8.Fejezet Hangulatváltozás

Egy kellemes illatra ébredtem.Ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy Harry fekszik mellettem és a plafont bámulja.
-Mit keresel itt?-Kérdeztem és ásítottam egy nagyot.
-Gondoltam jövök és megöllek, csak megvártam míg fel kelsz.Ez így fair.-Mondta teljes komolysággal.
-M-Mi van?-Dadogtam, és a szív verésem felgyorsult.
-Nyugi, csak viccelek.Sosem bántanálak tudatosan.-Hajolt fölém a göndör.
-Hát, marha vicces vagy mit ne mondjak.-Flegmáztam.Nem kellett volna.Ennek az lett az eredménye, hogy ajkait nyakam bőrére nyomta.Bele remegtem az érintésébe, amire ő halkan kuncogott.
-Száj le rólam!-Toltam hátrébb a fejét.
-Talán félsz?-Mosolygott.
-Nem szokásom.-Játszottam a merész fazont.Erre ő a mutató ujjam ajkai közé szorította és szemfoga alá helyezte.Arra várt,hogy elhúzom az ujjam de nem tettem.Domináns alkat, és így nem hagyhatta hogy nyerjek. Hirtelen rá harapott a mutató ujjamra.Felszisszentem, de ott tartottam azt.Meglepődve nézett rám. Ajkai engedtek a szorításból, én pedig elhúztam a kezem.
-Vakmerő.-Vigyorgott a barna.
-Asszem nyertem.-Mosolyogtam.
-És ehhez mit szólsz?-Kérdezte, majd le akarta szedni rólam a pólót.
-Erről nem volt szó.-Löktem el a kezét.Maga biztos mosolygással jutalmazta,hogy nyert.
-Akkor nem fogod elmondani mit mondott az az alak?-Nézett rám boci szemekkel.
-Egyszer úgy is muszáj lesz.Nem akarom húzni.De előbb kérdeznem kell valamit.-Húztam kicsit lejjebb magamhoz.
-Mondd.-Próbált komoly lenni, de láthatólag élvezte hogy közelebb akarom tudni magamhoz.
-Tényleg azt gondolod, hogy azért akarok veled lenni mert hozzád vagyok kötve?-Kérdeztem.Erre ő megnyalta az ajkait, közvetlenül az én ajkaim előtt.Ha talán egy centivel közelebb van, akkor nyelve érinti az ajkaimat.Szívem szerint előrébb toltam volna a fejem,de nem tettem.
-Tudom hogy te nem így érzed, de így van.-Mondta halkan.
-Ezt majd meglátjuk..egyszer.-Suttogtam, ő pedig csak kuncogott halkan.
-Akkor mesélj!
-Szóval, a férfi mondott nekem valamit, ami sok mindent megváltoztat.-Nyögtem ki végül.
-És mi volt az?-Érdeklődött.
-Azt mondta hogy vadász vagyok.És tegnap Lou ezt le tesztelte.De sajnos az a fószer igazat beszélt. -Mondtam egy levegővel.Szemei elkerekedtek szavaim hallatán.Mély levegőt vett, majd a mondatába kezdett:
-Ezért akartak megölni.De ne félj! Mindentől meg foglak védeni.-Nézett egyenesen a szemembe.
-De miért? Elvileg, csak azért vagyunk együtt ilyen sokat mert össze vagyunk kötve.-forgattam meg a szemeimet.
-Ja tényleg.-Húzta az agyam.
-Szuper.-Lelöktem magamról.
-Csökönyös vagy.-Ingerelt tovább.Nagyon mérges lettem rá.
-Tudod hogy nem így van.-Emeltem meg a hangom.
-Micsoda?-Mosolygott maga biztosan.
-Menj te a tudod hova.-Fel keltem az ágyról, és elsétáltam a szekrényemhez.
-Szóval, tartasz egy kis műsort is?-Nevetett a göndör önfeledten.
-Hát persze.Tudod mi lesz a címe?
-Mi?-Csillant fel a remény a szemében.
-Az,hogy Húzz ki a szobámból, vagy felhozom azt a lándzsa izét és fejbe váglak vele.-Idegeskedtem.
-Kicsit hosszú ez a cím.-Kötekedett tovább.
-Oké, mire megy ki ez az egész?-Néztem rá idegesen.
-Micsoda?-Szurkálódott.
-Hagyd abba!-Üvöltöttem.
-De..-Mielőtt végig mondhatta volna ajkaimat rá nyomtam az övéire. Bele mosolygott a csókunkba, majd hevesen kezdett el csókolni.Mi más is történhetett volna? Az ajtó kivágódott, és az ajtóban az unoka tesóm állt.
-Nem akartalak megzavarni titeket.-Mondta kicsit flegma hangon.Elvörösödtem. Nem nagyon néztem a szemébe.
-Miért jöttél?-Húzta Félre a száját Hazza.
-Szólni Melanie-nak hogy a pincében lévő lándzsát tartsa magánál. Még jól jöhet.-Magyarázkodott Lou.
-Rendben.De, mire tudnám használni?-Értetlenkedtem.
-Ha valaki megtámadna, használd!-Nézett komolyan Louis.
-Rendben.Köszi.-Mosolyogtam.
-Nincs mit. És mi elmegyünk vadászni.Zayn marad itt vigyázni rád, mert ő már vadászott.-Mondta Lou.
-Rendben.Menjetek csak, én lemegyek azért az izéért.-Mosolyogtam, ők pedig ott hagytak a szobában. Mikor meggyőződtem róla, hogy elmentek, lementem a pincébe.A lándzsa még mindig ugyan úgy állt, ahogy a sarokba vágtam egy nappal ezelőtt.Közelebb mentem és óvatosan hozzá nyúltam.Persze a fehér fény, és a vállamon lévő jelkép ismét megjelent, de azért felkaptam a fegyvert.Lépteket hallottam magam mögött ezért hátra fordultam és meglendítettem azt.Mögöttem Zayn állt és a lándzsát a tenyerével tartotta vissza az arcától.
-Jesszusom Zayn! Sajnálom.-Dadogtam össze vissza.Zayn csak elkapta a kezét és meglepődve nézett rám.
-Ezt..szóval ..te..?-Motyogott hangosan.
-Igen.-Sütöttem le a szemem.Rá néztem a kezére és láttam, hogy egy kicsit véres. Zayn-t ismerve tudtam mi következik.A hajam már előre arrébb söpörtem a vállamról.
-Mi a fenét csinálsz?-Kérdezte flegma hangon.
-Ömm..így átgondolva nem is tudom.-Magyaráztam.Erre csak mosolyogva a falnak döntött és minden szó nélkül belém harapott.A kis pincét egy hangos nyögés töltötte meg.Zayn nem ivott sokat, hamar elhúzta a fejét.Csodálkoztam, mert elviekben ő nagyon kegyetlen.Hát én ezt nem így vettem észre.
-mmm..A véred tényleg olyan jó, mint ahogy azt Harry elmondta.-Húzta vigyorra a száját.
-Örülök hogy ilyen jól szórakozol.-Tapintottam végig a sérült felületet.
-Most miért? Szerintem jól vissza fogtam magam.-Dicsérgette magát a kis egoista.
-Én is meglepődtem.A többiek szerint kegyetlen vagy.-Kerestem a tekintetét, de nem nézett felém.
-Óh..Szóval én kaptam a rossz fiú szerepét? Ez bejön.Akarod hogy kegyetlen legyek?-Kacérkodott.
-Várj, adj időt hogy átgondoljam..nem.-Mosolyogtam.
-Értettem.-Mondta azzal felment.Magamhoz vettem a fegyvert, majd utána mentem.Mostanában többet voltam fent este mint nap közben.Amíg a fiúk vadásztak, én itthon ültem az egyik sráccal és dumáltunk. Ez a nap is gyorsan elment.Már egy hónapja mindig ez volt.A srácok 2-3 naponta vadásztak, én pedig kissé kezdtem magam egyedül érezni.Harry ez alatt a hónap alatt nem szólt hozzám szinte egyáltalán. Nem értettem.Tudom, sok dolog volt mostanában, ami nem volt világos.Egyszerűen mégsem értettem mi lett avval a Harold-al aki egy hónapja még a szobámban volt mikor felébredtem. Próbáltam keresni a társaságát,de hiába.Nagy örömömre még nem jöttek újabb vámpírok hogy megtámadjanak.Megint eljött a vadászat estélye. A srácok 'elvileg' ma csak állatra vadásznak.Nagyon sötét volt és a fiúk el indultak.Egyedül hagytak, mert gyengék voltak és amúgy is meg voltak bizonyosodva arról, hogy a vámpírok lemondtak arról, hogy megöljenek.Rossz érzés volt nem csak lelkileg hanem testileg is egyedül lenni.Én, a kis elmebeteg elindultam utánuk.Volt valami, amit nem akartam tudatni velük.Kifejlődött egy olyan vadász képesség szerű dolgom. Éreztem a vámpírok jelenlétét. Legfőképpen Harry-ét. Azt is érzékeltem, ha a többiek a közelemben vannak, de Harry-t így már megtalálni is megtudtam.Szaladtam az utcán,mert nem volt kellemes a sötétben egyedül bolyongani.A lándzsa az övemhez volt erősítve, mert én igen is féltettem magam. Harry illata egyre erősödött.Egy eldugott, apró utca felé vettem az irányt.Beléptem és láttam, hogy egy nő esik össze Hazza karjaiban.A másik kezével, egy másik 'áldozatot' préselt falnak, és hajolt hozzá közelebb, most hogy az előző meghalt a karjai közt.A nő, akit inkább egy velem egykorú lánynak mondanék, sikítozni próbált, de Harry befogta a száját.Szemeim akkor kerekedtek el igazán, mikor sokkal hevesebben csókolta a lányt, mint engem bármikor.Soha nem voltam még ilyen mérges és csalódott.Elő vettem a lándzsát és teljes erőmből neki vágtam Harry-nek. Kicsit megsebezte de nem volt vészes.Tekintetét hirtelen rám fordította, és elengedte a lányt.Előrébb léptem, hogy elérjem a lándzsám, felkaptam azt és szaladni kezdtem.Szememet könnyek áztatták.Annyira fájt tudni, hogy Harry-t egy hónapja nem is érdeklem, és közben más lányokkal viszont jól el van.Tudtam, hogy ezek a lányok később meg is haltak, de akkor is zavart hogy előtte ilyen jól szórakozik a társaságukban.Szokásához híven, ismét előttem termett.Tekintete vad volt és mégis szelíd. Szemei vörösen világítottak, amit nagyon szerettem.Kezembe fogtam a lándzsámat, majd felé tartottam.
-Menj innen!-Ordítottam, a könnyeimet törölgetve.Semmit sem szólt csak közelebb lépett, és megfogta a karom. Másik kezembe vettem a lándzsát és erőteljesen megpörgettem.Örömömre, az megint bárddá, vagy nem is tudom minek mondjam, óriás fejszévé alakult. Hazza először nagyon meglepődött, majd még közelebb lépett.
-Ugyan már.Nem vagy kiképezve.Nem tudsz vele ártani.-Mondta és derekamra helyezte véres kezét.
-Tudod miért nem tudok vele ártani?Mert nem akarok.Nem is tudnék ártani neked.-Kiabáltam még mindig.
-Kérlek nyugodj meg.és ha ezt teszed, elmondok mindent.-lökött neki óvatosan a falnak és gyengéden az arcomat kezdte csókolgatni.Tudta, hogy nem vagyok képes ellenállni neki, és ezt amikor csak tudta kihasználta.Eldobtam a fejszét, ami vissza csukódott lándzsává. Hazza arcát vér borította. Eszembe jutott egy beteg ötlet, amiről tudtam, hogyha megteszem, megbolondítom vele.Ajkaimat lassan végig húztam az arcán, ami ettől a mozdulattól csupa vér lett.Harry amilyen gyorsan csak tudott, csókolni kezdett. Olyan régen vártam rá, hogy újra ezt tegye.Végre megint biztonságban éreztem magam, és nem voltam egyedül. Hirtelen azt a lányt láttam rohanni, aki pár perce még a göndör áldozata volt.Harry oda ment hozzá, a vámpíros gyorsaságával, és minden előzmény nélkül bele harapott.Kevés idő múlva a lány holtan esett össze.
-Ez mire volt jó?-kiabáltam.Ő csak oda sétált hozzám és a kezébe fogta az arcom.
-Nem akarom hogy az egész világ tudja hogy vámpír vagyok.
-Oké, ezt tényleg muszáj volt.-Töröltem le a szájáról a vért az ujjammal.
-Most megyek elégetni a testeket.De gyere te is.Nem akarlak egyedül hagyni.-Puszilt homlokon. Enyhén szólva kirázott a hideg.Egy elzárt területre mentünk, ahol senki nem volt.Elégettük a testeket majd elindultunk haza felé.Lassan sétálgattunk,  mikor embereket láttunk ezért Hazza szaladni kezdett velem.Gyorsan haza értünk és felmentünk a szobámba.Egyenként lezuhanyoztunk, majd az ágynak vetettem magam. Harry nem szándékozott ki menni onnan, de nem is nagyon bántam.Befészkelte magát mellém, és apró puszikat nyomott az arcomra.Össze zavart, hogy hirtelen újra a régi lett, de most nem érdekelt.Olyan közel bújtam hozzá amennyire csak tudtam, majd elaludtam.