19.Fejezet Mindig megvadul...

Kedves olvasók <3 Mint tudjátok, imádlak titeket.És 34 feliratkozó! ez csodás :D <3 És 10000 látogató *--* Köszönöööm! Lehet hogy telhetetlennek tűnök,
de a komik....elfogytak...alig komiztok..kérlek, aki elolvasta, hagyjon egy kis komit! szerintem nem akkora kérés! Talán ez kicsit több erőt adna az íráshoz. Meg hoztam az új részt (: Jó olvasást! és kérlek..hagyj egy komit magad után :D És még U.I.:Nagyon rossz ideg állapotban vagyok mostanában. sajnálom ha romlik a részek minősége, de elegem van. Szívesen eldobnám magamtól az életemet. Elfogyott belőlem a kitartás. Fel akarom adni. De mind1 ^.^ Olvassátok el ezt a részt is, és döntsétek el ti hogy milyen :D

,,Soha ne add fel a reményt, mert lehet hogy amire mindig is szükséged volt, ott van az orrod előtt'


Mikor felébredtem Hazz nem volt mellettem.Körbe néztem a szobában, de sehol senki.Gyorsan bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam.Felvettem egy kék csőgatyát, amin masnik voltak.Vettem fel hozzá egy fekete trikót, aminek az elején arany színű halálfej volt.És egy fekete cipőt.




Lementem a lépcsőn, és a fiúkkal találtam szemben magam. Harry nem volt köztük.
-Reggelt.Hazz merre van?-Kérdeztem egy mosoly kíséretében.
-Eléggé ki van.Inkább most hagyd.-Motyogta Niall.
-Miért?Mi történt?-Néztem körbe a négy srácon.
-Nem tudjuk.Egyszerűen csak megint gyilkos kedvében van.Volt vadászni, és nem volt szép látvány.Fogalmam sincs mi ütött megint belé, de jobb ha most nem keresed a társaságát.-Nézett rám Liam komoly tekintettel.
-És mikor lett ilyen megint?-Kérdeztem.
-Este mikor haza jöttünk a vadászatból, már akkor sem nagyon volt jól. Ezért elküldtük vadászni, de szinte semmit sem javult.Azért persze jobb lett, de kérlek ne menj a közelébe.-Kérlelt Louis.Bólintottam és kezemet végig húztam a karomon, mire felszisszentem.Tekintetem követte a karom, és láttam hogy tele van a kezem lila zúzódásokkal.Nyeltem egyet, majd gyorsan hátra tettem a kezem, mielőtt a srácok meglátják.Pontosan tudtam hogy mitől volt.Végig simítottam a derekamtól a csípőmig, és ott is éreztem azt a fájdalmat. Zayn-re pillantottam, és láttam hogy tekintetével engem pásztáz. Ahogy nézett, azonnal elárulta, hogy tudja, vagy legalább sejti mi okozta a csúnya zúzódásokat.Felszaladtam a szobába, és alaposan bekentem a lila foltokat alapozóval.Ügyeltem rá, hogy ne látszódjon egyik sem. Azt is tudtam, hogyha Harry meglátná, azonnal kiakadna.Amúgy is, most éppen 'nincs jól'.Gondolom lent van.De jó ez így? Bevallom kicsit félek tőle. Igazán elvetemült tud lenni ilyen állapotban. Néha elgondolkodom azon, hogy a vámpírokat én milyennek látom.Kedvesek, jó fejek, majdnem olyanok mint az emberek. Pedig nem. Louis és a többi srác, embereket öl meg nap mint nap. Tudom, hogy amikor bírnak állati vérrel táplálkoznak, de akkor is. El sem tudom képzelni, mennyi embert ölhettek már meg. Tudom hogy ezt ők is bánják. Hisz nem tennék, ha nem lenne muszáj.De akkor is. Fel sem fogom mekkora veszélyben vagyok a közelükben.Hiszen csak egy pillanat is elég lenne egyikőjüknek hogy megöljön.Talán túl nagy bizalmat fektetek beléjük. Zayn is majdnem megölt. A fenébe is. Már megint hülyeségeken jár az agyam. Hisz szeretem őket. Csak ezek a negatív gondolatok sosem mennek ki a fejemből.És egyre több dolgot tudok meg. Vajon hány titok van még, amit nem tudhatok? Az emberek valóban egy olyan világban élnének, amit olyan lények uralnak, amilyenekről nekik fogalmuk sincs? És hogy nem veszik észre, hogy ezek az emberek eltűnnek? Lehet hogy ezek a kérdések, örökké kérdések maradnak. Talán sosem kapok rájuk választ. De az a srác.Az erdőben, mikor csak úgy átalakult.Eleinte szinte felfogni sem bírtam. Hogy lehet egy világnak ennyi titka?Akkor, vajon angyalok is léteznek? Ők is köztünk élnek? Vagy innentől ez már csak a hóbortos képzelet lenne? Szétfeszítette a fejem a sok megfeleletlen kérdés.Persze nem akartam feltenni őket senkinek.Miért is fárasszam őket ezzel? Meg, az igazság az, hogy legtöbbször csak akkor tudom meg az igazat, ha magamtól jövök rá a dolgokra. Annyira elgondolkodtam, hogy nem hallottam meg a lépteket a szobám felé.
-Minden rendben?-Hallottam végül egy férfi hangot. Hátra fordultam, hogy láthassam a hang gazdáját.
-Ohh Liam, hát persze.-Húztam mosolyra a számat.-Te mindig megijesztesz.
-Bocsi.De nem tehetek róla. Nem direkt csinálom.-Nevetett.
-Tudom.-Mosolyogtam.Sarkon fordult és lement. Én is mentem utána, de a lépcsőn megbotlottam és majdnem a felétől leestem. Ez is csak én lehettem. Annyira abnormálisan béna vagyok.A lépcső alján feltápászkodtam, és reméltem hogy egy darab vérző sebem sincs.Végig néztem magamon, és valóban nem volt. A konyhába mentem, annak reményében, hogy tudok nyugalomban kajálni valamit. Óvatosan kinéztem a nappaliba a konyhából, és láttam ahogyan Hazz a a tv-t bámulja. Ujjaival idegesen babrált, és mintha csak érezte volna hogy nézem, felém fordította a fejét. Tekintete vad volt, és eszméletlenül ijesztő. Állkapcsa megfeszült miközben engem nézett. Ajkaim ketté váltak, és képtelen voltam levenni róla a tekintetemet. Fel akart állni, de a mellette ülő Niall vissza nyomta őt. Niall-re pillantott, majd rám, és utána vissza a tv-re. Mély levegőt vettem, és csináltam magamnak egy szendvicset.Már a második szelet kenyeret vágtam volna, mikor valaki megfogta a vállam. Persze mi más is történhetett volna. Elvágtam a kezem.
-Basszus.BASSZUS!-Szitkozódtam, és próbáltam fedni a sebet. Liam állt mögöttem. Ismét.
-Sajnálom.Nem tudtam.És izé..öhm..Siess fel, és mosd le.Nem tudom hogy miért, de ennek az illatnak még nekem is nehezemre esik ellenállni.-Suttogta, és előrébb lökött a mosdó irányába. Próbáltam átszaladni az előszobán. Már-már úgy tűnt, hogy sikerül, ekkor váratlanul neki mentem Harry-nek. Felsőtestem lágyan neki ütközött az ő erős felsőtestének. Vörösen ragyogó szemeivel végig mért, majd lassan végig nyalta ajkait.
-Harry! Nyugodj le!-Hallottam Nialler hangját.A következő pillanatban Harry nekem rontott volna, de Niall és Liam időben lefogták őt. Össze-vissza ficánkol a szorításukban.Nem igazán bírtak vele. Louis és Zayn jelentek meg mellettem. Zayn segített hogy lefogják Harry-t, Louis pedig felkapott és a fürdőbe sietett velem. Még mindig láttam szemeim előtt azt a tekintetet. Hogyha most elengedik, tuti hogy megöl. Annyira vad volt. A benne lakozó állat teljesen elnyomta a kedves, odafigyelő fiút. Ahogy Louis letett a kézmosó elé, az egész testem remegett.
-Nyugi.Nincs semmi baj.-Ölelt át védelmezőn az uncsim, akit annyira szeretek.Hirtelen szó szerint zokogni kezdtem.A hátamat simogatta, és óvatosan lemosta kezemről a vért. Ajkai ketté váltak, miközben figyelte a vértől tisztuló ujjamat. Maga felé fordított, és szájon puszilt. Elkerekedett szemekkel néztem rá.Megvakarta a tarkóját és hunyorogva nézett rám.
-Sajnálom. Ezt a zokogásod és a véred keveredése hozta ki belőlem. Nem akartam.-Mentegetőzött.
-Felejtsük el.-Nevettem. Ő is mosolygott.
-Megnézzük hogy van a szerelmed?-Kuncogott.
-Fogd be. És igen.-Nevettem. Lementünk. Ő ment elől, ugyanis nekem még mindig remegett a lábam a félelemtől. Lementünk és elég nyugodt volt a hangulat. A nappaliba sétáltam minden erőmet össze szedve. Harry ült a kanapén. Lábait felhúzta, és átfonta karjaival. Maga elé nézett, és nagyokat sóhajtott.
-Minden rendben?-Sétáltam elé kicsit remegve.
-Jól vagy?-Kérdezte, de nem nézett a szemembe. Ajkaimat erősen az övének nyomtam, anélkül hogy bármit mondtam volna. Kezével megfogta a csípőm, és maga mellé húzott. Forró felsőteste kellemes volt. Öleltem őt amennyire csak bírtam. Nem akartam elszakadni tőle.
-Sajnálom. Biztos nagyon meg ijedtél.-Suttogta.
-Az egyetlen dolog amiért nem foglalkozok vele, az az hogy tudom hogy nem direkt csinálod.-Kezdtem simogatni hátát.
-A kérdés már csak az, hogy meddig fogod ezt bírni. Tudom mennyire rettegsz a haláltól. Félsz tőlem, csak még magadnak sem mered bevallani. Rettegsz a puszta gondolattól, hogy egyszer neked esem mikor senki nem lát. És hidd el, bárhogy is próbálok, semmit sem tudok ellene tenni. Széttép a tudat, hogy nem tudlak megvédeni...saját magamtól. Pedig bármitől, bármikor megvédenélek. Ha valaki bántani merne, én egy pillanat alatt kinyírnám. De, magammal nem tudok mit csinálni. Tudom hogy azzal is fájdalmat okoznék ha csak így itt hagynálak, és azzal is fájdalmat okozok, hogy veled vagyok. Remélem minél előbb normális leszek újra.-Morogta mély hangján a fülembe. Nem akartam elfogadni hogy így van. De valóban igaza volt. Meddig lehetünk mi így együtt? Talán, kettőnknek nincsen közös jövője. Vagy ha mégis, az nagyon kemény lesz. Szenvedés és fájdalom az élet minden percében. Őszintén elegem volt már ebből. Nem is tudom mikor nevettem őszintén utoljára. Mióta ismerem őket, az életem csupa felfordulás. De nem bánom, mert imádom őket. Tehetetlen vagyok ebben a helyzetben. De sosem voltam még olyan boldog sem mint mikor vele voltam. Gondoltam jobb ha gyorsan témát terelünk.
-Amúgy, ki volt az a farkas fazon?-Kérdeztem.
-Austin.A föld legbunkóbb, és legidegesítőbb embere. Ráadásul egy idióta farkas.-Forgatta szemeit.
-Akkor farkasok és léteznek.-Vontam le a következtetést.
-Igen, vannak. Sajnos. És ne menj a közelébe. Féltelek tőle.
-Rendben. Ígérem. -Mosolyodtam el. Szerette hallani ha igaza van, vagy valami az ő döntése szerint van.
-Holnap koncertünk van.-Mosolygott.
-Hol?
-Németországban. És nem, nem hagylak itt. Jössz velünk.-Mondta. Tudta mi lenne az első kérdésem, ezért megfelelte. A teste annyira forró volt. Jó érzés volt a melegség, miközben hozzá bújtam. A szemhéjam egyre nehezebb lett. Lehunytam szemeimet, majd el aludtam védelmező szorításában.


Bocsi a nagyon rövid részért, de keveset tudok mostanában lenni, és nem akartam hogy még többet kelljen várnotok..gondoltam felteszek ennyit.. sietek a kövivel.. szerintem péntek-szombat környékén lesz meg! komiiit! és egy pipát (: Köszi (: <3

18.Fejezet Kettesben (+18)

A +18-as részt, mindenki saját felelősségére olvassa! (: Károkért nem vállalok felelősséget!  

Mikor Harry kicsit megnyugodott,vissza sétáltunk a házba. Láttam, hogy nem teljesen hagyja nyugodni, hogy az a srác szemügyre vett.A fiúk nem voltak itthon. Fogtam magam és leültem a kanapéra.Kis habozás után ő is követett.
-Szóval, akkor ő vérfarkas volt?-Kérdeztem picit idegesen.
-Igen.-Bólintott.
-Szóval, minden kitalált szörny valós?
-Nem.Ez nem ilyen egyszerű, de most inkább hagyjuk ezt.-Halványan mosolygott,majd ajkait az enyémnek nyomta. Egy ártatlan kis csókból, egy szenvedélyes csókcsata lett.Ezt a 'csatát' Harry nyerte. Egy szó nélkül felállt, és elindult a lépcső irányába.
-Hova mész?-Kérdeztem kíváncsian.
-Fel.Gyere te is.-Mosolygott.Mellé sétáltam, és ő pedig átkarolt. Felmentünk a lépcsőn, én pedig a szobájába mentem.Nem jött utánam. Gondoltam ismét megnézi magát a fürdőszobai tükörben.Hiszen be kellett látni, Harry nagyon is szerette magát nézegetni. Rá ültem az ágyra, és vártam hogy ő is bejöjjön. Nem sokkal később utánam is jött.
-Mit csináltál?-Kérdeztem mosolyogva.
-Csak megnéztem valamit.-Mosolygott, és mellém ült.Csak bambultam magam elé.Hirtelen a kezét a combomra csúsztatta, és gyengéden simogatni kezdte. Keze egyre feljebb és feljebb haladt.Mikor már nagyon közel járt, megfogtam a kezét, ezzel jelezve, hogy elég lesz.Másik kezével megfogta a kezem, és lehúzta a sajátjáról.Még feljebb csúsztatta kezét, de megállt.Hátra döntött az ágyon és a fülemhez hajolt.Mély levegőt vett, és lassan szívni kezdte a nyakamat.Nagyon élveztem.Egyre lejjebb haladt, de a pólóm nem volt túl mély kivágású, ezért próbálta lejjebb húzni, több kevesebb sikerrel.
-Levehetem?-Kérdezte szinte suttogva.Mély levegőt vettem, és kerültem a tekintetét.Elég hosszú várakozás után,de bizonytalanul igent mondtam. Kezét végig vezette az oldalamon, és megfogta a pólóm szélét. Lassan elkezdte felfelé húzni, és csókjaival követte a pólóm vonalát. Elhajolt tőle egy percre, és végig nézett majdnem csupasz felsőtestemen. Eszméletlenül szerettem Harry-t. Minden erőmmel próbáltam legyőzni a szégyenlősségemet.Én is megfogtam a pólóját, és egy gyors mozdulattal eltávolítottam róla.Halkan kuncogott, és elő jöttek gödröcskéi is.Ismét a fülemhez hajolt.
-Akarlak.-Suttogta nagyon lassan.Megremegtem alatta, és sóhajtottam. Én is akartam őt,de féltem.Sosem voltam még együtt így senkivel. Kicsatolta az övemet, és lehúzta rólam a nadrágot.Remegő kézzel én is az öve után nyúltam,és próbáltam kikapcsolni, de sehogy sem sikerült.
-Segítek.-Mosolygott, és egy egyszerű mozdulttal kicsatolta. A farmerján lévő gombok, már nem jelentettek nehézséget.Könnyedén megbirkóztam velük.Letoltam a nadrágot a combján, de mivel térdelt nem tudtam tovább.Megcsókolt, közben leküzdötte magáról a nadrágot.Én ott feküdtem előtte fehérneműben,ő pedig előttem térdelt egy alsóban. Felültem, hogy minél közelebb lehessek hozzá.Karjaival átfonta felsőtestemet, és egy mozdulattal kicsatolta a melltartómat, majd a földre dobta.Az egyik mellemet a szájába vette, és szívni kezdte. A másikat pedig a kezével masszírozta.Mellemről áttért a hasamra, és így egyre lejjebb.Már a bugyim vonalánál volt, mikor végig simított a karomon, és nyomott egy puszit a köldököm alá.Óvatosan lehúzta a bugyimat, és a melltartóm mellé dobta.Szemérem ajkaimat kezdte csókolgatni, ami belőlem egy felszabadult nyögést váltott ki.Nyelvével a csiklómat kényeztette.A lepedőbe markoltam és apró nyöszörgések hagyták el a számat.
-Jó érzés?-Kérdezte egy mosoly keretében.Mivel megszólalni nem bírtam, így csak bólintottam egyet.Kuncogott, majd nyelve végleg elmerült bennem.A hajába túrtam, és belemarkoltam.Végig simított a combomon, majd belém vezette az egyik ujját.
-Ahh..istenem..-Nyöszörögtem, ő pedig lassan pumpálni kezdett.
-Megpróbálom kettővel.-Suttogta, majd belém vezette még egy ujját. Ez nagyon fájt.Fájdalmasat nyögtem.
-Sajnálom.Csak annyira szűk vagy.-Mondta, majd egyre gyorsabban pumpált. Az idő múlásával a fájdalmat már egyáltalán nem éreztem. Éreztem hogy az alhasam megfeszül.Közel voltam. Harry kihúzta belőlem ujjait, és megcsókolt.Kérdőn néztem rá, mire ő mosolygott.
-Nem az ujjaimmal akarok neked örömet okozni.-Gondoltam most rajtam a sor,ezért az alsójához nyúltam, de levette onnan a kezeimet.
-Ma nem.Szeretném, ha ma minden rólad szólna.-Mosolygott, és ismét megcsókolt.Lehúzta magáról a boxert, és lábaim közé helyezkedett.
-Ami most jön, az fájni fog.Sajnálom.-Mondta, és belém tolta férfiasságát. Hangos nyögésem betöltötte az egész szobát.Végig folyt pár könnycsepp az arcomon, amit ajkaival távolított el.
-Hidd el, ha csökkenthetném a fájdalmad, megtenném.-Mondta sajnálkozó hangon.A kezembe fogtam az arcát és halványan elmosolyodtam.Várt még egy darabig míg megszokom hatalmas méretét. Még szűz voltam, de így is tudtam, hogy Harry egyszerűen óriási. Kezeit a fejem mellett támasztotta meg, és nagyon óvatosan tolni kezdett. A fájdalom nagyon erős volt.Láttam hogy kétségbe esetten próbálja magát vissza fogni.Fokozatosan gyorsított, és a fájdalom is egyre enyhült. A tempó amit Harry diktált, őrületesen gyors volt.Minden percét élveztem annak amit csinál.A hátába markoltam, és erősen végig húztam rajta a körmeimet.Persze neki ez meg sem kottyant.Ajkaink szinte egy percre sem váltak el egymásétól.Már éreztem hogy közel vagyok.
-Harry...é..én..mindjárt...-Nyögtem.Hazz még jobban rákapcsolt, és egy pár perc múlva el is ment.Én is követtem őt, egy hangos nyögés kíséretében.Lökött még párat levezetés képpen, majd ismét hevesen megcsókolt.Minden olyan tökéletes volt.Lassan növelni kezdte a távolságot kettőnk között, míg teljesen ki nem csúszott belőlem. Mellém feküdt, és mind a ketten gyorsan vettük a levegőt.
-Annyira szeretlek.El sem tudom mondani hogy mennyire.-Suttogta.
-Én is téged.-Mondtam és hozzá bújtam.Megfogta a takarót és ránk terítette.Erős karjával át karolt, majd mind a ketten elaludtunk.Azt hiszem egy jó délutánt tudhattam magam mögött.

17.Fejezet Farkas

"Ha az életed csupa harc és vérontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani."

Harry Semmit sem szólt, csak nézett felém.
-Na? Nem kérdezel?-Mosolyogtam.Bevallom kíváncsisággal töltött el.
-Ennyire tudni akarod, mit szeretnék?-Kuncogott.
-Ajjh Harry...tudod hogy elég kíváncsi típus vagyok.Nyögd már ki mi a fenét akarsz.-Mosolyogtam.
-Mindegy..majd később.-Legyintett.
-Mi van? Nem teheted meg! -Nevettem.
-Épp megteszem.-Vigyorgott.
-De mi lesz, ha nem tudod megkérdezni?-Motyogtam.
-Miért ne tudnám?
-Mert...megint olyan leszel.-Szomorodtam el.Ő csak magához ölelt.
-Ne félj.Kérlek.
-Tudod ez olyan, hogy: Nem a magasságtól félsz, hanem az eséstől. Nem elengedni félsz, hanem attól, hogy tényleg elmegy. Nem attól félsz hogy újra megpróbáld, hanem hogy megint elbuksz.
-Csak az a szerencséd hogy értem az efféle monológokat.-Kuncogott.
-Reméltem, hogy vagy ennyire intelligens.-Mosolyogtam.
-Arról lenne szó, hogy azt mondtad szeretsz. Én pedig megkérdeztem hogy tudod-e hogy ennek a szónak súlya van.
-Én pedig válaszoltam.Pontosabban bólintottam, de igen tudom.
-Akkor.....-Habozott, majd kicsit hátrébb lépett.-Melanie, megtisztelnél azzal, hogy leszel...leszel a barátnőm?-Nézett egyenesen a szemembe. Arcán apró pír ékeskedett.Ajkaim ketté nyíltak, miközben bambán vizsgálgattam tekintetét. Hirtelen meg sem bírtam szólalni. A meglepődöttség és a boldogság érzése kavargott bennem.Mégis féltem. Rögtön az jutott eszembe, hogy mi lesz, ha nem jön össze, és végleg elveszítem. gyorsan megcsóváltam a fejemet, hogy az ilyen negatív gondolatok mind eltűnjenek belőle.
-Harry...én...-Nem tudtam beszélni. Szavai egyszerűen annyira megleptek, hogy szóhoz sem jutottam.Reménykedve nézett a szemembe. Talán félne hogy nemet mondok? Vajon miért?Annyira elgondolkodtam ilyesfajta dolgokon, hogy megfeledkeztem arról, hogy nem ártana ha mondanék valamit.
-Hát....persze...-Motyogtam, és egy mosoly akaratlanul is hatalmába kerített.Harry egész magasságával felém tornyosult, és lassan, de szenvedélyesen megcsókolt.

Újait a csípőmbe mélyeztette, és szorosan magához húzott.

-Biztos vagy benne, hogy igent mondasz?-Kérdezte két csók között.

-Miért ne lennék?-Vizsgálgattam tekintetét.

-Taylor...'szakítanom' kellene vele.-Forgatta meg a szemét. Akkor ezt most vehetem úgy, hogy ne kérdezzem a témával kapcsolatban. De ezt annyira utálom.Megkérdezi hogy biztos-e, és utána nem válaszol ha vissza kérdezek.Azért inkább semmit sem szóltam, csak bólintottam.

-Várj meg itt.-Utasított, és kiment a teremből.Nem nagyon akartam ellenkezni.Amúgy sem jutottam volna messzire a lábammal. Kicsit felfoghatatlan volt, hogy Harry-t inmáron a 'pasimnak' mondhatom. Persze nagyon örültem neki.Kis ideig a gondolataimmal játszadoztam, mikor egy nő hisztérikus kiabálását hallottam. Azonnal tudtam honnan ered az idegesítő hang. Taylor. Kicsoszogtam a folyosóra, és láttam hogy Tay mindenféle kézmozdulatok keretében, sír, és hisztizik.Harry számára ez biztosan ingerlő, és legfőképpen idegesítő volt.

Harry bevallom elég jól bírta. Végig fegyelmezett volt. Végig nézte ahogy elsétál a szőkeség, és utána felém fordult.

-Minden rendben?-Kérdeztem, miközben egy tétova lépést tettem felé.

-Nem kellene még így járkálnod.-Jött oda ember feletti gyorsaságával, és azonnal felkapott.

-Harry...nem vészes.-Vontam vállat.

-De az.Kérlek, ne ellenkezz.-Ölelt szorosan magához. A kisugárzása...egyszerűen más volt. Úgy éreztem, bárki tesz felém egy rossz mozdulatot, Harry szétszedi. Furcsa volt így vele lenni, de minden percét élveztem. Ekkor viszont megcsörrent a telefonom. Felvettem, és Mike volt az.

-Szia.Elindultam érted.Sietek.-Hallottam laza hangját.

-Mike.Figyelj.beszélnünk kell.-Motyogtam.Harry engem nézett, és egy bíztatót bólintott.

-Jó..miről?-Kérdezte némi idegességgel a hangjában.

-Harry-ről.És a többiekről.

-Mondtam már. Felejtsd el.

-Megbeszéljük.-Sóhajtottam, és letettem, a telefont.Nem kellett sok idő, hogy Mike megjelent a kis előtérben.Oda sétáltam hozzá, Harryvel az oldalamon, mire ő csak meglepődötten nézett. Komoly tekintettel sétáltam mellé.Meg akartam szólalni, de Harry megelőzött.

-Vissza költözik hozzánk.-Hangzott ez inkább kijelentésnek mintsem kérésnek.

-Nem.Melanie velünk marad. A saját fajtája közt van a helye. Nem pedig vér szívók közt, akik miatt majdnem meghalt.-Sziszegte Mike mérgesen.

-Ajánlom hogy fogd be. Ő már hozzám tartozik.

És ez ellen semmit sem tehetsz.-Mondta Harry magabiztosan.
-Hogy érti hogy hozzá tartozol?-Mért végig csalódottan Mike.
-Mike..figyelj, én...-Motyogtam össze vissza.
-Mostantól kezdve, ő a barátnőm. És megvédem őt akár az életem árán is. Talán van valami baj Mike?-Kérdezte Harry elég durván. Én csak értetlenül figyeltem az eseményeket.
-Úgy érted..ti együtt...vagytok?-Fintorgott .Én bólintottam, és előrébb léptem.
-Akkor pakolj össze, és gyere vissza hozzánk.-Tette a kezét birtoklóan a derekamra a göndör.
-Rendben.-Néztem rá, majd Mike-ra. Arcára kiült az undor. Tisztán látható volt hogy nem örül.De nem tudtam vele mit tenni.Harry-t szerettem, és csak őt.Annyira vártam már hogy újra vele lehessek. Ezt az egy dolgot semmiért sem adnám fel.
-Melanie...hidd el, ahhoz hogy kitűnő vadász legyél, velem kell lenned.-Győzködött Mike.
-Mike kérlek...majd megoldjuk.De nekem most már a srácok mellett a helyem.-Vettem mély levegőt.
-Nem.Neked a saját fajtád közt van a helyed.-Erősködött.
-Mike, én nagyon hálás vagyok a segítségedért.De kérlek, értsd meg. Vele akarok lenni.Komolyan.Hidd el, ez így jó.-Próbáltam lecsillapítani.
-De ha valami bajod lesz, akkor gondolj rá mit mondtam. Veszélyesek. Nem bízhatsz bennük.Szánalmas ösztön lények.Hiszen majdnem meghaltál miattuk.Az életedet ismét a veszély fogja koszorúzni. Mellettem biztonságban lennél.
-Fogd be.Fogadd el, hogy velem akar lenni.Nem változtathatsz a helyzeten. És hogy mersz ránk olyanokat mondani hogy szánalmas ösztön lények?Legszívesebben...-Habozott.Tudtam mit akar. Legszívesebben megölné őt.Hiszen tényleg 'ösztön lény'.
-Már most nem tudod magad vissza fogni.Mit fogsz tenni Melanie-val, ha mérges leszel rá? Hiszen már bizonyítottad, hogy mindig megsérül a közeledben.-Hunyorgott Mike gyűlölettel teli arccal.
-Elég! Hagyjátok abba! Döntöttem, és a döntésemet nem fogom megmásítani. Hiába veszekedtek.Én nem egy trófea vagyok, amit haza vihettek. Van saját akaratom.Eltudom dönteni mit akarok.Értitek? Ne miattam nyírjátok ki egymást.Tartsátok tiszteletbe a döntésemet. Én igen is hiszem hogy Hazz tud uralkodni magán.És ha bármi gond van, ne aggódj..megoldom én egymagam is..-Bevallom kissé kiborultam azon, hogy úgy beszéltek rólam, mint aki nem dönthet magától. A két srác csak ledermedve nézett rám. Biztosan meglepte őket a kiborulásom. Nem érdekelt. Csak néztem rájuk komoly tekintettel.
-Akkor...pakolj össze...és majd érted megyek.-Mondta Hazz elég vissza húzódó hangon.
-Elviszlek.Utána pedig hozzájuk.Nem kell hogy érted jöjjön.-Ajánlotta fel Mike. Úgy éreztem, ez inkább jószívű felajánlás volt, mintsem undor. Bólintottam, és elkezdtem csoszogni az ajtó irányába.
-Mi van a lábaddal?-Kérdezte aggodalmasan.
-Csak rá estem.-legyintettem, majd a kocsihoz botorkáltam. Mike haza vitt, a jelenlegi lakásunkra, ahol neki álltam pakolni. 
-Biztos hogy ezt akarod?-Mike hangja erőtlen volt.Szinte suttogott.
-Ezer százalék.-Léptem elé, és mélyen a szemébe néztem.
-Ha neked így jó, akkor nekem is.-Húzott magához egy ölelésre. Szorosan magamhoz öleltem, és végleg össze szedtem mindenemet.
-Nicol?-Kérdeztem kíváncsian.
-Néhány barátjával ment el valamerre.-Mosolygott.Amint kész lettem, beültünk a kocsiba, és elindultunk.Mike egész úton, egy szót sem szólt hozzám.Fájt hogy cserben kell őt hagynom, de nem tehettem mást. Elég sok autókázás után, leparkolt egy ismerős helyen. A srácok háza. Egy ismerős érzés kerített hatalmába. Jó volt újra itt lenni. Kiszálltam az autóból, és a vezető oldalra sétáltam, ahonnan Mike pattant ki.
-Ha bármi gond van, tudod a számomat.-Motyogta, és még egyszer szorosan megölelt.Viszonoztam az ölelését, és nyomtam egy apró puszit az arcára.
-Köszönöm.-Mondtam.
-Micsodát?-Nézett értetlenül.
-Azt, hogy mindig mellettem vagy, ha szükségem van rád.
-Ilyen egy jó barát.-Mosolygott halványan, majd vissza ült, és elhajtott. Megfordultam és a szív roham jött rám. Liam állt egyenesen a hátam mögött.
-Jesszus...mit csinálsz itt?-Nevettem el magam.
-Gondoltam segítek.-Mosolygott, és felkapta a cuccaimat.Emberi léptekkel ment be a házba, én pedig amennyire csak gyorsan bírtam, utána sántikáltam.Belépve a házba, pontosan ugyan az a látvány fogadott, mint mikor először jártam itt. A srácok a kanapén ültek, és beszélgettek.Harry ahogy meglátott elindult felém, én pedig kicsit hátrébb léptem. Nem nagyon akartam hogy mindenki tudja. Nem tudom miért, csak egyszerűen nem.Megállt, rám hunyorgott, megdörzsölte az ajkát, és csak figyelt.

-Mi..mi az?-Kérdeztem értetlenül.Bevallom kicsinált. Az az ajak dörzsölgetés...egyszerűen nagyon jól állt neki.

-Semmi.-Vont vállat, majd felment.Én is követtem őt. Épp hogy felértem a lépcsőn, már láttam, hogy a cuccaim Hazz szobája előtt vannak.
-Na ne...-Mondtam halkan.Nem számítottam rá, hogy a 'hozzá tartozom' ennyire komoly.
-Talán valami gond van?-Kuncogott mellettem a göndör.
-Semmi.-Mondtam, és a cuccaimat cipelni kezdtem a régi szobám felé.
Harry a karomnál fogva húzott vissza magához, és megcsókolt.
-Velem leszel egy szobában.-Jelentette ki.Aprót bólintottam, majd besétáltam a szobába.A cuccaimat csak ledobtam az ágy mellé, majd leültem. Furcsa volt Harry társasága. Azt mondhatnám, hogy kicsit kellemetlenül éreztem magam.Valami megváltozott. A hangulat komolyabb volt mint máskor.
-Mit fogunk ma csinálni?-Nyitottam meg az ajtót, mert le akartam menni, de ő egy mozdulattal becsapta előttem.Mint akit nem érdekel, hátra léptem egy lépést.
-Én lezuhanyzok.-Mondta.
-Oké.-Néztem rá.
-Segíts.-Mosolygott.
-Álmodozz királyfi. -Nevettem és kimentem a szobából.A fiúk társasága jól esett. Beszélgettünk egy keveset, majd hallottam hogy csörög a telefonom, amit a szobában hagytam.Felszaladtam, de addigra abba maradt. Ebben a pillanatban Harry lépett ki a fürdőből. Nem volt rajta póló, így felsőtestének látványa borult a szemem elé. Farmerja ki volt gombolva, és szinte lógott rajta.A vámpír gyorsaságával jött oda elém. Az ajtó előtt álltam, és az arcát figyeltem.Kezeit a fejem mellett támasztotta meg, és úgy nézett végig rajtam.Tökéletes felsőteste csupán pár centire volt tőlem.A gatyája szinte a combján volt, inkább az alsógatyája látszott. Egész méretével felém tornyosult, és szinte éreztem magamon perzselő tekintetét.Nem tudtam mást csinálni, minthogy a mellkasát néztem. Már-már elaléltam a csendben, mikor megszólalt.
-Tetszik a látvány?-Kérdezte rekedtes hangon.Ajkaim ketté nyíltak kérdése hallatára.Mély levegőt vettem, amit utána remegve fújtam ki.
-Le megyek.-Mondtam és próbáltam arrébb lépni. Óvatosan neki nyomott az ajtónak, és megcsókolt.
-Ne menj.Jobb itt fent.-Mosolygott.
-Miért?
-Csak.Amúgy...jó érzés, hogy ezt bármikor megtehetem veled.-Nevetett és ismét megcsókolt.
-Kérdezhetek valamit?-Néztem rá, kicsit elpirulva.Még nem voltam hozzá szokva ehhez az intenzív testi kapcsolathoz.
-Amit csak szeretnél.
-Voltál már szerelmes?-Mosolyogtam halványan.
-Szerelmes?Nem.Azt hiszem még sohasem.Tudod, nekem inkább nyerőek voltak az egy éjszakás kalandok.Nem volt benne törődés, érzelem, és a végén szakítás vagy ilyesmi.Szóval, nekem ez mindig jobban megérte. De most....egy egészen különös érzés kerít hatalmába mikor veled vagyok. És ezt nem könnyű kezelni.-Mosolygott, és szavai hallatán én is elmosolyodtam.Annyira magával ragadott.Az arcom közelített az övéhez, és egy elég határozatlan és bátortalan csókkal jutalmaztam édes szavait. Nem tudtam nem észre venni, hogy belemosolyog a csókba.Elhajoltam tőle.
-Mi az?-Néztem rá kérdőn.
-Az első olyan csók volt, amit nem én kezdeményeztem.-Vigyorgott.
-Valóban.-Vontam vállat.Arrébb léptem, ő pedig becsatolta a gatyáját, és az övét.Figyelemmel követtem mozdulatait.A szekrényéhez sétált, és elővett egy fehér pólót,majd Felvette.A puha anyag, lágyan simult erős felsőtestére.Felém nézett, és mosolyogva leült mellém.
-Akkor lemehetünk?-Kérdeztem.
-Persze.Elvégre rég beszéltél Lou-val is.-Mosolygott.Lementünk és a nap hátralevő részét átdumáltuk.Ez olyan két óra hossza volt.kellemes, mégis kicsit fura volt újra a srácok társaságában lenni.Kezdtem úgy érezni, hogy minden a helyére állt.Hiszen azzal a sráccal lehetek akit szeretek, és már vagy három órája itt vagyok, és senki nem akart megölni.Gyorsan lezuhanyoztam, és pizsibe öltözve az ágyra borultam.
-Fáradt vagy?-Mosolygott a göndör.
-Ja.fáradt.-Mosolyogtam.
-Én elmegyek vadászni.Nem akarok a közeledben olyan elmebeteg állapotban lenni. Ezért inkább nem várom meg míg éhes leszek.-Vallotta be. 
-Rendben.-Mosolyogtam.
-Tudtam hogy az életem fordulatot vett, mikor megláttalak.-Mosolygott, és nyomott egy puszit a homlokomra.Én szorosan megöleltem, és nehezen akartam elengedni.Nem töltött el jó érzéssel, hogy ismét ölni megy, de nem volt választása.
-De, te tényleg ...szeretsz engem?-Kérdezte kissé félénken.Rá sem ismertem.Szavai egy hatalmas mosolyt váltottak ki belőlem. Valóban nagyon édes volt.
-A jó lányok, a rossz fiúkat szeretik.-Nevettem, és ismét megöleltem. Ő is csak mosolygott,majd kiment a szobából.Bebújtam a takaró alá, és hosszú gondolkodás után elaludtam.Reggel mikor kinyitottam a szememet, láttam hogy az ágy szélén fekszem, a fal felé fordulva.Egy meleg kezet éreztem a derekamon, és apró lélegzeteket a tarkómon. Jó volt így felkelni.Átfordultam a karjában, és gyönyörű zöld szemeibe néztem.
-Jó reggelt.-Mosolygott.
-Neked is.Habár, gondolom te nem aludtál.-Nevettem.
-Valóban nem.Amúgy, van kedved elmenni oda a kis rétre? Tudod, mint akkor este.-Mélyült el kicsit a hangja mondata végére.
-Rendben.-Mosolyogtam.Kikászálódtam az ágyból, és a fürdőben átöltöztem.Lementünk együtt a konyhába, és én megreggeliztem. Felvettem a cipőmet, és kimentem az ajtó elé.
-Hova-hova?-Kérdezte Louis mosolyogva.
-Harry-vel kimegyünk arra a kis rétre.-Mosolyogtam én is.
-Eléggé összemelegedtetek. Jól látom?-Vigyorgott.
-Talán baj?-Mosolyogtam.
-Ugyan.Ha baj lenne sem tehetne semmit.-Hallottam Hazz hangját magam mögül.
-Igaza van.Ez nem az én dolgom.-Hangjából úgy tűnt, hogy elég tájékozott. Sóhajtottam egyet, majd eleresztettem egy mosolyt. Harry összekulcsolta az ujjainkat, és sétálni kezdtünk az erdő felé. Nagyon furcsa volt vele így sétálni.Új volt ez az egész.Persze egyáltalán nem bántam, sőt élveztem.Átsétáltunk az erdőn, ahol most csak a madarak csicsergését és az állatok keltette zajt lehetett hallani.Kellemes kis séta után, megpillantottam a zöld, virágokkal teli rétet.Gyönyörű volt. Harry-vel oda sétáltunk, és leültünk a fűbe.Egy darabig csak csendben ültünk egymás mellett,majd Hazz elterült a fűben.A pólója kicsit felcsúszott a csípőjén, így tökéletesen látszódtak V vonalai.Egyszer csak azon kaptam magam, hogy ujjaimat bal oldali V vonalán húzgálom. Felnéztem az arcára,és láttam hogy mosolyog.Egyik kezével megfogta a szabad kezemet, és lehúzott maga mellé.Fölém hajolt, és elkezdte csókolgatni a nyakamat.Egyik kezemmel a tarkójába kapaszkodtam, másikkal pedig belemarkoltam a pólójába.A következő pillanatban erősen kezdte szívni ajkaival a puha területet.Az ajkamba haraptam, de így is elengedtem pár apróbb nyögést.Hallottam ahogy lélegzete egyre gyorsul.Lassan elhajolt a nyakamtól, és vissza feküdt mellém.Az erdő felől egy kutya nyüszítését lehetett hallani.Felültem és az erdő felé meredtem, amely most egész barátságos hatást keltett.


-Mi lehetett ez?-Néztem Harry-re,aki szintén felült.
-Biztos valami kutya.Mindjárt jövök.-Legyintett, és felállt.
-Hová mész?-Kérdeztem némi aggodalmassággal.
-Csak, hív a természet.-Mosolygott, és hirtelen eltűnt a szemem elől. Nyugodtan dőltem hátra a fűben, de eszembe jutott valami. Harry vámpír, tehát nem kell WC-re járnia.Basszus.Hova a francba mehetett már megint?Vagy minek?Gyorsan felpattantam, és az erdő felé indultam. Az ösvény jól belátható volt ilyen világosban.Most kicsit sem keltett ijesztő hatást.Már egy ideje sétáltam, mikor zajt hallottam magam mögül.Mikor megfordultam, sikítani tudtam volna, csakhogy egy hang sem jött ki a torkomon.Egy óriási, nagy fehér farkas állt mögöttem. Sokkal nagyobb volt az átlagos farkasoknál.


Hátrálni kezdtem, a farkas pedig csak engem figyelt.A lándzsámért nyúltam, de utána eszembe jutott, hogy mostanában nem igen van nálam.
-Miért nem tudsz néha nem bajba keveredni?-Hallottam Hazz ingerült hangját.
-Harry, a vámpírok nem WC-znek.-Mondtam szinte remegő hangon. Pár pillanattal később, meleg kezének érintését éreztem a derekamon.
A farkas erősen morogni kezdett Harry jelenlétére.

Nagyon megijedtem.
-Lépj hátrébb.-Tolt háta mögé Harry.
-Mi a fene ez?-Markoltam bele erős vállába.
-Tűnj innen!Ez nem a ti területetek.-Mordult fel Harry.A farkas hátrébb lépett pár lépést, és én már azt hittem végre elmegy.De ehelyett, átváltozott. Egyszerűen ember lett belőle.


-Ugyan már, majd pont egy ilyen vér szívó fogja megmondani nekem, hogy mit csináljak, nem?-Forgatta meg a szemeit.Elég cinikus fazon volt. Igazából nem is értettem. Farkasból ember?Vajon mennyi dolog van még, amit nem tudok?
-Húzd vissza a beled a falkádhoz.-Sziszegte Hazz.
-És ki a lány aki veled van?-Nézett felém mosolyogva.
-Rá ne merj nézni, te szemét állat.-Hazz szinte üvöltött.Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy mindjárt neki megy és szétszedi.
-Hazz..nyugi.Nincs semmi gond.-Léptem elé, és átöleltem.
-Szóval újabb lányt szédítesz?Ez nem szép dolog.-Kuncogott cinikusan.
-Fogd be.-Lépett egyet előrébb a göndör.
-Mi az hogy szédítesz?-Néztem rá értetlenül.
-Ugyan már.Ez a balfasz nem tudja mit beszél.-Láttam ahogy Hazz egyre idegesebb lesz.Gondoltam inkább nem firtatom a dolgot.Ajkaimat lassan az övéinek nyomtam és átfontam testét a karjaimmal.
-Még látjuk egymást kislány.-Nevetett a srác, majd elsétált.Reménykedtem hogy Harry nem most fog utána menni, és öli meg.
-Menj innen.Nem akarom hogy lásd ahogy kinyírom.-Tolt arrébb Hazza.
-Nem.Harry kérlek.Ne csináld.Csak menjünk haza, kérlek.-Könyörögtem kétségbe esetten.Rám nézett, és tekintete megenyhült. Nem értettem ezt a farkasos dolgot, de még egy kis ideig nem akartam firtatni.Reméltem hogy szépen lassan mindenre fény derül.

16. Fejezet Teljes zavarodottság

Bocsánatot kérek emberek hogy nem voltam, de elvoltam tiltva. (Elvileg még mindig) Ezért a részek lehet hogy nem jönnek túl sűrűn. Mi a véleményetek eddig a sztoriról, úgy összegezve? Szeretnétek, ha innentől a blog kicsit még 'véresebbre' váltana?És légyszi szavazzatok is a szavazó lécnél (: És mivel, többen szavaztatok arra, hogy legyenek vérfarkasok, így majd azt is beleírom a történetbe, elvégre kell egy kis izgalom, nem de? :D Remélem mindenkinek tetszik a blog.Őszintén nekem nem annyira, ezért próbálom egyre izgalmasabbra írni. Mióta kezdtem a blogot, elszaporodtak a vámpíros blogok. Ez jó, és rossz érzés is egyben.Jó, mert egész trendet teremtettem, ;D de rossz, mert kicsit zavaró hogy lenyúlják az ötletet és utána azzal ékeskednek.. :D de nem baj (: Aki vámpíros blogot ír, annak is üzenem: Sok szerencsét :D Kívánom hogy legyen sok olvasótok (: Meg azoknak is akik blogot írnak (: És légyszi mondjatok véleményt (: úgy az egészről..sokat jelentene..Amúgy tényleg bocsi, ha a részek kicsit elvontabbak lesznek, meg ritkán lesz új, de mostanában elég sz@r kedvem van és ez kihat a munkámra is...De azért igyekszem a kedvetekre tenni (: Mostantól olvashattok kis idézeteket is minden fejezet előtt (: Jó olvasást <3

,,A világ gonosz, szörnyű helynek tűnt, az azt benépesítő lények mindegyike gyanús, és én, a bárányka, ott kódorogtam a halál völgyében, egy kis kolomppal a nyakamban."

-Szia Harry!-Mosolyodott el szélesen Taylor.

-Szia kicsim!-Vigyorgott Harry, majd átölelte és megcsókolta Tay-t. Nagyokat pislogtam.Kellett egy kis idő hogy felfogjam a történteket.

-Vele fogsz énekelni? Igazán elragadó kislány.-Tette vállamra a kezét taylor.

-Nagyon.-Kuncogott Harry.-Szívem szerint felpofoztam volna a szőkeséget. Kislány? Mi az hogy kislány?!!! Elmondanám neki hogy 'kislány' létemre olyanokat éltem már meg amikről ő még nem is hallott. ÉS Harry-be mi az isten ütött? előbb engem csókolgat utána meg őt? Mérhetetlenül ideges voltam. Harry-re néztem, aki átlagosan bámult felém.
-Louis hol van?-Kérdeztem mint akit semmi sem érdekel.
-Fél óra múlva jönnek csak felvenni a dalokat.-Mondta Harry.
-Oks.Amúgy Taylor..nem vettél észre valamit furcsát Harry-n? -próbáltam rájönni, tudja-e hogy Hazz egy vámpír.Harry arcát fürkésztem, de semmi érzelem nem futott át rajta.
-Azt gondolom ez nem rád tartozik.-Mondta Harry komolyan.

-Lennie kellene valaminek?-Kérdezte meglepődve Tay.

-Igen.-Válaszoltam,és egy pillanatra sem vettem le a szemem Hazza-ról.

-Beszélhetnénk?-Kérdezte Harry.

-Persze.-Elvonultunk egy másik szobába. Zöld szemeivel felém nézett, szája sarkában egy apró mosoly jelent meg. Fájdalmasan néztem rá. Megijesztett.

-Mit akarsz?-Kérdeztem flegmán. Eszméletlenül haragudtam harry-re.

-Megölni téged.-Mondta és felemelt a nyakamnál fogva, majd neki vágott a legtávolabb lévő falnak.Csúnyán bevertem a fejem, ráadásul fel sem bírtam állni.

-Mi a fasz van veled?-Szorítottam élesen fájó lábamat.

-Túl sokat tudsz.És ez nekem nem jó.-Mosolygott, és leguggolt elém. Lélegzetem gyors volt. Minden egyes levegőt remegve fújtam ki. Ahogy arca egyre közelebb került hozzá, egyre jobban féltem.

-Jó, figyelj hibáztam.De..mi történt veled?-Fakadtam ki sírásban.

-És akkor mi van? Elkövettél egy hibát. Én folyamatosan hibákat követek el.  Az emberek változnak. Folyamatosan változunk, nem? Te sem vagy ugyanolyan, mint amilyen akkor voltál. Én sem vagyok ugyanolyan.

-Talán nem, nem vagyok ugyan olyan.De az érzelmeim akkor sem változtak!-Üvöltöttem egyenesen az arcába. Kuncogott ideges reakciómon.

-Érzelmek...kinek kellenek?-Nevetett, és bele markolt a derekamba.

-Nekem.-Suttogtam,és tekintetem oda siklott, ahol fogott.

-Egy szorítással össze tudnám zúzni a csontjaidat.-Suttogta a fülembe.

-Akkor mire vársz? Csináld! Ölj meg! Nem érdekel!-Üvöltöttem ahogy a torkomon kifért.Egy óvatlan pillanatban a tekintetem találkozott az övével, és akkor láttam, hogy tekintete világos.

-H..Harry...-Nyöszörögtem, mire ő ajkait az enyémnek érintette. Semmit sem értettem.

-Minden rendben?-Kérdeztem remegő hangon.Tekintete megint sötét lett.Alsó ajkába harapott.

-Még nem...nem öllek meg. Szeretek játszani az étellel.-Mosolygott.

-Hova lettél Harry?-Kérdeztem a könnyeimtől fuldokolva. Pontosan tudtam, hogy a reakcióim izgatóak számára. De nem tehettem ellene. Ideges voltam, és fájt ez az egész.

-Sosem ismertél igazán.-Felkapott és felültetett az asztalra.

-De igen.Csak azóta történt veled valami.-Suttogtam.

-Önmagam lettem.Ez vagyok én.-Kacagott, és combjaim közé férkőzött. Próbáltam ellenkezni, de hatalmas ereje ellen semmit sem tehettem.

-Mit akarsz tenni?-Próbáltam eltolni felsőtestét.

-Valamit, amit már rég meg kellett volna tennem.

-Örülök, hogyha meg kell halnom, azt a karjaid között tehetem meg.- Folytak újabb könnycseppek arcomon. Szemei elkerekedtek. Értetlenül nézett rám.

-Én...-Befejezte volna, de valaki eltépte őt mellőlem.A falnak nyomta, és a fülébe suttogott.Zayn volt az.Aki miatt alapvetően majdnem meghaltam. Persze rá egyáltalán nem haragudtam.Hiányzott is. Hiszen furcsa ember..pontosabban vámpír.Régebben meg akartam őt fejteni. Mert titokzatos és különc.Tekintetét rám szegezte, miközben lassan elengedte Harry-t, aki csak úgy szó nélkül kisétált.

-Örülök hogy újra látlak.-Sétált mellém Zayn.

-Te...megismersz?-Kérdeztem meglepődve.

-Hogyne ismernélek meg? Ez az illat... azóta sem tudtam elfelejteni.-hajolt egészen közel a nyakamhoz.

-És Harry-be mi a franc ütött?-Kérdeztem, miközben átöleltem Zayn-t.

-Ez nagyon hosszú.-Mondta, és vállamra omló tincseimmel játszadozott. Nem tudom mióta vagyunk Zayn-nel ilyen jóban.De jól esett a karjai közt lenni.

-Van időm.-Motyogtam.
-Makacs vagy.De rendben.-Mosolygott.-Szóval arról van szó, hogy mivel Harry azt hitte, hogy az ő hibája volt a 'halálod', öngyilkos akart lenni. Persze nagyon sokszor,de valamelyikőnk mindig vissza fogta. Az egyik alkalommal Hazz megakarta öletni magát, és nagyon csúnyán megsérült. Elvesztek az emlékei. Mikor találkozott velünk, meg meséltünk neki, akkor vissza jöttek.Rólad Louis kérésére egy szó sem esett. Viszont mikor kereste a papírrepülős nyakláncát, eszébe jutottál. Azt mondta nem bír nélküled élni, ezért kikapcsolta az emberségét.-Mesélt, de közbe vágtam.
-Hogy mit csinált?-Értetlenkedtem.
-Nem bírta hogy meghaltál miatta, és hogy sosem lehetsz vele többé.  Gyilkolt. Össze vissza. Szobára vitt lányokat és megölte őket miután megkapta amit akart.Szörnyű volt. Ekkor Louis és Liam beszéltek vele, hogy kapcsolja ki az emberségét, akkor nem fog annyira fájni. Hazz ezt meg is tette, de így csak még elvetemültebb lett. Próbáltuk leállítani többször sikertelenül, végül sikerült vissza szereznie az emberségét, de az érzelmeit nem.Csak néha-néha törnek rá a tiszta dolgok.
-Igen,ezt láttam.De akkor mi van Taylor-ral?-Kérdeztem.
-Harry-nek az agya épp...már amikor..de Taylor-ral csak a nyilvánosság miatt van együtt.Persze Tay ezt nem tudja. Csak a management 'parancsára' kellett neki össze jönnie vele.-Fintorgott.
-Értem.-Bólogattam.
-Érzem hogy fáj.Tudod..ez elég ingerlő.-Mosolygott.
-Persze hogy fáj.Tudnék tenni valamit?-Reménykedtem
-Tudtál tenni mikor kettesben voltatok?-Kérdezte rosszallóan. Csak csalódottan csóváltam a fejemet.Arcomat mellkasába temettem és élveztem a körülöttünk uralkodó csendet.
-Meg haraphatlak?-Kérdezte suttogva.
-Te bolond vagy.-Kuncogtam.Érdekes módon a közelébe nem féltem.
-Komolyan gondoltam.-Mosolygott, és szemei vörösek lettek.

-Szépek a szemfogaid.-Mosolyogtam.

-Jobban néznének ki a nyakad bőrében.-Kuncogott.

-És mióta van ilyen jó önkontrollod?

-Mindig is volt.Ha nem akartalak volna, egyszer sem haraptalak volna meg.De nem bántam meg.-Harapott bele alsó ajkába.

-Majdnem meghaltam.-Suttogtam.
-Sajnálom.Ott kicsit túl lőttem a célon.
-Se gáz. Csak sikerüljön mindent helyre hoznom.-Mintha nem is én lettem volna. Nagyon nyugodt voltam.
-Csak azért hagy csináljak egy harapás nyomot, hogy Hazz kiboruljon.
-Nem Zayn!miért lenne az jó neked?-Kérdeztem.
-Nem tudom.De élvezném.-Mosolygott és a nyakamhoz hajolt. Tétovázott.
-Nem félsz?-Lihegett nyakamra.
-Kellene?-Élveztem ki csodálatos meleg leheletét.
-Nem tudom.Szerinted letudok majd állni?-Nevetett.
-Zayn neked minden rendben van az agyaddal?-Kérdeztem komolyan.
-Kössz.Ez jól esett.-Csóválta a fejét nevetve. Nyakam helyett ajkaimhoz tért, és egy gyors mozdulattal bele nyomta szemfogait.Fájt. Elhúzta fejét, és nevetett.
-Nem kellene velem szórakoznod.-Mosolygott.
-Asszem megjegyeztem.-Nevettem és elő vettem egy kis tükröt hogy szem ügyre vegyem.Két apró pötty ékeskedett a fájdalomtól duzzadó ajkaimon. Ezt nem hiszem el..még csak most találkoztunk, máris két harapásom is van.Kiszámíthatatlanok.Ragadozó lények. Habár tudtam hogy Zayn csupán játszadozik.Végig nyaltam duzzadozó ajkaimat, amin nagyon csípett a harapás. Zayn kuncogva nézte amit csinálok.
-Louis és a többek?-Kérdeztem csillogó szemekkel.
-Menjünk ki.Nézzük meg.-Javasolta.Bólintottam, és le akartam szállni az asztalról, de mikor lábra álltam, azonnal össze is csuklottam. Zayn persze azonnal utánam kapott.
-Mi a baj?-Nézett értetlenül.
-A..lábam.Harry elintézte hogy ne tudjak rá állni.-Mondtam szomorúan.
-Amúgy is mindig össze töröd magad.-Nevetett.-De segítek.
-Kössz.-néztem fel rá, ő pedig egy gyors mozdulattal felkapott. Ki mentünk a teremből és egyenesen Louis-ékba botlottunk.
-M...Mela...Melanie?!!-Pislogott nagyokat. Ő is megismert.
-Louis! Annyira hiányoztál!-Mosolyogtam, és kimásztam Zayn kezéből. Csak egy lábra tudtam állni, mert a másik nagyon fájt.Átöleltem Louis-t amilyen erősen csak tudtam.Persze neki ez meg sem kottyant.
-Nem tudom hogy lehet ez, de nagyon örülök.-Puszilt arcon.
-Louis! Könyörgöm, csináld vissza Harry-t!-Kezdtem könnyezni.
-Ha megtehetném megtenném.-Simogatta a hátam vigasztalás képpen.
-Meg akart ölni.-Motyogtam.
-Ő tette ezt a lábaddal?-Kérdeztem,mire én csak bólintottam.
-Nem lesz semmi baj.Mindent helyre hozunk.-Biztatott.

-Te mindig ezt mondod Louis.-Nevettem.

-De mindig igazam is van, nem?-Mosolygott.
-Jó, bevallom.Ez igaz.-Mosolyogtam én is.Megpillantottam a másik két srácot is, Niall-t és Liam-et. Először csodálkozva néztek majd átöleltek. Örültem nekik.
-Keressük meg Hazz-t.-Mondta Louis és felemelt. Nyakába kapaszkodtam és ezzel át is karoltam őt. Bementünk a hangterembe és Hazz is ott volt. Tekintete tiszta volt, ahogy felém nézett. A lábamra meredt, és ijedten kerülte tekintetemet.Egy szempillantás alatt mellettem termett, és kiszedett Louis karjai közül.Ő tartott, ami hatására én remegtem.
-Ezt..én csináltam?-Kérdezte elképedve. Csak bólintottam, de nem mertem ránézni. Óvatosan megfogta, amire én nyöszörögtem. Fájt. Letett egy asztalra, és rám nézett.
-Most minden rendben?-Kérdeztem szinte remegve.
-Igen.-Motyogta.
-Most ember. Úgy értem vannak érzelmei.-Mondta Liam.
-Nem tört el.Csak nagyon megzúzódott.-Nyomogatta a lábamat Hazz.
-Majdnem megölted őt.-Sziszegett Zayn.
-Zayn kérlek hagyd.Nem számít.-Csitítottam el Zayn-t, majd tekintetem újra a göndör srácra irányítottam. Csak állt előttem és nézett a semmibe. Valamit tennem kellett. A csend nagyon kínos volt.
-És...meddig leszel normális?-Kérdeztem alig hallhatóan.
-Bár tudnám..-Motyogta. Tudtam hogy nem saját akaratából csinálta. És most pedig..szinte hozzám sem mer érni. Egy bátrabb mozdulattal a kezembe fogtam az arcát és magam felé fordítottam. Remegtem. Először féltem Harry-től igazán. Zöld tekintete égetett. Az előttem álló gyönyörűség mégis elvarázsolt.A tökéletes arc, a tökéletes bőr, és a tökéletes test.És az illata..talán ez volt az, ami mind közül legjobban vonzott.Fejemet a vállára hajtottam és próbáltam kicsit lenyugodni. Éreztem hogy a többi srác minket néz.Zavart.
-Menjetek ki egy kicsit.Kérlek.-Motyogta Harry. A srácok szinte szó nélkül eleget tettek a kérésének és kimentek. Harry gondolat olvasó, vagy mi van?
-Nézd, én tényleg nagyon sajnálom.Nem tehetek ellene semmit. Tudnod kell hogy soha nem akarnálak bántani.És, hihetetlen hogy élsz. Elmondhatatlanul örülök, és elcsesztem.-Hadart.Teste hirtelen forró lett. Jó érzés volt. Érintése bizsergette a bőrömet, ahogy a hátamat simogatta. Minden tökéletes volt.
-Forró vagy.-Motyogtam miközben kezét érintettem meg.
-Tudom.Ez miattad van.-Mosolygott.Végre újra láthattam ezt a kedves mosolyt.Nem értettem ugyan, hogy miért miattam, de azért rá bólintottam.
-Remélem sokáig ilyen maradsz.Hiányoztál.-Suttogtam.Tudtam hogy ő így is hallja.
-Te is hiányoztál.Eszméletlenül.-Mondta, majd ajkait az enyémnek nyomta. Először nagyon megijedtem, de aztán átadtam magam az iránta érzett érzelmeimnek.Kétségbe esetten akartam érezni a közelségét.
-Mi van Taylorral?-Kérdeztem szomorúan.
-Ugyan már. Ő csak afféle kamu barátnő. De, mikor 'fura' vagyok, akkor minden lánnyal kikezdek.Sajnálom.-Mentegetőzött.
-De Taylor azt hiszi hogy ti tényleg jártok, igaz?-Kérdeztem mire ő bólintott.
-Remélem ez már nem tart sokáig.-Sóhajtott.Hittem neki. Hangja nagyon őszinte volt.
-Van valami mód, hogy vissza hozzalak?-Kérdeztem miközben a fejem billegtettem a vállán.
-Nem tudom.Elég ha velem vagy.-Szuszogott.Szavai mosolyt csaltak az arcomra. Rettegtem attól, mi lesz, ha megint 'megőrül'. Próbáltam kizárni minden gondolatot, és csak arra gondolni, hogy végre itt van. Ismét elvette az eszem. Már ez is hiányzott.Az az illat, Istenem. Jó mélyeket lélegeztem, hogy egyre többet töltekezhessek vele.
-Tetszik az illatom?-Kérdezte egy mosoly kíséretében.
-El sem tudom mondani mennyire vonz.-Motyogtam.
-Persze hogy vonz.Bennem ...
-Tudom...Benned engem minden vonz.-Vágtam közbe.
-Pontosan.-Kuncogott.
-Nem érdekel.Ez így jó.-Túrtam göndör fürtjeibe.Nem érdekelt a másik énje, ami bármikor hatalmába kerítheti őt.A csend burkába zárkózva öleltük egymást.
-Mi van a kötődésünkkel? -Kérdeztem.
-Nem tudom.Még nem érzem.Te....érzed?-Csak megcsóváltam a fejemet. 
-Szóval, azt akarod mondani, hogy nem kötődsz hozzám, mégis velem vagy?-Hajolt el tőlem, és nézett rám meglepődve.
-Mondtam hogy a kötődésnek semmi köze ahhoz, hogy veled akarok lenni.-Pirultam el.
-Lehet hogy még mindig kötődsz, csak nem érzed.-Gondolkodott el. Ezt nem hiszem el. Még mindig nem érti.
-Harry, ennek semmi köze a kötődéshez.Hidd már el.-Kérleltem.
-Te ezt nem érted.Még tudatlan vagy.Sok mindent meg kell értened.
-Harry a fenébe is, szeretlek! Érted? SZERETLEK! Csak téged, és mindennél jobban. Nagyon régóta nem mondtam el, mert féltem.De jelen pillanatban jobban félek attól hogy elveszítelek.És értsd meg, bármit teszel, ez az érzés nem fog változni!Fogd fel végre hogy így van. Megértem ha nem érdekel, mert te csak a kötődés miatt csinálod, de nekem ez nem így van.És...-Folytattam volna de miután ennyit végig hallgatott, egy csókkal fogta be a szám. Meglepődve néztem rá.
-Elég volt annyi, hogy azt mondd, szeretlek.Tudom hogy ez őszinte volt. Érzem. De tudod  hogy a szeretlek szó nagy felelősség, ugye? -Kérdezte. Közben szemei mosolyogtak.Magabiztosan bólintottam, és amilyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem.Tényleg nagyon szerettem őt.
Már csak a puszta félelem tartott vissza.Az, hogy mikor kattan be megint.
-Akkor most nem félsz tőlem?-Éreztem a hangjából, hogy nagyon szégyenli a másik énjét. Rossz volt látni mennyire bűntudata van. Ismerős érzés járta át a testem.A biztonság. Kellemes volt. 
-Nem.-Mosolyogtam.
-Elviszlek orvoshoz.Így nem tudsz menni.-Mutatott a lábamra.
-Fölösleges.Megoldom.-Legyintettem, hogy hagyja.
-Akkor majd én.-Mosolygott.
-És hogy?
-Cipelni foglak.Elvégre nincs más mód.-Kuncogott.Végre az igazi Hazza-val lehettem szemben. Épp mondani készült volna valamit, mikor Simon lépett be.
-Sikerült össze haverkodni?-Kérdezte anélkül hogy ránk nézett volna. Csak gyorsan besietett a hangterembe és állítgatni kezdte a dolgokat.
-Sikerült.-Motyogta Harry, majd leemelt az asztalról és becipelt a hangterembe.
-Látom tényleg össze melegedtetek.-Nevetett Simon.
-Csak a lába majdnem eltört és nem bír rá állni. De mindegy.. kezdjük.- Erőltetett magára egy mosolyt a göndör. 
-Rendben.Itt a dal.-Nyomott elénk egy kottát. Bele olvastam a szövegbe, ami ez volt:
'És gyere fogd a kezem, ne hagyd hogy elengedjem.
Ha bármi elveszi az eszem, csak suttogd a fülembe a nevem.
Megállunk egy percre, a színtiszta csendben.
Semmi nem zavar így minden rendben.'
Hát..ez lenne a refrén.. bevallom kicsit csöpögős, de azért aranyos. Gyorsan felénekeltük a dalt. A gyorsan körülbelül két óra hossza volt. Nagy nehezen össze hoztuk, mikor végre mehettünk. Megpróbáltam felállni, de csak bicegni tudtam. Sikerült elmennem az ajtóig. Simon már ki ment, mikor Harry lépett mellém. 
-Amíg normális vagyok, addig kell beszélnünk.-Mosolygott.
-Miről?-Kérdeztem kíváncsian.
-Kérdeznem kell valamit.-Lépett elém.
-Csak tessék.-Mosolyogtam, és vártam hogy kibökje végre mit is szeretne.

15.Fejezet Várva várt pillanat

"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyjd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.”


Kezemben a bicskával, egyedül egy sötét, elhagyatott helyen.Őrültebb dologra nem is készülhettem volna.Nem messze volt egy erdő, ami hasonlított ahhoz, ami a fiúk házánál volt.Tudtam,hogy ez mégis különbözik.Ez nem az az erdő.Testemet átjárta a hideg, vacogtam. A fejemben össze-vissza cikáztak a gondolatok. Haragudtam Harry-re, mert szerinte minket csak a kötődés tartott össze.Nagyon fáj hogy így gondolta. Minden porcikámmal vissza akartam őt szerezni. És akkor eszembe jutott, hogy lehet hogy épp Taylor Swift-el tölti az éjszakát. Őt csókolgatja, őt öleli át. Ő lenne az akit valójában szeret? Nem! Ezt sosem tudnám elfogadni. Magamnak akarom őt. Önző vagyok, de szükségem van rá. Nélküle semmi vagyok.A gondolatok szétfeszítik az agyamat, mégsem tehetek semmit.Nem akarom a halálomat lelni itt és most. Igazából semmi kedvem vadász lenni.Nem akarok vámpírokat ölni.Nem akarok edzeni, és nem akarom utálni a vámpírokat. Nincs rá okom.Vagyis..volna, de ez csak EGY vámpír volt.Sok az elvetemült vérszívó, de mellette ott vannak az olyanok is mint a fiúk.Ebben a pillanatban egy erős kéz ragadta meg a derekam, és egy erős test feszült nekem.

-Mit csinálsz itt kint?-Hallottam Mike fáradságtól rekedtes hangját. Talán túl sokáig votam idekint.Elkéstem.Sosem hagyná, hogy megvágjam magam, csak hogy tudjam,Harry a közelben van-e. Mike minden egyes lélegzetét éreztem nyakam csupasz bőrén. Kellemes volt.Megnyugtató, és védelmező.A nap már kezdett pirkadni.Nem tudtam mennyi az idő, de valószínűleg négy vagy öt óra lehetett.Megfordultam és megöleltem Mike-ot.





Rendes dolog volt tőle hogy utánam jött.Úgy éreztem hálával tartozom neki, mindenért.Homlokát az enyémnek nyomta, és mélyen a szemembe nézett.
-Hát te meg mi a francot akartál az én bicskámmal?-Vont kérdőre.
-Se-semmit.-Motyogtam zavartan.Kivette a kezemből a bicskát és zsebre rakta.
-Kérlek..Felejtsd már el Harry-t.Hiszen ő is ezt tette veled.-Mondta, közben kétségbe esetten szorított magához.Mikor feldolgoztam amit mondott, egyszerűen össze törtem.
-E-elfelejtett?-Dadogtam halkan.
-Persze..tovább lépett.Felszedett egy barátnőt, és elfelejtett téged. Tudom hogy nehéz, de erősnek kell lenned.Bele kell törődnöd. Ő már a múltad.-Szavai könnyeket csaltak a szemembe.Arcomat nyakába temettem, és mélyeket lélegeztem.Megnyugtatón simogatta hátamat, én pedig nyomtam egy apró puszit nyakára.Szinte láttam meglepődött tekintetét.Ledermedt.Elhajoltam tőle, és arcát fürkésztem. A barna hajú srác zavarodottan figyelt.

*Mike szemszöge*

Ez a lány, kész izgalom. Úgy értem, mindig van vele valami. Ha csak egy percre nem figyelek rá oda, azonnal bajba keveredik. Ha most nem jöttem volna utána,lehet megtámadja valami elvetemült vérszívó. Mindig is ilyen volt.Az egész életét figyelemmel kísértem, egészen 12 éves kora óta. Az én feladatom volt figyelni, és vigyázni rá. Mindig nagyon sok veszély fenyegette.Talán előbb kellett volna neki elmondanom, hogy ő a Blacksmith család utódja.Én már nagyon régóta tudom ugyan, de féltem, hogy akkor többet akar tudni, és rájön fölösleges dolgokra. Meg akarom óvni őt.Igaz, jó vadásznak kell lennie, de féltem.Még nem jött el az ideje, hogy megtudja a teljes igazságot. Remélem hamarosan felfogja, hogy el kell felejtenie Harry-t. Amúgy sem lehetnének együtt. Hiszen Harry egy vámpír, aki kihasználja őt, és játszik vele.Fent áll a veszélye, hogy meg is öli. Melanie pedig egy vámpírvadász.Ráadásul a legnagyobb vámpírvadász család utódja.Nem hozhat szégyent családja hírnevére. El sem tudja képzelni, mennyire tisztelték egykor a Blacksmith családot. A szüleim nagyon jóban voltak velük. Ők négyen alkották a tökéletes vadász csapatot.De egy mészárlásban mind oda vesztek. Melanie anyukája Sofie biztonságba helyezett minket. Nicol-t, Melanie-t és engem. Az unoka bátyám mikor betöltöttem a 17. élet évemet, mindenről felvilágosított. Innentől kísértem figyelemmel Melan életét. Többet voltam a közelében, mint azt gondolná.Sok vámpír próbálta már megölni, akikkel nekem kellett végeznem. Furcsa belegondolni, hogy ez a világ végig ott volt körülötte, de ő mégsem vette észre.Jelenleg épp értetlenül nézem a hosszú, barna hajú lányt, aki puha csókot nyomott a nyakamra.Nem mintha nem örülnék neki, csak meglepő.Káprázatos szemeivel arcomat figyeli.Szemei színét nem tudom igazából elmagyarázni. Zöldes szürke, amiben egy barna tinta paca ékeskedik. Káprázatos. Pillantása bárkit magával ragad.Szerintem fogalma sincs róla, mit hoz ki a férfiakból. Úgy éreztem nem bírok tovább várni.Lassan ajkaihoz hajoltam,és gyengéd csókot nyomtam rá.Nem igazán ellenkezett.Először éreztem a meglepődöttségét, de utána vissza csókolt.Ez viszont nekem nekem volt meglepő. Arra számítottam, hogy elhúzódik és kiborul, de nem így volt. Mikor elhajoltam eper ízű ajkaitól, kerestem a tekintetét, de ő a földet pásztázta. Ujjaimmal megemeltem állát, hogy láthassam arckifejezését. Szemei csillogtak.Az előttem álló lány elképesztő látványt nyújtott. Arcomon egy halvány mosoly jelent meg.

-Szólok Nicol-nak. Törtem meg a csendet.Bólintott, én pedig bementem a házikóba.Nicol már fent volt. Éppen a tükör előtt igazította hosszú szőke haját.

-Jól van már.Jól nézel ki csak menjünk.-Nevettem, mire felém kapta tekintetét.

Szóval elszakadtatok már egymás ajkától.-Vágott vissza nevetve.

-Vicces vagy Nicol.-Forgattam meg a szememet mosolyogva.

-köszi bátyó.Tudok róla.-Vigyorgott, majd átölelt.

-Indulhatunk?-Süregettem Nicol-t.
-Persze.-Mondta és felkapta a bőröndjét, majd kivitte a kocsihoz. Melanie már bent ült, és mi is beszálltunk.Ismét Melanie ült elöl. Mikor észre vette hogy őt nézem, mosolyogni kezdett. Beindítottam a motort, ami erősen felbőgött, majd kihajtottam a kis mellék útról. Figyeltem Melanie-t útközben. Megint azt a szánalmas könyvet olvasta. Legszívesebben kitéptem volna a kezéből, és kivágtam volna az ablakon.
-Melanie...mi lenne ha letennéd azt a könyvet?-Kérdeztem, a hangomban kis idegességgel.
-Mike, nem értem mi a bajod ezzel a könyvel. Ez csak egy könyv. Nem értem miért kell ezen ennyire kiborulni.-Nézett rám hatalmas szemeivel.
-Azért mert azt a könyvet miatta olvasod. Harry miatt. Így sosem fogod őt elfelejteni. És ez hiba.Mindig tőle fogsz függni.-Emeltem ki a kezéből a könyvet.
-Rendben.Ha te nem akarod nem olvasom.-Adta be végre a derekát.

*Melanie Szemszöge*

Mike elvette a könyvemet.Igazán nem értem miért fújja fel ennyire ezt a dolgot.De azért megtettem amit kért és könnyedén oda adtam neki a könyvet.És az a csók, ma.Nem tudtam mire vélni. Végül is nekem sem volt ellenemre. Először igen meglepő volt, de utána kifejezetten élveztem. Elaludtam az autóban, és mikor felkeltem, Mike karjaiban voltam.

-Szépen bealudtál.-Nevetett, és bevitt a házba.

-Sajnálom.-Motyogtam zavartan.Mosolyogva csóválta a fejét és letett az ágyra.Nem kellett sok idő és el is aludtam.Arra ébredtem hogy Nicol az ágyam mellett ácsorog.
-Jó reggelt.-Mondta élettel telve.
-Neked is jó éjt.-Dugtam a fejem a párna alá.
-Ne csináld már.Ma bemegyünk a belvárosba.-Mosolygott.
-Mi?-Kérdeztem és egy nagy mosoly húzódott az arcomra.
-Jól hallottad.Öltözz.-Nekem sem kellett több, bementem a fürdőbe és villám sebességgel átöltöztem.
-Mehetünk.-Mosolyogtam.
-Mike nincs itthon.Ne keresd.
-Hol van?-Kérdeztem nagy kíváncsisággal.
-A VSZ-hez ment. Megbeszélik, hogy továbbra is ő tanítson téged.
-Miért, amúgy nem így lenne?-Lepődtem meg.
-Nem.Elviekben egy nagyon tapasztalt vadászt kellene kapnod. De Mike akar téged kiképezni.-Mondta.
-Én is így akarom.-Mosolyogtam majd megkérdeztem Nicolt-t hogy jól nézek-e ki.

-Nagyon jól nézel ki. Látszik hogy én válogattam a cuccaidat.-Mosolygott.
-Igen Nicol.Köszi.-Öleltem át. Legyintett egyet, majd beültünk a kocsiba.Szerencsére Nicol már 18 éves volt, ezért vezethetett.Beautókáztunk a belvárosba, és egy forgalmas helyen leparkoltunk.Sétálni kezdtünk és Nicol minden ruhás bolt előtt leragadt.
-Amúgy tudod mit szeretek a stílusodban Melan?-Mosolyognom kellett.Az én stílusomban? Hát ez vicc. És úgy tűnik életemben először becenevem is van. Melan.
-Mit?
-Bárkivel vagy, felveszed a stílusát.-Mosolyogott.
-Ez igaz.-Vigyorogtam.Tényleg így volt.Mindig úgy öltöztem, ahogy az öltözött, aki velem volt. Tovább sétáltunk és egy hangstúdiót pillantottam meg. Közelebb sétáltam, és az ajtóra egy papír volt tűzve.

Felhívás!

Amatőr énekeseket keresnek, stúdiói munkálatokra. Szívesen várunk minden olyan embert, aki úgy gondolja tud énekelni. A válogatás esedékes Augusztus 9.-én.

A szívem kétszeres tempóban kezdett verni. Hiszen az álmaim közé tartozik az éneklés.És ami azt illeti egész jó vagyok. A telefonomra pillantottam, és akkor láttam a dátumot: Augusztus 9. Az első gondolatom az volt hogy 'basszus. Erről lecsúsztam.' De akkor Nicol hangját hallottam.

-Attól még megpróbálhatod. Hátha még nincs késő.

-Te gondolat olvasó vagy?-Fordultam felé.

-Annyira nézted azt a papírt, hogy nem volt nehéz kitalálni mit akarsz.

-Akkor befelé.-Mosolyogtam és megnyitottam az ajtót. Egy recepció terült elénk.Nagy levegőt vettem és egy asztalhoz sétáltam.

-Elnézést, lehet még jelentkezni a felhívásra?-Kérdeztem  félénken.

-A meghallgatás 5 perc múlva lejár.De szerintem ha bemész talán még meghallgatnak.De siess.-Mosolygott, felált és egy ajtóhoz vezetett. Igazán kedves nő volt. Nicol-lal az oldalamon nyitottam be a terembe. A lábaim remegtek. Már egy ember sem várakozott.Csak maga Simon Cowell volt a teremben.

-A válogatásra jöttetek? Kicsit későn..Eresztett egy kamera mosolyt, majd beljebb tessékelt.

-Izé..csak én jöttem a válogatásra.Pont most láttam meg a kiírást és gondoltam szerencsét próbálok.-Dadogtam.

-Rendben.Hajrá.Oda menj be, és énekelj.-Mutatott a hangterem felé. A kis szoba tele volt elektromos berendezésekkel.Besétáltam és felvettem a fejhallgatót.

-Mit fogsz énekelni?-Kérdezte, és szemével alaposan méregetett.

-Azt hiszem legyen mondjuk Rihanna-tól a California king bed.

-Rendben.Kezd el.-Mosolygott és elindította a zene dallamát.

Elénekeltem a dalt, és úgy éreztem soha nem voltam még ilyen jó. Minden érzelmem benne volt. A fájdalom amit az utóbbi időkben átéltem. A szenvedés és minden.

-Sajnálom de azt kell hogy mondjam.....-Kezdte el lassan a mondatát Simon.Nagy levegőt vettem.Ezt buktam.

-A többi embernek hogy nem kellett volna ide jönniük. Ugyanis te vagy a legjobb.-Vigyorodott el.

-Ez..Ez komoly?-Dadogtam értetlenül.

-Igen.Holnap reggel kezdenénk is a munkálatokat, ugyan is ebben a dalban egy darab hiba nem volt.Mióta énekelsz?-Kérdezte.

-Mondjuk úgy, hogy igazából ma óta. Eddig csak a hobbim volt.-Ránéztem Nicol-ra és láttam hogy leesik az álla.

-Ez nagyszerű.Holnap reggel 6-kor ugyan itt.-Mosolygott Simon majd kikísért.Haza mentünk Nicol-al és én nagyon boldog voltam.

-Melan, az a dal egyenesen gyönyörű volt. Kirázott a hideg.-Mosolygott.

-Köszi.Tudod az utóbbi idők fájdalmai segítettek.-Mosolyogtam.

-Hát azt elhiszem.-Mosolygott vissza rám, majd Mike is bevágódott. Elmeséltünk neki mindent, és ő is közölte hogy ő marad a tanárom. Gyorsan lefeküdtem aludni, hogy minél hamarabb reggel legyen. A telefonom visítozó ébresztőjére ébredtem.elég kellemetlen volt. Fáradt voltam. Aztán arra gondoltam hogy a stúdióba kell mennem, és hirtelen kipattantak a szemeim.Jó kedvem lett.Felöltöztem, és a konyhába mentem. Mike lent várt.

-Eldoblak.Ha végeztél majd hívj és érted megyek.-Mosolygott, majd a kocsihoz sétáltunk, és a stúdióhoz hajtottunk. Én kiszálltam és elköszöntem Mike-tól.

-Köszi.És szia.-Mosolyogtam.

-Hello.Majd jövök.-Ezzel elhajtott.Az ajtóhoz sétáltam és nagy levegőt vettem. Még azt sem tudtam hogy mi lesz a feladatom. Bementem ugyanúgy a recepcióhoz, onnan ismét a terembe küldtek. Simon volt bent.

-Hello.Örülök hogy itt vagy.

-Én is.-Mosolyogtam.-Mi lesz a feladatom?

-Szerencsés vagy. Egy másik emberrel fogsz együtt énekelni. Hogy kivel az meglepetés. Felveszünk pár hanganyagot, és meglátjuk mi lesz.

-Rendben.-Bólintottam.

-Most már csak az énekesre várunk.-Ült le az egyik székre és mutatta nekem is, hogy üljek le.Eltelhetett egy negyed óra, mikor kinyílt az ajtó. Azt hittem meghalok. A térdeim megremegtek, a szívem nagyon gyorsan vert.Lefagytam. Aki az ajtóban állt nem volt más mint Harry. Beljebb sétált, és rám szegezte a tekintetét.

-Hello.Vele fogok énekelni?-Kérdezte Simon-tól.

-Igen.-Bólogatott Simon.Nagyokat pislogtam és Harry felé bámultam. Mi a fene történt? Nem tudja hogy ki vagyok?Azt hittem a szívem törik szét..újra.

-Jól van?-Kérdezte Simon-t rám mutatva.

-Nem tudom.Hé, minden rendben?-Bökte meg a vállam Simon.

-Öhhmm..Persze.-Mondtam, de legszívesebben ordítottam volna. Már megtanultam az iskolában hogy kell vissza tartani a sírást, ugyan is ott is lett volna okom sírni nem is egyszer.

-Akkor kezdjük.-Mosolygott Harold.

-Először ismerkedjetek meg.-Mosolygott Simon majd kiment.

-Hogy hívnak?-Kérdezte.Tudtam, ha megmondom a nevem, talán rájön. De azt akartam hogy magától tudja meg.

-Melissza Winter.-Rögtönöztem.

-A Melissza egy gyönyörű név.-Nézett el mellettem.

-Köszi.-Vágtam fájdalmas arcot, amit ő nem látott. Nagyon fájt ez az egész.De kíváncsi voltam rá jön-e ki vagyok. Meg alapból is, ő már Taylorral jár.Már nincs rám szüksége többé.

-Hiszel a természet fölötti lényekben? -Tette fel a furcsa kérdést.

-Igen.Miért?-Kérdeztem meglepve.

-Tényleg?Miért?-Nézett kíváncsian.

-Mert szerintem léteznek vámpírok.Most miért ne? Mi a véleményed?

-Baromság.Vámpírok nem léteznek.-Csillantak meg zöld szemei.

-Miből gondolod?-Próbáltam szóra bírni. Olyan volt, mintha egy idegennel beszéltem volna.

-Nem tudom.-Erőltetett egy mosolyt.

-Amúgy, jó illatom van? Tudod most vettem ezt a parfümöt és kíváncsi vagyok.-Hajoltam oda hozzá, hogy nyakam fejénél legyen.Nem volt rajtam különleges parfüm, csak a reakciója érdekelt.

-Basszus. Mi vagy te?Tudod, igaz?-Kérdezte és dühből neki csapott a falnak.

-Mit kell tudnom?-Nyöszörögtem ki valahogyan.

-Ne játszd magad. Nem te vagy az első aki meg akar ölni.-Nézett rám, közben szemei bevörösödtek.

-Harry, mit csinálsz?Nem értelek.-Fuldoklottam, mert nyakamat szorította. Mi ez a hirtelen dühroham? Ez a srác teljesen megőrült.

-Fogd be.-Sziszegte, majd a nyakamhoz hajolt.

-Segítség!-Mondtam, amilyen hangosan csak tudtam.

-Kussolj már!-Nyomott neki még erősebben a falnak.Azt hittem beszakad a hátam.

-Harry! Eressz! Figyelj rám egy percre.-Löktem el magamtól minden erőmet össze szedve.Csak meglepődve nézett rám.Újra beszélni kezdtem.

-Nem hiszem el, hogy nem emlékszel rám. Talán így majd eszedbe jutok. Nem tudom mi lett veled.-Mondtam elég hangosan, majd levettem a nyakamból a papírrepülős nyakláncot, és erősen végig húzta a karomon. Sajnos csak kis helyen, de vérezni kezdett. Harry lefagyott előttem. Ajkai szétnyíltak, a vérző kezemet bámulta.Értetlenül nézte, majd a tekintete fel siklott a szemeimre.

-Tudod már kivagyok?-Kérdeztem reménykedve.

-De hát, te meghaltál.És, nem is hasonlítasz magadra. Mi a fene történt? Hisz láttalak meghalni. Ez lehetetlen.-Teljesen össze volt zavarodva.

-Mint látod nem az.Itt vagyok.-Szó nélkül elkapta a kezem és bele mart.

-Áuhh Harry!-Kiáltottam fel hirtelen.Hirtelen történt,ezért megijedtem.

Nem fejezett ki felém semmilyen érzelmet. Mintha nem is ő lett volna.

-Tényleg te vagy az. Ez, nem lehet.Persze, nagyon örülök, de nem értem.

-Én sem értettem, de az a lényeg hogy itt vagyok nem?-Kérdeztem, és lefolyt az első könnycsepp az arcomon. Közelebb lépett hozzám és átkarolt. Lepuszilta a könnycseppemet, majd áttért ajkaimra és gyengéden megcsókolt.Ahogy elhajolt tőlem, csak néztünk egymásra, ekkor egy egyáltalán nem kívánatos személy (legalább is számomra)
lépett a terembe. Taylor Swift.