II. Évad 1. Fejezet. Ébredés

Sziasztok! :DD Ezennel elkezdtem a 2. évadot. Tudom, sokan szerették volna hogy Melanie ne változzon át, de ennek előbb-utóbb meg kellett történnie. Tőlük elnézést kérek hogy csalódást okoztam, remélem nem veszítettem emiatt olvasókat. Nézzétek meg az előzetesét a 2. évadnak :DD What My Blood Feels 2. ávad előzetes Köszönöm :DD xx.

Az előzetes megtekinthető IDE kattintva :DD

~Sötétség. A legborzasztóbb dolog.....a jó kislányok számára ;) ~

*Tükrök. Mindenhol tükrök. Ez valami új hely? Varázslatos e táj, de mért borítják tükrök? Ijesztő hatást keltenek. Nem merek bele nézni. Félek attól, amit talán látni fogok. Mi lesz, ha megijedek majd? Hová menekülök? Itt nincs semmi. Ki hallana meg egy ilyen üres helyen, egy kóbor vész hangot? Senki. Vér. Az a vörös színe... mámor. Szinte érzem ahogy ajkaimat égeti. Meg kell szereznem. Valamiért a tükörhöz kell mennem. Érzem, hogy kell. Oda sétáltam hát apró léptekkel, majd lassan bele néztem. Amit a tükörben láttam, mád volt mint ami körülvett. A tükörben kezeimet, és a fél testemet vér borította. Körülöttem koponyák, porladt csontok, és emberi maradványok takarták a zöld füvet. Mindennek olyan sötét hangulata volt. Éreztem hogy a szívverésem gyors ütemet üt. Ez most a valóság lenne? Ahogy jobabn a tükörbe néztem, megpillantottam magam mögött Harryt. Hátra fordultam, és akkor már csak pár centire volt tőlem. És végre megint érezhettem ajkainak gyenge puhaságát. Annyira, de annyira magával ragadó volt. Semmi másra nem vágytam, minthogy ölelő karjai közé bújhassak. 
-Most már együtt gyilkolunk. -Suttogta ajkaim közé, mire megfagytam. Gyilkolni? Ölnöm kell? Képtelen vagyok rá. Ekkor Harry arca berepedezett. Hirtelen meztelenül állt előttem, és egész teste vérzett. 
-Harry! Jól vagy? -Kérdeztem, és kezem felé nyújtottam.
-Veszélyes. -Motyogta, majd eltűnt.*

Könnyeimtől fuldokolva ébredtem. Felültem az ágyon és körbenéztem. Az ágyon feküdt mellettem Zayn, aki zihálásomra szintén felült. Pucér mellkasán végigvezetve tekintetem, láttam az ereket testében. A nyakára néztem, melyben vadul lüktetett egy vértől duzzadó ér. A torkom csúnyán ki volt száradva. Éhes voltam.
-Zayn. Éhes vagyok. -Néztem a szemeibe.
-Csakhogy nem szendvicsre édes. -Mosolyodott el.-Szedj szét. -Hajolt oda hozzám. 
-Szedjelek szét? -Kérdeztem halkan.
-Csak nyugodtan. -Mosolygott és végig simított az arcomon. A nyakához hajoltam, és éreztem azt a perzselő színtiszta vágyat. Az érzést, hogy bele akarom mélyeszteni a fogaimat. Hát ilyen lenne? Ilyen lenne a vérszomj? Borzasztó, egyben csodálatos érzés. Nyelvemet végig vezettem nyaka puha bőrén, majd szemfogaim megállítottam egy ponton. Tétováztam. Féltem hogy fáj majd neki.
-Csináld csak. Nem lesz gond. -Motyogta, és hallottam a hangjában valamit. Afféle vágy szerűt. Nem időztem hát tovább, bele martam fogaimmal a nyakába, és élveztem a számba csurgó vörös vér mámoros ízét. Eszméletlen volt. Csak ittam a vérét, s közben végig karmoltam a hátán. 
-Valerie.... -Suttogta. Elhajoltam puha bőrétől, és még egyszer végig nyaltam azt. A szemeibe néztem, ő pedig gondoskodón letörölte ajkaimról a vérfoltokat.
-Ki az a Valerie? -Kérdeztem halkan.
-Nem mondtam ilyesmit. -Nézett rám. 
-Rendben.-Bólintottam. Nem akartam feszegetni. Majd ha jónak látja elmondja.
-Jól vagy? -Kérdezte.
-Teljesen. Köszönöm. -Pusziltam meg a nyakát.-És mostmár vámpír vagyok?
-Igen. Sok nehéz dolog lesz még most. De ne aggódj.
-És a srácok?
-Majd megértik egyszer.
-Rendben.-Bólintottam.
-Te vagy a második ember aki megharapott. -Mosolygott.
-Tényleg? Hű...
-Az első az volt, aki átváltoztatott. Tudod nem annyira vagyok érte oda.
-Sajnálom.
-Nem. Ha te csinálod a más.
-Köszönöm. Sokkal tartozom neked. -Néztem a szemeit.
-Semmivel sem tartozol. Ez így helyes. -Mondta, és le puszilt ajkaimról egy apró vérfoltot. Kicsit meglepődtem, de nem törődtem vele.
-Fáradt vagyok. -Néztem rá. 
-A vámpírok nem szoktak fáradtak lenni. -Vonta fel a szemöldökét.
-De nekem most pihenésre van szükségem. -Mondtam.
-Rendben. Gyere ide. -Mondta, majd hátra dőlt és magához húzott. Nekem sem kellett több. Elaludtam a mellkasán.
Arra ébredtem, hogy Zayn az arcomat simogatja. Kinyitottam a szemeimet, és arcára vezettem a tekintetemet. 
-Mostanában annyira furcsa vagy velem. -Motyogtam.
-Nem csak mostanában.-Válaszolt egyszerűen. Összeráncolt homlokkal meredtem rá.
-Ezt most hogy érted? 
-Egyszer majd megérted Melan. Ígérem. 
-Rendben. Elhiszem. -Mosolyodtam el.
-És most...Gyere. Kipróbálunk egy-két dolgot a  vámpír léteddel kapcsolatban.
-Rendben menjünk. -Mosolyogtam, majd felkeltem. Körbenéztem és láttam hogy valami kis ház féleségben vagyunk. Előre ment, én pedig követtem őt.
-Mit csinálunk most pontosan?-Én.
-Megtanítalak vadászni. -Felelt és a szeme sarkából rám pillantott. Aprót bólintottam, majd hirtelen neki mentem csapódtam az ajtónak. Csúnyán bele vertem a fejem.
-A képességeidet is meg kell tanulnod irányítani. -Kacagott.
-Kössz Zayn. -Mormoltam, bár csak megszokásból kaptam a fejemhez. Egyáltalán nem fájt. Lassan kisétáltunk a házból, ekkor Zayn megfogta a kezem.
-Győzz le. -Mosolygott, és hátra csavarta a kezem. Kirántottam azt kezéből, majd meg akartam fordulni, ekkor viszont össze-vissza kezdtem szaladgálni ember feletti sebességgel.
-Itt vagyok. Hova mész? -Nevetett Zayn.
-Ez nem vicces. Segíts!!!!
-Jó-jó. -Nevetett és lefogott.
-Zayn én ezt nem értem. Mért nem tudom irányítani?
Először nekem sem ment. De segítek. -Mosolygott.
-Vagyis?
-Vegyél mély levegőt, és az agyaddal irányítsd a tested minden apró mozzanatát. Zárj ki mindent. Csak egymagad vagy. Te uralod az erőd. Azt teszel vele amit akarsz. A vámpír éned és te egyek vagytok. Nem ő irányít téged, hanem te őt. -Mondta. Próbáltam hallgatni szavaira, majd előre léptem, és normál tempóban kezdtem sétálni.
-Jól haladsz.  De most menjünk enni.  -Mondta és gyorsan elindult. Követtem őt, de sebessége túl gyors volt hozzám. Bódító érzés volt ilyen gyorsan menni. Egészen fantasztikus. Jó ideig mentünk előre a lombos fák között, míg magam is érezni kezdtem valaki ereiben pumpáló vért. A szívverését is hallottam, mely elég gyors volt. Mintha csak szaladna.
-Érzed? -Kérdezte Zayn mosolyogva. Bólintottam és a szag irányába indultunk. Ahogy közeledtünk felé, megláttam hogy egy férfi fut a futó cipőjében, zenét hallgatva, és sport ruhában. Egyre erősebben vert bennem a vágy. Érezni akartam a csurgó vérét a számban. A fogaimat a gyenge bőrében akartam tudni. Rég nem vágytam már ennyire semmire.  Bár bűntudat gyötört, mert nem igazán szerettem volna ártani senkinek. Bár ez ebben a pillanatban nem számított. Olyas valami, vagy inkább valaki tört elő belőlem, ami nem én voltam.  Egy kész őrült. Egy vérengző vadállat, aki bármit hajlandó megtenni hogy elérje amit akar.  Valaki, akit nem érdekel annak az éppen futó férfinak az élete. Aki azon az elven van, hogy nem tud róla semmit, és ez jobb is így. Csak a vérére van szüksége. De... Ha iszok valaki véréből, azzal ő nem válik a részemmé kicsit? Még nagyon sok válaszra való kérdés járt a fejemben. Megválaszolatlan kérdések, melyek egy másodperc töredéknyi idő alatt peregtek le az elmémben. Vajon képes leszek ezt tenni bűntudat nélkül? Ilyen érzés az, amikor az ilyen dolgokkal nincs se időd se agykapacitásod foglalkozni. Csak akarod. Szükséged van rá, és ezért hajlandó vagy apróbb áldozatokat hozni. Már ott jártam majdnem mellette. Megragadtam a vállát, mire ijedten kapott tekintete enyém után.  Lassított a tempón, de ekkor én már neki is csaptam egy fának. Nagyot nyögött mikor puffanással érkezett.  Mellé guggoltam, majd a pólójánál fogva felemeltem de nem néztem a szemébe. Féltem, hogy akkor túlságosan megsajnálnám. Izmos volt, és elég fiatal. 18-19 éves körül lehetett. 
-Meg fogok halni. -Jelentette ki, de hangján valami olyasmit hallottam amit még soha. Akár egyetlen szaváért is ölni tudtam volna. Nem értettem ami történik. Mélyen zengő hangja lágyan csengett, pedig épp a halálát várta. Ez zavart. 
-Nem akarsz legalább kiabálni? -Kérdeztem.
-Nem. Azzal sem mennék semmire. -Motyogta halkan. -Legalább mondd meg mi a fene vagy te. 
-Vámpír vagyok. -Tettem le velem szembe. Sikeresen bűntudatot keltett bennem. 
-Akkor mire vársz még? -Kérdezte halkan. Gyűlölet volt hangjában. Mintha utálna valamit. Valamit magában. Nem késlekedtem tovább, bele nyomtam szemfogaimat a nyakába, és mohón kortyoltam a meleg emberi vért. Soha nem éreztem még istenibb dolgot. Eszméletlen volt. De nem akartam megölni. Én erre még képtelen voltam. Elhajoltam a nyakától és a szemeibe néztem. Láttam bennük a megtörtséget és a fájdalmat. Remegve fújta ki a levegőt, és látszott hogy sokat vesztett erejéből.
-Első szabály, sose kommunikálj az étellel. -Állt meg  Zayn mellettem. 
-Nem bírom megölni.-Suttogtam.
-De én igen. -Mosolygott, és előre lépett egy lépést. A srác elé álltam és kitártam karjaim.
-Ne! Kérlek! Ne öld meg! Az én kedvemért. -Mondtam kicsit kétségbe esetten. Éreztem a fiúban valamit. Nem tudom megfogalmazni mit, de nem bírtam megölni, se nézni ahogy meghal. Különleges volt. Más mint a többi ember.
-Én éhes vagyok. -Fintorgott Zayn.-Majd rendezd le, és találkozunk valahol. -Mondta és eltűnt.
-Ember vagy? -Pillantottam hátra a vállam fölött.
-Tudtommal. -Motyogta és próbálta össze szedni magát. 
-Különös vagy.
-Mert? 
-Nem tudom, oké? -Túrtam bele hosszú barna hajamba, mire rám nézett. Barna szemein megcsillant a fény. 
-Félek. -Formálták e szót ajkai.
-Én is. -Vallottam be. 
-Te mégis mitől? 
-Ettől az egésztől, oké? Tudod csak most lettem vámpírrá, így még minden nagyon furcsa. 
-És hány klánt ismersz? -Kérdezte.
-Egyet. Ha nevezhető klánnak persze. És te? Nem nagyon lepődtél meg. Mi, vagy ki vagy te? 
-Will vagyok. És valóban nem lepődtem meg. A legjobb barátom egy vérfarkas.  Én mondom, furcsa egy világban élünk. Sosem gondoltam volna hogy ilyenek vannak. -Fogta picit mosolygósra.
-Én sem. Amúgy Melanie. -Ráztunk kezet, ekkor viszont ismerős hangot hallottam. 
-Melanie?! -Mikor a hang irányába néztem Harry már mellettem állt. Talán végre újra az enyém lehet. Csak az enyém, és senki másé. AZ ENYÉM. 
-Harry! Hogy találtál meg? 
-Elég volt az illatod követnem. -Nézett végig rajtam. Jó hosszú hatás szünet után, kezdeményeznem kellett, mert ő nem tette. Közelebb léptem egyet, és szorosan átöleltem. Tétovázott, ami rám eléggé rossz hatással volt. Nem így képzeltem el ezt az ölelést. ,,Kisebb" tétovázása után végül ő is magához ölelt, amitől forróság árasztotta el az egész testem. Jó volt végre újra az Ő karjai közt lenni, az Ő illatát érezni, és ismét érezni a nyakamon göndör fürtjei csikizését. Megnyugtató volt. 
-Gyönyörűbb vagy mint valaha, mégis más mint régen. -Suttogta a fülembe, és egy tincsemmel kezdett játszani. Arcunk egymás elé került, tekintetünk találkozott, és végül egy tüzes, szenvedélyes csókban forrtuk össze. Puha ajkai és mentol illatú lehelete teljesen magával ragadott. Mintha nem e világi lenne ez az érzés.  A csók jó sokáig tartott. Mát-már úgy tűnt, hogy nem bírunk elszakadni egymástól, de a levegő hiánya tett ez ellen. Végre ismét közel éreztem Őt magamhoz. Nem csak kósza vágyakozás volt a gondolataimban, hanem újra egyek lehettünk. Ráadásul az örökké szó végre nálunk megállta a helyét. Ha azt mondom örökké, nem azt jelenti halálomig, hanem tovább. Nem is vágyhatok többre. 
Mindenem meg van....De sok dolog nincs még lerendezve....





Sziasztok. Bocsi a sok idő késés miatt. Remélem tetszett a rész. Komizzatok és pipáljatok is kérlek. Köszönöm :DD <3