3. Fejezet Szembesülve

A mai nap kicsit sok volt nekem.Hiába akartam,nem tudtam másra gondolni. Csak az a sok furcsa dolog járt a fejemben.Miért? miért pont én? Vagy, nem is tudom mit kellene ebben az esetben kérdeznem.A srácok kicsit elkerültek engem, kivéve Niallt. Ő most is itt ült mellettem és nevettetett. Vele jól el voltam. De nem értettem hogy a többiek miért nem kedvelnek.Nem tettem ellenük semmi rosszat.De, teljesen mindegy.

-Csináljunk valami kaját.-Zökkentett ki Niall a gondolkozásból.

-Rendben, de előbb kérdeznem kell valamit.-Fogtam komolyra a dolgot.

-Kérdezz.-Mosolygott.

-Miben vagy más mint a másik négy srác?-Tértem azonnal a lényegre.

-Hát, holnaptól semmiben.-Ennyit válaszolt és elindult a konyha felé.

-De..ezt most hogy érted?-Értetlenkedtem.

-Mindegy.-Zárta le a témát. Semmit nem szóltam, csak neki álltam szendvicseket gyártani. Niall valahogy más volt. Nem tudtam miben különbözik tőlük, de biztos voltam benne hogy ez ma véget ér.Nem akartam őt elveszíteni. Miután kész lettem a szendvicsekkel Niall-el elpusztítottuk az összeset.Zayn oda lépett mellém.

-Most menj fel aludni.-Utasított.Nem ellenkeztem,mert tudtam hogy abból semmi jó nem lenne. Felmentem, átöltöztem és befeküdtem az ágyamba. Pár perccel később Louis-t pillantottam meg az ágyam mellett.

-Mit keresel itt?-Kérdeztem.

-Megvárom míg elalszol.-Válaszolta mosolyogva.Csak mosolyogtam és lehunytam a szemem. Nem sokkal később el aludtam. Rém álmom volt, melyben Harry-t láttam magam előtt egy baltával a kezében.Közeledett felém.Mielőtt elérhetett volna, felébredtem.A szívem nagyon gyorsan vert. Bár tudtam, ez csak egy álom, mégis nagyon megijedtem. Ki akartam menni inni, de az ajtó zárva volt.
Biztos voltam benne, hogy aki bezárta nem akarta hogy kijussak innen.
-Basszus.-Hagyta el egy ronda szó a számat.Nem azért káromkodtam, mert rám zárták az ajtót, hanem azért mert tudtam, hogy bekövetkezik az a dolog, amit Niall nem mondott el.Megváltozik..
Nem tudtam, hogy mit akar ez jelenteni. Szétnéztem,hátha találok egy pótkulcsot, de semmi.
Le ültem az ajtó elé és vártam.Eltelhetett egy fél óra amikor is egy fájdalmas felhökkenés ütötte meg a fülem.Ezután Liam hangját hallottam.
-Most ne engedjétek fel.El kell vinnünk, mert veszélyt jelen rá.
Tátott szájjal hallgattam.Hallottam hogy valaki fel jön ezért vissza bújtam az ágyba. Louis volt az. Be jött a szobámba és megállt az ágyam mellett.Rá néztem és egy nagy levegő kíséretében bele kezdem a mondatomba.
-Mi volt ez?-Végül csak ennyit kérdeztem.
-Ugyan micsoda?-Adta a hülyét.
-Ezek a hangok,és miért kell elvinnetek Niallt? Már ha róla volt szó..
-Biztos álmodtál valamit.-Nyugtatgatott. Nem akartam vele vitatkozni, ezért ismét magamban tartottam a gondolataimat.
-Igazad lehet.Mostanában furcsa vagyok.-Adtam igazat neki.
-Nyugi, itt semmi nincs amitől félned kellene. Leült az ágyamra, én pedig arrébb húzódtam mert bevallom féltem tőle. Nem tudtam hogy mi van velük, miért ilyenek.Nem akartam félni a saját unoka testvéremtől, de semmit sem értetem.Ismét elaludtam és reggel keltem fel.Le mentem és láttam hogy az öt fiú ül a tv előtt és beszélget. Niall semmi perc alatt előttem termett és vágyakozó pillantásokat vetett rám. Neki lökött a falnak, de olyan erővel hogy majdnem össze estem. Le hunyta szemeit és ajkaival végigsimított a nyakamon.Eközben végig erősen szorította a kezem amit már nem is éreztem, mert vér már nem volt benne. Harryt pillantottam meg, aki lelökte rólam a szőke fiút, majd a karjaiba vett és leült velem a kanapéra.Nagyon meg voltam ijedve. Könnyek kezdtek folyni a szememből, ahogy Harryt néztem. Fel akartam állni a karjaiból, de nem volt hozzá erőm. Kintről Niall és Louis üvöltözését hallottam, de nem értettem mit beszélnek. Harry most másnak tűnt mint eddig, sokkal nyugodtabb volt.Szemeiben még mindig jelen volt a vágy, melytől szemei tüzes fényben ragyogtak, de nem úgy nézett rám mint eddig.
-mi volt ez? - kérdeztem.
-Ha nem bánod ezt most nem magyarázom meg.
-De igen is bánom.-Kiabáltam, amire Harry igen furcsán reagált.Egy gyors mozdulattal maga alá döntött, de gyorsan észbe kapott, elengedett és felment.Végig néztem ahogy felmegy a lépcsőn, majd mikor eltűnt a szemem elől, utána eredtem.Oda mentem az ajtaja elé és minden szó nélkül benyitottam.Magam sem tudom, hogy miért tettem.Valami olyan dolog vezérelt, ami elvette az eszem.Tudtam, hogy nem jó ötlet bemenni hozzá, csak éppen azt nem hogy miért.Mi lehet a legrosszabb ami történik?Nem törődtem ilyesmivel, csak be mentem.Senkit sem láttam a szobában, így leültem az ágyra.
-Mit keresel itt?-Kérdezte, pedig még be sem lépett az ajtón.
-Téged.-Adtam a bizonytalan választ.
-A fürdőben voltam.Mit akarsz?
-Nem tudom.-Hajtottam le a fejem.
-Veszélyt jelentek rád úgyhogy menj! -Mondta elcsukló hangon.
-Előbb meg kell tudnom hogy miért jelentesz rám veszélyt.-Mondtam a normál hang erőnél hangosabban.
-Ígérem, hogyha itt az ideje, mindent elmondok.Most viszont menj kérlek.
-Rendben.-Lementem de a négy fiú sehol sem volt. Ledőltem a kanapéra és elaludtam. Magam sem tudom hogy miért aludtam ennyit mostanában. Biztos nagyon kicsinált ez az egész helyzet.Arra ébredtem hogy egy hosszú fekete haj lóg az arcomba.Egy lány volt.Egy mozdulattal a falnak csapott, majd oda jött hozzám.
-Szóval te vagy Harry újabb áldozata.-Mosolygott.
-Miről beszélsz?-Kérdeztem alig hallható hangon.
-Nem adom meg neki azt az örömet, hogy az övé légy.-kuncogott és a nyakamhoz hajolt.
-Harry! Segíts kérlek!-Kiabáltam,mert tudtam hogy csak ő van itthon.Egy barna folt csapódott a fekete hajú lánynak aki neki vágódott a konyha pultnak.
-Tűnj innen Caroline!-Üvöltötte.
-Mi az Harry? Talán nélkülem kívánod elpusztítani?-Állt fel a lány.
-Te megőrültél.-Förmedt rá Hazza.
-Én is érzem az illatát.Tudom mennyire vágysz rá.-Sétálgatott az a bizonyos Caroline.
-Hagyd abba!-Utasította Harry a lányt.A fekete hajú csaj oda sétált hozzám és bele karmolt a nyakamba,amelyből rögtön előbuggyant a vörös vér. Caroline hirtelen eltűnt. Harry a szemeit felém szegezte, és én megbántam hogy a szemébe néztem.Szemei vörös színben pompáztak.Hatalmas sebességgel jött oda hozzám és erőteljesen neki lökött a falnak.Ajkait a nyakamra tapasztotta és lenyalta róla a vért.
-Mi..mit csinálsz?-Nyögdécseltem, mert hangom az nem volt a félelemtől.
-Sajnálom..de a véred..-dadogta.Megpróbáltam szabadulni karja szorításából, és hagyta is.Felálltam és ő oda állt velem szembe. Szemei még mindig vörösek voltak, ajkait vér borította.Az én vérem.
-Szerintem itt az ideje, hogy elmondd, hogy mi vagy te.-Mondtam a félelemtől remegő hangon.
-Vámpír.-Mondta és lenyalta ajkairól a vért.
-Szóval, te embereket ölsz?-Szöktek könnyek a szemembe.
-Nagyon ritkán fordul elő.Többnyire állatokkal táplálkozom.De ha néha nem iszom ember vért, meghalok.
Ekkor tört rám a felismerés, hogy mikor hallottam a sikítást melyet halálhörgés követett, akkor Louis nem a hang irányába ment.Ő okozta a hangot.A nyakam még mindig vérzett.Csúnyának tűnt a seb. Csak meredtem az előttem álló fiúra, aki épp próbálta leküzdeni a benne lakozó állatot.