16. Fejezet Teljes zavarodottság

Bocsánatot kérek emberek hogy nem voltam, de elvoltam tiltva. (Elvileg még mindig) Ezért a részek lehet hogy nem jönnek túl sűrűn. Mi a véleményetek eddig a sztoriról, úgy összegezve? Szeretnétek, ha innentől a blog kicsit még 'véresebbre' váltana?És légyszi szavazzatok is a szavazó lécnél (: És mivel, többen szavaztatok arra, hogy legyenek vérfarkasok, így majd azt is beleírom a történetbe, elvégre kell egy kis izgalom, nem de? :D Remélem mindenkinek tetszik a blog.Őszintén nekem nem annyira, ezért próbálom egyre izgalmasabbra írni. Mióta kezdtem a blogot, elszaporodtak a vámpíros blogok. Ez jó, és rossz érzés is egyben.Jó, mert egész trendet teremtettem, ;D de rossz, mert kicsit zavaró hogy lenyúlják az ötletet és utána azzal ékeskednek.. :D de nem baj (: Aki vámpíros blogot ír, annak is üzenem: Sok szerencsét :D Kívánom hogy legyen sok olvasótok (: Meg azoknak is akik blogot írnak (: És légyszi mondjatok véleményt (: úgy az egészről..sokat jelentene..Amúgy tényleg bocsi, ha a részek kicsit elvontabbak lesznek, meg ritkán lesz új, de mostanában elég sz@r kedvem van és ez kihat a munkámra is...De azért igyekszem a kedvetekre tenni (: Mostantól olvashattok kis idézeteket is minden fejezet előtt (: Jó olvasást <3

,,A világ gonosz, szörnyű helynek tűnt, az azt benépesítő lények mindegyike gyanús, és én, a bárányka, ott kódorogtam a halál völgyében, egy kis kolomppal a nyakamban."

-Szia Harry!-Mosolyodott el szélesen Taylor.

-Szia kicsim!-Vigyorgott Harry, majd átölelte és megcsókolta Tay-t. Nagyokat pislogtam.Kellett egy kis idő hogy felfogjam a történteket.

-Vele fogsz énekelni? Igazán elragadó kislány.-Tette vállamra a kezét taylor.

-Nagyon.-Kuncogott Harry.-Szívem szerint felpofoztam volna a szőkeséget. Kislány? Mi az hogy kislány?!!! Elmondanám neki hogy 'kislány' létemre olyanokat éltem már meg amikről ő még nem is hallott. ÉS Harry-be mi az isten ütött? előbb engem csókolgat utána meg őt? Mérhetetlenül ideges voltam. Harry-re néztem, aki átlagosan bámult felém.
-Louis hol van?-Kérdeztem mint akit semmi sem érdekel.
-Fél óra múlva jönnek csak felvenni a dalokat.-Mondta Harry.
-Oks.Amúgy Taylor..nem vettél észre valamit furcsát Harry-n? -próbáltam rájönni, tudja-e hogy Hazz egy vámpír.Harry arcát fürkésztem, de semmi érzelem nem futott át rajta.
-Azt gondolom ez nem rád tartozik.-Mondta Harry komolyan.

-Lennie kellene valaminek?-Kérdezte meglepődve Tay.

-Igen.-Válaszoltam,és egy pillanatra sem vettem le a szemem Hazza-ról.

-Beszélhetnénk?-Kérdezte Harry.

-Persze.-Elvonultunk egy másik szobába. Zöld szemeivel felém nézett, szája sarkában egy apró mosoly jelent meg. Fájdalmasan néztem rá. Megijesztett.

-Mit akarsz?-Kérdeztem flegmán. Eszméletlenül haragudtam harry-re.

-Megölni téged.-Mondta és felemelt a nyakamnál fogva, majd neki vágott a legtávolabb lévő falnak.Csúnyán bevertem a fejem, ráadásul fel sem bírtam állni.

-Mi a fasz van veled?-Szorítottam élesen fájó lábamat.

-Túl sokat tudsz.És ez nekem nem jó.-Mosolygott, és leguggolt elém. Lélegzetem gyors volt. Minden egyes levegőt remegve fújtam ki. Ahogy arca egyre közelebb került hozzá, egyre jobban féltem.

-Jó, figyelj hibáztam.De..mi történt veled?-Fakadtam ki sírásban.

-És akkor mi van? Elkövettél egy hibát. Én folyamatosan hibákat követek el.  Az emberek változnak. Folyamatosan változunk, nem? Te sem vagy ugyanolyan, mint amilyen akkor voltál. Én sem vagyok ugyanolyan.

-Talán nem, nem vagyok ugyan olyan.De az érzelmeim akkor sem változtak!-Üvöltöttem egyenesen az arcába. Kuncogott ideges reakciómon.

-Érzelmek...kinek kellenek?-Nevetett, és bele markolt a derekamba.

-Nekem.-Suttogtam,és tekintetem oda siklott, ahol fogott.

-Egy szorítással össze tudnám zúzni a csontjaidat.-Suttogta a fülembe.

-Akkor mire vársz? Csináld! Ölj meg! Nem érdekel!-Üvöltöttem ahogy a torkomon kifért.Egy óvatlan pillanatban a tekintetem találkozott az övével, és akkor láttam, hogy tekintete világos.

-H..Harry...-Nyöszörögtem, mire ő ajkait az enyémnek érintette. Semmit sem értettem.

-Minden rendben?-Kérdeztem remegő hangon.Tekintete megint sötét lett.Alsó ajkába harapott.

-Még nem...nem öllek meg. Szeretek játszani az étellel.-Mosolygott.

-Hova lettél Harry?-Kérdeztem a könnyeimtől fuldokolva. Pontosan tudtam, hogy a reakcióim izgatóak számára. De nem tehettem ellene. Ideges voltam, és fájt ez az egész.

-Sosem ismertél igazán.-Felkapott és felültetett az asztalra.

-De igen.Csak azóta történt veled valami.-Suttogtam.

-Önmagam lettem.Ez vagyok én.-Kacagott, és combjaim közé férkőzött. Próbáltam ellenkezni, de hatalmas ereje ellen semmit sem tehettem.

-Mit akarsz tenni?-Próbáltam eltolni felsőtestét.

-Valamit, amit már rég meg kellett volna tennem.

-Örülök, hogyha meg kell halnom, azt a karjaid között tehetem meg.- Folytak újabb könnycseppek arcomon. Szemei elkerekedtek. Értetlenül nézett rám.

-Én...-Befejezte volna, de valaki eltépte őt mellőlem.A falnak nyomta, és a fülébe suttogott.Zayn volt az.Aki miatt alapvetően majdnem meghaltam. Persze rá egyáltalán nem haragudtam.Hiányzott is. Hiszen furcsa ember..pontosabban vámpír.Régebben meg akartam őt fejteni. Mert titokzatos és különc.Tekintetét rám szegezte, miközben lassan elengedte Harry-t, aki csak úgy szó nélkül kisétált.

-Örülök hogy újra látlak.-Sétált mellém Zayn.

-Te...megismersz?-Kérdeztem meglepődve.

-Hogyne ismernélek meg? Ez az illat... azóta sem tudtam elfelejteni.-hajolt egészen közel a nyakamhoz.

-És Harry-be mi a franc ütött?-Kérdeztem, miközben átöleltem Zayn-t.

-Ez nagyon hosszú.-Mondta, és vállamra omló tincseimmel játszadozott. Nem tudom mióta vagyunk Zayn-nel ilyen jóban.De jól esett a karjai közt lenni.

-Van időm.-Motyogtam.
-Makacs vagy.De rendben.-Mosolygott.-Szóval arról van szó, hogy mivel Harry azt hitte, hogy az ő hibája volt a 'halálod', öngyilkos akart lenni. Persze nagyon sokszor,de valamelyikőnk mindig vissza fogta. Az egyik alkalommal Hazz megakarta öletni magát, és nagyon csúnyán megsérült. Elvesztek az emlékei. Mikor találkozott velünk, meg meséltünk neki, akkor vissza jöttek.Rólad Louis kérésére egy szó sem esett. Viszont mikor kereste a papírrepülős nyakláncát, eszébe jutottál. Azt mondta nem bír nélküled élni, ezért kikapcsolta az emberségét.-Mesélt, de közbe vágtam.
-Hogy mit csinált?-Értetlenkedtem.
-Nem bírta hogy meghaltál miatta, és hogy sosem lehetsz vele többé.  Gyilkolt. Össze vissza. Szobára vitt lányokat és megölte őket miután megkapta amit akart.Szörnyű volt. Ekkor Louis és Liam beszéltek vele, hogy kapcsolja ki az emberségét, akkor nem fog annyira fájni. Hazz ezt meg is tette, de így csak még elvetemültebb lett. Próbáltuk leállítani többször sikertelenül, végül sikerült vissza szereznie az emberségét, de az érzelmeit nem.Csak néha-néha törnek rá a tiszta dolgok.
-Igen,ezt láttam.De akkor mi van Taylor-ral?-Kérdeztem.
-Harry-nek az agya épp...már amikor..de Taylor-ral csak a nyilvánosság miatt van együtt.Persze Tay ezt nem tudja. Csak a management 'parancsára' kellett neki össze jönnie vele.-Fintorgott.
-Értem.-Bólogattam.
-Érzem hogy fáj.Tudod..ez elég ingerlő.-Mosolygott.
-Persze hogy fáj.Tudnék tenni valamit?-Reménykedtem
-Tudtál tenni mikor kettesben voltatok?-Kérdezte rosszallóan. Csak csalódottan csóváltam a fejemet.Arcomat mellkasába temettem és élveztem a körülöttünk uralkodó csendet.
-Meg haraphatlak?-Kérdezte suttogva.
-Te bolond vagy.-Kuncogtam.Érdekes módon a közelébe nem féltem.
-Komolyan gondoltam.-Mosolygott, és szemei vörösek lettek.

-Szépek a szemfogaid.-Mosolyogtam.

-Jobban néznének ki a nyakad bőrében.-Kuncogott.

-És mióta van ilyen jó önkontrollod?

-Mindig is volt.Ha nem akartalak volna, egyszer sem haraptalak volna meg.De nem bántam meg.-Harapott bele alsó ajkába.

-Majdnem meghaltam.-Suttogtam.
-Sajnálom.Ott kicsit túl lőttem a célon.
-Se gáz. Csak sikerüljön mindent helyre hoznom.-Mintha nem is én lettem volna. Nagyon nyugodt voltam.
-Csak azért hagy csináljak egy harapás nyomot, hogy Hazz kiboruljon.
-Nem Zayn!miért lenne az jó neked?-Kérdeztem.
-Nem tudom.De élvezném.-Mosolygott és a nyakamhoz hajolt. Tétovázott.
-Nem félsz?-Lihegett nyakamra.
-Kellene?-Élveztem ki csodálatos meleg leheletét.
-Nem tudom.Szerinted letudok majd állni?-Nevetett.
-Zayn neked minden rendben van az agyaddal?-Kérdeztem komolyan.
-Kössz.Ez jól esett.-Csóválta a fejét nevetve. Nyakam helyett ajkaimhoz tért, és egy gyors mozdulattal bele nyomta szemfogait.Fájt. Elhúzta fejét, és nevetett.
-Nem kellene velem szórakoznod.-Mosolygott.
-Asszem megjegyeztem.-Nevettem és elő vettem egy kis tükröt hogy szem ügyre vegyem.Két apró pötty ékeskedett a fájdalomtól duzzadó ajkaimon. Ezt nem hiszem el..még csak most találkoztunk, máris két harapásom is van.Kiszámíthatatlanok.Ragadozó lények. Habár tudtam hogy Zayn csupán játszadozik.Végig nyaltam duzzadozó ajkaimat, amin nagyon csípett a harapás. Zayn kuncogva nézte amit csinálok.
-Louis és a többek?-Kérdeztem csillogó szemekkel.
-Menjünk ki.Nézzük meg.-Javasolta.Bólintottam, és le akartam szállni az asztalról, de mikor lábra álltam, azonnal össze is csuklottam. Zayn persze azonnal utánam kapott.
-Mi a baj?-Nézett értetlenül.
-A..lábam.Harry elintézte hogy ne tudjak rá állni.-Mondtam szomorúan.
-Amúgy is mindig össze töröd magad.-Nevetett.-De segítek.
-Kössz.-néztem fel rá, ő pedig egy gyors mozdulattal felkapott. Ki mentünk a teremből és egyenesen Louis-ékba botlottunk.
-M...Mela...Melanie?!!-Pislogott nagyokat. Ő is megismert.
-Louis! Annyira hiányoztál!-Mosolyogtam, és kimásztam Zayn kezéből. Csak egy lábra tudtam állni, mert a másik nagyon fájt.Átöleltem Louis-t amilyen erősen csak tudtam.Persze neki ez meg sem kottyant.
-Nem tudom hogy lehet ez, de nagyon örülök.-Puszilt arcon.
-Louis! Könyörgöm, csináld vissza Harry-t!-Kezdtem könnyezni.
-Ha megtehetném megtenném.-Simogatta a hátam vigasztalás képpen.
-Meg akart ölni.-Motyogtam.
-Ő tette ezt a lábaddal?-Kérdeztem,mire én csak bólintottam.
-Nem lesz semmi baj.Mindent helyre hozunk.-Biztatott.

-Te mindig ezt mondod Louis.-Nevettem.

-De mindig igazam is van, nem?-Mosolygott.
-Jó, bevallom.Ez igaz.-Mosolyogtam én is.Megpillantottam a másik két srácot is, Niall-t és Liam-et. Először csodálkozva néztek majd átöleltek. Örültem nekik.
-Keressük meg Hazz-t.-Mondta Louis és felemelt. Nyakába kapaszkodtam és ezzel át is karoltam őt. Bementünk a hangterembe és Hazz is ott volt. Tekintete tiszta volt, ahogy felém nézett. A lábamra meredt, és ijedten kerülte tekintetemet.Egy szempillantás alatt mellettem termett, és kiszedett Louis karjai közül.Ő tartott, ami hatására én remegtem.
-Ezt..én csináltam?-Kérdezte elképedve. Csak bólintottam, de nem mertem ránézni. Óvatosan megfogta, amire én nyöszörögtem. Fájt. Letett egy asztalra, és rám nézett.
-Most minden rendben?-Kérdeztem szinte remegve.
-Igen.-Motyogta.
-Most ember. Úgy értem vannak érzelmei.-Mondta Liam.
-Nem tört el.Csak nagyon megzúzódott.-Nyomogatta a lábamat Hazz.
-Majdnem megölted őt.-Sziszegett Zayn.
-Zayn kérlek hagyd.Nem számít.-Csitítottam el Zayn-t, majd tekintetem újra a göndör srácra irányítottam. Csak állt előttem és nézett a semmibe. Valamit tennem kellett. A csend nagyon kínos volt.
-És...meddig leszel normális?-Kérdeztem alig hallhatóan.
-Bár tudnám..-Motyogta. Tudtam hogy nem saját akaratából csinálta. És most pedig..szinte hozzám sem mer érni. Egy bátrabb mozdulattal a kezembe fogtam az arcát és magam felé fordítottam. Remegtem. Először féltem Harry-től igazán. Zöld tekintete égetett. Az előttem álló gyönyörűség mégis elvarázsolt.A tökéletes arc, a tökéletes bőr, és a tökéletes test.És az illata..talán ez volt az, ami mind közül legjobban vonzott.Fejemet a vállára hajtottam és próbáltam kicsit lenyugodni. Éreztem hogy a többi srác minket néz.Zavart.
-Menjetek ki egy kicsit.Kérlek.-Motyogta Harry. A srácok szinte szó nélkül eleget tettek a kérésének és kimentek. Harry gondolat olvasó, vagy mi van?
-Nézd, én tényleg nagyon sajnálom.Nem tehetek ellene semmit. Tudnod kell hogy soha nem akarnálak bántani.És, hihetetlen hogy élsz. Elmondhatatlanul örülök, és elcsesztem.-Hadart.Teste hirtelen forró lett. Jó érzés volt. Érintése bizsergette a bőrömet, ahogy a hátamat simogatta. Minden tökéletes volt.
-Forró vagy.-Motyogtam miközben kezét érintettem meg.
-Tudom.Ez miattad van.-Mosolygott.Végre újra láthattam ezt a kedves mosolyt.Nem értettem ugyan, hogy miért miattam, de azért rá bólintottam.
-Remélem sokáig ilyen maradsz.Hiányoztál.-Suttogtam.Tudtam hogy ő így is hallja.
-Te is hiányoztál.Eszméletlenül.-Mondta, majd ajkait az enyémnek nyomta. Először nagyon megijedtem, de aztán átadtam magam az iránta érzett érzelmeimnek.Kétségbe esetten akartam érezni a közelségét.
-Mi van Taylorral?-Kérdeztem szomorúan.
-Ugyan már. Ő csak afféle kamu barátnő. De, mikor 'fura' vagyok, akkor minden lánnyal kikezdek.Sajnálom.-Mentegetőzött.
-De Taylor azt hiszi hogy ti tényleg jártok, igaz?-Kérdeztem mire ő bólintott.
-Remélem ez már nem tart sokáig.-Sóhajtott.Hittem neki. Hangja nagyon őszinte volt.
-Van valami mód, hogy vissza hozzalak?-Kérdeztem miközben a fejem billegtettem a vállán.
-Nem tudom.Elég ha velem vagy.-Szuszogott.Szavai mosolyt csaltak az arcomra. Rettegtem attól, mi lesz, ha megint 'megőrül'. Próbáltam kizárni minden gondolatot, és csak arra gondolni, hogy végre itt van. Ismét elvette az eszem. Már ez is hiányzott.Az az illat, Istenem. Jó mélyeket lélegeztem, hogy egyre többet töltekezhessek vele.
-Tetszik az illatom?-Kérdezte egy mosoly kíséretében.
-El sem tudom mondani mennyire vonz.-Motyogtam.
-Persze hogy vonz.Bennem ...
-Tudom...Benned engem minden vonz.-Vágtam közbe.
-Pontosan.-Kuncogott.
-Nem érdekel.Ez így jó.-Túrtam göndör fürtjeibe.Nem érdekelt a másik énje, ami bármikor hatalmába kerítheti őt.A csend burkába zárkózva öleltük egymást.
-Mi van a kötődésünkkel? -Kérdeztem.
-Nem tudom.Még nem érzem.Te....érzed?-Csak megcsóváltam a fejemet. 
-Szóval, azt akarod mondani, hogy nem kötődsz hozzám, mégis velem vagy?-Hajolt el tőlem, és nézett rám meglepődve.
-Mondtam hogy a kötődésnek semmi köze ahhoz, hogy veled akarok lenni.-Pirultam el.
-Lehet hogy még mindig kötődsz, csak nem érzed.-Gondolkodott el. Ezt nem hiszem el. Még mindig nem érti.
-Harry, ennek semmi köze a kötődéshez.Hidd már el.-Kérleltem.
-Te ezt nem érted.Még tudatlan vagy.Sok mindent meg kell értened.
-Harry a fenébe is, szeretlek! Érted? SZERETLEK! Csak téged, és mindennél jobban. Nagyon régóta nem mondtam el, mert féltem.De jelen pillanatban jobban félek attól hogy elveszítelek.És értsd meg, bármit teszel, ez az érzés nem fog változni!Fogd fel végre hogy így van. Megértem ha nem érdekel, mert te csak a kötődés miatt csinálod, de nekem ez nem így van.És...-Folytattam volna de miután ennyit végig hallgatott, egy csókkal fogta be a szám. Meglepődve néztem rá.
-Elég volt annyi, hogy azt mondd, szeretlek.Tudom hogy ez őszinte volt. Érzem. De tudod  hogy a szeretlek szó nagy felelősség, ugye? -Kérdezte. Közben szemei mosolyogtak.Magabiztosan bólintottam, és amilyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem.Tényleg nagyon szerettem őt.
Már csak a puszta félelem tartott vissza.Az, hogy mikor kattan be megint.
-Akkor most nem félsz tőlem?-Éreztem a hangjából, hogy nagyon szégyenli a másik énjét. Rossz volt látni mennyire bűntudata van. Ismerős érzés járta át a testem.A biztonság. Kellemes volt. 
-Nem.-Mosolyogtam.
-Elviszlek orvoshoz.Így nem tudsz menni.-Mutatott a lábamra.
-Fölösleges.Megoldom.-Legyintettem, hogy hagyja.
-Akkor majd én.-Mosolygott.
-És hogy?
-Cipelni foglak.Elvégre nincs más mód.-Kuncogott.Végre az igazi Hazza-val lehettem szemben. Épp mondani készült volna valamit, mikor Simon lépett be.
-Sikerült össze haverkodni?-Kérdezte anélkül hogy ránk nézett volna. Csak gyorsan besietett a hangterembe és állítgatni kezdte a dolgokat.
-Sikerült.-Motyogta Harry, majd leemelt az asztalról és becipelt a hangterembe.
-Látom tényleg össze melegedtetek.-Nevetett Simon.
-Csak a lába majdnem eltört és nem bír rá állni. De mindegy.. kezdjük.- Erőltetett magára egy mosolyt a göndör. 
-Rendben.Itt a dal.-Nyomott elénk egy kottát. Bele olvastam a szövegbe, ami ez volt:
'És gyere fogd a kezem, ne hagyd hogy elengedjem.
Ha bármi elveszi az eszem, csak suttogd a fülembe a nevem.
Megállunk egy percre, a színtiszta csendben.
Semmi nem zavar így minden rendben.'
Hát..ez lenne a refrén.. bevallom kicsit csöpögős, de azért aranyos. Gyorsan felénekeltük a dalt. A gyorsan körülbelül két óra hossza volt. Nagy nehezen össze hoztuk, mikor végre mehettünk. Megpróbáltam felállni, de csak bicegni tudtam. Sikerült elmennem az ajtóig. Simon már ki ment, mikor Harry lépett mellém. 
-Amíg normális vagyok, addig kell beszélnünk.-Mosolygott.
-Miről?-Kérdeztem kíváncsian.
-Kérdeznem kell valamit.-Lépett elém.
-Csak tessék.-Mosolyogtam, és vártam hogy kibökje végre mit is szeretne.