2. Fejezet. Különös...

Minden pontosan úgy történt ahogy meg lett beszélve.Louis hat órakor keltet fel, aminek egyáltalán nem örültem.

-Louis..csak még egy kicsit.-Nyávogtam anélkül hogy a szemem kinyitottam volna.

-Hétkor indulunk úgyhogy nincs több időd.-Jelentette ki felnőttes komolysággal. Nem tehettem mást, felültem az ágyon és kómás fejjel néztem rá.

-Akkor menj ki, hogy öltözni tudjak.-Nem is kellett neki több, sarkon fordult és kiment a szobából.

A szekrényemhez vonszoltam magam és keresgélni kezdtem.Nem maradt benne sok ruha, mivel már össze pakoltam mindent.Végül csak ki kotortam az utolsó használható összeállítást.

Tudom, talán kicsit túlzásba vittem az Amerikai mintát, de nem tehettem róla, nagyon szerettem.

Mikor felöltöztem, gyorsan megmosakodtam és negyed óra múlva már lent is voltam.

-Olyan..Amerikai vagy.-Nevetett önfeledten Louis.

-Hát..köszi..asszem.-Nevettem vele.Kipakolta a cuccaimat a taxiba és elindultunk a reptérre. Hatalmas tömeg volt így szegény Louis-nak a kapucnija alá kellett rejtőznie. Egyikünk sem szerette volna, hogy a sok sikítozó lány miatt le késsük a gépet.Amilyen gyorsan csak tudtunk felpattantunk a repülőre és elfoglaltuk a helyünket.Nem volt túl hosszú az út, így hamar oda is értünk.

-Felhívom Liam-et hogy jöjjön értünk.-Nyomkodta a telefonját Louis.

-Oké.-Próbáltam teljesen nyugodt maradni,de az igazság az,hogy Directioner vagyok. Nem akartam hogy Lou ezt tudja, de imádtam az összes zenéjüket.Oda voltam az egész bandáért, persze Lou-t unoka tesómként szerettem.

-25 perc és itt van.-Szakította félbe a gondolat menetemet Louis.

-Rendben.-Mosolyogtam.

-Csak kérlek ne támadd le.-Mosolygott kisfiúsan.

-Honnan tudod hogy..?-Értetlenkedtem.

-A szüleid elmondták hogy nagyon oda vagy a bandáért.-nevetett halkan.

-Tök jó.-Forgattam meg a szemem.Louis csak röhögött rajtam, majd nem sokkal később Liam meg is érkezett.

-Sziasztok.-Mosolygott a szexi mosolyával.

-Cső.-Louis csak ennyit mondott és beült az autóba.

-H..Hello. -mosolyogtam.Ezután mi is beszálltunk a kocsiba.Oda felé senki nem szólt egy szót sem. Néztem a két srácot a vissza pillantóból, de mikor Liam rám nézett, reflexből elkaptam a tekintetem.Nem tudom hogy miért. Pedig nem voltam 'szerelmes' belé vagy ilyenek.Mikor megérkeztünk, a két srác segített be vinni a cuccaimat.

-A srácok itthon vannak.-Nézett rám Liam.

-Srácok? várj..azt akarod mondani hogy ti öten együtt..na ne.-esett le az állam.Komolyan öt fiúval fogok együtt lakni? Ráadásul pont a One Direction-nel? Nem tehettem mást minthogy elfogadjam.

-Baj?-Kérdezte Louis.

-Ja, nem.-Mosolyogtam, majd be mentünk.A házuk jobban hasonlított egy palotára, mint egy sima házra.

Épp hogy be értünk, megjelent előttünk három srác.

-Hello. -Jött oda hozzám Niall és megölelt.

-Szia. -Köszöntem vissza mosolyogva.Megint előrébb lépett egy fiú, Zayn.

-Szia.-Mosolygott de nem nagyon jött közelebb.Harry maradt a helyén és egy mosolyt sem villantott felém.

-Cső.-Ennyi volt amit hozzám szólt.Nem értettem miért zárkózik el.Tett felém egy tétova lépést, aminek az eredménye az lett hogy Louis a háta mögé lökött és nem hagyta hogy Harry akár csak egy pillantást is vethessen rám.

-Mi a francot csinálsz?-Kérdeztem majd kicsit ellöktem magamtól Lou-t.

-Semmi. Csak kérlek maradj mögöttem.-Mondta mély hangon.

-Louis Tomlinson! Áruld el mi a fene bajod van, de rögtön! -Vettem hangosabbra a szót.

-Kérlek nyugodj meg, ez így nem jó!-Mondta aggódó hangon.Harry még közelebb jött, de én csak a cipőjét láttam.

-Harry! Nyugodj le! -Üvöltött Niall és lefogta Harryt. A göndör erőteljesen ellökte magától Niall-t és felment a lépcsőn.Nem értettem semmit. Mi a fene ütött Harrybe? És miért kellett megvédeni tőle?Egyszerűen minden össze kuszálódott. Annyi kérdésem lett volna.Fogtam magam és el kezdtem szaladni a lépcső felé.Csak Louis Kiabálását Hallottam magam mögött.

-Mit csinálsz? Megőrültél?-Kiabált, sőt ordított.Nem érdekelt, csak futottam felfelé a lépcsőn.Mikor fel értem rögtön Harryvel találtam szemben magam. Nem nézett rám.Még egy lépést közelebb lépett és lehunyta a szemeit, majd felém fordította a fejét.Mintha csak nem akarta volna hogy a szemébe nézhessek.

-Mi bajod velem?-Kérdeztem a lényegre.

-Semmi..csak.-Nem tudta befejezni a mondandóját mert Louis lelökte rólam.Harry mint ha mi sem történt volna be vonult a szobájába.

-Kérlek magyarázd el mi folyik itt.-A sírás kerülgetett.

-Figyelj.Harry, rád van mozdulva és.. én nem akarlak a közelébe engedni.-Magyarázta Louis. Ez bevallom elég gyenge volt.Nem hittem neki, de nem akartam vele ezt tudatni.Úgy döntöttem hogy magamtól jövök rá a dolgokra.Csak bólintottam majd megöleltem.

-Így minden oké.-Mosolyogtam olyan őszintén amennyire csak bírtam.

-Biztos?-Hitetlenkedett.

-Persze.-Nyomtam egy puszit az arcára,majd le mentem a többiekhez, akik mind csak rám-rám pillantgattak.

-Nyugi. Megbeszéltem Louis-al, hogy mi van. Tudom, Harry rá menős.-Játszottam a hülyét előttük is.

Csak néztek rám és semmit sem szóltak. Az agyam csak azon tudott pörögni, hogy mi lehet a titkuk.