24.Fejezet. A harmadik kerék

,,Érdekes dolog, ha egy barátság már három emberről szól. Nevezhetem ilyenkor ezt barátságnak? A harmadik úgy is kiszorul előbb utóbb, és ,,harmadik kerék" lesz. nem mondhatsz ilyenkor mást.

 Stay with me.-Maradj velem."

*Melanie Szemszöge*

Niall az este elég későn jött haza. Ja, és fúj. Nem bírom elfelejteni, hogy tegnap meghúztam azt a ... borzalmat. Fúj. Tényleg nagyon undorító volt. De nem eshettem Niallnek csak mert nem szólt. Mindegy. Lépjünk tovább. Semmin nem szabad ennyire sokáig rágódni. Elvégre miért tenném? Annál jobban fogok undorodni tőle, minél többet gondolok rá. Elég álmosan kitápászkodtam Harry mellől az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Nem akartam felébreszteni. Nem sokszor alszik, ezért most gondoltam inkább hagyom. Besétáltam a fürdőbe, és félig nyitva hagytam az ajtót. Le vettem a pizsamám majd az előkészített ruháimhoz nyúltam. Már majdnem el is értem, mikor két erős kezet éreztem a derekamon.

-Miért nem keltettél fel? -Kérdezte miközben ajkait a vállamra nyomta.

-Nem akartalak felkelteni, mert aranyosan aludtál.-Néztem rá a vállam fölött.

-De legközelebb ne hagyj ott. -Mondta, majd maga felé fordított és lágyan megcsókolt.
-Rendben. -Mosolyogtam, majd magamra kaptam ruháimat. Ő is felöltözött, és le sétáltunk a nappaliba. A srácok már mind lent voltak. Niall szeme csak úgy csillogott. Elmosolyodtam rajta.
-Nem vagy éhes? -Nézett végig rajtam Zayn.
-De. Kicsit.-Mosolyogtam.
-Rendelek neked egy pizzát. -Mondta, majd elő kapta a telefonját és rendelt.
-Köszönöm Zayn. Most imádlak. -Nevettem.
- Tudom. Mindenki. -Nézett rám afféle ,,Bitch Please" fejjel. 
-Egoista barom. -Mosolyogtam és megforgattam a szemem.
-Melan, nem lenne kedved eljönni velem, meg még egy barátommal elmenni ma a városba? -Nézett rám Harry.
-De. Persze. Szívesen. -Mosolyogtam. Eltelt kb. egy 20-25 perc és jött a pizzás. Zayn az ajtóhoz sétált majd kifizette. Le tette elém az óriási családi pizzát, majd a srácokkal enni kezdtünk. Jó volt, hogy végre ők is esznek velem. Habár szükségük nem lett volna rá, de azért nekem jólesett. Miután megettük, Hazz szólt hogy lassan induljunk. Bólintottam, és megkérdeztem hogy jó-e a ruha ami rajtam van.

-Tökélketes. -Mosolygott.
-Rendben. -Mondtam.-Akkor indulhatunk is.-Tettem hozzá.
-Egyet értek.-Mosolygott, és kimentünk az autójához. Beszálltunk, és a városba hajtott. A szemével keresgélni kezdett, végül egy szőke lányhoz sétált. Ugh. Ő lenne a ,,barát"? Ez a lány-gondolom véletlen-dögös, szép és ki tudja. Harry két puszival köszönt a lánynak, aki utána kedves tekintetét rám szegezte. 
-Helló! Te lennél Melanie? -Mosolygott szélesen.
-Igen...asszem én vagyok. -Mondtam kicsit kedvetlenül, de nem feltűnően.
-Szuper! Mehetünk? -Nagy kék szemeivel Harryt nézte.
-Persze. Ja, amúgy Melanie, ő itt Natalie. -Mondta. Bólintottam és elindultunk. Harry megfogta a derekam séta közben, Natalie pedig hirtelen kézen ragadta, és egy kirakat felé húzta. Harry mosolyogva ment távolabb tőlem, és nevetve nézegették a hülyeségekkel tele lévő kirakatot. Az a lány... Sokkal elegánsabban nézett ki mint én. Sokkal kedvesebb, és nagyobb volt. Rajtam egy kivágott farmer volt. Rajta passzoló ruha, egy magassarkúval. Én a külvilágot kémleltem, ő mindig mosolygott.  Ő körülbelül 19-20 éves lehetett, és csak 16. Nem! Ne is gondolj ilyesmire!-Ráztam meg a fejem. Harry szeret engem.  Harry szeret engem. Harry szeret engem. -Nyugtattam magam. Nem is értem miért parázok. Csak rossz előérzetem volt. Előttem sétáltak kicsivel, én pedig kullogtam utánuk.
-Nem jössz? -Nézett rám Hazz a nagy zöld szemeivel.
-De. Igen jövök. -Mosolyogtam, majd mellé baktattam. Natalieval beszélgetett, én pedig csak hallgattam őket.
-Hazz! jól érzem hogy....? -Kérdeztem.
-Igen. Jól. Vámpír. -Mondta, majd azonnal vissza szegezte a tekintetét a lányra. Hurrá. Nem is tudom mi lehetne jobb ennél. Egy dögös, kedves és érdekes vámpír. Nem, nincs ebben semmi rossz. Ő csak egy barát. Tudom, hogy Hazz szereti a barátait. De akkor is rossz előérzetem van. Tovább sétáltunk, és egy csomó kirakat vagy hülyeség előtt megálltak, és jót nevettek. Én pedig csak sétáltam mellettük, és néha a szemükbe mosolyogtam. Nem volt jó idő, így eléggé nagyon fáztam. 
-Harry..ami azt illeti kicsit fázom.-Néztem rá. Meg sem hallotta. Nagyokat pislogtam, majd sétáltam tovább. Hirtelen elég nagy tömeg lett. Paparazzik kerültek elő a tömegből, de nem engem és Harryt fotóztak. Natalie volt az, aki Harry mellett állt. Én csak egy ember voltam a sok közül. Hazz még mosolygott is, és nem törődve a kamerákkal tovább ment. Én csak álltam egy helyben, immáron mögöttük, és néztem ahogy elsétálnak. Nagyon csalódott voltam. Nem az érdekelt, hogy nem vagyok ,,reflektor fényben", csak rohadtul fájt, hogy Harry úgy csinált mintha itt sem lennék. Könnyek szöktek a szemembe, mikor láttam, hogy észre sem vesiz hogy nem vagyok ott mellette. Már elég mesze jártak, mikor Harry elkezdett forgolódni. Reménykedtem, hogy most talán rá jön, hogy ,,elhagyott". Úgy éreztem magam mint egy kisgyerek. Nem talált meg a szemével, így visza fordult és tovább sétáltak. Nagyon ideges lettem. Elő szedtem a telefonom, és a könnyeimtől remegő hangon mondtam Liamnek egy ,,helló!"-t mikor felvette. 
-Baj van Melan? -Kérdezte. 
-Nem tudnál értem jönni a városba? Nagyon fontos lenne. 
-Harry nincs veled? Miért kell érted menni?
-Nem. Harry a barátnőjével van. Csak úgy elfelejtette hogy vele vagyok. -Kezdtem sírni.
-Mi? Biztos ez? Amúgy nem tudok. Épp valakivel vagyok. De Zaynt küldeni tudom. Az jó?
-Persze. Csak siessen. -Kértem, majd letettem. Leültem egy virág ágyás szélére, és a cipőm orrát kémleltem. Eltelt 10-15 perc és csörgött a telefonom.
-Hol vagy? -Kérdezte Zayn férfias hangján.
-A H&M előtt a virágágyás szélén ülök. -Mondtam akkor kicsit már nyugodtabban. 
-Mindjárt ott vagyok. -Mondta és letette. Folytattam a cipőm nézegetését. Most elég érdekesnek bizonyult. Nem volt kedvem felnézni. Egy kis idő múlva egy másik cipőt pillantottam meg az enyém előtt. Felnéztem és láttam hogy Zayn áll velem szemben. Annyira örültem hogy itt van. Teljesen át voltam fagyva. Szó nélkül felkapott és a kocsijához vitt. Be rakott az anyós ülésre majd beszállt mellém.
-Mesélj. -Nézett rám barna szemeivel.
-Először is köszi hogy itt vagy.-Vacogtam. Megfogta a bőrdzsekiét, levette, majd oda adta nekem. Bele bújtam és egy köszönömöt suttogtam. 
-Nem tudom mi történt. Csak le voltam szarva. -Vallottam be.
-Erre nem tudom mit mondani. Nem vagyok egy tanács osztogatós típus. -Nézett rám. 
-Tudom. Már az is sokat jelent, hogy el jöttél értem.
-Ugyan.-Legyintett, majd elő vett egy doboz cigit és kihúzott egy szálat.
-Mit művelsz? -Néztem rá.
-Cigit? Jobb lesz. -Nyújtott felém is egyet. A barna szemei egy fajta transzba ejtettek. Elhittem bármit amit mondott. Bólintottam, és elvettem tőle a cigit. Meg gyújtotta a sajátját, majd az enyémet is. Hirtelen hangosan kezdtem el köhögni, de kis idő után megszoktam.
-Nem kellett volna. -Fintorogtam.
-Kevésbé leszel ideges. -Nézett rám. Zayn rossz hatással van rám, de ez valahogy tetszik...