Mike elaludt felettem. Édes volt, ahogy szuszogott. Érdekes hogy nekem nem kell alvás. De mióta ismerem őket ezt akarom. Sosem volt szükségem másra. Eszméletlen érzés mikor kiléphetsz a gyenge kis senki szerepéből, és átbújhatsz egy úgymond ,,vadállat" szerepébe. De nekem mégsem megy ez a gyilkolós izé. Mike arcát simogattam, kedveltem őt, tényleg....
Viszont zavart hogy nem tudott megbékélni a fajtánkkal...Bár valahol megértettem. Az én családomat is vámpírok ölték meg, de tudnunk kell túl lépni a múlton.
Egyszer csak Mike hangját hallottam.
-Aludj velem, Melanie. -Mormogta halkan, a fáradtságtól rekedtes hangon.
-De Mike...tudod. -Néztem rá.
-Akkor csak legyél mellettem. -Nézett a szemeimbe és elmosolyodott.
-Ahogy szeretnéd. -Bólintottam, ő pedig elfeküdt az ágyon, és maga mellé húzott.
Az arcát gyengéden simogatni kezdtem, láttam hogy jól esett neki. Mike régebben mesélte hogy neki soha nincs ideje barátnőre, ezért nagyon magányos, és a testvére az egyetlen aki mindig mellette van. Ásított egyet, komolyan olyan volt mint egy kiscica.
-Jó éjt Mike. -Mosolyodtam el.
-Neked is Mel. Szeretlek. -Mondta félálomban, csak megráztam a fejem.
-Én is... De most aludj. -Súgtam halkan, majd láttam hogy elalszik. Amint megbizonyosodtam róla, hogy elég mélyen alszik, kimásztam mellőle, és elvettem a mobilját.
-Hazz, hello. -Szóltam bele halkan.
-Melan... Melanie! Annyira örülök hogy hívtál!
-Psszt! Halkabban Hazz. Mike alszik, a mobiljáról hívlak. -Mondtam halkan.
-Szeretlek, és hiányzol... Mesélj, mit akarnak.
-Egyenlőre annyit tudok, hogy részt vettem egy vizsgálaton. Egy fehér köpenyes faszi megvizsgált, nem tudom mit akarhat. -Vontam vállat.
-Vett vért?
-Vett, mért?
-Melanie tudom a tervüket, nem kellesz nekik! Azonnal indulunk! -Kiabálta.
-De mi? Vagy mi van most Hazz?
-Nem kellesz nekik az istenért, csak a véred! Meg fognak ölni Melanie. Tudtam tudtam tudtam!!
Kell a véred, hogy egyszerű embereket erőssé tegyenek, és így eltöröljenek minket a földről. BELŐLED AKARJÁK KIFEJLESZTENI A VÁMPÍROK ELLENI LÉNYEKET. HISZ TE EGY ERŐS VADÁSZ VAGY, A DNS-EDBEN VÁMPÍR VONALAKKAL.-Ezzel letette, és belém fagyott a szó. Csak... kihasználnak. Mike azért hozott ide, hogy megöljenek. Ennyi az amit akarnak tőlem. A vérem. És ha a tesztek beválnak.. Akkor engem megölhetnek, mert fölösleges leszek, egy vérszívó a vadászok közt. Nem hiszem el hogy Mike így elárult. Ez hihetetlen. Megremegtek a lábaim, és végig folyt egy könnycsepp az arcomon. Annyira ideges lettem... Elkapott a hév, bevörösödtek a szemeim, és Mike fölé hajoltam az ágyon. Elvettem a vadász fegyverét (több is volt nála) ami egy penge volt, majd csak döftem egyet előre. Mire észbe kaptam, láttam hogy elhajolt onnan.
-Álmomban akartál megölni? -Üvöltött rám.
-Te pedig ide hoztál, eljátszottad hogy olyan vagy mint rég, és végig ez volt a terved! Te szemét állat! -Üvöltöttem én is, teljesen kiborultam.-Meg akarsz öletni engem, nekem meg még bűntudatom volt, amiért kinyírnak téged. Tényleg megbíztam benned, és te ezt csináltad. Ide hoztál, hogy BELŐLEM táplálkozva öljétek meg őket! Undorodom tőled te szemét!
-A kettőnk között lévő bizalom már ott hiányzott, mikor elmentél azzal a tetűvel! Én tényleg beléd voltam esve, de te egy vámpírt választottál. Én voltam az egyetlen, aki nem hitt a jóslatnak, miszerint a Blacksmith vonal a lány gyermeknél megtörik. Egyébként ha már az árulásról beszélünk, kellemes kis telefonbeszélgetést nyomtál itt le azzal az állattal. Átvertél. Idejöttél, hogy tudd, hogyan ölhettek meg minket, és meg is akartál ölni egy pengével! -Mondta és megcsuklott a hangja, mire nagy szemekkel néztem rá.
-Mike....
-Ne. Te őket választottad. Gyere, ölj meg. A tiéd lehet a lehetőség. - Fogta magához a kezem a pengével együtt, mire a szemeim megteltek könnyekkel.
-Én..Sosem akartam hogy meghalj. -Mondtam remegő hangon. -Sokat jelentesz nekem, Mike. A..adok egy lehetőséget, legyél olyan mint mi. Átváltoztatlak, és nem lesz soha többé baj. -Próbáltam meggyőzni a szemeibe nézve. Hirtelen durván a falhoz lökött és a torkomhoz fogta a pengét.
-SOHA! Soha nem leszek olyan mint ti, ezt jegyezd meg! -Mondta, ekkor egy hatalmas puffanást hallottam, majd a kirúgott ajtóban Harry állt, és lelökte rólam Mike-ot.
-Hazz! -Öleltem át szorosan.
-Jól vagy? -Kérdezte.
-Igen... -Bólogattam, majd megjelent Mike mellet és a nyakára tette a kezeit, kitörni készült. Mike rám nézett az átható kék szemeivel, mintha búcsúzna.
-Harry ne!-Kiáltottam fel.
-De meg akart ölni téged! -Morogta Harry.
-Kérlek! Nagyobb büntetés neki ha...
-Ha vámpírrá változtatom. -Vigyorgott Harry majd össze fogta Mike kezét a háta mögött és az övével össze kötötte.
-Ne! Inkább ölj meg! -Kiabált tovább Mike, mire Hazz az ágyra lökte.
-Megöljük a maradékot, maradj itt. -Mondta és megcsókolt.
-Kérlek Hazz vigyázzatok, és Mike húgát ne! -Kérleltem.
-Ígérem. -Bólintott majd eltűnt. Kettesben maradtam Mike-al.
-Sajnálom. -Mondtam halkan. -Hidd el, tetszeni fog a vámpír lét. Szeretni fogod. Ne élj a múltban Mike....-Semmit sem mondott csak elnézett. Megpusziltam a homlokát mire elfintorodott.
-Miért nem hagytad hogy megöljön? -Kérdezte gúnyosan.
-Nem akarom elveszíteni a bátyámat. -Erre furcsán nézett.- Mindig olyan voltál nekem. Nem tudom végignézni ahogy meghalsz. -Öleltem át, mire láttam hogy kicsit megenyhült. A srácok belökték Mike húgát az ajtón.
-Kész vagyunk. Sok halott, de megérte. Jó látni. -Mondta Zayn, mire bólintottam.
-Még úgy sincs vége. -Mondta Lou, én pedig átöleltem. Megfogtam Harry kezét, és haza mentünk. Végre. Kicsit máshogy sült el mint terveztük, de talán nem is baj.
-Mi lesz a vadászokkal? Ezzel a kettővel? -Bökött feléjük Lou és rám nézett.
-Kérlek ne öljétek meg őket. -Mondtam halkan.
-Mel... -Kezdte Lou, megint ki akart oktatni.
-Lou nem! Majd én gondoskodom róluk akkor!
-Én meg segítek. -Lépett mellém Hazz. Végül is Mike-ék nem ellenkeztek sokat. Én pedig végre kettesben lehettem Harryvel a szobában. Hiányzott már, nagyon hiányzott.......
