek olyan hűvös, komoly hangulata volt. Körbe néztem, és pár idegen alakot pillantottam meg.
-Ők kik? -Kérdeztem Harrytől a a három férfire és egy nőre célozva.
-A klán másik fele. Akik nem élnek velünk, de ,,hivatalosan" hozzánk tartoznak. -Mondta.
-Tudod mi a legjobb? -Kérdeztem.
-Mi, Melan? -Mosolygott halványan.
-Hogy én természetesen erről sem tudtam. -Fintorogtam.
-Tudom...És még sok mindenről nem tudsz, baby. -Puszilta meg óvatosan az arcomat. - De bemutatom őket.
A szőke lány Emilie... 17 évesen változott át, ahogy te is. Csak ő kb 70 évvel ezelőtt. A képessége a gyógyítás, így ha valaki megsérül, ő segíthet, meg meg is tud védeni...szóval ez bonyolult... A srác a fehér ingben, Matt. 20 éves. Ő karácsonykor változott át, kb 20-25 évvel ezelőtt. Emilie változtatta át, ugyanis Emilie akkor orvosként illeszkedett be a társadalomba, és megismerkedett Mattel a kórházban.
Matt agydaganattal szenvedett, és 3 hónapon belül meg is halt. Emilievel annyira jóban lettek, hogy képtelen volt őt elengedni, inkább átváltoztatta. Azóta egy párt alkotnak. Az ő képessége a jövőbe látás.
Lou éppen Mattel beszélt, a többiek pedig hol rájuk figyeltek, hol egymással dumáltak. Egyedül maradtam. Tekintetem az Emilie nevű lányra emeltem, aki mosolyogva nézett felém. Mellém sétált, de bemutatkozás helyett csak átölelt.
-Melanie. Tudom! -Mosolygott. -A bajkeverő, és okos.
-Mi? -Kérdeztem.
-Te vagy az, akinek hiába mondták a kamu sztorikat, nem vette be, rá jött a titokra. Mellesleg mindig bajba kerülsz. Igen, hallottam. -Nevetett.
-Hát...Köszi...asszem'. -Motyogtam.
-Látom nagyon új vagy... De majd kiderítjük mi a képességed! -Mosolygott. Kissé mintha túl pörgött volna.
-És azt hogy?-én.
-Idővel rá jössz... De majd segítek.-Mosolygott.
-Kezdünk! -Mondta Lou, mindenki jól hallotta. A klán ismét a két megadott félre oszlott, és szembe álltak egymással. Én csak álltam mellettük nagy kerek szemekkel, és fogalmam sem volt mit kellene tennem. Lou szánakozva rám nézett, majd a másik Klánra.
-Andy! Kezdj vele valamit. Legalább hozd formába. -Mondta.
-Mi? Andy? -Kérdezte Harry meglepetten.
-Te nem vagy képes megütni őt Hazz. -Mondta Louis. Úgy tűnt nagyon komolyan veszi ezt az egész gyakorlós dolgot. Az Andy nevű figura unottan sétált elém, majd intett maga felé és arrébb vonultuk hogy ne zavarjuk a többieket.
-Melanie. Tudom. Csak védekezz. -Mondta, majd felém ütött hirtelen. Későn kapcsoltam Felém ütött, és ütése megtalálta célpontját. Hangos roppanást hallottam, és a mellkasomhoz kaptam.
-Hű. Gyorsan törik a csontod. -Rántotta meg a vállát. -Meg lassú vagy.
-Aha. Köszi...Ezt felettébb jó érzés tudni... -Fintorogtam, de a fájdalom gyorsan enyhült.
-Akkor ezt még hagyjuk. Verseny. Az erdő végéig. -Mondta és elindult. Nekem sem kellett több. Mentem utána, egyenesen be az erdőbe. Ő nagyon rutinosan mozgott, és elég gyors is volt. Én nagyjából mindennek neki mentem, ami nem volt kellemes. A bőrömet felsértették az ágak, de ezek a sebek semmi perc alatt beforrtak. Nem voltam hozzá elég gyors. Előbb ért oda pár másodperccel. Kinevetett, majd az edzést ,,védd ki" cseszekedéssel folytatta. Sok ütése talált, de a figyelmem egyre javult, és a végére már elfogadhatónak nevezte a védekezésem. Gondolom ez tőle jó fej volt. Bele telt pár órába. Lou intett neki, mire od mentünk.
-Most te is be állsz. Kíváncsi vagyok. -Mondta.
Ugh....Az nem lesz kellemes, ez tuti...
2013. július 24., szerda
II. Évad 2. fejezet Düh
Sziasztok drága olvasóim!!! :DDD Bocsi hogy sokat kések de csak telefonról tudok mostanság írni, és ez nehéz. Jó olvasást. Komizzatok és pipáljatok is! Köszi :DD
Harry ajkaimtól a nyakamhoz hajolt, és nyakamba temette arcát. Forró könnyei égetni kezdték nyakam csupasz bőrét. A meglepődöttségem kifejezhetetlen volt. Harry...sír?
-Harry....valami baj van? -Kérdeztem alig hallhatóan, miközben ujjaim köré tekertem pár kusza tincsét. Halk pihegései visszhangoztak. Annyira szerettem ezt a gyenge levegővételt. Minden kis lélegzetét éreztem a kulcscsontomon. Bele remegtem.
-Nem akarom hogy szenvedj. Törékeny vagy Mel. Annyi megpróbáltatáson kell még átmenned. Ráadásul te mindenkire figyelsz. A bűntudat fel fog emészteni téged. Te nem állsz még készen erre. Még nem szabadott volna ennek történnie. Ha jobban vigyáztam volna rád....Úgy sajnálom. Többé soha nem hagylak magadra. Egy percre sem. -Motyogta, és karjaival körülölelt.
-Öö...Én mehetek? -Kérdezte a srác kicsit játékos hangon. Mindketten felé kaptuk a fejünket, én utána Harryre néztem.
-Éhes vagy? -Kérdeztem komoly arckifejezéssel. Persze Hazz tudta hogy poén, de azért ő is komolyan rábólintott. A srác szabályszerűen elsápadt, mire én elnevettem magam.
-Mondd hogy csak poén volt. -Motyogta a srác zavartan.
-Poén volt. -Nevettünk mindketten Harryvel.
-Szóval, te Austin ismerőse vagy? -Kérdezte kissé hunyorítva Harry.
-A haverja. Igen. Ti is ismeritek? -Kérdezte miközben ajkaira egy nagyon halvány mosoly húzódott.
-Sajnos. Az a srác egy fasz. -Forgattam a szemem, de Will értetlenül nézett rám. Gondolom meg volt győződve róla, hogy Austin jó fej.
-Akkor gondolom nem szólsz senkinek most majd. -Mondtam komolyan.
-Nem. -Rázta a fejét hihetően. Harry felém nyújtotta a kezét, én megfogtam, majd intettem egyet a srácnak, és elmentünk onnan. Miközben emberfeletti gyorsasággal száguldottunk az erdőben, Hazz végig fogta a kezem. Zayn azt monda majd valahol találkozunk. De hol, és mikor? Utálom, hogy ennyire ,,konkrét" a srác. Jó érzéssel töltött el, hogy nem kell Hazzra hagyatkoznom, ha tartani akarom vele a tempót. Tudok mellette menni, és minden olyan, amilyennek lennie kell. Őszintén szólva az elején még csak meg sem fordult a fejemben, hogy valaha egy lehetek közülük. Furcsa még így a világ. Minden olyan intenzív. Komolyan, még azt is látom ahogy egy-egy bogár mászik a leveleken. Hallok mindent, ami kisebb fejfájást okoz. A szél sokkal erősebben csap arcomba, az illatok és szagok erősen kavarognak az orromban. Még nem annyira tudom fékezni magam. Bizonyára ez egy hosszú folyamat. Meg kell tanulnom úgy élni mint ők. Nehéz lesz, hisz láttam Niallnek is mekkora ellenállás kellett hogy ne essen nekem. Egyszer még meg is próbálta. De most nagyon nem értem hogy ki hogy lett vámpír a bandából. Tehát annyit már tudok, hogy Lou, Zayn és Harry biztos hogy nem az után változtak át hogy egy banda lettek. Előbb is ismerték egymást. Bár jobb ha most erre nem kérdezek rá. Véleményem szerint Harrynek nagyobb fejfájást okoz, mi a franc van velem. Legalábbis arc kifejezése ezt mutatja. Nem mintha bármi bajom lenne, de ő nem tűnik túl nyugodtnak. Nekem már az is sokat jelent, hogy nem utasít vissza. Meg érteném, miután hagytam Zaynnek hogy elvigyen magával, és fajtársává tegyen. Pedig este bizalommal hagyott a szobában. Számított rám. De én önfejű vagyok, és ezt akartam. Képzelem mit mondhatnak rólam a vadászok ha megtudják.... A nagy Blacksmith.... Vámpír vadászból vámpír. De nem érdekel. Az, hogy annak születtem, nekem sosem jelentett semmit. Sosem akartam az lenni, hisz a férfi akit szeretek, maga is vámpír. Nem lennék képes a szerelmem fajtájára vadászni.
Mire ezt így végig gondoltam, már a srácok házánál voltunk. Harry elengedte a kezem, és bement. Lassú léptekkel követtem őt, és figyeltem a srácok felém irányuló tüzes tekintetét. A tekintetük perzselte a bőröm, és nem tudtam nekik mit mondani. Mind érezték hogy vámpír vagyok, ahogy én is éreztem az ő jelenlétüket. Pillantásuk nem kedves, sokkal inkább komoly volt. Mért érzem úgy, hogy túl dramatizálják ezt az egész ,,Melanie vámpír lett" dolgot? Igen, talán még tényleg nem annyira álltam készen, de ez van. Megtörtént, és nem fogják tudni vissza fordítani.
-Sziaztok!-Köszönt ránk meglepetten Liam. A többiek kussban ültek, kínos volt a csend.
-Helló. -Köszöntem, mintha semmi sem lenne másként mint eddig.
-Melanie....Ülj le. -Szólt kimérten Louis. Na...Jöhet a fejmosás. Ez régebben sokszor elő fordult, mikor én még kisebb voltam, és hülyeséget csináltam. Amikor még meglepően sok időt töltöttünk együtt. Nem volt az x-faktor, és nem voltak a srácok. Legalábbis ezt hittem. De mostmár semmiben sem vagyok biztos. Lou nagyon öreg vámpír lehet. De mért hazudtak nekem? Mért nem mondták el az igazságot?
-Oké... -Sóhajtottam, és levágtam magam a srácok mellé a kanapéra. Niallre néztem, akinek szőke tincsei most nem voltak felzselézve, csak kuszán lógtak feje tetején. Arra gondoltam, nagyon aranyos így. Mint régen, az x-faktor idején. Oda voltam érte, meg az aranyos kis Ír stílusáért. Egész sexy srác lett belőle... Felém nézett, felvont szemöldökkel, én meg ártatlanul néztem vissza. Remélem nem hangosan gondolkodtam, mert az ebben az esetben elég ciki lenne. Lou megköszörülte a torkát, így a csapat figyelme felé irányult. Hiányoltam Zaynt. Ő is ide tartozik. A ,,csapat" tagja.
-Szóval. Melanie, mi a franc ütött beléd? Komolyan, képes voltál elmenni Zaynnel? Tudtad, hogy ezt fogja csinálni... Mi értelme volt ennek? Tudod te mekkora felelősséggel jár egy újszülött ? A turné előtt kellett neked vámpírrá válni... Nincs ellene kifogásom hogy az legyél, de a lelkednek hivatalosan is annyi. És ezt meg kellett volna beszélnünk. Pont nincs időm vállalni, hogy vigyázzak rád. Hogy tanítsalak, pátyolgassalak, biztassalak, és hogy a kurva időmet rád fordítsam. Nem szívesen bántok másokat, de ezek után Zaynt meg fogom ölni. -Mikor ezt kimondta a vér is megfagyott bennem. Megöli őt, miattam? Nem...Ezt nem hagyhatom. Nem bírnék élni a bűntudattal, ami abból származna, hogy a -szinte-legjobb barátom, meghalt azért, hogy nekem jó legyen. Felálltam, és egy hirtelen mozdulattal Louis felé vettem az irányt.
-Sosem volt rám időd! -Morogtam, és neki vágtam a falnak. Meglepődött kicsit, de lelökött magáról, mire én a földre kerültem. Fel akartam állni, és megint neki menni, mire csak rám nézett, az én fejem pedig erőteljesen hasogatni kezdett. Térdre borultam, és a fejemet fogva hosszan nyöszörögtem. Borzasztó fájdalom söpört át a fejemen. Úgy éreztem bármelyik percben szétrobbanhat mint egy dinnye. Harry mellém térdelt, és rá üvöltött Louisra.
-Louis hagyd már! Nem várhatod el hogy tökéletes legyen, csak most változott át!!! -Ekkor Lou levettem rólam a tekintetét, és a fájdalom enyhülni kezdett. Harry ölelő karjaiba zárt, és fejét a vállamra hajtotta. Az előző tompa fájdalomtól az egész fejem lüktetett. Kicsit kába lettem, nem annyira tudtam figyelni a körülöttem lévő dolgokra.
-Meg kell tanulnia, hogy én vagyok a klán vezér. Bármi áron... -Vont vállat Lou, ami nekem végtelenül rosszul esett. Rá sem ismertem. Hová lett, a kedves, törődő és vicces unokatestvér? Torkomat égetni kezdték a könnyek, erős vágyat keltve bennem a síráshoz. Visszanyelve könnyeimet, lassan felálltam, majd komolyan és bátran Louisra néztem. Ha bántod Zaynt...-Közbe vágott.
-Mi lesz, ha bántom őt? Ellenem semmit nem tehetsz, ha nem tűnt volna fel. Kegyetlennek tűnök Melanie, de a dolgok nem oly egyszerűek mint gondolod. -Simította meg az arcomat. Legszívesebben szemen köptem volna. Egy nagy fintorral jutalmaztam hogy hozzám ért, mire az állkapcsa kicsit megfeszült.
-Igen, kegyetlen vagy. A régi Louisból mikor lettél egy nagy seggfej?
-Amikor úgy döntöttél, hogy magadtól döntesz olyan dolgokról, amikhez nem értesz, és amikről nem szabadna. -Válaszolt egyszerűen.
-Mert nincs jogom bele szólni, vámpír leszek-e, vagy nem.
-Nem, nincs. Az én feladatom irányítani a klán életét. Melanie, tudod te mi van, ha hibázok? Veszélybe sodrom vele mind az ötünk életét. Ebben a világban nem engedhetjük meg magunknak hogy kockáztassunk. Erős szabályok szerint élünk, amikről te nem is tudsz. Olyan dolgok szablyák meg az életünket, amikbe te nem lettél beavatva. A vámpír vadászok bár azt mondják, ránk nem jelentenek veszélyt, de ez nem így van. Várva várják hogy hibázzunk, ahogy azt Harry is tette, és levadászhassanak minket. A ,,céljuk" az, hogy a vámpírok ne gyilkoljanak mohó módon, igaz? -Erre bólintottam. -Nem Mel, nem igaz. A céljuk, hogy a vámpírokat kiirtsák a világunkból, és minden ,,rendben" legyen. A klánunk élete csúnyán felborult mióta itt vagy. hiba volt engednem hogy ide gyere. Hogy megtudd a titkunkat, hogy beleszeress Harrybe, hogy engedtem hogy a családod után nézz, hogy kiderüljön hogy örökbe fogadtak, hogy Mike eddzen, hogy farkasokkal találkozz, és minden. Naivnak hittél, de mindenről tudtam. Minden mozzanatodról. Az elején azt hittem ez működni fog. Mikor Niallt vámpírrá tettük, rád zártam az ajtót, de hallottam hogy felkeltél és nyitogatod. Mikor a fura dolgokra kérdeztél rá az első pár napban, tettem a hülyét, amire te úgy csináltál mintha minden rendben lenne, de tudtam hogy nem így van. Nem voltál már olyan kislány mint gondoltam. A kíváncsiságod kiborított. Amíg te aludtál, én az ágyad mellett álltam, fel s alá járkálva, és törve a fejem, hogyan tovább. Nem lepődtem meg, mikor követelted hogy mondd el mik vagyunk. Úgy döntöttem, előbb utóbb össze áll majd a kép, ezért nem húzom az időt. Én mindig mindent elterveztem, de te keresztbe tettél. Soha nem volt elég amit tudtál Telhetetlenül halásztad az információkat. -Morogta, és mintha bepöccent volna. Neki támaszkodtam a falnak, mire ő kezét megtámasztva a fejem mellett, mélyen a szemembe nézett. Baszott ijesztő volt így. Sosem láttam még ilyen durvának. Orrával kicsit megbökte az arcomat, mire fejem engedelmesen döntöttem meg kicsit. Félelemmel töltött el a kegyetlen, érzéketlen Louis. Megrémisztett az energia, mely körülvette őt.
-Már azóta tervezem, mióta nálad a konyhában megvágtad magad. Fogd fel ezt büntetésnek, amiért nem fogadsz szót nekem. -Suttogta a fülembe, majd mohón a nyakamba harapott. Fejéhez kaptam, de kezem leszorította. Mozdulatlanná tett, és a véremet itta. Erre pont tőle nem számítottam. Vámpír vagyok, ráadásul ő nem ilyen. Lou olyan kegyetlenül szívta a nyakam, hogy az nagyon fájt. A fiúk meglepett, hirtelen lélegzetvételét hallottam. Harry felé pillantottam könnyes szemekkel, aki tehetetlenül kapta le rólam a tekintetét, és érdekesebbnek találta a földet. Semmit nem tehetett Louval szemben. Mindenki csendben volt. Csak Louis kortyolásának hangjai visszhangoztak az előszobában. Mindig ez van. Mikor azt hiszem, kezdenek rendbe jönni a dolgok, valami mindig rám cáfol. Lou elengedte a kezeimet, és a nyakamtól is elhajolt. A szemeimet nézte, és mintha aprón tükröződött volna benne a megbánás. Ezzel most túl messzire ment. Nagyon megbántott azzal amit mondott, és nagyon haragszom rá azokért amiket tett. Tekintetét levette rólam, és kimérten sétált arrébb, miközben én fáradtan csúsztam ülő pózba a falnak támaszkodva. A kezem a nyakamnak nyomtam, és megtöröltem.
-Ha egy vámpír megharap egy vámpírt, akkor az nagyobb erőre tesz szert, a megharapott pedig gyenge lesz, egészen addig, míg emberi vérrel nem táplálkozik. Kezdjük így mondjuk a tanulást. -Nézett felém komolyan. Hirtelen Niall jelent meg mellettem, egy nagy kólás üveggel kezében. felém nyújtotta, arcán egy kedves mosollyal. Vér volt benne. Elég gyorsan lehúztam az egészet.
-Ez azt jelenti, hogy segíteni fogsz? -Kérdeztem.
-Igen, azt. -Bólintott, és újabb levegőt vett.
-Kezdjük például a képességekkel. -Mondta. Próbáltam normális lenni vele, hisz ha nem teszem, azzal csak magamnak csinálok rosszat. Azt nem akarom...
-A képességeink, azok amelyeket láthattál már. A gyorsaság, erő, kifinomult érzékek, és a többi..De emellett vannak még olyanok is, amik személyenként változnak. Több vámpírnak is vannak, de nem mindenkinek. Ilyen például amit az előbb használtam ellened.
Az én képességem az Uralom. Az-az az elme hatalma. Én az elmédre tudok hatni, így bármit elérhetek. Fájdalmat okozhatok, irányíthatom a gondolataidat, ezáltal a tetteidet, és teljesen meg is őrjíthetlek. Ez erős képesség, és igen hatékony. Nagyjából az enyém ennyi.
Niall képessége, a Prudentia. Az az Gondolat olvasás. Gondolom ezt érted. Bele lát mások fejébe, és olvas a gondolataiba. Előtte elég nehéz, sőt lehetetlen titkolózni.
Liam képessége a Fantazma. Vagyis illúzió keltés. Nagyjából ő is az elmédre hat, csak ő nem tud ezzel fájdalmat okozni. Ő a látásod tudja megvadítani, amitől azt látod amit ő akar. Akár meg is vakíthat. Persze nem örökre.
Zayn képessége a Bűvölet. Avagy a hipnózis. Ha egyszer a szemébe nézel, ő képes hipnotizálni, ami által azt teszed amit ő mond, és bármire rá tud venni. Mikor abba hagyja, és kiesel a transzból, nem fogsz emlékezni a hipnózis alatti történtekre. Ezzel kiszedhet belőled titkokat, megcsinálhat veled bármit, amit akar, anélkül hogy tudnál róla.
Harry képessége a Bestia. Vagyis a fájdalom okozás gondolattal. Ez különbözik az enyémtől, mert ő bármilyen fájdalmat, bárhogy tud neked okozni, egy gondolattal. Ha ő úgy gondolja, hogy azt akarja össze törjenek a bordáid, a te bordáid össze fognak törni.
Ezen képességek mindegyike erős. Ha klán harcba keverednénk, verhetetlenek lehetnénk, mivel Niall tudná mit hogy terveznek, Mi Harryvel elintéznénk őket messziről, Liam elintézné a látásukat, Zayn pedig a saját csapatuk ellen tudná őket fordítani. Veszélyes képességek, és ez azért veszélyes, mert ha bevadulunk, akaratunk nélkül, fejünket vesztve használjuk őket. -Mesélte. Le ült a kanapéra velem szemben, és felém nézett. Figyelmesen hallgattam, kicsit meglepve. A képességeik királyak. Harryé nagyon erős. Nem gondoltam volna.
-Nekem is lesz valami? -Kérdeztem.
-Persze. Kíváncsi leszek hogy mi. Ha észre veszel valami szokatlant, szólj!-Mondta
-Oké. -Bólintottam, közben a fantáziám már beindult, és azon kezdtem gondolkozni mi lesz majd a képességem. Harryre pillantottam néha, aki tétova lépést tett felém valahányszor rá néztem, de végül mindig vissza lépett. Biccentettem végül magam felé, mire végre mellém jött, és leült. A fejem a vállára hajtottam, és vártam hogy Lou tovább beszéljen, viszont ekkor olyasmi történt, amire hirtelen senki nem számított. Az ajtó kivágódott, és Zayn lépett be rajta...
Harry ajkaimtól a nyakamhoz hajolt, és nyakamba temette arcát. Forró könnyei égetni kezdték nyakam csupasz bőrét. A meglepődöttségem kifejezhetetlen volt. Harry...sír?
-Harry....valami baj van? -Kérdeztem alig hallhatóan, miközben ujjaim köré tekertem pár kusza tincsét. Halk pihegései visszhangoztak. Annyira szerettem ezt a gyenge levegővételt. Minden kis lélegzetét éreztem a kulcscsontomon. Bele remegtem.
-Nem akarom hogy szenvedj. Törékeny vagy Mel. Annyi megpróbáltatáson kell még átmenned. Ráadásul te mindenkire figyelsz. A bűntudat fel fog emészteni téged. Te nem állsz még készen erre. Még nem szabadott volna ennek történnie. Ha jobban vigyáztam volna rád....Úgy sajnálom. Többé soha nem hagylak magadra. Egy percre sem. -Motyogta, és karjaival körülölelt.
-Öö...Én mehetek? -Kérdezte a srác kicsit játékos hangon. Mindketten felé kaptuk a fejünket, én utána Harryre néztem.
-Éhes vagy? -Kérdeztem komoly arckifejezéssel. Persze Hazz tudta hogy poén, de azért ő is komolyan rábólintott. A srác szabályszerűen elsápadt, mire én elnevettem magam.
-Mondd hogy csak poén volt. -Motyogta a srác zavartan.
-Poén volt. -Nevettünk mindketten Harryvel.
-Szóval, te Austin ismerőse vagy? -Kérdezte kissé hunyorítva Harry.
-A haverja. Igen. Ti is ismeritek? -Kérdezte miközben ajkaira egy nagyon halvány mosoly húzódott.
-Sajnos. Az a srác egy fasz. -Forgattam a szemem, de Will értetlenül nézett rám. Gondolom meg volt győződve róla, hogy Austin jó fej.
-Akkor gondolom nem szólsz senkinek most majd. -Mondtam komolyan.
-Nem. -Rázta a fejét hihetően. Harry felém nyújtotta a kezét, én megfogtam, majd intettem egyet a srácnak, és elmentünk onnan. Miközben emberfeletti gyorsasággal száguldottunk az erdőben, Hazz végig fogta a kezem. Zayn azt monda majd valahol találkozunk. De hol, és mikor? Utálom, hogy ennyire ,,konkrét" a srác. Jó érzéssel töltött el, hogy nem kell Hazzra hagyatkoznom, ha tartani akarom vele a tempót. Tudok mellette menni, és minden olyan, amilyennek lennie kell. Őszintén szólva az elején még csak meg sem fordult a fejemben, hogy valaha egy lehetek közülük. Furcsa még így a világ. Minden olyan intenzív. Komolyan, még azt is látom ahogy egy-egy bogár mászik a leveleken. Hallok mindent, ami kisebb fejfájást okoz. A szél sokkal erősebben csap arcomba, az illatok és szagok erősen kavarognak az orromban. Még nem annyira tudom fékezni magam. Bizonyára ez egy hosszú folyamat. Meg kell tanulnom úgy élni mint ők. Nehéz lesz, hisz láttam Niallnek is mekkora ellenállás kellett hogy ne essen nekem. Egyszer még meg is próbálta. De most nagyon nem értem hogy ki hogy lett vámpír a bandából. Tehát annyit már tudok, hogy Lou, Zayn és Harry biztos hogy nem az után változtak át hogy egy banda lettek. Előbb is ismerték egymást. Bár jobb ha most erre nem kérdezek rá. Véleményem szerint Harrynek nagyobb fejfájást okoz, mi a franc van velem. Legalábbis arc kifejezése ezt mutatja. Nem mintha bármi bajom lenne, de ő nem tűnik túl nyugodtnak. Nekem már az is sokat jelent, hogy nem utasít vissza. Meg érteném, miután hagytam Zaynnek hogy elvigyen magával, és fajtársává tegyen. Pedig este bizalommal hagyott a szobában. Számított rám. De én önfejű vagyok, és ezt akartam. Képzelem mit mondhatnak rólam a vadászok ha megtudják.... A nagy Blacksmith.... Vámpír vadászból vámpír. De nem érdekel. Az, hogy annak születtem, nekem sosem jelentett semmit. Sosem akartam az lenni, hisz a férfi akit szeretek, maga is vámpír. Nem lennék képes a szerelmem fajtájára vadászni.
Mire ezt így végig gondoltam, már a srácok házánál voltunk. Harry elengedte a kezem, és bement. Lassú léptekkel követtem őt, és figyeltem a srácok felém irányuló tüzes tekintetét. A tekintetük perzselte a bőröm, és nem tudtam nekik mit mondani. Mind érezték hogy vámpír vagyok, ahogy én is éreztem az ő jelenlétüket. Pillantásuk nem kedves, sokkal inkább komoly volt. Mért érzem úgy, hogy túl dramatizálják ezt az egész ,,Melanie vámpír lett" dolgot? Igen, talán még tényleg nem annyira álltam készen, de ez van. Megtörtént, és nem fogják tudni vissza fordítani.
-Sziaztok!-Köszönt ránk meglepetten Liam. A többiek kussban ültek, kínos volt a csend.
-Helló. -Köszöntem, mintha semmi sem lenne másként mint eddig.
-Melanie....Ülj le. -Szólt kimérten Louis. Na...Jöhet a fejmosás. Ez régebben sokszor elő fordult, mikor én még kisebb voltam, és hülyeséget csináltam. Amikor még meglepően sok időt töltöttünk együtt. Nem volt az x-faktor, és nem voltak a srácok. Legalábbis ezt hittem. De mostmár semmiben sem vagyok biztos. Lou nagyon öreg vámpír lehet. De mért hazudtak nekem? Mért nem mondták el az igazságot?
-Oké... -Sóhajtottam, és levágtam magam a srácok mellé a kanapéra. Niallre néztem, akinek szőke tincsei most nem voltak felzselézve, csak kuszán lógtak feje tetején. Arra gondoltam, nagyon aranyos így. Mint régen, az x-faktor idején. Oda voltam érte, meg az aranyos kis Ír stílusáért. Egész sexy srác lett belőle... Felém nézett, felvont szemöldökkel, én meg ártatlanul néztem vissza. Remélem nem hangosan gondolkodtam, mert az ebben az esetben elég ciki lenne. Lou megköszörülte a torkát, így a csapat figyelme felé irányult. Hiányoltam Zaynt. Ő is ide tartozik. A ,,csapat" tagja.
-Szóval. Melanie, mi a franc ütött beléd? Komolyan, képes voltál elmenni Zaynnel? Tudtad, hogy ezt fogja csinálni... Mi értelme volt ennek? Tudod te mekkora felelősséggel jár egy újszülött ? A turné előtt kellett neked vámpírrá válni... Nincs ellene kifogásom hogy az legyél, de a lelkednek hivatalosan is annyi. És ezt meg kellett volna beszélnünk. Pont nincs időm vállalni, hogy vigyázzak rád. Hogy tanítsalak, pátyolgassalak, biztassalak, és hogy a kurva időmet rád fordítsam. Nem szívesen bántok másokat, de ezek után Zaynt meg fogom ölni. -Mikor ezt kimondta a vér is megfagyott bennem. Megöli őt, miattam? Nem...Ezt nem hagyhatom. Nem bírnék élni a bűntudattal, ami abból származna, hogy a -szinte-legjobb barátom, meghalt azért, hogy nekem jó legyen. Felálltam, és egy hirtelen mozdulattal Louis felé vettem az irányt.
-Sosem volt rám időd! -Morogtam, és neki vágtam a falnak. Meglepődött kicsit, de lelökött magáról, mire én a földre kerültem. Fel akartam állni, és megint neki menni, mire csak rám nézett, az én fejem pedig erőteljesen hasogatni kezdett. Térdre borultam, és a fejemet fogva hosszan nyöszörögtem. Borzasztó fájdalom söpört át a fejemen. Úgy éreztem bármelyik percben szétrobbanhat mint egy dinnye. Harry mellém térdelt, és rá üvöltött Louisra.
-Louis hagyd már! Nem várhatod el hogy tökéletes legyen, csak most változott át!!! -Ekkor Lou levettem rólam a tekintetét, és a fájdalom enyhülni kezdett. Harry ölelő karjaiba zárt, és fejét a vállamra hajtotta. Az előző tompa fájdalomtól az egész fejem lüktetett. Kicsit kába lettem, nem annyira tudtam figyelni a körülöttem lévő dolgokra.
-Meg kell tanulnia, hogy én vagyok a klán vezér. Bármi áron... -Vont vállat Lou, ami nekem végtelenül rosszul esett. Rá sem ismertem. Hová lett, a kedves, törődő és vicces unokatestvér? Torkomat égetni kezdték a könnyek, erős vágyat keltve bennem a síráshoz. Visszanyelve könnyeimet, lassan felálltam, majd komolyan és bátran Louisra néztem. Ha bántod Zaynt...-Közbe vágott.
-Mi lesz, ha bántom őt? Ellenem semmit nem tehetsz, ha nem tűnt volna fel. Kegyetlennek tűnök Melanie, de a dolgok nem oly egyszerűek mint gondolod. -Simította meg az arcomat. Legszívesebben szemen köptem volna. Egy nagy fintorral jutalmaztam hogy hozzám ért, mire az állkapcsa kicsit megfeszült.
-Igen, kegyetlen vagy. A régi Louisból mikor lettél egy nagy seggfej?
-Amikor úgy döntöttél, hogy magadtól döntesz olyan dolgokról, amikhez nem értesz, és amikről nem szabadna. -Válaszolt egyszerűen.
-Mert nincs jogom bele szólni, vámpír leszek-e, vagy nem.
-Nem, nincs. Az én feladatom irányítani a klán életét. Melanie, tudod te mi van, ha hibázok? Veszélybe sodrom vele mind az ötünk életét. Ebben a világban nem engedhetjük meg magunknak hogy kockáztassunk. Erős szabályok szerint élünk, amikről te nem is tudsz. Olyan dolgok szablyák meg az életünket, amikbe te nem lettél beavatva. A vámpír vadászok bár azt mondják, ránk nem jelentenek veszélyt, de ez nem így van. Várva várják hogy hibázzunk, ahogy azt Harry is tette, és levadászhassanak minket. A ,,céljuk" az, hogy a vámpírok ne gyilkoljanak mohó módon, igaz? -Erre bólintottam. -Nem Mel, nem igaz. A céljuk, hogy a vámpírokat kiirtsák a világunkból, és minden ,,rendben" legyen. A klánunk élete csúnyán felborult mióta itt vagy. hiba volt engednem hogy ide gyere. Hogy megtudd a titkunkat, hogy beleszeress Harrybe, hogy engedtem hogy a családod után nézz, hogy kiderüljön hogy örökbe fogadtak, hogy Mike eddzen, hogy farkasokkal találkozz, és minden. Naivnak hittél, de mindenről tudtam. Minden mozzanatodról. Az elején azt hittem ez működni fog. Mikor Niallt vámpírrá tettük, rád zártam az ajtót, de hallottam hogy felkeltél és nyitogatod. Mikor a fura dolgokra kérdeztél rá az első pár napban, tettem a hülyét, amire te úgy csináltál mintha minden rendben lenne, de tudtam hogy nem így van. Nem voltál már olyan kislány mint gondoltam. A kíváncsiságod kiborított. Amíg te aludtál, én az ágyad mellett álltam, fel s alá járkálva, és törve a fejem, hogyan tovább. Nem lepődtem meg, mikor követelted hogy mondd el mik vagyunk. Úgy döntöttem, előbb utóbb össze áll majd a kép, ezért nem húzom az időt. Én mindig mindent elterveztem, de te keresztbe tettél. Soha nem volt elég amit tudtál Telhetetlenül halásztad az információkat. -Morogta, és mintha bepöccent volna. Neki támaszkodtam a falnak, mire ő kezét megtámasztva a fejem mellett, mélyen a szemembe nézett. Baszott ijesztő volt így. Sosem láttam még ilyen durvának. Orrával kicsit megbökte az arcomat, mire fejem engedelmesen döntöttem meg kicsit. Félelemmel töltött el a kegyetlen, érzéketlen Louis. Megrémisztett az energia, mely körülvette őt.
-Már azóta tervezem, mióta nálad a konyhában megvágtad magad. Fogd fel ezt büntetésnek, amiért nem fogadsz szót nekem. -Suttogta a fülembe, majd mohón a nyakamba harapott. Fejéhez kaptam, de kezem leszorította. Mozdulatlanná tett, és a véremet itta. Erre pont tőle nem számítottam. Vámpír vagyok, ráadásul ő nem ilyen. Lou olyan kegyetlenül szívta a nyakam, hogy az nagyon fájt. A fiúk meglepett, hirtelen lélegzetvételét hallottam. Harry felé pillantottam könnyes szemekkel, aki tehetetlenül kapta le rólam a tekintetét, és érdekesebbnek találta a földet. Semmit nem tehetett Louval szemben. Mindenki csendben volt. Csak Louis kortyolásának hangjai visszhangoztak az előszobában. Mindig ez van. Mikor azt hiszem, kezdenek rendbe jönni a dolgok, valami mindig rám cáfol. Lou elengedte a kezeimet, és a nyakamtól is elhajolt. A szemeimet nézte, és mintha aprón tükröződött volna benne a megbánás. Ezzel most túl messzire ment. Nagyon megbántott azzal amit mondott, és nagyon haragszom rá azokért amiket tett. Tekintetét levette rólam, és kimérten sétált arrébb, miközben én fáradtan csúsztam ülő pózba a falnak támaszkodva. A kezem a nyakamnak nyomtam, és megtöröltem.
-Ha egy vámpír megharap egy vámpírt, akkor az nagyobb erőre tesz szert, a megharapott pedig gyenge lesz, egészen addig, míg emberi vérrel nem táplálkozik. Kezdjük így mondjuk a tanulást. -Nézett felém komolyan. Hirtelen Niall jelent meg mellettem, egy nagy kólás üveggel kezében. felém nyújtotta, arcán egy kedves mosollyal. Vér volt benne. Elég gyorsan lehúztam az egészet.
-Ez azt jelenti, hogy segíteni fogsz? -Kérdeztem.
-Igen, azt. -Bólintott, és újabb levegőt vett.
-Kezdjük például a képességekkel. -Mondta. Próbáltam normális lenni vele, hisz ha nem teszem, azzal csak magamnak csinálok rosszat. Azt nem akarom...
-A képességeink, azok amelyeket láthattál már. A gyorsaság, erő, kifinomult érzékek, és a többi..De emellett vannak még olyanok is, amik személyenként változnak. Több vámpírnak is vannak, de nem mindenkinek. Ilyen például amit az előbb használtam ellened.
Az én képességem az Uralom. Az-az az elme hatalma. Én az elmédre tudok hatni, így bármit elérhetek. Fájdalmat okozhatok, irányíthatom a gondolataidat, ezáltal a tetteidet, és teljesen meg is őrjíthetlek. Ez erős képesség, és igen hatékony. Nagyjából az enyém ennyi.
Niall képessége, a Prudentia. Az az Gondolat olvasás. Gondolom ezt érted. Bele lát mások fejébe, és olvas a gondolataiba. Előtte elég nehéz, sőt lehetetlen titkolózni.
Liam képessége a Fantazma. Vagyis illúzió keltés. Nagyjából ő is az elmédre hat, csak ő nem tud ezzel fájdalmat okozni. Ő a látásod tudja megvadítani, amitől azt látod amit ő akar. Akár meg is vakíthat. Persze nem örökre.
Zayn képessége a Bűvölet. Avagy a hipnózis. Ha egyszer a szemébe nézel, ő képes hipnotizálni, ami által azt teszed amit ő mond, és bármire rá tud venni. Mikor abba hagyja, és kiesel a transzból, nem fogsz emlékezni a hipnózis alatti történtekre. Ezzel kiszedhet belőled titkokat, megcsinálhat veled bármit, amit akar, anélkül hogy tudnál róla.
Harry képessége a Bestia. Vagyis a fájdalom okozás gondolattal. Ez különbözik az enyémtől, mert ő bármilyen fájdalmat, bárhogy tud neked okozni, egy gondolattal. Ha ő úgy gondolja, hogy azt akarja össze törjenek a bordáid, a te bordáid össze fognak törni.
Ezen képességek mindegyike erős. Ha klán harcba keverednénk, verhetetlenek lehetnénk, mivel Niall tudná mit hogy terveznek, Mi Harryvel elintéznénk őket messziről, Liam elintézné a látásukat, Zayn pedig a saját csapatuk ellen tudná őket fordítani. Veszélyes képességek, és ez azért veszélyes, mert ha bevadulunk, akaratunk nélkül, fejünket vesztve használjuk őket. -Mesélte. Le ült a kanapéra velem szemben, és felém nézett. Figyelmesen hallgattam, kicsit meglepve. A képességeik királyak. Harryé nagyon erős. Nem gondoltam volna.
-Nekem is lesz valami? -Kérdeztem.
-Persze. Kíváncsi leszek hogy mi. Ha észre veszel valami szokatlant, szólj!-Mondta
-Oké. -Bólintottam, közben a fantáziám már beindult, és azon kezdtem gondolkozni mi lesz majd a képességem. Harryre pillantottam néha, aki tétova lépést tett felém valahányszor rá néztem, de végül mindig vissza lépett. Biccentettem végül magam felé, mire végre mellém jött, és leült. A fejem a vállára hajtottam, és vártam hogy Lou tovább beszéljen, viszont ekkor olyasmi történt, amire hirtelen senki nem számított. Az ajtó kivágódott, és Zayn lépett be rajta...
2013. június 29., szombat
II. Évad 1. Fejezet. Ébredés
Sziasztok! :DD Ezennel elkezdtem a 2. évadot. Tudom, sokan szerették volna hogy Melanie ne változzon át, de ennek előbb-utóbb meg kellett történnie. Tőlük elnézést kérek hogy csalódást okoztam, remélem nem veszítettem emiatt olvasókat. Nézzétek meg az előzetesét a 2. évadnak :DD What My Blood Feels 2. ávad előzetes Köszönöm :DD xx.
~Sötétség. A legborzasztóbb dolog.....a jó kislányok számára ;) ~
*Tükrök. Mindenhol tükrök. Ez valami új hely? Varázslatos e táj, de mért borítják tükrök? Ijesztő hatást keltenek. Nem merek bele nézni. Félek attól, amit talán látni fogok. Mi lesz, ha megijedek majd? Hová menekülök? Itt nincs semmi. Ki hallana meg egy ilyen üres helyen, egy kóbor vész hangot? Senki. Vér. Az a vörös színe... mámor. Szinte érzem ahogy ajkaimat égeti. Meg kell szereznem. Valamiért a tükörhöz kell mennem. Érzem, hogy kell. Oda sétáltam hát apró léptekkel, majd lassan bele néztem. Amit a tükörben láttam, mád volt mint ami körülvett. A tükörben kezeimet, és a fél testemet vér borította. Körülöttem koponyák, porladt csontok, és emberi maradványok takarták a zöld füvet. Mindennek olyan sötét hangulata volt. Éreztem hogy a szívverésem gyors ütemet üt. Ez most a valóság lenne? Ahogy jobabn a tükörbe néztem, megpillantottam magam mögött Harryt. Hátra fordultam, és akkor már csak pár centire volt tőlem. És végre megint érezhettem ajkainak gyenge puhaságát. Annyira, de annyira magával ragadó volt. Semmi másra nem vágytam, minthogy ölelő karjai közé bújhassak.
-Most már együtt gyilkolunk. -Suttogta ajkaim közé, mire megfagytam. Gyilkolni? Ölnöm kell? Képtelen vagyok rá. Ekkor Harry arca berepedezett. Hirtelen meztelenül állt előttem, és egész teste vérzett.
-Harry! Jól vagy? -Kérdeztem, és kezem felé nyújtottam.
-Veszélyes. -Motyogta, majd eltűnt.*
Könnyeimtől fuldokolva ébredtem. Felültem az ágyon és körbenéztem. Az ágyon feküdt mellettem Zayn, aki zihálásomra szintén felült. Pucér mellkasán végigvezetve tekintetem, láttam az ereket testében. A nyakára néztem, melyben vadul lüktetett egy vértől duzzadó ér. A torkom csúnyán ki volt száradva. Éhes voltam.
-Zayn. Éhes vagyok. -Néztem a szemeibe.
-Csakhogy nem szendvicsre édes. -Mosolyodott el.-Szedj szét. -Hajolt oda hozzám.
-Szedjelek szét? -Kérdeztem halkan.
-Csak nyugodtan. -Mosolygott és végig simított az arcomon. A nyakához hajoltam, és éreztem azt a perzselő színtiszta vágyat. Az érzést, hogy bele akarom mélyeszteni a fogaimat. Hát ilyen lenne? Ilyen lenne a vérszomj? Borzasztó, egyben csodálatos érzés. Nyelvemet végig vezettem nyaka puha bőrén, majd szemfogaim megállítottam egy ponton. Tétováztam. Féltem hogy fáj majd neki.
-Csináld csak. Nem lesz gond. -Motyogta, és hallottam a hangjában valamit. Afféle vágy szerűt. Nem időztem hát tovább, bele martam fogaimmal a nyakába, és élveztem a számba csurgó vörös vér mámoros ízét. Eszméletlen volt. Csak ittam a vérét, s közben végig karmoltam a hátán.
-Valerie.... -Suttogta. Elhajoltam puha bőrétől, és még egyszer végig nyaltam azt. A szemeibe néztem, ő pedig gondoskodón letörölte ajkaimról a vérfoltokat.
-Ki az a Valerie? -Kérdeztem halkan.
-Nem mondtam ilyesmit. -Nézett rám.
-Rendben.-Bólintottam. Nem akartam feszegetni. Majd ha jónak látja elmondja.
-Jól vagy? -Kérdezte.
-Teljesen. Köszönöm. -Pusziltam meg a nyakát.-És mostmár vámpír vagyok?
-Igen. Sok nehéz dolog lesz még most. De ne aggódj.
-És a srácok?
-Majd megértik egyszer.
-Rendben.-Bólintottam.
-Te vagy a második ember aki megharapott. -Mosolygott.
-Tényleg? Hű...
-Az első az volt, aki átváltoztatott. Tudod nem annyira vagyok érte oda.
-Sajnálom.
-Nem. Ha te csinálod a más.
-Köszönöm. Sokkal tartozom neked. -Néztem a szemeit.
-Semmivel sem tartozol. Ez így helyes. -Mondta, és le puszilt ajkaimról egy apró vérfoltot. Kicsit meglepődtem, de nem törődtem vele.
-Fáradt vagyok. -Néztem rá.
-A vámpírok nem szoktak fáradtak lenni. -Vonta fel a szemöldökét.
-De nekem most pihenésre van szükségem. -Mondtam.
-Rendben. Gyere ide. -Mondta, majd hátra dőlt és magához húzott. Nekem sem kellett több. Elaludtam a mellkasán.
Arra ébredtem, hogy Zayn az arcomat simogatja. Kinyitottam a szemeimet, és arcára vezettem a tekintetemet.
-Mostanában annyira furcsa vagy velem. -Motyogtam.
-Nem csak mostanában.-Válaszolt egyszerűen. Összeráncolt homlokkal meredtem rá.
-Ezt most hogy érted?
-Egyszer majd megérted Melan. Ígérem.
-Rendben. Elhiszem. -Mosolyodtam el.
-És most...Gyere. Kipróbálunk egy-két dolgot a vámpír léteddel kapcsolatban.
-Rendben menjünk. -Mosolyogtam, majd felkeltem. Körbenéztem és láttam hogy valami kis ház féleségben vagyunk. Előre ment, én pedig követtem őt.
-Mit csinálunk most pontosan?-Én.
-Megtanítalak vadászni. -Felelt és a szeme sarkából rám pillantott. Aprót bólintottam, majd hirtelen neki mentem csapódtam az ajtónak. Csúnyán bele vertem a fejem.
-A képességeidet is meg kell tanulnod irányítani. -Kacagott.
-Kössz Zayn. -Mormoltam, bár csak megszokásból kaptam a fejemhez. Egyáltalán nem fájt. Lassan kisétáltunk a házból, ekkor Zayn megfogta a kezem.
-Győzz le. -Mosolygott, és hátra csavarta a kezem. Kirántottam azt kezéből, majd meg akartam fordulni, ekkor viszont össze-vissza kezdtem szaladgálni ember feletti sebességgel.
-Itt vagyok. Hova mész? -Nevetett Zayn.
-Ez nem vicces. Segíts!!!!
-Jó-jó. -Nevetett és lefogott.
-Zayn én ezt nem értem. Mért nem tudom irányítani?
Először nekem sem ment. De segítek. -Mosolygott.
-Vagyis?
-Vegyél mély levegőt, és az agyaddal irányítsd a tested minden apró mozzanatát. Zárj ki mindent. Csak egymagad vagy. Te uralod az erőd. Azt teszel vele amit akarsz. A vámpír éned és te egyek vagytok. Nem ő irányít téged, hanem te őt. -Mondta. Próbáltam hallgatni szavaira, majd előre léptem, és normál tempóban kezdtem sétálni.
-Jól haladsz. De most menjünk enni. -Mondta és gyorsan elindult. Követtem őt, de sebessége túl gyors volt hozzám. Bódító érzés volt ilyen gyorsan menni. Egészen fantasztikus. Jó ideig mentünk előre a lombos fák között, míg magam is érezni kezdtem valaki ereiben pumpáló vért. A szívverését is hallottam, mely elég gyors volt. Mintha csak szaladna.
-Érzed? -Kérdezte Zayn mosolyogva. Bólintottam és a szag irányába indultunk. Ahogy közeledtünk felé, megláttam hogy egy férfi fut a futó cipőjében, zenét hallgatva, és sport ruhában. Egyre erősebben vert bennem a vágy. Érezni akartam a csurgó vérét a számban. A fogaimat a gyenge bőrében akartam tudni. Rég nem vágytam már ennyire semmire. Bár bűntudat gyötört, mert nem igazán szerettem volna ártani senkinek. Bár ez ebben a pillanatban nem számított. Olyas valami, vagy inkább valaki tört elő belőlem, ami nem én voltam. Egy kész őrült. Egy vérengző vadállat, aki bármit hajlandó megtenni hogy elérje amit akar. Valaki, akit nem érdekel annak az éppen futó férfinak az élete. Aki azon az elven van, hogy nem tud róla semmit, és ez jobb is így. Csak a vérére van szüksége. De... Ha iszok valaki véréből, azzal ő nem válik a részemmé kicsit? Még nagyon sok válaszra való kérdés járt a fejemben. Megválaszolatlan kérdések, melyek egy másodperc töredéknyi idő alatt peregtek le az elmémben. Vajon képes leszek ezt tenni bűntudat nélkül? Ilyen érzés az, amikor az ilyen dolgokkal nincs se időd se agykapacitásod foglalkozni. Csak akarod. Szükséged van rá, és ezért hajlandó vagy apróbb áldozatokat hozni. Már ott jártam majdnem mellette. Megragadtam a vállát, mire ijedten kapott tekintete enyém után. Lassított a tempón, de ekkor én már neki is csaptam egy fának. Nagyot nyögött mikor puffanással érkezett. Mellé guggoltam, majd a pólójánál fogva felemeltem de nem néztem a szemébe. Féltem, hogy akkor túlságosan megsajnálnám. Izmos volt, és elég fiatal. 18-19 éves körül lehetett.
-Meg fogok halni. -Jelentette ki, de hangján valami olyasmit hallottam amit még soha. Akár egyetlen szaváért is ölni tudtam volna. Nem értettem ami történik. Mélyen zengő hangja lágyan csengett, pedig épp a halálát várta. Ez zavart.
-Nem akarsz legalább kiabálni? -Kérdeztem.
-Nem. Azzal sem mennék semmire. -Motyogta halkan. -Legalább mondd meg mi a fene vagy te.
-Vámpír vagyok. -Tettem le velem szembe. Sikeresen bűntudatot keltett bennem.
-Akkor mire vársz még? -Kérdezte halkan. Gyűlölet volt hangjában. Mintha utálna valamit. Valamit magában. Nem késlekedtem tovább, bele nyomtam szemfogaimat a nyakába, és mohón kortyoltam a meleg emberi vért. Soha nem éreztem még istenibb dolgot. Eszméletlen volt. De nem akartam megölni. Én erre még képtelen voltam. Elhajoltam a nyakától és a szemeibe néztem. Láttam bennük a megtörtséget és a fájdalmat. Remegve fújta ki a levegőt, és látszott hogy sokat vesztett erejéből.
-Első szabály, sose kommunikálj az étellel. -Állt meg Zayn mellettem.
-Nem bírom megölni.-Suttogtam.
-De én igen. -Mosolygott, és előre lépett egy lépést. A srác elé álltam és kitártam karjaim.
-Ne! Kérlek! Ne öld meg! Az én kedvemért. -Mondtam kicsit kétségbe esetten. Éreztem a fiúban valamit. Nem tudom megfogalmazni mit, de nem bírtam megölni, se nézni ahogy meghal. Különleges volt. Más mint a többi ember.
-Én éhes vagyok. -Fintorgott Zayn.-Majd rendezd le, és találkozunk valahol. -Mondta és eltűnt.
-Ember vagy? -Pillantottam hátra a vállam fölött.
-Tudtommal. -Motyogta és próbálta össze szedni magát.
-Különös vagy.
-Mert?
-Nem tudom, oké? -Túrtam bele hosszú barna hajamba, mire rám nézett. Barna szemein megcsillant a fény.
-Félek. -Formálták e szót ajkai.
-Én is. -Vallottam be.
-Te mégis mitől?
-Ettől az egésztől, oké? Tudod csak most lettem vámpírrá, így még minden nagyon furcsa.
-És hány klánt ismersz? -Kérdezte.
-Egyet. Ha nevezhető klánnak persze. És te? Nem nagyon lepődtél meg. Mi, vagy ki vagy te?
-Will vagyok. És valóban nem lepődtem meg. A legjobb barátom egy vérfarkas. Én mondom, furcsa egy világban élünk. Sosem gondoltam volna hogy ilyenek vannak. -Fogta picit mosolygósra.
-Én sem. Amúgy Melanie. -Ráztunk kezet, ekkor viszont ismerős hangot hallottam.
-Melanie?! -Mikor a hang irányába néztem Harry már mellettem állt. Talán végre újra az enyém lehet. Csak az enyém, és senki másé. AZ ENYÉM.
-Harry! Hogy találtál meg?
-Elég volt az illatod követnem. -Nézett végig rajtam. Jó hosszú hatás szünet után, kezdeményeznem kellett, mert ő nem tette. Közelebb léptem egyet, és szorosan átöleltem. Tétovázott, ami rám eléggé rossz hatással volt. Nem így képzeltem el ezt az ölelést. ,,Kisebb" tétovázása után végül ő is magához ölelt, amitől forróság árasztotta el az egész testem. Jó volt végre újra az Ő karjai közt lenni, az Ő illatát érezni, és ismét érezni a nyakamon göndör fürtjei csikizését. Megnyugtató volt.
-Gyönyörűbb vagy mint valaha, mégis más mint régen. -Suttogta a fülembe, és egy tincsemmel kezdett játszani. Arcunk egymás elé került, tekintetünk találkozott, és végül egy tüzes, szenvedélyes csókban forrtuk össze. Puha ajkai és mentol illatú lehelete teljesen magával ragadott. Mintha nem e világi lenne ez az érzés. A csók jó sokáig tartott. Mát-már úgy tűnt, hogy nem bírunk elszakadni egymástól, de a levegő hiánya tett ez ellen. Végre ismét közel éreztem Őt magamhoz. Nem csak kósza vágyakozás volt a gondolataimban, hanem újra egyek lehettünk. Ráadásul az örökké szó végre nálunk megállta a helyét. Ha azt mondom örökké, nem azt jelenti halálomig, hanem tovább. Nem is vágyhatok többre.
Mindenem meg van....De sok dolog nincs még lerendezve....
Sziasztok. Bocsi a sok idő késés miatt. Remélem tetszett a rész. Komizzatok és pipáljatok is kérlek. Köszönöm :DD <3
-Most már együtt gyilkolunk. -Suttogta ajkaim közé, mire megfagytam. Gyilkolni? Ölnöm kell? Képtelen vagyok rá. Ekkor Harry arca berepedezett. Hirtelen meztelenül állt előttem, és egész teste vérzett.
-Harry! Jól vagy? -Kérdeztem, és kezem felé nyújtottam.
-Veszélyes. -Motyogta, majd eltűnt.*
Könnyeimtől fuldokolva ébredtem. Felültem az ágyon és körbenéztem. Az ágyon feküdt mellettem Zayn, aki zihálásomra szintén felült. Pucér mellkasán végigvezetve tekintetem, láttam az ereket testében. A nyakára néztem, melyben vadul lüktetett egy vértől duzzadó ér. A torkom csúnyán ki volt száradva. Éhes voltam.
-Zayn. Éhes vagyok. -Néztem a szemeibe.
-Csakhogy nem szendvicsre édes. -Mosolyodott el.-Szedj szét. -Hajolt oda hozzám.
-Szedjelek szét? -Kérdeztem halkan.
-Csak nyugodtan. -Mosolygott és végig simított az arcomon. A nyakához hajoltam, és éreztem azt a perzselő színtiszta vágyat. Az érzést, hogy bele akarom mélyeszteni a fogaimat. Hát ilyen lenne? Ilyen lenne a vérszomj? Borzasztó, egyben csodálatos érzés. Nyelvemet végig vezettem nyaka puha bőrén, majd szemfogaim megállítottam egy ponton. Tétováztam. Féltem hogy fáj majd neki.
-Csináld csak. Nem lesz gond. -Motyogta, és hallottam a hangjában valamit. Afféle vágy szerűt. Nem időztem hát tovább, bele martam fogaimmal a nyakába, és élveztem a számba csurgó vörös vér mámoros ízét. Eszméletlen volt. Csak ittam a vérét, s közben végig karmoltam a hátán.
-Valerie.... -Suttogta. Elhajoltam puha bőrétől, és még egyszer végig nyaltam azt. A szemeibe néztem, ő pedig gondoskodón letörölte ajkaimról a vérfoltokat.
-Ki az a Valerie? -Kérdeztem halkan.
-Nem mondtam ilyesmit. -Nézett rám.
-Rendben.-Bólintottam. Nem akartam feszegetni. Majd ha jónak látja elmondja.
-Jól vagy? -Kérdezte.
-Teljesen. Köszönöm. -Pusziltam meg a nyakát.-És mostmár vámpír vagyok?
-Igen. Sok nehéz dolog lesz még most. De ne aggódj.
-És a srácok?
-Majd megértik egyszer.
-Rendben.-Bólintottam.
-Te vagy a második ember aki megharapott. -Mosolygott.
-Tényleg? Hű...
-Az első az volt, aki átváltoztatott. Tudod nem annyira vagyok érte oda.
-Sajnálom.
-Nem. Ha te csinálod a más.
-Köszönöm. Sokkal tartozom neked. -Néztem a szemeit.
-Semmivel sem tartozol. Ez így helyes. -Mondta, és le puszilt ajkaimról egy apró vérfoltot. Kicsit meglepődtem, de nem törődtem vele.
-Fáradt vagyok. -Néztem rá.
-A vámpírok nem szoktak fáradtak lenni. -Vonta fel a szemöldökét.
-De nekem most pihenésre van szükségem. -Mondtam.
-Rendben. Gyere ide. -Mondta, majd hátra dőlt és magához húzott. Nekem sem kellett több. Elaludtam a mellkasán.
Arra ébredtem, hogy Zayn az arcomat simogatja. Kinyitottam a szemeimet, és arcára vezettem a tekintetemet.
-Mostanában annyira furcsa vagy velem. -Motyogtam.
-Nem csak mostanában.-Válaszolt egyszerűen. Összeráncolt homlokkal meredtem rá.
-Ezt most hogy érted?
-Egyszer majd megérted Melan. Ígérem.
-Rendben. Elhiszem. -Mosolyodtam el.
-És most...Gyere. Kipróbálunk egy-két dolgot a vámpír léteddel kapcsolatban.
-Rendben menjünk. -Mosolyogtam, majd felkeltem. Körbenéztem és láttam hogy valami kis ház féleségben vagyunk. Előre ment, én pedig követtem őt.
-Mit csinálunk most pontosan?-Én.
-Megtanítalak vadászni. -Felelt és a szeme sarkából rám pillantott. Aprót bólintottam, majd hirtelen neki mentem csapódtam az ajtónak. Csúnyán bele vertem a fejem.
-A képességeidet is meg kell tanulnod irányítani. -Kacagott.
-Kössz Zayn. -Mormoltam, bár csak megszokásból kaptam a fejemhez. Egyáltalán nem fájt. Lassan kisétáltunk a házból, ekkor Zayn megfogta a kezem.
-Győzz le. -Mosolygott, és hátra csavarta a kezem. Kirántottam azt kezéből, majd meg akartam fordulni, ekkor viszont össze-vissza kezdtem szaladgálni ember feletti sebességgel.
-Itt vagyok. Hova mész? -Nevetett Zayn.
-Ez nem vicces. Segíts!!!!
-Jó-jó. -Nevetett és lefogott.
-Zayn én ezt nem értem. Mért nem tudom irányítani?
Először nekem sem ment. De segítek. -Mosolygott.
-Vagyis?
-Vegyél mély levegőt, és az agyaddal irányítsd a tested minden apró mozzanatát. Zárj ki mindent. Csak egymagad vagy. Te uralod az erőd. Azt teszel vele amit akarsz. A vámpír éned és te egyek vagytok. Nem ő irányít téged, hanem te őt. -Mondta. Próbáltam hallgatni szavaira, majd előre léptem, és normál tempóban kezdtem sétálni.
-Jól haladsz. De most menjünk enni. -Mondta és gyorsan elindult. Követtem őt, de sebessége túl gyors volt hozzám. Bódító érzés volt ilyen gyorsan menni. Egészen fantasztikus. Jó ideig mentünk előre a lombos fák között, míg magam is érezni kezdtem valaki ereiben pumpáló vért. A szívverését is hallottam, mely elég gyors volt. Mintha csak szaladna.
-Érzed? -Kérdezte Zayn mosolyogva. Bólintottam és a szag irányába indultunk. Ahogy közeledtünk felé, megláttam hogy egy férfi fut a futó cipőjében, zenét hallgatva, és sport ruhában. Egyre erősebben vert bennem a vágy. Érezni akartam a csurgó vérét a számban. A fogaimat a gyenge bőrében akartam tudni. Rég nem vágytam már ennyire semmire. Bár bűntudat gyötört, mert nem igazán szerettem volna ártani senkinek. Bár ez ebben a pillanatban nem számított. Olyas valami, vagy inkább valaki tört elő belőlem, ami nem én voltam. Egy kész őrült. Egy vérengző vadállat, aki bármit hajlandó megtenni hogy elérje amit akar. Valaki, akit nem érdekel annak az éppen futó férfinak az élete. Aki azon az elven van, hogy nem tud róla semmit, és ez jobb is így. Csak a vérére van szüksége. De... Ha iszok valaki véréből, azzal ő nem válik a részemmé kicsit? Még nagyon sok válaszra való kérdés járt a fejemben. Megválaszolatlan kérdések, melyek egy másodperc töredéknyi idő alatt peregtek le az elmémben. Vajon képes leszek ezt tenni bűntudat nélkül? Ilyen érzés az, amikor az ilyen dolgokkal nincs se időd se agykapacitásod foglalkozni. Csak akarod. Szükséged van rá, és ezért hajlandó vagy apróbb áldozatokat hozni. Már ott jártam majdnem mellette. Megragadtam a vállát, mire ijedten kapott tekintete enyém után. Lassított a tempón, de ekkor én már neki is csaptam egy fának. Nagyot nyögött mikor puffanással érkezett. Mellé guggoltam, majd a pólójánál fogva felemeltem de nem néztem a szemébe. Féltem, hogy akkor túlságosan megsajnálnám. Izmos volt, és elég fiatal. 18-19 éves körül lehetett.
-Meg fogok halni. -Jelentette ki, de hangján valami olyasmit hallottam amit még soha. Akár egyetlen szaváért is ölni tudtam volna. Nem értettem ami történik. Mélyen zengő hangja lágyan csengett, pedig épp a halálát várta. Ez zavart.
-Nem akarsz legalább kiabálni? -Kérdeztem.
-Nem. Azzal sem mennék semmire. -Motyogta halkan. -Legalább mondd meg mi a fene vagy te.
-Vámpír vagyok. -Tettem le velem szembe. Sikeresen bűntudatot keltett bennem.
-Akkor mire vársz még? -Kérdezte halkan. Gyűlölet volt hangjában. Mintha utálna valamit. Valamit magában. Nem késlekedtem tovább, bele nyomtam szemfogaimat a nyakába, és mohón kortyoltam a meleg emberi vért. Soha nem éreztem még istenibb dolgot. Eszméletlen volt. De nem akartam megölni. Én erre még képtelen voltam. Elhajoltam a nyakától és a szemeibe néztem. Láttam bennük a megtörtséget és a fájdalmat. Remegve fújta ki a levegőt, és látszott hogy sokat vesztett erejéből.
-Első szabály, sose kommunikálj az étellel. -Állt meg Zayn mellettem.
-Nem bírom megölni.-Suttogtam.
-De én igen. -Mosolygott, és előre lépett egy lépést. A srác elé álltam és kitártam karjaim.
-Ne! Kérlek! Ne öld meg! Az én kedvemért. -Mondtam kicsit kétségbe esetten. Éreztem a fiúban valamit. Nem tudom megfogalmazni mit, de nem bírtam megölni, se nézni ahogy meghal. Különleges volt. Más mint a többi ember.
-Én éhes vagyok. -Fintorgott Zayn.-Majd rendezd le, és találkozunk valahol. -Mondta és eltűnt.
-Ember vagy? -Pillantottam hátra a vállam fölött.
-Tudtommal. -Motyogta és próbálta össze szedni magát.
-Különös vagy.
-Mert?
-Nem tudom, oké? -Túrtam bele hosszú barna hajamba, mire rám nézett. Barna szemein megcsillant a fény.
-Félek. -Formálták e szót ajkai.
-Én is. -Vallottam be.
-Te mégis mitől?
-Ettől az egésztől, oké? Tudod csak most lettem vámpírrá, így még minden nagyon furcsa.
-És hány klánt ismersz? -Kérdezte.
-Egyet. Ha nevezhető klánnak persze. És te? Nem nagyon lepődtél meg. Mi, vagy ki vagy te?
-Will vagyok. És valóban nem lepődtem meg. A legjobb barátom egy vérfarkas. Én mondom, furcsa egy világban élünk. Sosem gondoltam volna hogy ilyenek vannak. -Fogta picit mosolygósra.
-Én sem. Amúgy Melanie. -Ráztunk kezet, ekkor viszont ismerős hangot hallottam.
-Melanie?! -Mikor a hang irányába néztem Harry már mellettem állt. Talán végre újra az enyém lehet. Csak az enyém, és senki másé. AZ ENYÉM.
-Harry! Hogy találtál meg?
-Elég volt az illatod követnem. -Nézett végig rajtam. Jó hosszú hatás szünet után, kezdeményeznem kellett, mert ő nem tette. Közelebb léptem egyet, és szorosan átöleltem. Tétovázott, ami rám eléggé rossz hatással volt. Nem így képzeltem el ezt az ölelést. ,,Kisebb" tétovázása után végül ő is magához ölelt, amitől forróság árasztotta el az egész testem. Jó volt végre újra az Ő karjai közt lenni, az Ő illatát érezni, és ismét érezni a nyakamon göndör fürtjei csikizését. Megnyugtató volt.
-Gyönyörűbb vagy mint valaha, mégis más mint régen. -Suttogta a fülembe, és egy tincsemmel kezdett játszani. Arcunk egymás elé került, tekintetünk találkozott, és végül egy tüzes, szenvedélyes csókban forrtuk össze. Puha ajkai és mentol illatú lehelete teljesen magával ragadott. Mintha nem e világi lenne ez az érzés. A csók jó sokáig tartott. Mát-már úgy tűnt, hogy nem bírunk elszakadni egymástól, de a levegő hiánya tett ez ellen. Végre ismét közel éreztem Őt magamhoz. Nem csak kósza vágyakozás volt a gondolataimban, hanem újra egyek lehettünk. Ráadásul az örökké szó végre nálunk megállta a helyét. Ha azt mondom örökké, nem azt jelenti halálomig, hanem tovább. Nem is vágyhatok többre.
Mindenem meg van....De sok dolog nincs még lerendezve....
Sziasztok. Bocsi a sok idő késés miatt. Remélem tetszett a rész. Komizzatok és pipáljatok is kérlek. Köszönöm :DD <3
2013. június 24., hétfő
Nagyon Nagyon Nagyon Fontos!
Sziasztok! Nagyon fontos dologról van szó. Elvile a google követés megszűnik, ezért nem láthatjátok majd ha új részt rakok ki. Minden kedves olvasót szeretnék megkérni, hogy kövesse a blogom a blogLovin-nal. Előre is nagyon köszönöm. Szeretnék jó pár követőt mielőtt elkezdem a második évadot. Mindenki kövesse a blogot aki olvassa. Oldalt a ,,légy olvasó!" cimke alatt megtaláljátok a linket. Köszönöm szépen :DD Igyekszem az új résszel! :DDD
xx
xx
2013. június 14., péntek
26. Fejezet. Döntés
Kedves olvasók! Ezzel a fejezettel búcsúzik a blogom első évada. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta. Remélem a második évadot is olvassátok majd legalább annyian, mint az elsőt. Remélem tetszik az évadzáró rész. Nagyon nehéz volt megalkotni, mert mivel random módon írom a részeket, és nincsenek előre eltervezve, nem tudtam mihez kezdjek. Szavazást is indítottam, és a vélemények nagyon megoszlóak voltak. Nagyon remélem nem okozok csalódást senkinek sem azzal, ami következni fog. Nem tudom ki mit szól majd hozzá.... Hát.. olvassátok! (:
~Az egész annyira homályos volt. Az adrenalin dübörgött a testemben. Remegtem az izgalomtól, szinte alig kaptam levegőt. Zayn vérének különleges ízét éreztem nyelvemen. Még ugyan nem nyeltem le, mert nem voltam biztos magamban, de nagyon közel jártam. Az elmosódott hang foszlányt hallva Zayn elpillantott a vállam fölött, majd sietve, erősebben nyomta csuklóját ajkaim közé. Nem tudtam az átváltozás menetét. Vajon, ha most engedem, hogy a friss, meleg, vörösen izzó vér szabad utat nyerjen a torkomon, akkor élőhalottként fogok magamhoz térni? Vagy talán van még valami, amin túl kell lennem? Erről soha, senki nem világosított fel. Még csak szóba sem került. Vadász vagyok. Egy vadász, aki nem tud semmit fajtájáról, és talán épp most készül szégyent hozni a családjára. Nem értem a jelenlegi helyzetem. Egy átlagos lány, aki 16 éven keresztül egy -a külvilág számára- tökéletes családban él. Magányos bár, de hiú, és felelősség teljes lány, aki mindig szót fogad a szüleinek. Mindig mindent úgy csinál, ahogy azt kérik, vagy inkább utasítják. Ennek az átlagos lánynak van egy híres énekes unokatestvére, aki a bandába kerülése óta mélyen elhanyagolja őt. Pedig a lánynak nagyon sokat jelent a srác. Szinte ő tartotta korábban benne az életet. Mikor minden elveszettnek és magányosnak tűnt, végre újra megjelent Ő. Louis. Csakhogy innen minden a feje tetejére állt. A nyugalom és a béke helyett fájdalom, szerelem, boldogság,csalódás, és még sok-sok egyre hevesebb érzelem töltötte ki a lány, és az őt körülvevő személyek életét. Sok minden változott. Egyre több mindenre derült fény. A titkokkal az emberek személyisége is cserélődött. A vámpírok, és a vadászok között fennálló ellentét miatt nem történhetett minden úgy,a hogyan az a mesékben meg van írva.
Sok dolog történt azóta, hogy betettem a lábam a fiúk közös kis erdő melletti lakásába. Szinte minden nap kiderült egy újabb titok, és most ez lett belőle.... Üres vagyok. Harry is valahogy teljesen kicsúszott a kezeim közül, Louval, Liammel, és Niallel alig beszélek. Szinte idegenek számomra. Nicol és Mike már jó pár napja feledésbe merült. Az hogy vadász vagyok, jóformán szinte senkinek nem számít. Ráadásul....Senki vagyok. Vagyis...elvileg meghaltam. A srácokon, és Nicolon meg Mikeon kívül -plusz a kevéske kis nemrég szerzett ismerőseimen kívül-mindenki halottnak hisz. Igazából már nincs is mit vesztenem. Annyi küzdelem és kitartás után, a remény fényében, a csodálatos életért epekedve, mégis a szakadék szélén állok. Minden amit felépítettem magamban, össze omlott. Mintha egy dobozba zártak volna, amelynek minden oldala zsákutca. Mert.. végül is.... Ha most Zayn átváltoztat... Véget ér emberi életem, szégyent hozok a ,,családomra", és ki tudja hogy Hazz így is mellettem akar-e majd maradni. Lehet, hogy ezek után Zaynre hagy, és nem szeret többé. Őszintén remélem, hogy ez csak az én agyszüleményem. Tény, hogy mindig mindenről a rossz jut eszembe.-Bár ennyi szenvedés után ez érthető.-A másik ok, pedig hogy ha nem változtat át, akkor ez kevésbé sem lesz egy Twilight típusú szerelmes sztori. Én meg öregszem. Míg ő 19 éves marad, én leszek 17,18,19,20,21....és így tovább egészen vén koromig. Ráncos leszek, öreg, és csúnya. Harry elfog hajítani mint -Zaynt idézem-egy rongyot. Egyik megoldás sem lehet tökéletes. Néha áldozni kell a céljaidért. Kockára kell tennem mindent, hogy megszerezhessem amire vágyok. És ez nem más, mint boldog és felhőtlen élet. Bár, már rég rájöttem, hogy az élet nem tündérmese. Csak hasonlít. A szereplők nagyjából stimmelnek. Bár inkább egy ifjúsági természet feletti regényhez tudnám hasonlítani. Csak nem annyira könnyed és megoldódó. ~
A test hőmérsékletű vörös folyadék könnyedén csúszott végig a torkomon, le a nyelőcsövemen keresztül, bejutva a testembe. Nagyon különös érzés volt. Mintha egyszerre érezném magam elképzelhetetlenül erősnek, és nagyon fáradtnak. Ajkaim duzzadtak a vér ízére. Lesz ezután, aminek lennie kell. Elvégre Harry nélkül ténylegesen semmit nem ér az életem. Akkor minek választanám a rövid, és talán fájdalmas életet? Miért ne akarnék halhatatlan lenni, aki bármit megtehet, néhány áldozat árán?
Mikor már elég sokat ittam a vérből, Zayn elhúzta a kezét az ajkaimtól,és gyorsan felállt, de abban a pillanatban egy barna folt csapódott neki. Csak homályosan láttam mindent. Forgott velem a világ. Fogtam a fejem, és próbáltam koncentrálni a két foltra, melyek ide-oda mozogtak hol a levegőben, hol a földön. Nem láttam a másik alakot rendesen. Vajon ki lehet az?
-H...Harry?! -Hunyorogtam, hátha jobban látom.
-Maradj ott!-Mondta Zayn.
-Mi a fene van? Hazz?! Harry te vagy az? -Beszédem inkább hasonlított nyöszörgésre, mintsem normális emberi hangra.
-Miért Zayn? -Kérdezte a barna, elmosódott folt. Hangja nagyon ismerősen csengett. A fejem majd szét robbant. Lüktetett, és szédültem. Azon gondolkodtam, honnan ismerem a hang gazdáját, de nem bírtam rájönni.
-Mert mindenki tudja hogy ez az egyetlen lehetőség. Én csupán jót akartam. Ha én nem tenném meg, senki nem tenné meg. Te is tudod. Nekünk röpke idő lenne, és ő öregen meghalna. Emellett tudod hogy ők is veszélyt jelentenek rá. Talán jobb lenne ha halott lenne? Kinek? Neked? Harrynek? Nekünk? Nem. Senkinek. -Hadarta Zayn. Az ő hangja felismerhető volt számomra. Miért ne tenné meg senki? És kik azok az ,,ők" akik veszélyt jelentenek rám? Minden egyre zavarosabb lett.
-Még nem jött el az ideje. -Mondta a hang. És akkor le esett. Louis.
-Louis! Mi lesz most? -Kérdeztem felé meredve.
-Nincs semmi baj. -Jelent meg előttem, és végig simított az arcomon.
-Mi lesz most? -Kérdeztem.
-Meglátjuk. -Sóhajtott, és próbálta tőlem távol tartani Zaynt.
-Meg kell halnod. -Mondta Zayn hidegen. Kicsit elkerekedtek a szemeim, és hátrébb léptem. Habár nem igazán kellett volna meglepődnöm, hisz
vámpírok ->vér->fájdalom->harapás->halál.
A sorrend mindig biztos. Lehet, hogy a filmekben nincs minden az igazság szerint megcsinálva, de azért van kis valóság alapjuk.
-Nem érzem jól magam. -Mondtam.
-Haza viszlek. Te pedig takarodj a közeléből, és nehogy be merd tenni a lábad a lakásba.Száműzlek a klánból Zayn. -Morogta Louis. Sosem éreztem még ekkora energiát a közelében.
-Most már semmit sem tehetsz Louis. Tudod hogy bennem van a vágy hogy megöljem. Ráadásul, a vámpír vér miatt a szervezete csak jobban össze fog zavarodni. Nem tudja majd hogyan reagáljon. A dopping hatásra a szervezete kikészül. Szép lassan túlpörögnek a szervei, és idővel a szíve is leáll. Ebben az esetben viszont nem lesz belőle vámpír. Két esélye van. Vagy meghal, és soha többé nem támad fel, vagy meghal, és halhatatlanként tér vissza az élők világába. Én ezt a döntést inkább rá bíznám. -Kuncogott Zayn. Louis mérgesen elfintorodott, de ahelyett hogy bármit is tett volna, felkapott, és ember feletti gyorsasággal kezdett velem száguldani az erdőben. Hátába kapaszkodva vissza néztem, és láttam hogy Zayn áll egy helyben és felém néz. Ajkai utolsó mosolyra húzódtak, ezután eltűnt a szemem elől. Most hogy már nem kellett tartanom maga, elernyedtem Louis biztonságos karjaiban. Aggodalmas pillantást vetett rám, mire én a nyakába kapaszkodtam és a fejem a mellkasának döntöttem.
-Miért hagytad? -Állt meg az ajtó előtt.
-Mert csak így lehet megoldani.
-Nem. Ez nem igaz. -Mormolta.
-De igen. Én így akarom.
-De csak mert Zayn tele beszélte a fejed.
-De igaza van. Én...nem akarok meghalni. Öreg lenni. Harryvel akarok lenni. Bármeddig. Örökké. Meg...veletek. Veled. Tudom, hogy alig töltöttem el időt veletek, de rá jöttem hogy csak akkor kezdődött az életem. Veszélyes volt, néha borzasztó, fájdalmas, de sokkal jobb mint eddig. Érdekes és végre a szürke hétköznapok helyett történt valami. Bár az a dolog vesz körül, amitől a legjobban félek, de nem érdekel. -Hadartam.
-Ezt majd meg beszéljük.Előbb várjuk meg még Harry haza ér.
-Ja...Harry? Lehet épp húzza valahol a szőke kis barátnőjét. -Fintorogtam.
-Mi? -Vágott értetlen fejet.
-A lány. Akivel elmentünk találkozni. Azért voltam Zaynnel, mert ott hagytak, és szóltam Liamnek hogy jöjjön értem, de Liam Zaynt küldte. Érted?
-De...mi az hogy ott hagytak? -Nyitott be a lakásba, melyben síri csend uralkodott.
-Hát ez az. Nem tudom. Le maradtam és elnézve őket, őszintén szólva nem nagyon volt kedvem utánuk menni. Harry pedig észre vette hogy nem vagyok velük, de nem nagyon érdekelte. Ment a kis barátocskája után. De ha neki ez jó...
-De... Te mégis miatta akarsz át változni. Akkor...mi értelme? Ha épp most bántott meg téged, lehet hogy épp mással van, és talán vége, akkor miért? -Kémlelte értetlenül a tekintetem, miközben a hátamra fektetett a kanapén.
-Nem csak miatta. Minden miatt. Mert...-Nagy levegőt vettem, és össze kellett szednem a gondolataim, mert nem tudtam hogy folytassam. - így már minden más. Most, hogy tudok sok mindent nem tudnék halandókén élni.
-De ezzel szégyent hozol a vadász családodra.
-Louis. Nekem az nem a családom. Nem akarok vadászni valamire, amiben élek. Nekem nincs bajom a vámpírokkal. Szeretem azt, amik vagytok.
-De te vadásznak születtél.
-Sajnos. De nem én tehetek róla, hogy a családom és a fajtád között feszkó van. Ez egyáltalán nem az én hibám. Én nem akarom azt az utat választani. Veletek akarok lenni. Örökre. Szeretlek. Nekem mindig is az uncsim maradsz. Nem érdekel az örökbe fogadós izé sem, mert a szüleim úgy tudják halott vagyok. Sőt... Mindenki úgy tudja néhány emberen kívül. Senki nem kényszeríthet rá erre. Senki.
-Melanie. Vadásznak születtél. Nem akarom bár hogy az legyél, de neked ez a sorsod.
-És akkor most hagysz meghalni? Ennyi? Vagy mit gondolsz, akkor mi lesz ebből a kiút?
-Nem tudom, oké? Annyit tudok, hogy Zayn mindent elbaszott. Kell lennie valaminek ami segít. Nem hagyom hogy te is úgy végezd ahogy mi. Nem tudod mennyire szörnyű ez.
-Zayn felnyitotta a szemem. De a fenébe is. Erről fogunk vitatkozni? Jogom van dönteni a saját életemről. Nem szólhatsz bele Louis. Nem érdekel mi a fene vagy te, akkor is az én döntésem.
-A klán vezér vagyok. A vámpírokkal kapcsolatos dolgok mind az én döntéseim. Melan, ha át változnál az hatalmas felelősség lenne. Az én felelősségem. Sok problémával jár. Meg kellene tanítanom téged vadászni, kezelni a szomjad, féken tartani az erőd, és még nagyon sok mást.
-Ezt vegyem úgy, hogy nem fogsz kockáztatni? Túl nagy áldozat lenne?
Nem fogod meg tenni értem? Köszi. Köszönöm. Hálás vagyok. - Morogtam, majd felálltam és az ajtóhoz siettem, de mikor megnyitottam Louis már be is csapta előttem. Mérhetetlenül ideges voltam. Nem mellékes, hogy borzasztó csalódott is. Nem teszi meg értem. Hagy inkább meghalni. Mit vár? Hogy ennyi tudás kíséretében akár el tudnám felejteni ezt az egészet? Még ha sikerülne is életben tartania, mi értelme lenne? Nem tudnék úgy élni, hogy tudom hogy ők azok amik, és én pedig egyedül élem halandó életem.
Arrébb sétáltam, és ekkor hirtelen kinyílt az ajtó...
Mikor már elég sokat ittam a vérből, Zayn elhúzta a kezét az ajkaimtól,és gyorsan felállt, de abban a pillanatban egy barna folt csapódott neki. Csak homályosan láttam mindent. Forgott velem a világ. Fogtam a fejem, és próbáltam koncentrálni a két foltra, melyek ide-oda mozogtak hol a levegőben, hol a földön. Nem láttam a másik alakot rendesen. Vajon ki lehet az?
-H...Harry?! -Hunyorogtam, hátha jobban látom.
-Maradj ott!-Mondta Zayn.
-Mi a fene van? Hazz?! Harry te vagy az? -Beszédem inkább hasonlított nyöszörgésre, mintsem normális emberi hangra.
-Miért Zayn? -Kérdezte a barna, elmosódott folt. Hangja nagyon ismerősen csengett. A fejem majd szét robbant. Lüktetett, és szédültem. Azon gondolkodtam, honnan ismerem a hang gazdáját, de nem bírtam rájönni.
-Mert mindenki tudja hogy ez az egyetlen lehetőség. Én csupán jót akartam. Ha én nem tenném meg, senki nem tenné meg. Te is tudod. Nekünk röpke idő lenne, és ő öregen meghalna. Emellett tudod hogy ők is veszélyt jelentenek rá. Talán jobb lenne ha halott lenne? Kinek? Neked? Harrynek? Nekünk? Nem. Senkinek. -Hadarta Zayn. Az ő hangja felismerhető volt számomra. Miért ne tenné meg senki? És kik azok az ,,ők" akik veszélyt jelentenek rám? Minden egyre zavarosabb lett.
-Még nem jött el az ideje. -Mondta a hang. És akkor le esett. Louis.
-Louis! Mi lesz most? -Kérdeztem felé meredve.
-Nincs semmi baj. -Jelent meg előttem, és végig simított az arcomon.
-Mi lesz most? -Kérdeztem.
-Meglátjuk. -Sóhajtott, és próbálta tőlem távol tartani Zaynt.
-Meg kell halnod. -Mondta Zayn hidegen. Kicsit elkerekedtek a szemeim, és hátrébb léptem. Habár nem igazán kellett volna meglepődnöm, hisz
vámpírok ->vér->fájdalom->harapás->halál.
A sorrend mindig biztos. Lehet, hogy a filmekben nincs minden az igazság szerint megcsinálva, de azért van kis valóság alapjuk.
-Nem érzem jól magam. -Mondtam.
-Haza viszlek. Te pedig takarodj a közeléből, és nehogy be merd tenni a lábad a lakásba.Száműzlek a klánból Zayn. -Morogta Louis. Sosem éreztem még ekkora energiát a közelében.
-Most már semmit sem tehetsz Louis. Tudod hogy bennem van a vágy hogy megöljem. Ráadásul, a vámpír vér miatt a szervezete csak jobban össze fog zavarodni. Nem tudja majd hogyan reagáljon. A dopping hatásra a szervezete kikészül. Szép lassan túlpörögnek a szervei, és idővel a szíve is leáll. Ebben az esetben viszont nem lesz belőle vámpír. Két esélye van. Vagy meghal, és soha többé nem támad fel, vagy meghal, és halhatatlanként tér vissza az élők világába. Én ezt a döntést inkább rá bíznám. -Kuncogott Zayn. Louis mérgesen elfintorodott, de ahelyett hogy bármit is tett volna, felkapott, és ember feletti gyorsasággal kezdett velem száguldani az erdőben. Hátába kapaszkodva vissza néztem, és láttam hogy Zayn áll egy helyben és felém néz. Ajkai utolsó mosolyra húzódtak, ezután eltűnt a szemem elől. Most hogy már nem kellett tartanom maga, elernyedtem Louis biztonságos karjaiban. Aggodalmas pillantást vetett rám, mire én a nyakába kapaszkodtam és a fejem a mellkasának döntöttem.
-Miért hagytad? -Állt meg az ajtó előtt.
-Mert csak így lehet megoldani.
-Nem. Ez nem igaz. -Mormolta.
-De igen. Én így akarom.
-De csak mert Zayn tele beszélte a fejed.
-De igaza van. Én...nem akarok meghalni. Öreg lenni. Harryvel akarok lenni. Bármeddig. Örökké. Meg...veletek. Veled. Tudom, hogy alig töltöttem el időt veletek, de rá jöttem hogy csak akkor kezdődött az életem. Veszélyes volt, néha borzasztó, fájdalmas, de sokkal jobb mint eddig. Érdekes és végre a szürke hétköznapok helyett történt valami. Bár az a dolog vesz körül, amitől a legjobban félek, de nem érdekel. -Hadartam.
-Ezt majd meg beszéljük.Előbb várjuk meg még Harry haza ér.
-Ja...Harry? Lehet épp húzza valahol a szőke kis barátnőjét. -Fintorogtam.
-Mi? -Vágott értetlen fejet.
-A lány. Akivel elmentünk találkozni. Azért voltam Zaynnel, mert ott hagytak, és szóltam Liamnek hogy jöjjön értem, de Liam Zaynt küldte. Érted?
-De...mi az hogy ott hagytak? -Nyitott be a lakásba, melyben síri csend uralkodott.
-Hát ez az. Nem tudom. Le maradtam és elnézve őket, őszintén szólva nem nagyon volt kedvem utánuk menni. Harry pedig észre vette hogy nem vagyok velük, de nem nagyon érdekelte. Ment a kis barátocskája után. De ha neki ez jó...
-De... Te mégis miatta akarsz át változni. Akkor...mi értelme? Ha épp most bántott meg téged, lehet hogy épp mással van, és talán vége, akkor miért? -Kémlelte értetlenül a tekintetem, miközben a hátamra fektetett a kanapén.
-Nem csak miatta. Minden miatt. Mert...-Nagy levegőt vettem, és össze kellett szednem a gondolataim, mert nem tudtam hogy folytassam. - így már minden más. Most, hogy tudok sok mindent nem tudnék halandókén élni.
-De ezzel szégyent hozol a vadász családodra.
-Louis. Nekem az nem a családom. Nem akarok vadászni valamire, amiben élek. Nekem nincs bajom a vámpírokkal. Szeretem azt, amik vagytok.
-De te vadásznak születtél.
-Sajnos. De nem én tehetek róla, hogy a családom és a fajtád között feszkó van. Ez egyáltalán nem az én hibám. Én nem akarom azt az utat választani. Veletek akarok lenni. Örökre. Szeretlek. Nekem mindig is az uncsim maradsz. Nem érdekel az örökbe fogadós izé sem, mert a szüleim úgy tudják halott vagyok. Sőt... Mindenki úgy tudja néhány emberen kívül. Senki nem kényszeríthet rá erre. Senki.
-Melanie. Vadásznak születtél. Nem akarom bár hogy az legyél, de neked ez a sorsod.
-És akkor most hagysz meghalni? Ennyi? Vagy mit gondolsz, akkor mi lesz ebből a kiút?
-Nem tudom, oké? Annyit tudok, hogy Zayn mindent elbaszott. Kell lennie valaminek ami segít. Nem hagyom hogy te is úgy végezd ahogy mi. Nem tudod mennyire szörnyű ez.
-Zayn felnyitotta a szemem. De a fenébe is. Erről fogunk vitatkozni? Jogom van dönteni a saját életemről. Nem szólhatsz bele Louis. Nem érdekel mi a fene vagy te, akkor is az én döntésem.
-A klán vezér vagyok. A vámpírokkal kapcsolatos dolgok mind az én döntéseim. Melan, ha át változnál az hatalmas felelősség lenne. Az én felelősségem. Sok problémával jár. Meg kellene tanítanom téged vadászni, kezelni a szomjad, féken tartani az erőd, és még nagyon sok mást.
-Ezt vegyem úgy, hogy nem fogsz kockáztatni? Túl nagy áldozat lenne?
Nem fogod meg tenni értem? Köszi. Köszönöm. Hálás vagyok. - Morogtam, majd felálltam és az ajtóhoz siettem, de mikor megnyitottam Louis már be is csapta előttem. Mérhetetlenül ideges voltam. Nem mellékes, hogy borzasztó csalódott is. Nem teszi meg értem. Hagy inkább meghalni. Mit vár? Hogy ennyi tudás kíséretében akár el tudnám felejteni ezt az egészet? Még ha sikerülne is életben tartania, mi értelme lenne? Nem tudnék úgy élni, hogy tudom hogy ők azok amik, és én pedig egyedül élem halandó életem.
Arrébb sétáltam, és ekkor hirtelen kinyílt az ajtó...
*Harry Szemszöge*
Értetlenül álltam a helyzettel szemben. Mi a fene ütött Melanie-ba? Egyszerűen csak úgy eltűnt. Talán valami elintézni valója akadt. Haza felé tartottam, már az erdő mellett jártam. Kicsit ideges voltam, reméltem már otthon van biztonságban és nyugalomban. Sosem értettem az ember lányokat. Annyira kiszámíthatatlanok. Autómmal leparkoltam a kertben és kiszálltam. Az ajtóhoz sétáltam majd benyitottam. Louis és Melan álltak ott. Megkönnyebbülést éreztem, mégis láttam hogy valami nincs rendben. Csendben meredtek rám. Louis tekintete ideges volt, Melanie pedig kissé szomorkásan méregetett.
-Mi van itt? - Néztem rájuk.
-Zayn. -Mondta Louis ridegen.
-Zayn mi? -Vontam fel a szemöldököm.
-Zayn segített. -Vágott közbe Melan. Értetlenül néztem rá, elég fáradtnak tűnt. Aztán kezdett össze állni a kép.
-Zayn megitatta. -Louis hangja szinte elcsuklott. Mind tudtuk, hogy erre még se Melanie, se mi nem állunk készen. Erre nem lehet felkészülni. De miért pont Zayn? Miért kellett ezt tennie?
-Hogy? -Suttogtam.
-Száműztem. Nem hagyhatjuk hogy megölje. -Meredt rám Louis.
-Mert tényleg jobb lenne ha meghalnék. Köszönöm igazad van. -Rázta a fejét Melanie, és csalódottan nézett Louisra. Oda mentem hozzá, és végig simítottam az arcán. Rezzenéstelen arccal nézett a szemeimbe, de szemei mégis melegséget tükröztek. Imádom ezt a ragyogó szempárt. Nem tudnék nélkül élni.
-Louis. Mit tudunk még tenni? -Kérdeztem.
-Nem tudom. -Mondta csalódottan.
-Fáradt vagy? -Kérdeztem és vissza pillantottam Melanra. Aprót bólintott. Éreztem hogy valamiért ki van borulva. Biztos sok neki ez az egész. Nagyon ki voltam borulva én is emiatt, de nem akartam hogy ő ezt lássa rajtam. Szerettem volna ha megnyugszik, és elhiszi hogy nincs semmi baj. Louira néztem, aki bólintott. Felemeltem Melaniet a földről, és felmentem vele a lépcsőn. Kissé mintha vonakodott volna az érintésemtől. Csak ki van borulva. Tuti hogy ennyi. A szobában leraktam az ágyra, majd megpusziltam a homlokát. Most nem próbált meg közeledni felém, csak nézett rám nagy szemeivel. Kicsi fájt, hogy most nem olyan közvetlen, de nem törődtem vele. Most nem volt erre idő. Megnyaltam az ajkaim, majd felálltam és kimentem. Tudtam, most beszélnem kell Louisval. A biztonság kedvéért azért rá zártam az ajtót. Így legalább nem jut ki. Hisz mindeni tudja, mindig bajba kerül. Beszéltem Louisval, és arra jutottunk, ha nem tudunk mit tenni, akkor sem hagyjuk meghalni. Arra nem lennék képes. Gondoltam felmegyek, és megnézem hogy van, ezért kizártam az ajtót. Amit láttam, attól össze szorult a gyomrom. Az ablak teljesen kitárva, Melanie pedig sehol. Fasza. Le siettem Louisnak és szóltam neki. Tuti Zayn volt. Késő....
*Melanie szemszöge*
Már majdnme elaludtam, mikor kopogást hallottam. Az ablak felé néztem, és zaynt láttam meg. Kis félelemmel töltött el, de ő volt az egyetlen lehetőségem. Oda sétáltam, és kinyitottam.
-Gyere velem. -Mondta. Bólintottam. Minek is ellenkeztem volna, mikor ezt akartam? Karjaiba vett, és emberfeletti gyorsasággal száguldott végig velem az úton. Annyira gyors volt, hogy alig láttam a fák elmosódott lombjait. Mikor már jó sokat megtettünk letett, és a szemembe nézett.
-Kész vagy? -Kérdezte.
-Igen. -Mondtam bizonytalanul. Nem kellett neki több. A kezét a nyakamra csúsztatta, majd tekert rajta egyet. Csak annyira emlékszem, hogy a földre zuhantam, majd minden elsötétedett....
(Hát..ennyi lenne az első évad. Remélem tetszett. Nemsokára jelentkezem a 2. évaddal (: Komizzatok és pipáljatok is légyszíves (:
(Hát..ennyi lenne az első évad. Remélem tetszett. Nemsokára jelentkezem a 2. évaddal (: Komizzatok és pipáljatok is légyszíves (:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)