23.Fejezet. Szerelem

,,Olykor meg kell tanulnunk elengedni dolgokat, és küzdenünk kell újabb dolgokért. Ezek a harcok, és vereségek tesznek minket erőssé.

What doesn't kill you, make you stronger-Ami nem öl meg, az erősít. 

*Niall Szemszöge*

Vissza sétáltam a kis buszhoz, és beültem a többiek mellé.

-Le maradtam valamiről?-Kérdeztem egy mosoly keretében.

-Nem dehogy.-Rántották meg a srácok a vállukat. Melanie tekintetével engem nézett. 

-Tessék? -Kérdeztem mosolyogva. Szó nélkül felállt, és arrébb nyomta a mellettem ülő Zaynt.

-Hé!Miért mindig én?-Nyafogott Zayn, majd átült Melan helyére.

-Csitt Malik.-Intézte el gyorsan a barna hajú lány. Nagy barna szemeivel aranyosan bámult. Szinte nevetve felé fordultam, és kíváncsian fürkésztem tekintetét. Körbe nézett a furgonban, majd a fülemhez hajolt, és kérdezett valamit. Ami az volt, hogy, ,,Ugye elkérted a számát?". Ezen jót nevettem, majd bólintottam egy aprót. Bár ne akarnám őt is még mindig megölni. Csak hát nehéz, így mint új vámpír. Csak 8 hónapja változtam át, így még nem kezelem kiválóan a szomjam. Neki különösen nehéz volt ellenállni, mivel a vére egészen különleges volt. Persze a vérén kívül semmi sem vonzott benne. Egyáltalán nem volt az és stílusom. Jó fej volt. Mint barátot, el tudtam képzelni. De ha meg is haraptam volna, Harry tuti kinyírt volna. Láttam mit csinált azzal a vámpírral aki 'megölte' őt. Hazz addig marcangolta a testét, amíg kb. 3 centis darabokra nem szaggatta. Még így vámpírként is undorító látvány volt. Minden csupa vér volt. Zayn, pedig kb. negyed óra alatt, kinyírt egyedül öt másikat. Hatalmas erő volt benne akkor. Vajon a vörös hold ekkora erőt adott volna neki? Vagy..megcsapolt valakit? De ő azt mondta, hogy nem. Nem tudom mit higgyek. Nem is mozgat annyira. A lényeg csak annyi, hogy egy ujjal sem nyúlhatok a barna csajszihoz. Viszonylag gyorsan megérkeztünk vissza, a magányos ki erdőhöz, a sajátos kis házunkhoz. A nap, pontosabban este, innen már nagyon nyugodtan telt. Éppen siettem a fürdőbe, gondolván lezuhanyozom. Nagy meglepetésként ért, hogy mikor benyitottam, egy pucér Harry állt előttem.
-Fúj Hazz takard el magad. -Fordultam el fintorogva.
-Dehát te nyitottál rám. -Mondta teljesen közömbösen.
-Mert nem zártad be az ajtót.-Nevettem, majd kimentem és megvártam míg végez. Mikor végre nagy nehezen kitolta onnan a seggét, én is bementem és letusoltam. Én is olyan vagyok mint a többi ember, zuhanyzás alatt tanakodom az élet fontos dolgain. Eszembe jutott Cassandra. Az, hogy mennyire utálom őt, mert vonzódom hozzá. Pedig, csak egyszer találkoztam vele. Eddig nem hittem ebben a ,,Szerelem első látásra" dologban, de mostmár kezd hihetővé válni. Azok a gyönyörű barna szemek, és az a szép mosoly. Csak egy baj van. Mivel farkas, minden áldott pillanatban képes lennék megölni.
-Fenébe! Mit kellene tennem? -Kérdeztem, miközben magamra tekertem egy törülközőt, és a tükör elé álltam. Halkan motyogtam, amitől kívülről valaki biztos hülyének nézett volna. De egyszerűen tanácstalan voltam. Nagyon tetszik, de mi van, ha megölöm?
-Niall a fenébe is! Hívd el randizni, és told ki magad a fürdőből.-Hallottam egy türelmetlen női hangot. Eléggé meglepett. Nem számítottam rá, hogy valaki áll az ajtó előtt. Igaz, a szagát éreztem, csak bele merültem a gondolataimba, így nem törődtem vele. A csípőmre tekertem a törölközőt, és ki nyitottam az ajtót. Végig nézett rajtam, majd tekintete az arcomra siklott.
-Sexy vagyok? -Kérdeztem jóízűen nevetve.
-Igen. Nagyon. Elkezdhetnél edzeni. Horan poci. -Nevetett, és megbökte a hasam. 'Sértődötten' karba tettem a kezem.
-Sajnálom. Csak vicc volt.-Nevetett, majd átölelt, és be ment a fürdőbe. Bolond. Egyértelműen egy önpusztító idióta kis szerencsétlen. Aki,-tegyük hozzá-nagyon kedves, figyelmes, és törődő. Mikor ide jött, eszeveszettül kereste a társaságunkat. Zárkózott lány volt, felén mégis vakon megnyílt. Azt sem tudta kik vagyunk igazából, mégis bízott bennünk, és közel engedett magához. Eleinte csak velem volt, mert én voltam az egyetlen, aki a közelében tudott maradni, anélkül hogy kinyírta volna. A fiúknak akkor hozzá kellett szokniuk, hogy egy ember éljen velük. Tudom, hogy ez még a mai napig sem megy nekik rendesen. Főleg hogy fél évre még egyszer 'eltűnt'. Mostmár viszont nekem a legnehezebb mellette lennem. Pedig az elején még azt hittem hogy igazán jó barátok leszünk. Ehhez képest mostmár alig ismerjük egymást. Igazából mindegy is.
-Héjj Niall! Nem jössz velem vadászni? -Kérdezte Zayn.
-Jó. Úgy is megéheztem.-Vallottam be.
-Fogunk valami sexy vacsorát.-Nyalta meg a szája szélét. Ezért van az, hogy kicsit félek vele vadászni menni. Annyira hideg vérű. Gond nélkül kinyír bárkit. Végül felkaptam a cipőm, és a kedvenc helyünkre mentünk. Egy olyan bárba, ahol elég sok lány tudja hogy léteznek vámpírok, és azért mennek oda, hogy megcsapolják őket. Egyszerűen csak a harapás után függők lesznek. Akik pedig nem tudják, azok csak véletlen tévednek oda. Fiúk is vannak, akik persze a női nemű vámpíroknak kedveznek. Szóval beültünk a bárba, és leültünk a bárpulthoz. Lecsúsztattunk egy-két italt, majd zayn biccentett két nagyon szép lány felé. Az egyik szőke volt, a másik pedig fekete.
-Enyém lesz a fekete.-Mondta komolyan, és elindult felé. Én egy ideig a bárpultnál maradtam, és onnan szemléltem az eseményeket. Apróbb lelki ismeret furdalást okozott volna most végezni egy lánnyal. Zayn beszélt pár szót a lánnyal, majd mögé állt, neki simult és együtt kezdtek mozogni a zene ütemére. Mikor vége lett a zenének, Zayn nyomott egy puszit a lány nyakára, és vissza sétált hozzám.
-Hát te? -Néztem rá kíváncsian.
-Nem tudja hogy vámpír vagyok.Megvárom hogy ő akarjon a közelembe kerülni. Csak pár perc kérdése, és itt fog állni. Viszont te feszélyezettnek tűnsz. Gond van?
-Nem. Csak még nem teljesen szoktam hozzá.
-Ez nem igaz. Több mint 8 hónapja vámpír vagy. A csajról van szó? -Kérdezte.
Igen.-Bólintottam.-Nem lenne szép, ha tennék valamit.
-Tudom. Ha kell ott a fekete. Hívd ki valami ürüggyel. -Mondta, és átsétált a szőkéhez. Oda mentem a feketéhez, és úgy néztünk rájuk.

-Lara, emlékszel a szőke srácra? Mellettem ült a bárpulton. Bejössz neki. Csak szegény elég szótlan. nem vidítanád fel egy kicsit odakint? -Kérdezte Zayn egy halvány mosoly kíséretében. A fekete lány is elmosolyodott, majd megfogta a kezem, és kihúzott a hátsó ajtón. Egy sikátoros résznél voltunk.
-És mi a neved szőkeség?-Kérdezte vidáman.
-Niall vagyok. -Mondtam komolyan. A lány szó nélkül letérdelt elém, mire én hátrébb léptem, és kérdőn néztem rá.
-Most mi a baj?-Nézett rám értetlenül.-A barátod meg kért, hogy vidítsalak fel.
-Nem így értette. Te nem tudod, hogy miért járnak ide az emberek.
-Szórakozni?-Kérdezte flegmán. Ribanc volt. Egy hatalmas ribanc. Szerencse, hogy plusz képességeim közé tartozik a jó ember ismeret. Persze ez semmi, de ebbe nem mennék bele. Ez a csaj totál bűzlött a piától.
-Van kedved beszélni róla? -Tértem a lényegre.
-Honnan tudod, hogy bármi gond van?
-Megérzés volt.-Mondtam, és leültek a lépcsőre. Ő is leüt mellém.
-Tök mindegy. Úgy is részeg vagyok. Ha elmondom, arra holnap már nem fogok emlékezni.
-Mondd csak.-Biztattam. Kíváncsi voltam, miért süllyed le idáig egy szép nő.
-Szóval. Most egy sírós, szomorú, és gyatra élet történetet fogsz hallani. A nevem Lara Jane Clark. Nemrég töltöttem be a 18-at. Pontosabban két nappal ezelőtt. Persze nem először járok ilyen helyeken. Egészen 16 éves korom óta efféle társaságban 'élek'. Piás, narkós, és pszichopata emberekkel körülvéve. Először ez menőnek tűnt, de mire rá jöttem, hogy baromság, már nem tudtam menekülni. Egyszerűen lehetetlen volt szabadulni abból a társaságból. Egyre kevesebbet jártam haza. Nem érdekelt a tanulás, így kirúgtak a gimiből. Ami alapjában véve tök érthető, mert szinte sosem mentem be. Lógtam a suliból. Egy ideig próbálkozott az igazgató, és a tanárok is. Behívták anyámat, próbáltak velem elbeszélgetni. De.. hiába. Ezek után a családommal is jócskán megromlott a kapcsolatom. Sokat veszekedtem anyámmal. Sokszor nem aludtam otthon. Néha haza mentem beszívva, belőve, vagy éppen csont részegen.  Aztán tizenhetedik életévem elején, találkoztam egy sráccal. Belé szerettem, és járni kezdtünk. Öt napra rá, kiderült hogy strici. Én pedig-természetesen erőszakkal-a kurvája lettem. Undorodtam az engem körülvevő férfiaktól. Sőt...undorodtam saját magamtól is. Egy igazi kurva lettem. Néha csak úgy simán megerőszakoltak. A nagybátyám rendőr. Végül rá szántam magam, és elmondtam neki ezeket. Hát.. nagyjából sikerült kihúznia belőle. De az emlékek mindig ott maradnak. Legalább már kurva nem vagyok. De azért mindenből nem másztam ki. Szívesen meghalnék. Csak gyáva vagyok.-Mesélt.
-Sajnálom. Ez valóban borzasztó.
-Akkor most mesélj te.
-Niall Horan vagyok. A One Direction egyik énekese. Másfél éve, hogy tudom, hogy a bandatársaim vámpírok. Jómagam, 8 hónapja gyarapítom a fajtájuk számát. Segítek rajtad. -Néztem rá. Kellett egy kis idő, mire felfogja amit mondok, majd ijedten nézett rám.
-Jó a humorod.-Mondta végül egy kétes mosoly kíséretében.
-Nem vicc volt.
-De vámpírok nincsenek.
-Ez a hely egy vámpír ...hogy is mondjam... 'ételbár.' -Néztem rá, és lassan felálltam.
-Ne bánts. Kérlek. Nem tudtam.-Állt fel ő is, majd hátrálni kezdett.

-Neked jobb lesz így. Ígérem nem fog annyira fájni. -Mondtam, és éreztem ahogy szemeim vörösek lesznek.
-Hagyjál! -Üvöltötte egy sikítozó roham kíséretével. Elkaptam, és azonnal belé eresztettem szemfogaim. Nem tudtam, hogy életben kellene-e hagynom. A vámpír énem simán ki akarta őt nyírni, de Niall pedig nem. A lány a karjaimban már teljesen össze rökönyödött. Hirtelen elengedtem, ezzel erőtlenül a földre esett.
-Azt hittem már sosem nyírod ki. -Hallottam magam mögül Zayn hangját.
-Nem halt meg.-Néztem rá. Most kellett döntenem. Ennyire még sosem volt bűntudatom. A csuklómba haraptam, és gyorsan a szájához nyomtam.
-Mi a francot csinálsz? -Nézett rám meglepődve Zayn.
-Nem bírom megölni. Nem tudom miért, de nem megy. -Mondtam.
-Bazdmeg Niall! Át változtatod. Hogy lehetsz ilyen hülye? Tudod mekkora felelősség ez? - Hordott le. A fekete lány kezdett felébredni. Zayn letérdelt elé, majd elmosolyodott.
-Ne aggódj, semmi baj sem lesz. -Suttogta a lány fülébe, majd egyetlen mozdulattal kitörte a nyakát. Annyira rossz érzés fogott el. Borzasztó volt ezt végignézni. Tudom, én sok embert ölök meg, de valamiért most nem ment. Felkapta az élettelen testet a földről és eltűnt vele. Vissza sétáltam a bárba, és oda álltam a pultoshoz.
-Mit adhatok?-Kérdezte egy férfi.
-Vért. Üvegben. -Néztem rá.
-Nem tartunk.
-Törzsvendég vagyok. Ugyan. Tudom hogy van.-Mondtam komolyan.
-De nem olcsó.
-Tisztában vagyok vele. Csak adja.
-Mennyit?
-Kettőt.-Oda adta, a két kólás palackot, én pedig kifizettem. Kimentem a bárból, és Zaynnel találtam szemben magam.
-Mehetünk haza. Többet ne csinálj ilyet. -Nézett rám Zayn. Bólintottam, majd gyorsan haza mentünk. Otthon a kólás üveget letettem a konyha szekrény mellé, majd felmentem a szobámba, és a telefonomról fülhallgatóval zenét hallgattam. Egészen reggelig. Ahogy az óra ütötte a 10 órát, a telefon számaim közé mentem, és megkerestem Cass számát. Mély levegőt vettem, és hívtam. Alig hogy kicsöngött, ő már fel is vette.
-Tessék? -Kérdezte lágy hangján.
-Szia Cassandra. Niall vagyok. A szőke vámpír a...-Folytattam volna, de közbe vágott.
-Gondolod nem emlékszem? -Hallottam hogy nevet.-Aki eleinte még meg akart ölni.
-Sajnálom. Nem tudom miért.
-Mert farkas vagyok. Butus. -Nevetett. Elég jó kedve volt.
-Értem. És nem lenne kedved eljönni ma velem vacsorázni? -Kérdeztem reménykedve.
-Hű. Romantikus egy vérszívótól. De. Szívesen.
-Rendben. Akkor hol laksz?
-Hampton street 42. B lakás.
-Rendben. 8-ra érted megyek.
-Siess. És sexy legyél szőkeség. -Hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Nem fogsz csalódni.
-Remélem. Szia.
-Helló. -Ezaz. Össze jött. Mély levegőt vettem, és a farmerzsebembe csúsztattam a telefonom.  Kimentem a szobából, és megálltam a lépcső tetején. Az utolsó előtti lépcső fokon Melan állt, velem szemben.
-Jó reggelt. -Mosolyogtam.
-Jó reggelt! -Mosolygott, majd hátrébb lépett, és azzal a mozdulattan a földre zuhant.
-Jézus! Te mit csinálsz? -Mentem oda hozzá gyorsan.
-Izé. Csak megöleltem a földet. -Nevetett.
-Háttal drága?-Néztem rá értetlenül.
-Niall, én nagyon tehetséges vagyok. -Nevetett, miközben feltápászkodott.
-Igen. Tudom. -Mosolyogtam majd leültem a kanapéra. Ő a konyhába sietett. A másik 4 srác is oda ült mellém, és mindannyian a telefonunkat nyomkodtuk. Egyszer csak azt hallottuk, hogy Melan köhög. A srácokra néztem, kockultak.
-Szép gesztus. Majd én megnézem. -Mondtam és a konyhába mentem. Hű. Nem volt kellemes amit láttam. Tiszta vér szag volt minden. Tudhattam volna, hogy ez így nem túl jó. Melan kezében egy pohár volt, az asztalon pedig a kibontott kólás üveg. Meghúzta. Szólnom kellett volna.
-Jól vagy? -Kérdeztem aggódva. Undorodva törölgette ajkait. Gyorsan a csaphoz húztam, és segítettem hogy ki tudja öblíteni a száját. Mikor végre kitisztult Melan szája a vértől, rám nézett és nagyokat pislogott.
-Köszönöm. -Mondta a szemembe nézve.
-Sajnálom. Szólnom kellett volna.
-Nem gond. -Mosolyodott el. Nem értem hogy, de ő még ilyenkor is tud mosolyogni.
-Nagyon rossz volt, igaz?
-Túl éltem. Csak az zavar, hogy nem tudom kié. -Fintorgott.
-Ne gondolj ilyesmire és jobb lesz.
-Rendben. Köszi. -Mosolygott, majd megölelt és a nappaliba ment. A délután nagyon lassan akart eltelni. 6 Óra felé járt, mikor elkezdtem készülni. Lezuhanyoztam, majd magamra kaptam egy elegáns, mégis hétköznapi ruhát.

Vette fel egy fekete felsőt, egy fekete farmert, és egy pontosan a stílusomhoz illő converse torna cipőt. Be szálltam az autómba. Ekkor volt Fél 8, és még oda kellett találnom. Ciki lett volna késni. Hál'istennek 8 óra előtt 5 percel megtaláltam a házat. Mély levegőt vettem, és kopogtam.
Hamar ajtót nyitott, majd végig nézett rajtam, és én is őn.
-Hűű... -Csúszott ki a számon. Pompásan festett.

-Eszméletlenül nézel ki.-Dicsértem meg.
-Köszi. Te sem vagy kutya.-Mosolygott.
-Gyere. -Mosolyogtam, majd a kezénél fogva az autóhoz vezettem, és kinyitottam neki az ajtót.  Én is beszálltam mellé, és a közeli étterembe hajtottam. Beültünk, rendeltünk, és minden megvolt úgy ahogy kellett.  Hosszú, és csodálatos vacsora volt. Egy dolog aggasztott. Alig tudtam meg róla valamit. Hisz nem egymásról beszéltünk, hanem mindenféle hülyeségről. Annyi kérdésem lett volna, de nem akartam a nyakába zúdítani. Talán majd legközelebb. Fél 11 felé befejeztük a beszélgetést és a vacsorát, majd haza vittem. Az ajtóban állva, nem szívesen mondtam búcsút a lánynak. Ő ezt látta is. Ő is maradt volna, de egyikőnk sem akart elsőre rámenős lenni. Én vagyok a férfi, enyém az első lépés. -Gondoltam, majd megfogtam az arcát, és lágyan megcsókoltam. szerencsére vissza csókolt, ezzel jelezve, hogy nincs ellenére. Levegő hiányában elhajolt az ajkaimtól, majd a szemembe nézett.
-Köszönöm. Nagyon jól éreztem magam. -Mosolygott.
-Én is. Megtisztelő hogy eljöttél velem. -Néztem rá.
-Majd..hívj fel. -Mosolygott, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Rendben.-Mosolyogtam, majd beszálltam a kocsimba, és haza mentem. Úgy éreztem, hogy végre felszabadult, és boldog vagyok.

(Kedves olvasók. :D Nem, nem véletlen nem mentem bele a vacsora részleteibe. Még nem szerettem volna, hogy megismerjétek teljesen Cass-t :DD Maradjon csak tovább titkos a személyisége. Így érdekesebb :DD Ha tetszett, akkor komizz, és pipálj :D Köszi xx)