Sziasztok drága olvasóim!!! :DDD Bocsi hogy sokat kések de csak telefonról tudok mostanság írni, és ez nehéz. Jó olvasást. Komizzatok és pipáljatok is! Köszi :DD
Harry ajkaimtól a nyakamhoz hajolt, és nyakamba temette arcát. Forró könnyei égetni kezdték nyakam csupasz bőrét. A meglepődöttségem kifejezhetetlen volt. Harry...sír?
-Harry....valami baj van? -Kérdeztem alig hallhatóan, miközben ujjaim köré tekertem pár kusza tincsét. Halk pihegései visszhangoztak. Annyira szerettem ezt a gyenge levegővételt. Minden kis lélegzetét éreztem a kulcscsontomon. Bele remegtem.
-Nem akarom hogy szenvedj. Törékeny vagy Mel. Annyi megpróbáltatáson kell még átmenned. Ráadásul te mindenkire figyelsz. A bűntudat fel fog emészteni téged. Te nem állsz még készen erre. Még nem szabadott volna ennek történnie. Ha jobban vigyáztam volna rád....Úgy sajnálom. Többé soha nem hagylak magadra. Egy percre sem. -Motyogta, és karjaival körülölelt.
-Öö...Én mehetek? -Kérdezte a srác kicsit játékos hangon. Mindketten felé kaptuk a fejünket, én utána Harryre néztem.
-Éhes vagy? -Kérdeztem komoly arckifejezéssel. Persze Hazz tudta hogy poén, de azért ő is komolyan rábólintott. A srác szabályszerűen elsápadt, mire én elnevettem magam.
-Mondd hogy csak poén volt. -Motyogta a srác zavartan.
-Poén volt. -Nevettünk mindketten Harryvel.
-Szóval, te Austin ismerőse vagy? -Kérdezte kissé hunyorítva Harry.
-A haverja. Igen. Ti is ismeritek? -Kérdezte miközben ajkaira egy nagyon halvány mosoly húzódott.
-Sajnos. Az a srác egy fasz. -Forgattam a szemem, de Will értetlenül nézett rám. Gondolom meg volt győződve róla, hogy Austin jó fej.
-Akkor gondolom nem szólsz senkinek most majd. -Mondtam komolyan.
-Nem. -Rázta a fejét hihetően. Harry felém nyújtotta a kezét, én megfogtam, majd intettem egyet a srácnak, és elmentünk onnan. Miközben emberfeletti gyorsasággal száguldottunk az erdőben, Hazz végig fogta a kezem. Zayn azt monda majd valahol találkozunk. De hol, és mikor? Utálom, hogy ennyire ,,konkrét" a srác. Jó érzéssel töltött el, hogy nem kell Hazzra hagyatkoznom, ha tartani akarom vele a tempót. Tudok mellette menni, és minden olyan, amilyennek lennie kell. Őszintén szólva az elején még csak meg sem fordult a fejemben, hogy valaha egy lehetek közülük. Furcsa még így a világ. Minden olyan intenzív. Komolyan, még azt is látom ahogy egy-egy bogár mászik a leveleken. Hallok mindent, ami kisebb fejfájást okoz. A szél sokkal erősebben csap arcomba, az illatok és szagok erősen kavarognak az orromban. Még nem annyira tudom fékezni magam. Bizonyára ez egy hosszú folyamat. Meg kell tanulnom úgy élni mint ők. Nehéz lesz, hisz láttam Niallnek is mekkora ellenállás kellett hogy ne essen nekem. Egyszer még meg is próbálta. De most nagyon nem értem hogy ki hogy lett vámpír a bandából. Tehát annyit már tudok, hogy Lou, Zayn és Harry biztos hogy nem az után változtak át hogy egy banda lettek. Előbb is ismerték egymást. Bár jobb ha most erre nem kérdezek rá. Véleményem szerint Harrynek nagyobb fejfájást okoz, mi a franc van velem. Legalábbis arc kifejezése ezt mutatja. Nem mintha bármi bajom lenne, de ő nem tűnik túl nyugodtnak. Nekem már az is sokat jelent, hogy nem utasít vissza. Meg érteném, miután hagytam Zaynnek hogy elvigyen magával, és fajtársává tegyen. Pedig este bizalommal hagyott a szobában. Számított rám. De én önfejű vagyok, és ezt akartam. Képzelem mit mondhatnak rólam a vadászok ha megtudják.... A nagy Blacksmith.... Vámpír vadászból vámpír. De nem érdekel. Az, hogy annak születtem, nekem sosem jelentett semmit. Sosem akartam az lenni, hisz a férfi akit szeretek, maga is vámpír. Nem lennék képes a szerelmem fajtájára vadászni.
Mire ezt így végig gondoltam, már a srácok házánál voltunk. Harry elengedte a kezem, és bement. Lassú léptekkel követtem őt, és figyeltem a srácok felém irányuló tüzes tekintetét. A tekintetük perzselte a bőröm, és nem tudtam nekik mit mondani. Mind érezték hogy vámpír vagyok, ahogy én is éreztem az ő jelenlétüket. Pillantásuk nem kedves, sokkal inkább komoly volt. Mért érzem úgy, hogy túl dramatizálják ezt az egész ,,Melanie vámpír lett" dolgot? Igen, talán még tényleg nem annyira álltam készen, de ez van. Megtörtént, és nem fogják tudni vissza fordítani.
-Sziaztok!-Köszönt ránk meglepetten Liam. A többiek kussban ültek, kínos volt a csend.
-Helló. -Köszöntem, mintha semmi sem lenne másként mint eddig.
-Melanie....Ülj le. -Szólt kimérten Louis. Na...Jöhet a fejmosás. Ez régebben sokszor elő fordult, mikor én még kisebb voltam, és hülyeséget csináltam. Amikor még meglepően sok időt töltöttünk együtt. Nem volt az x-faktor, és nem voltak a srácok. Legalábbis ezt hittem. De mostmár semmiben sem vagyok biztos. Lou nagyon öreg vámpír lehet. De mért hazudtak nekem? Mért nem mondták el az igazságot?
-Oké... -Sóhajtottam, és levágtam magam a srácok mellé a kanapéra. Niallre néztem, akinek szőke tincsei most nem voltak felzselézve, csak kuszán lógtak feje tetején. Arra gondoltam, nagyon aranyos így. Mint régen, az x-faktor idején. Oda voltam érte, meg az aranyos kis Ír stílusáért. Egész sexy srác lett belőle... Felém nézett, felvont szemöldökkel, én meg ártatlanul néztem vissza. Remélem nem hangosan gondolkodtam, mert az ebben az esetben elég ciki lenne. Lou megköszörülte a torkát, így a csapat figyelme felé irányult. Hiányoltam Zaynt. Ő is ide tartozik. A ,,csapat" tagja.
-Szóval. Melanie, mi a franc ütött beléd? Komolyan, képes voltál elmenni Zaynnel? Tudtad, hogy ezt fogja csinálni... Mi értelme volt ennek? Tudod te mekkora felelősséggel jár egy újszülött ? A turné előtt kellett neked vámpírrá válni... Nincs ellene kifogásom hogy az legyél, de a lelkednek hivatalosan is annyi. És ezt meg kellett volna beszélnünk. Pont nincs időm vállalni, hogy vigyázzak rád. Hogy tanítsalak, pátyolgassalak, biztassalak, és hogy a kurva időmet rád fordítsam. Nem szívesen bántok másokat, de ezek után Zaynt meg fogom ölni. -Mikor ezt kimondta a vér is megfagyott bennem. Megöli őt, miattam? Nem...Ezt nem hagyhatom. Nem bírnék élni a bűntudattal, ami abból származna, hogy a -szinte-legjobb barátom, meghalt azért, hogy nekem jó legyen. Felálltam, és egy hirtelen mozdulattal Louis felé vettem az irányt.
-Sosem volt rám időd! -Morogtam, és neki vágtam a falnak. Meglepődött kicsit, de lelökött magáról, mire én a földre kerültem. Fel akartam állni, és megint neki menni, mire csak rám nézett, az én fejem pedig erőteljesen hasogatni kezdett. Térdre borultam, és a fejemet fogva hosszan nyöszörögtem. Borzasztó fájdalom söpört át a fejemen. Úgy éreztem bármelyik percben szétrobbanhat mint egy dinnye. Harry mellém térdelt, és rá üvöltött Louisra.
-Louis hagyd már! Nem várhatod el hogy tökéletes legyen, csak most változott át!!! -Ekkor Lou levettem rólam a tekintetét, és a fájdalom enyhülni kezdett. Harry ölelő karjaiba zárt, és fejét a vállamra hajtotta. Az előző tompa fájdalomtól az egész fejem lüktetett. Kicsit kába lettem, nem annyira tudtam figyelni a körülöttem lévő dolgokra.
-Meg kell tanulnia, hogy én vagyok a klán vezér. Bármi áron... -Vont vállat Lou, ami nekem végtelenül rosszul esett. Rá sem ismertem. Hová lett, a kedves, törődő és vicces unokatestvér? Torkomat égetni kezdték a könnyek, erős vágyat keltve bennem a síráshoz. Visszanyelve könnyeimet, lassan felálltam, majd komolyan és bátran Louisra néztem. Ha bántod Zaynt...-Közbe vágott.
-Mi lesz, ha bántom őt? Ellenem semmit nem tehetsz, ha nem tűnt volna fel. Kegyetlennek tűnök Melanie, de a dolgok nem oly egyszerűek mint gondolod. -Simította meg az arcomat. Legszívesebben szemen köptem volna. Egy nagy fintorral jutalmaztam hogy hozzám ért, mire az állkapcsa kicsit megfeszült.
-Igen, kegyetlen vagy. A régi Louisból mikor lettél egy nagy seggfej?
-Amikor úgy döntöttél, hogy magadtól döntesz olyan dolgokról, amikhez nem értesz, és amikről nem szabadna. -Válaszolt egyszerűen.
-Mert nincs jogom bele szólni, vámpír leszek-e, vagy nem.
-Nem, nincs. Az én feladatom irányítani a klán életét. Melanie, tudod te mi van, ha hibázok? Veszélybe sodrom vele mind az ötünk életét. Ebben a világban nem engedhetjük meg magunknak hogy kockáztassunk. Erős szabályok szerint élünk, amikről te nem is tudsz. Olyan dolgok szablyák meg az életünket, amikbe te nem lettél beavatva. A vámpír vadászok bár azt mondják, ránk nem jelentenek veszélyt, de ez nem így van. Várva várják hogy hibázzunk, ahogy azt Harry is tette, és levadászhassanak minket. A ,,céljuk" az, hogy a vámpírok ne gyilkoljanak mohó módon, igaz? -Erre bólintottam. -Nem Mel, nem igaz. A céljuk, hogy a vámpírokat kiirtsák a világunkból, és minden ,,rendben" legyen. A klánunk élete csúnyán felborult mióta itt vagy. hiba volt engednem hogy ide gyere. Hogy megtudd a titkunkat, hogy beleszeress Harrybe, hogy engedtem hogy a családod után nézz, hogy kiderüljön hogy örökbe fogadtak, hogy Mike eddzen, hogy farkasokkal találkozz, és minden. Naivnak hittél, de mindenről tudtam. Minden mozzanatodról. Az elején azt hittem ez működni fog. Mikor Niallt vámpírrá tettük, rád zártam az ajtót, de hallottam hogy felkeltél és nyitogatod. Mikor a fura dolgokra kérdeztél rá az első pár napban, tettem a hülyét, amire te úgy csináltál mintha minden rendben lenne, de tudtam hogy nem így van. Nem voltál már olyan kislány mint gondoltam. A kíváncsiságod kiborított. Amíg te aludtál, én az ágyad mellett álltam, fel s alá járkálva, és törve a fejem, hogyan tovább. Nem lepődtem meg, mikor követelted hogy mondd el mik vagyunk. Úgy döntöttem, előbb utóbb össze áll majd a kép, ezért nem húzom az időt. Én mindig mindent elterveztem, de te keresztbe tettél. Soha nem volt elég amit tudtál Telhetetlenül halásztad az információkat. -Morogta, és mintha bepöccent volna. Neki támaszkodtam a falnak, mire ő kezét megtámasztva a fejem mellett, mélyen a szemembe nézett. Baszott ijesztő volt így. Sosem láttam még ilyen durvának. Orrával kicsit megbökte az arcomat, mire fejem engedelmesen döntöttem meg kicsit. Félelemmel töltött el a kegyetlen, érzéketlen Louis. Megrémisztett az energia, mely körülvette őt.
-Már azóta tervezem, mióta nálad a konyhában megvágtad magad. Fogd fel ezt büntetésnek, amiért nem fogadsz szót nekem. -Suttogta a fülembe, majd mohón a nyakamba harapott. Fejéhez kaptam, de kezem leszorította. Mozdulatlanná tett, és a véremet itta. Erre pont tőle nem számítottam. Vámpír vagyok, ráadásul ő nem ilyen. Lou olyan kegyetlenül szívta a nyakam, hogy az nagyon fájt. A fiúk meglepett, hirtelen lélegzetvételét hallottam. Harry felé pillantottam könnyes szemekkel, aki tehetetlenül kapta le rólam a tekintetét, és érdekesebbnek találta a földet. Semmit nem tehetett Louval szemben. Mindenki csendben volt. Csak Louis kortyolásának hangjai visszhangoztak az előszobában. Mindig ez van. Mikor azt hiszem, kezdenek rendbe jönni a dolgok, valami mindig rám cáfol. Lou elengedte a kezeimet, és a nyakamtól is elhajolt. A szemeimet nézte, és mintha aprón tükröződött volna benne a megbánás. Ezzel most túl messzire ment. Nagyon megbántott azzal amit mondott, és nagyon haragszom rá azokért amiket tett. Tekintetét levette rólam, és kimérten sétált arrébb, miközben én fáradtan csúsztam ülő pózba a falnak támaszkodva. A kezem a nyakamnak nyomtam, és megtöröltem.
-Ha egy vámpír megharap egy vámpírt, akkor az nagyobb erőre tesz szert, a megharapott pedig gyenge lesz, egészen addig, míg emberi vérrel nem táplálkozik. Kezdjük így mondjuk a tanulást. -Nézett felém komolyan. Hirtelen Niall jelent meg mellettem, egy nagy kólás üveggel kezében. felém nyújtotta, arcán egy kedves mosollyal. Vér volt benne. Elég gyorsan lehúztam az egészet.
-Ez azt jelenti, hogy segíteni fogsz? -Kérdeztem.
-Igen, azt. -Bólintott, és újabb levegőt vett.
-Kezdjük például a képességekkel. -Mondta. Próbáltam normális lenni vele, hisz ha nem teszem, azzal csak magamnak csinálok rosszat. Azt nem akarom...
-A képességeink, azok amelyeket láthattál már. A gyorsaság, erő, kifinomult érzékek, és a többi..De emellett vannak még olyanok is, amik személyenként változnak. Több vámpírnak is vannak, de nem mindenkinek. Ilyen például amit az előbb használtam ellened.
Az én képességem az Uralom. Az-az az elme hatalma. Én az elmédre tudok hatni, így bármit elérhetek. Fájdalmat okozhatok, irányíthatom a gondolataidat, ezáltal a tetteidet, és teljesen meg is őrjíthetlek. Ez erős képesség, és igen hatékony. Nagyjából az enyém ennyi.
Niall képessége, a Prudentia. Az az Gondolat olvasás. Gondolom ezt érted. Bele lát mások fejébe, és olvas a gondolataiba. Előtte elég nehéz, sőt lehetetlen titkolózni.
Liam képessége a Fantazma. Vagyis illúzió keltés. Nagyjából ő is az elmédre hat, csak ő nem tud ezzel fájdalmat okozni. Ő a látásod tudja megvadítani, amitől azt látod amit ő akar. Akár meg is vakíthat. Persze nem örökre.
Zayn képessége a Bűvölet. Avagy a hipnózis. Ha egyszer a szemébe nézel, ő képes hipnotizálni, ami által azt teszed amit ő mond, és bármire rá tud venni. Mikor abba hagyja, és kiesel a transzból, nem fogsz emlékezni a hipnózis alatti történtekre. Ezzel kiszedhet belőled titkokat, megcsinálhat veled bármit, amit akar, anélkül hogy tudnál róla.
Harry képessége a Bestia. Vagyis a fájdalom okozás gondolattal. Ez különbözik az enyémtől, mert ő bármilyen fájdalmat, bárhogy tud neked okozni, egy gondolattal. Ha ő úgy gondolja, hogy azt akarja össze törjenek a bordáid, a te bordáid össze fognak törni.
Ezen képességek mindegyike erős. Ha klán harcba keverednénk, verhetetlenek lehetnénk, mivel Niall tudná mit hogy terveznek, Mi Harryvel elintéznénk őket messziről, Liam elintézné a látásukat, Zayn pedig a saját csapatuk ellen tudná őket fordítani. Veszélyes képességek, és ez azért veszélyes, mert ha bevadulunk, akaratunk nélkül, fejünket vesztve használjuk őket. -Mesélte. Le ült a kanapéra velem szemben, és felém nézett. Figyelmesen hallgattam, kicsit meglepve. A képességeik királyak. Harryé nagyon erős. Nem gondoltam volna.
-Nekem is lesz valami? -Kérdeztem.
-Persze. Kíváncsi leszek hogy mi. Ha észre veszel valami szokatlant, szólj!-Mondta
-Oké. -Bólintottam, közben a fantáziám már beindult, és azon kezdtem gondolkozni mi lesz majd a képességem. Harryre pillantottam néha, aki tétova lépést tett felém valahányszor rá néztem, de végül mindig vissza lépett. Biccentettem végül magam felé, mire végre mellém jött, és leült. A fejem a vállára hajtottam, és vártam hogy Lou tovább beszéljen, viszont ekkor olyasmi történt, amire hirtelen senki nem számított. Az ajtó kivágódott, és Zayn lépett be rajta...
Harry ajkaimtól a nyakamhoz hajolt, és nyakamba temette arcát. Forró könnyei égetni kezdték nyakam csupasz bőrét. A meglepődöttségem kifejezhetetlen volt. Harry...sír?
-Harry....valami baj van? -Kérdeztem alig hallhatóan, miközben ujjaim köré tekertem pár kusza tincsét. Halk pihegései visszhangoztak. Annyira szerettem ezt a gyenge levegővételt. Minden kis lélegzetét éreztem a kulcscsontomon. Bele remegtem.
-Nem akarom hogy szenvedj. Törékeny vagy Mel. Annyi megpróbáltatáson kell még átmenned. Ráadásul te mindenkire figyelsz. A bűntudat fel fog emészteni téged. Te nem állsz még készen erre. Még nem szabadott volna ennek történnie. Ha jobban vigyáztam volna rád....Úgy sajnálom. Többé soha nem hagylak magadra. Egy percre sem. -Motyogta, és karjaival körülölelt.
-Öö...Én mehetek? -Kérdezte a srác kicsit játékos hangon. Mindketten felé kaptuk a fejünket, én utána Harryre néztem.
-Éhes vagy? -Kérdeztem komoly arckifejezéssel. Persze Hazz tudta hogy poén, de azért ő is komolyan rábólintott. A srác szabályszerűen elsápadt, mire én elnevettem magam.
-Mondd hogy csak poén volt. -Motyogta a srác zavartan.
-Poén volt. -Nevettünk mindketten Harryvel.
-Szóval, te Austin ismerőse vagy? -Kérdezte kissé hunyorítva Harry.
-A haverja. Igen. Ti is ismeritek? -Kérdezte miközben ajkaira egy nagyon halvány mosoly húzódott.
-Sajnos. Az a srác egy fasz. -Forgattam a szemem, de Will értetlenül nézett rám. Gondolom meg volt győződve róla, hogy Austin jó fej.
-Akkor gondolom nem szólsz senkinek most majd. -Mondtam komolyan.
-Nem. -Rázta a fejét hihetően. Harry felém nyújtotta a kezét, én megfogtam, majd intettem egyet a srácnak, és elmentünk onnan. Miközben emberfeletti gyorsasággal száguldottunk az erdőben, Hazz végig fogta a kezem. Zayn azt monda majd valahol találkozunk. De hol, és mikor? Utálom, hogy ennyire ,,konkrét" a srác. Jó érzéssel töltött el, hogy nem kell Hazzra hagyatkoznom, ha tartani akarom vele a tempót. Tudok mellette menni, és minden olyan, amilyennek lennie kell. Őszintén szólva az elején még csak meg sem fordult a fejemben, hogy valaha egy lehetek közülük. Furcsa még így a világ. Minden olyan intenzív. Komolyan, még azt is látom ahogy egy-egy bogár mászik a leveleken. Hallok mindent, ami kisebb fejfájást okoz. A szél sokkal erősebben csap arcomba, az illatok és szagok erősen kavarognak az orromban. Még nem annyira tudom fékezni magam. Bizonyára ez egy hosszú folyamat. Meg kell tanulnom úgy élni mint ők. Nehéz lesz, hisz láttam Niallnek is mekkora ellenállás kellett hogy ne essen nekem. Egyszer még meg is próbálta. De most nagyon nem értem hogy ki hogy lett vámpír a bandából. Tehát annyit már tudok, hogy Lou, Zayn és Harry biztos hogy nem az után változtak át hogy egy banda lettek. Előbb is ismerték egymást. Bár jobb ha most erre nem kérdezek rá. Véleményem szerint Harrynek nagyobb fejfájást okoz, mi a franc van velem. Legalábbis arc kifejezése ezt mutatja. Nem mintha bármi bajom lenne, de ő nem tűnik túl nyugodtnak. Nekem már az is sokat jelent, hogy nem utasít vissza. Meg érteném, miután hagytam Zaynnek hogy elvigyen magával, és fajtársává tegyen. Pedig este bizalommal hagyott a szobában. Számított rám. De én önfejű vagyok, és ezt akartam. Képzelem mit mondhatnak rólam a vadászok ha megtudják.... A nagy Blacksmith.... Vámpír vadászból vámpír. De nem érdekel. Az, hogy annak születtem, nekem sosem jelentett semmit. Sosem akartam az lenni, hisz a férfi akit szeretek, maga is vámpír. Nem lennék képes a szerelmem fajtájára vadászni.
Mire ezt így végig gondoltam, már a srácok házánál voltunk. Harry elengedte a kezem, és bement. Lassú léptekkel követtem őt, és figyeltem a srácok felém irányuló tüzes tekintetét. A tekintetük perzselte a bőröm, és nem tudtam nekik mit mondani. Mind érezték hogy vámpír vagyok, ahogy én is éreztem az ő jelenlétüket. Pillantásuk nem kedves, sokkal inkább komoly volt. Mért érzem úgy, hogy túl dramatizálják ezt az egész ,,Melanie vámpír lett" dolgot? Igen, talán még tényleg nem annyira álltam készen, de ez van. Megtörtént, és nem fogják tudni vissza fordítani.
-Sziaztok!-Köszönt ránk meglepetten Liam. A többiek kussban ültek, kínos volt a csend.
-Helló. -Köszöntem, mintha semmi sem lenne másként mint eddig.
-Melanie....Ülj le. -Szólt kimérten Louis. Na...Jöhet a fejmosás. Ez régebben sokszor elő fordult, mikor én még kisebb voltam, és hülyeséget csináltam. Amikor még meglepően sok időt töltöttünk együtt. Nem volt az x-faktor, és nem voltak a srácok. Legalábbis ezt hittem. De mostmár semmiben sem vagyok biztos. Lou nagyon öreg vámpír lehet. De mért hazudtak nekem? Mért nem mondták el az igazságot?
-Oké... -Sóhajtottam, és levágtam magam a srácok mellé a kanapéra. Niallre néztem, akinek szőke tincsei most nem voltak felzselézve, csak kuszán lógtak feje tetején. Arra gondoltam, nagyon aranyos így. Mint régen, az x-faktor idején. Oda voltam érte, meg az aranyos kis Ír stílusáért. Egész sexy srác lett belőle... Felém nézett, felvont szemöldökkel, én meg ártatlanul néztem vissza. Remélem nem hangosan gondolkodtam, mert az ebben az esetben elég ciki lenne. Lou megköszörülte a torkát, így a csapat figyelme felé irányult. Hiányoltam Zaynt. Ő is ide tartozik. A ,,csapat" tagja.
-Szóval. Melanie, mi a franc ütött beléd? Komolyan, képes voltál elmenni Zaynnel? Tudtad, hogy ezt fogja csinálni... Mi értelme volt ennek? Tudod te mekkora felelősséggel jár egy újszülött ? A turné előtt kellett neked vámpírrá válni... Nincs ellene kifogásom hogy az legyél, de a lelkednek hivatalosan is annyi. És ezt meg kellett volna beszélnünk. Pont nincs időm vállalni, hogy vigyázzak rád. Hogy tanítsalak, pátyolgassalak, biztassalak, és hogy a kurva időmet rád fordítsam. Nem szívesen bántok másokat, de ezek után Zaynt meg fogom ölni. -Mikor ezt kimondta a vér is megfagyott bennem. Megöli őt, miattam? Nem...Ezt nem hagyhatom. Nem bírnék élni a bűntudattal, ami abból származna, hogy a -szinte-legjobb barátom, meghalt azért, hogy nekem jó legyen. Felálltam, és egy hirtelen mozdulattal Louis felé vettem az irányt.
-Sosem volt rám időd! -Morogtam, és neki vágtam a falnak. Meglepődött kicsit, de lelökött magáról, mire én a földre kerültem. Fel akartam állni, és megint neki menni, mire csak rám nézett, az én fejem pedig erőteljesen hasogatni kezdett. Térdre borultam, és a fejemet fogva hosszan nyöszörögtem. Borzasztó fájdalom söpört át a fejemen. Úgy éreztem bármelyik percben szétrobbanhat mint egy dinnye. Harry mellém térdelt, és rá üvöltött Louisra.
-Louis hagyd már! Nem várhatod el hogy tökéletes legyen, csak most változott át!!! -Ekkor Lou levettem rólam a tekintetét, és a fájdalom enyhülni kezdett. Harry ölelő karjaiba zárt, és fejét a vállamra hajtotta. Az előző tompa fájdalomtól az egész fejem lüktetett. Kicsit kába lettem, nem annyira tudtam figyelni a körülöttem lévő dolgokra.
-Meg kell tanulnia, hogy én vagyok a klán vezér. Bármi áron... -Vont vállat Lou, ami nekem végtelenül rosszul esett. Rá sem ismertem. Hová lett, a kedves, törődő és vicces unokatestvér? Torkomat égetni kezdték a könnyek, erős vágyat keltve bennem a síráshoz. Visszanyelve könnyeimet, lassan felálltam, majd komolyan és bátran Louisra néztem. Ha bántod Zaynt...-Közbe vágott.
-Mi lesz, ha bántom őt? Ellenem semmit nem tehetsz, ha nem tűnt volna fel. Kegyetlennek tűnök Melanie, de a dolgok nem oly egyszerűek mint gondolod. -Simította meg az arcomat. Legszívesebben szemen köptem volna. Egy nagy fintorral jutalmaztam hogy hozzám ért, mire az állkapcsa kicsit megfeszült.
-Igen, kegyetlen vagy. A régi Louisból mikor lettél egy nagy seggfej?
-Amikor úgy döntöttél, hogy magadtól döntesz olyan dolgokról, amikhez nem értesz, és amikről nem szabadna. -Válaszolt egyszerűen.
-Mert nincs jogom bele szólni, vámpír leszek-e, vagy nem.
-Nem, nincs. Az én feladatom irányítani a klán életét. Melanie, tudod te mi van, ha hibázok? Veszélybe sodrom vele mind az ötünk életét. Ebben a világban nem engedhetjük meg magunknak hogy kockáztassunk. Erős szabályok szerint élünk, amikről te nem is tudsz. Olyan dolgok szablyák meg az életünket, amikbe te nem lettél beavatva. A vámpír vadászok bár azt mondják, ránk nem jelentenek veszélyt, de ez nem így van. Várva várják hogy hibázzunk, ahogy azt Harry is tette, és levadászhassanak minket. A ,,céljuk" az, hogy a vámpírok ne gyilkoljanak mohó módon, igaz? -Erre bólintottam. -Nem Mel, nem igaz. A céljuk, hogy a vámpírokat kiirtsák a világunkból, és minden ,,rendben" legyen. A klánunk élete csúnyán felborult mióta itt vagy. hiba volt engednem hogy ide gyere. Hogy megtudd a titkunkat, hogy beleszeress Harrybe, hogy engedtem hogy a családod után nézz, hogy kiderüljön hogy örökbe fogadtak, hogy Mike eddzen, hogy farkasokkal találkozz, és minden. Naivnak hittél, de mindenről tudtam. Minden mozzanatodról. Az elején azt hittem ez működni fog. Mikor Niallt vámpírrá tettük, rád zártam az ajtót, de hallottam hogy felkeltél és nyitogatod. Mikor a fura dolgokra kérdeztél rá az első pár napban, tettem a hülyét, amire te úgy csináltál mintha minden rendben lenne, de tudtam hogy nem így van. Nem voltál már olyan kislány mint gondoltam. A kíváncsiságod kiborított. Amíg te aludtál, én az ágyad mellett álltam, fel s alá járkálva, és törve a fejem, hogyan tovább. Nem lepődtem meg, mikor követelted hogy mondd el mik vagyunk. Úgy döntöttem, előbb utóbb össze áll majd a kép, ezért nem húzom az időt. Én mindig mindent elterveztem, de te keresztbe tettél. Soha nem volt elég amit tudtál Telhetetlenül halásztad az információkat. -Morogta, és mintha bepöccent volna. Neki támaszkodtam a falnak, mire ő kezét megtámasztva a fejem mellett, mélyen a szemembe nézett. Baszott ijesztő volt így. Sosem láttam még ilyen durvának. Orrával kicsit megbökte az arcomat, mire fejem engedelmesen döntöttem meg kicsit. Félelemmel töltött el a kegyetlen, érzéketlen Louis. Megrémisztett az energia, mely körülvette őt.
-Már azóta tervezem, mióta nálad a konyhában megvágtad magad. Fogd fel ezt büntetésnek, amiért nem fogadsz szót nekem. -Suttogta a fülembe, majd mohón a nyakamba harapott. Fejéhez kaptam, de kezem leszorította. Mozdulatlanná tett, és a véremet itta. Erre pont tőle nem számítottam. Vámpír vagyok, ráadásul ő nem ilyen. Lou olyan kegyetlenül szívta a nyakam, hogy az nagyon fájt. A fiúk meglepett, hirtelen lélegzetvételét hallottam. Harry felé pillantottam könnyes szemekkel, aki tehetetlenül kapta le rólam a tekintetét, és érdekesebbnek találta a földet. Semmit nem tehetett Louval szemben. Mindenki csendben volt. Csak Louis kortyolásának hangjai visszhangoztak az előszobában. Mindig ez van. Mikor azt hiszem, kezdenek rendbe jönni a dolgok, valami mindig rám cáfol. Lou elengedte a kezeimet, és a nyakamtól is elhajolt. A szemeimet nézte, és mintha aprón tükröződött volna benne a megbánás. Ezzel most túl messzire ment. Nagyon megbántott azzal amit mondott, és nagyon haragszom rá azokért amiket tett. Tekintetét levette rólam, és kimérten sétált arrébb, miközben én fáradtan csúsztam ülő pózba a falnak támaszkodva. A kezem a nyakamnak nyomtam, és megtöröltem.
-Ha egy vámpír megharap egy vámpírt, akkor az nagyobb erőre tesz szert, a megharapott pedig gyenge lesz, egészen addig, míg emberi vérrel nem táplálkozik. Kezdjük így mondjuk a tanulást. -Nézett felém komolyan. Hirtelen Niall jelent meg mellettem, egy nagy kólás üveggel kezében. felém nyújtotta, arcán egy kedves mosollyal. Vér volt benne. Elég gyorsan lehúztam az egészet.
-Ez azt jelenti, hogy segíteni fogsz? -Kérdeztem.
-Igen, azt. -Bólintott, és újabb levegőt vett.
-Kezdjük például a képességekkel. -Mondta. Próbáltam normális lenni vele, hisz ha nem teszem, azzal csak magamnak csinálok rosszat. Azt nem akarom...
-A képességeink, azok amelyeket láthattál már. A gyorsaság, erő, kifinomult érzékek, és a többi..De emellett vannak még olyanok is, amik személyenként változnak. Több vámpírnak is vannak, de nem mindenkinek. Ilyen például amit az előbb használtam ellened.
Az én képességem az Uralom. Az-az az elme hatalma. Én az elmédre tudok hatni, így bármit elérhetek. Fájdalmat okozhatok, irányíthatom a gondolataidat, ezáltal a tetteidet, és teljesen meg is őrjíthetlek. Ez erős képesség, és igen hatékony. Nagyjából az enyém ennyi.
Niall képessége, a Prudentia. Az az Gondolat olvasás. Gondolom ezt érted. Bele lát mások fejébe, és olvas a gondolataiba. Előtte elég nehéz, sőt lehetetlen titkolózni.
Liam képessége a Fantazma. Vagyis illúzió keltés. Nagyjából ő is az elmédre hat, csak ő nem tud ezzel fájdalmat okozni. Ő a látásod tudja megvadítani, amitől azt látod amit ő akar. Akár meg is vakíthat. Persze nem örökre.
Zayn képessége a Bűvölet. Avagy a hipnózis. Ha egyszer a szemébe nézel, ő képes hipnotizálni, ami által azt teszed amit ő mond, és bármire rá tud venni. Mikor abba hagyja, és kiesel a transzból, nem fogsz emlékezni a hipnózis alatti történtekre. Ezzel kiszedhet belőled titkokat, megcsinálhat veled bármit, amit akar, anélkül hogy tudnál róla.
Harry képessége a Bestia. Vagyis a fájdalom okozás gondolattal. Ez különbözik az enyémtől, mert ő bármilyen fájdalmat, bárhogy tud neked okozni, egy gondolattal. Ha ő úgy gondolja, hogy azt akarja össze törjenek a bordáid, a te bordáid össze fognak törni.
Ezen képességek mindegyike erős. Ha klán harcba keverednénk, verhetetlenek lehetnénk, mivel Niall tudná mit hogy terveznek, Mi Harryvel elintéznénk őket messziről, Liam elintézné a látásukat, Zayn pedig a saját csapatuk ellen tudná őket fordítani. Veszélyes képességek, és ez azért veszélyes, mert ha bevadulunk, akaratunk nélkül, fejünket vesztve használjuk őket. -Mesélte. Le ült a kanapéra velem szemben, és felém nézett. Figyelmesen hallgattam, kicsit meglepve. A képességeik királyak. Harryé nagyon erős. Nem gondoltam volna.
-Nekem is lesz valami? -Kérdeztem.
-Persze. Kíváncsi leszek hogy mi. Ha észre veszel valami szokatlant, szólj!-Mondta
-Oké. -Bólintottam, közben a fantáziám már beindult, és azon kezdtem gondolkozni mi lesz majd a képességem. Harryre pillantottam néha, aki tétova lépést tett felém valahányszor rá néztem, de végül mindig vissza lépett. Biccentettem végül magam felé, mire végre mellém jött, és leült. A fejem a vállára hajtottam, és vártam hogy Lou tovább beszéljen, viszont ekkor olyasmi történt, amire hirtelen senki nem számított. Az ajtó kivágódott, és Zayn lépett be rajta...
