Sziasztok Blooderek!
Igyekszem részt hozni, imádlak titeket, kérlek ne feledjétek, fontos hogy kommenteljetek.
Köszönöm!!! <3
Jó olvasást! <3 :3
A részt szigorúan erős idegzetűek olvassák!
A részt szigorúan erős idegzetűek olvassák!
-HOGY TESSÉK? -Árasztották el hirtelen könnyek a szememet. Ezt nem.. nem akartam elhinni.
-Sajnálom... -Túrt göndör hajába, a földet bámulta.
-Kivel? -Kérdeztem elhalt hangon, sosem éreztem még hasonló fájdalmat. Soha.
-Egy emberrel. De nem tudtam uralkodni magamon, így a végére megöltem. - Sóhajtott.
Könnyeim végig folytak arcomon, sosem égették még így a bőrömet. A gondolat, hogy ő hozzá ért egy másik lányhoz. Egy emberhez... Hogy úgy érintette meg őt... Lefeküdt vele, csókolta őt.
-Szeretkeztetek? -Kérdeztem remegő hangon, a föld minden erejével ki akart fordulni a lábam alól, a pulzusom rettentően magas volt.
-Én még senkivel...nem szeretkeztem rajtad kívül.- Fújta ki a levegőt.
-Nem hiszek neked Harry. Én mindennél jobban szerettelek mindig. Amikor nem törődtél velem, amikor bántottál, amikor földhöz vágtál, amikor megharaptál, amikor csókoltál vagy hozzám értél... Amikor rám néztél. Amikor közel voltál, vagy távol, ha együtt voltunk, ha nem. Amikor nem voltál velem.. és halottnak hittél... Áruld hát el akkor... Miért? Mit tettem, miért te másnál kerested a boldogságot? Áruld el, könyörgöm. -Zokogtam, és könnyeimnek hála nehézkesen beszéltem. Ha tudta volna, hogy mióta a létezéséről tudok, azóta imádom... Igazából tudta. De ez már mit sem számított, hiszen neki nem volt elég a teljes szívem. Az önzetlen szeretet, amit sosem éreztem még senki iránt. Az, hogy neki adtam mindenem. Hibáztam. Valamit nagyon elrontottam. Bánatom akkora volt, és olyan keserves, hogy senki, és semmi nem jelenthetett most vigaszt a számomra. Szerettem volna most máshol leni. Lebegni a sötétségben, egyedül...
-A választ akarod? -Vörösödtek be sötét színben pompázó zöld szemei. Könnyeim törölgetve bólintottam.
-Akkor tessék, itt a rohadt válaszod. Nekem is rohadtul szükségem volt valakire! Azzal kezdődött minden, hogy elmentél Zaynnel, és onnantól kurvára leszartad, hogy mennyit vagy velem! Az akaratom ellenére változtattad át magad Zaynnel, és az ez után lévő időben vele voltál! Kibaszottul közel kerültetek egymáshoz! Nem gondolod hogy ez fájt? Alapból, ha valaki átváltoztat,érzelmileg kötődsz hozzá! ÉS EZT ÉN AKARTAM MEGTENNI, CSAK IDŐRE LETT VOLNA SZÜKSÉGEM! -Kiabálta, mire össze rezzentem, szemeiben pár könnycsepp csillogott.- Aztán elmentél Mikeékhoz! Vele is volt egy-két érzelmi szálad, ha jól tudom! Az utóbbi időben alig voltál velem, érted? Ez az ami fáj! Hogy elviekben miattam tettél mindent, de ez a rengeteg dolog mind a kapcsolatunk kárára megy, Mel. Sajnálom. Sajnálom hogy nem voltam hűséges a szerelmünkhöz, de szükségem volt valakire, akit magam mellett tudhattam. -Kezdett sírni, mintha a nagy férfiből, egy kisfiú lett volna, aki elvesztette a fagyit a tölcsérből. Azok lapján amit elmondott, szörnyű embernek -vagy nem embernek-éreztem magam. Tényleg ennyire szörnyű lettem volna?
Azt hittem átvészelünk ennyit. Mikeékhoz és azért mentem, hogy ők ne legyenek megölve. De minek is magyarázkodom magamnak? Ez semmin sem változtat. Megdugott valami útszélit, ameddig nem voltam itthon, a szememben pedig tette a hős szerelmest... Hogy tehette ezt? Hogy volt képes ilyesmire?
-Végeztünk, Harry... -Suttogtam, majd megjelentem az erdő egy másik részén. Harry illata kezdett tőlem távolodni, nem érdekelt merre megy, hogy mi lesz vele. Borzasztóan szerettem, persze. De a fájdalom amit nekem okozott nagyobb volt, mint amekkorát valaha képzelni tudtam, mint az össze eddigi csalódásom és pofára esésem össze adva. Én a saját életemnél is jobban szerettem őt, hiszen képes lettem volna feladni érte. Semmi sem jelentett nekem többet nála azelőtt.
Ahogy egyik fáról a másikra ugráltam, megláttam pár táborozót. 4 vagy 5 darab volt. A szemeim rubin vörös színre váltottak, és szemfogaim akaratosan türemkedtek elő ajkaim közül. Leugrottam közéjük, mire mind meglepetten és ijedten kapta felém a tekintetét. Elkaptam az egyiket a pulóverénél fogva, majd magamhoz húztam és erővel a nyakába haraptam. Kb 19 éves fiú volt. Felüvöltött, de szenvedése nem tartott sokáig, ugyanis körülbelül fél perc alatt távolítottam el belőle a vért az utolsó cseppig. A többi menekülni kezdett, mintha lenne esélyük. A két lány kezét egy mozdulattal elkaptam, az egyiknek kitörtem a nyakát, majd a másikat a fának csaptam, feje szinte ketté repedt. Ahogy végeztem velük is, még hátra maradt egy fiú. Szóval négyen voltak. Hagytam neki egy kis előnyt, had fusson. Éreztem ahogy a szíve rettenetesen gyorsan veri a tamtamot. Utána eredtem hát, szemeimben rikított a pszichoticizmus. Agresszió, vágy és gyilkos ösztön volt az csupán, ami engem irányított. Megjelentem a fiú előtt, zokogott. Felemeltem a pólójánál fogva, majd a nyakába haraptam egymás után körülbelül 25-30 alkalommal. Addig szenvedett, ameddig el nem vérzett. A földre dobtam, és kitört belőlem ismételten a zokogás. Magamra sem ismertem.
-Ettől változott bármi? Ugyan olyan gyilkos lettél mint más vámpírok. Vicces, hogy azzá válsz, amit egykor elítéltél. - A férfi hang hallatán felkaptam a fejem. Liam... Tőle megnyugtató szavakat várnék, ehelyett belém rúg, miközben a földön fekve haldoklom.
-Liam... -Suttogtam reszkető, elhaló hangon. Féltem, rettegtem.-Honnan...?
-Annyira borzasztó vér szag van, hogy Zaynnel a lakásban tisztán éreztük Melanie.
-Én saj..Sajnálom Liam.... Ne hara...gudj... -Mondtam könnyek között. Mellém lépett, és megtörölte véres ajkaim. Lenéztem, z egész ruhám véres volt.
-Gyere Melan, menjünk haza. Haza viszlek. -Simogatta meg az arcom, majd emberfeletti gyorsasággal haza mentünk. Az ajtóban megállva Harry hangját halottam, nem akartam őt elveszíteni.
-Hidd el Louis, így lesz a legjobb.
-Nem Harry! Nem engedem! -Morgott Louis és ahogy hallottam az asztalra csapott. Borzasztóan bántott amit Harry tett, és nagyon fájt.... De a puszta gondolat, hogy elveszítem őt, mintha még borzasztóbb lett volna..
-Értsd meg Louis. Nem kérdeztem, bele egyezel e, hanem eldöntöttem hogy így lesz.
Nekünk nincs közös jövő. -Ahogy Harry kiejtette a szavakat, az egész csak rosszabb lett. Ne.. ez az egész nem lehet....
-Sajnálom... -Túrt göndör hajába, a földet bámulta.
-Kivel? -Kérdeztem elhalt hangon, sosem éreztem még hasonló fájdalmat. Soha.
-Egy emberrel. De nem tudtam uralkodni magamon, így a végére megöltem. - Sóhajtott.
Könnyeim végig folytak arcomon, sosem égették még így a bőrömet. A gondolat, hogy ő hozzá ért egy másik lányhoz. Egy emberhez... Hogy úgy érintette meg őt... Lefeküdt vele, csókolta őt.
-Szeretkeztetek? -Kérdeztem remegő hangon, a föld minden erejével ki akart fordulni a lábam alól, a pulzusom rettentően magas volt.
-Én még senkivel...nem szeretkeztem rajtad kívül.- Fújta ki a levegőt.
-Nem hiszek neked Harry. Én mindennél jobban szerettelek mindig. Amikor nem törődtél velem, amikor bántottál, amikor földhöz vágtál, amikor megharaptál, amikor csókoltál vagy hozzám értél... Amikor rám néztél. Amikor közel voltál, vagy távol, ha együtt voltunk, ha nem. Amikor nem voltál velem.. és halottnak hittél... Áruld hát el akkor... Miért? Mit tettem, miért te másnál kerested a boldogságot? Áruld el, könyörgöm. -Zokogtam, és könnyeimnek hála nehézkesen beszéltem. Ha tudta volna, hogy mióta a létezéséről tudok, azóta imádom... Igazából tudta. De ez már mit sem számított, hiszen neki nem volt elég a teljes szívem. Az önzetlen szeretet, amit sosem éreztem még senki iránt. Az, hogy neki adtam mindenem. Hibáztam. Valamit nagyon elrontottam. Bánatom akkora volt, és olyan keserves, hogy senki, és semmi nem jelenthetett most vigaszt a számomra. Szerettem volna most máshol leni. Lebegni a sötétségben, egyedül...
-A választ akarod? -Vörösödtek be sötét színben pompázó zöld szemei. Könnyeim törölgetve bólintottam.
-Akkor tessék, itt a rohadt válaszod. Nekem is rohadtul szükségem volt valakire! Azzal kezdődött minden, hogy elmentél Zaynnel, és onnantól kurvára leszartad, hogy mennyit vagy velem! Az akaratom ellenére változtattad át magad Zaynnel, és az ez után lévő időben vele voltál! Kibaszottul közel kerültetek egymáshoz! Nem gondolod hogy ez fájt? Alapból, ha valaki átváltoztat,érzelmileg kötődsz hozzá! ÉS EZT ÉN AKARTAM MEGTENNI, CSAK IDŐRE LETT VOLNA SZÜKSÉGEM! -Kiabálta, mire össze rezzentem, szemeiben pár könnycsepp csillogott.- Aztán elmentél Mikeékhoz! Vele is volt egy-két érzelmi szálad, ha jól tudom! Az utóbbi időben alig voltál velem, érted? Ez az ami fáj! Hogy elviekben miattam tettél mindent, de ez a rengeteg dolog mind a kapcsolatunk kárára megy, Mel. Sajnálom. Sajnálom hogy nem voltam hűséges a szerelmünkhöz, de szükségem volt valakire, akit magam mellett tudhattam. -Kezdett sírni, mintha a nagy férfiből, egy kisfiú lett volna, aki elvesztette a fagyit a tölcsérből. Azok lapján amit elmondott, szörnyű embernek -vagy nem embernek-éreztem magam. Tényleg ennyire szörnyű lettem volna?
Azt hittem átvészelünk ennyit. Mikeékhoz és azért mentem, hogy ők ne legyenek megölve. De minek is magyarázkodom magamnak? Ez semmin sem változtat. Megdugott valami útszélit, ameddig nem voltam itthon, a szememben pedig tette a hős szerelmest... Hogy tehette ezt? Hogy volt képes ilyesmire?
-Végeztünk, Harry... -Suttogtam, majd megjelentem az erdő egy másik részén. Harry illata kezdett tőlem távolodni, nem érdekelt merre megy, hogy mi lesz vele. Borzasztóan szerettem, persze. De a fájdalom amit nekem okozott nagyobb volt, mint amekkorát valaha képzelni tudtam, mint az össze eddigi csalódásom és pofára esésem össze adva. Én a saját életemnél is jobban szerettem őt, hiszen képes lettem volna feladni érte. Semmi sem jelentett nekem többet nála azelőtt.
Ahogy egyik fáról a másikra ugráltam, megláttam pár táborozót. 4 vagy 5 darab volt. A szemeim rubin vörös színre váltottak, és szemfogaim akaratosan türemkedtek elő ajkaim közül. Leugrottam közéjük, mire mind meglepetten és ijedten kapta felém a tekintetét. Elkaptam az egyiket a pulóverénél fogva, majd magamhoz húztam és erővel a nyakába haraptam. Kb 19 éves fiú volt. Felüvöltött, de szenvedése nem tartott sokáig, ugyanis körülbelül fél perc alatt távolítottam el belőle a vért az utolsó cseppig. A többi menekülni kezdett, mintha lenne esélyük. A két lány kezét egy mozdulattal elkaptam, az egyiknek kitörtem a nyakát, majd a másikat a fának csaptam, feje szinte ketté repedt. Ahogy végeztem velük is, még hátra maradt egy fiú. Szóval négyen voltak. Hagytam neki egy kis előnyt, had fusson. Éreztem ahogy a szíve rettenetesen gyorsan veri a tamtamot. Utána eredtem hát, szemeimben rikított a pszichoticizmus. Agresszió, vágy és gyilkos ösztön volt az csupán, ami engem irányított. Megjelentem a fiú előtt, zokogott. Felemeltem a pólójánál fogva, majd a nyakába haraptam egymás után körülbelül 25-30 alkalommal. Addig szenvedett, ameddig el nem vérzett. A földre dobtam, és kitört belőlem ismételten a zokogás. Magamra sem ismertem.
-Ettől változott bármi? Ugyan olyan gyilkos lettél mint más vámpírok. Vicces, hogy azzá válsz, amit egykor elítéltél. - A férfi hang hallatán felkaptam a fejem. Liam... Tőle megnyugtató szavakat várnék, ehelyett belém rúg, miközben a földön fekve haldoklom.
-Liam... -Suttogtam reszkető, elhaló hangon. Féltem, rettegtem.-Honnan...?
-Annyira borzasztó vér szag van, hogy Zaynnel a lakásban tisztán éreztük Melanie.
-Én saj..Sajnálom Liam.... Ne hara...gudj... -Mondtam könnyek között. Mellém lépett, és megtörölte véres ajkaim. Lenéztem, z egész ruhám véres volt.
-Gyere Melan, menjünk haza. Haza viszlek. -Simogatta meg az arcom, majd emberfeletti gyorsasággal haza mentünk. Az ajtóban megállva Harry hangját halottam, nem akartam őt elveszíteni.
-Hidd el Louis, így lesz a legjobb.
-Nem Harry! Nem engedem! -Morgott Louis és ahogy hallottam az asztalra csapott. Borzasztóan bántott amit Harry tett, és nagyon fájt.... De a puszta gondolat, hogy elveszítem őt, mintha még borzasztóbb lett volna..
-Értsd meg Louis. Nem kérdeztem, bele egyezel e, hanem eldöntöttem hogy így lesz.
Nekünk nincs közös jövő. -Ahogy Harry kiejtette a szavakat, az egész csak rosszabb lett. Ne.. ez az egész nem lehet....
