25.Fejezet ,,Az örök élet szépségeit kínálom neked"

,,Néha az emberek puszta indulatból cselekszenek. Nem biztos hogy ez jó ötlet. Inkább gondold át kétszer mire készülsz, csak utána cselekedj"

Az elszívott cigi csikkjét ki vágtam az autó ablakán. Mélyen a gondolataimba voltam burkolózva. A fény sugár, mely mohón tört be az ablakon, ingerlően világított a szemembe. Kezem lassan felemeltem és eltakartam az idegesítő fénycsíkot. A mellettem ülő fekete hajú srácra néztem, akinek szintén szemét világította a fénycsóva. Nagy barna szemei világosak lettek tőle. Pupillái összeszűkültek. Fogaival lazán meghúzta alsó ajkát, és rám nézett.

-Mehetünk? -Kérdezte. Láthatóan őt is zavarta a hirtelen felerősödött fény.

-Persze.-Bólintottam. Tényleg elég nyugodt voltam. Nem akartam igazándiból foglalkozni Harry hülyeségeivel. Majd megnyugszik. Csak tényleg apróbb lyukat ütött ezzel a kis akcióval a mellkasomba. 

-Érdekes dolog a halál. -Jegyezte meg Malik csak úgy közömbösen. Kicsit meglepődtem. Elindította a motort, és kilövellt a parkolóból. Pislogtam párat, és tekintetem az arcára vezettem.

-Mire célzol? -Vettem egy nagyobb levegőt, és tekintetemmel rá összpontosítottam.

-Semmire.

-Aha. Nem tudják, hogy mi volt akkor este, igaz? -Néztem el mellette, és végig simítottam a nyakamon.

-Nem. És nem is fogják.

-Tudom. 

-De nem értették miért vagyok annyira erős. -Pillantott rám egy másodperc töredéknyi időre.

-Erős? Erős lettél utána? -Néztem rá elkerekedett szemekkel.

-Ja. Alapból több erőt nyertem, mert megcsapoltalak. Plusz a véred tényleg különleges. -Tekintetével az utat pásztázta, és picit megnyalta a szája szélét. Belém fagyott a levegő. Csak ezt a száj nyaldosós izét ne csinálja. Iszonyat ijesztően hat rám.

-ühümm....-Bólogattam kicsit még mindig lefagyva.

-És, mostmár érted miért tartanak kegyetlennek? -Nézett végig rajtam nagy barna szemeivel.

-Nem. Az a hold hatása volt. Nem a te hibádból történt. Amúgy nem tetted volna. Tudom hogy nem. -Mondogattam. Talán efelől még magam is győzködnöm kellett.

-Valóban? Érdekes. Túlságosan megbízol az emberekben. Egy naiv kislány vagy. -Már majdnem otthon voltunk. Szemeivel a az erdő melletti kis területet pásztázta.

-Nem igaz. Nem vagyok az! -Morogtam kicsit sértődötten.

-Csak figyelj. Amúgy is ebédidő van.-Motyogta, majd leparkolt az autóval az erdő mellett, kiszállt, és elment. A szívverésem jelentősen felgyorsult. Remegő ajkakkal vártam hogy újra feltűnjön. Ismét rosszul éreztem magam. Annak a hülye vámpír méregnek egyszerűen nem akar szűnni a hatása. Ennyire nagy problémát jelentene egy kis harapás? Vagy esetleg a tegnapi kis vér váltaná ki újra belőlem? Meglehet. A gyomrom görcsbe rándult. Kétségbe esetten kapkodtam a levegőt. Éles fájdalom nyilallt a mellkasomba, így kiszálltam kicsit a friss levegőre. Az erdőnek hátat fordítva neki támaszkodtam az autónak, és próbáltam lelassítani levegő vételem tempóját. 

-Csak nem szomjas vagy, drága? -Kérdezte Zayn mögülem. Hatalmasakat pislogtam, és nagyon lassan megfordultam. Zayn kezében két ember volt. Mindkettőnek befogta a száját, és úgy tartotta őket. A két tag kapálódzott össze-vissza, mind ezt hiába. 

-Mi..? Mit csinálsz? -Kérdeztem remegő hangon. Talán mégsem kellett volna Zaynbe bizalmat táplálnom.

-Nézz a csuklódra.-Utasított keményen. Óvatosan a csuklómra vezettem a tekintetem, mikor láttam, hogy csurog belőle a vér. Jobban szemügyre vettem, és egy harapás nyomot is találni véltem rajta. Az ajkaim elváltak egymástól. Ijedten Zaynre néztem, aki jóízűen kuncogott.

-Ezt...mikor? Vagy...hogy? -Bambultam magam elé.

-Majd megtudod....idővel. -Kuncogott, majd egyik áldozatát-aki egy fiú volt- a földre vágta, míg másiknak a nyakához hajolt és engem bámulva a nyakába harapott. A vér is megfagyott bennem. Talán ez az, amit nem akartam látni soha. Szemei kezdtek vörösen izzani miközben folyamatosan a szemeimbe nézett. Se megszólalni, se mozdulni nem bírtam. Csak bámultam azokat a vörös, vággyal teli és rideg szemeket. Fél szemmel láttam, hogy a földön fetrengő srác próbál arrébb kúszni. Hangosan kiabált valamit, de nem hallottam hogy mit. Elvoltam merülve az üveges szempárban, mely még mindig engem pásztázott. Pislogtam párat és kezdtem elveszíteni az öntudatomat. Nyelvemmel lágyan körvonalaztam ajkam alakját, majd tettem felé egy tétova lépést. Miután a már-már élettelen lány össze esett szorításában, ő a földre eresztette azt, majd előrébb lépett. Ajka szélétől kiindulva egy rubin vörös vércsepp folyt végig álla vonaláig. Reszketve fújtam ki a levegőt, és nyeltem egy nagyot. Mellém lépett, és karjait a derekam köré fonta. A fülemhez hajolt, és lágyan suttogni kezdett bele.
-Tudom hogy szeretnéd. Hát miért nem teszed meg? Érzed mennyire vonzó, nem igaz? -Mormolta férfia, rekedtes hangján a fülembe.
-Mit tettél velem? Mikor csináltad azt a kezemmel? -Néztem bambán egy apró pontot a fűben.
-Soha ne nézz egy vámpír szemébe. Régi szabály. Kár hogy neked nem mondta senki, édesem. -Mormolta, majd hátrébb lépett, és felkapta a srácot a földről, majd elém lökte.
-Mi a francot csináltál velem? .Kérdeztem ingerülten. Szegény előttem álló srác össze szorított szemekkel várta társához hasonló végzetét. 
-Kicsit gyorsan ver a szíved. Nem lehet, hogy a szervezeted elfolyt valamit? Csak egy mozdulat Melanie. Érzed, hogy hogyan folyik a vér az ereiben, nem igaz? Csak egy harapás, és mind a tiéd lehet. De segítek ha szeretnéd.-Nevetett, majd megfogta a srác fejét a hajánál fogva, és a kocsinak nyomta. Ezzel természetesen én beszorultam a srác és a kocsi közé. A nyaka érintette az ajkaimat. Nem tudom, hogy mit művelt velem Zayn, de igaza volt. Akartam a srác ereiben folyó vért, az utolsó cseppig. Nyelvemmel végig simítottam a puha felületen, és harapásra nyitottam a számat. Nyelvemet végig vezettem szemfogaimon, melyek mérete nem változott, viszont elég élesek lettek. Hezitáltam kis ideig. Egyáltalán nem akartam ezt. Én nem vagyok vámpír. Az egész agyam küzdött ez ellen a hülyeség ellen, de a testem hatalmas lázban égett. Szükségem volt rá hogy megtegyem. 
-Ne szórakozz már!-Morogta Zayn, és még előrébb tolta a srác fejét, ezzel szemfogaim hibátlanul puha nyakába csusszantak. A számba ömlő többnyire vas ízű vörös lé, azonnal utat nyert lefelé a torkomon. Undorodtam a gondolattól, mégis mohón kezdtem kortyolni. Akkora ellentét volt benne, mint még soha. Mikor már elég sokat lenyeltem, hirtelen hangos köhögésbe kezdtem. Ellöktem magamtól a srácot, majd a földre rogytam, és az éppen a számban lévő vért köptem vissza. Ruhám ujjába töröltem a szám, és a hányinger kerülgetett.
-Mi a faszra volt ez jó? Te komolyan megőrültél? Elmebeteg vagy. Neked totál nincs rendben valami az agyaddal. Fordulj orvoshoz te agyament barom. -Szitkozódtam Zayn mellé bámulva.
-Na na na! Nem kell rögtön így beszélni. Ne légy már ilyen ingerült. Nem áll jól egy lánynak ha káromkodik.-Csitítgatott, majd leguggolt elém.
-Fogd be és ne gyere a közelembe! Nem értem mi a fene történt veled. Azt hittem teljesen normális vagy. Tévedtem! De..mondd, mégis mi a fenét tettél velem?
-A szemembe néztél. Innentől nyert ügyem volt. Tudod... Vámpírok tudnak dolgokat. Mint például az elbűvölés. Bármit megteszel amit én akarok. Amikor csak akarom. Csak a szemembe kell hogy nézz. -Mosolygott kajánul.
-És jó volt ez bármire is? -Kérdeztem, és éreztem ahogy a könnyeim égetni kezdik a torkomat. Erősen küzdöttem ellene, hogy ne sírjam el magam.
-Én az örök élet szépségeit kínálom neked. Tudod hogy Harry sosem fog átváltoztatni. Majd ha megöregszel csak eldob mint egy rongyot. A dolgok nem úgy vannak ám, ahogy te azt magad köré képzeled. Lehet, hogy Louis a legidősebb, de tudod hány éves ő? És hogy én mennyi vagyok? Jahh...a banda miatt vállaltam be. Igen. Ésszerű. Mi a francért lennék egy nyikhaj banda miatt ennyire önfeláldozó? Mondd Melan, bele gondolsz te néha a dolgokba? -Ekkor tört rám újból a felismerés. Fogalmam sincs kik azok akik körül vesznek. Talán jobb lett volna ha Harryvel maradok, de akkor nem tudom meg azt, amit lehet hogy most megfogok.
-Hány éves vagy Zayn? -Kérdeztem remegve.
-342. -Vágta rá, és ajkán egy nagyobb mosoly terült szét. 342 év rengeteg. Szemeim elkerekedtek. Akkor Vajon Louis hány éves lehet? Tényleg csak a másik 3 srác lenne ennyire ,,fiatal"? 
-Az...nem lehetséges.
-Ugyan. Azt gondoltad, hogy a vámpírok sem lehetségesek, nem? -Igaza volt. Nem tudok semmit.
-És akkor Louis hány éves? -Tört elő belőlem.
-olyan 400 körül. Nem tusom pontosan. Az ő dolga.-Vont vállat.
-Harry sosem dobna el. Boldogok leszünk nélküled is.-Löktem meg a vállát.
-Ez nem igaz. Arra akartam kilyukadni, hogy nem először látok vámpír és ember között ,,igaz szerelemet". Sok ilyen volt már. A lány végül mindig meghalt. De azt gondoltam barátok vagyunk, ezért segítek. Hinned kell nekem. Segíteni akarok. -Nézett a szemembe. Nem kellett több. Azonnal hittem neki. Az agyam képtelen voltam használni. Mindent elhittem amit mondott. Ajkait a csuklójához emelte, majd aprót bele harapott. A csuklójából azonnal elő bújt a vörösen izzó vér, mellyel a szám felé közelített. Lehunytam  a szemeim, és úgy vártam hogy átváltoztasson. Csak kettőnk szívverését lehetett hallani. Mindkettő gyors tempóban ütötte az ütemet. Ajkaim már befogta a vörös festék. Hirtelen egy férfi hangot hallottam. Lehet hogy már késő volt.....