10. fejezet. A kiképzés kezdete

Hangokat hallottam magam mellől, de ahhoz nem volt elég erőm hogy ki nyissam a szemem.
-Nem változtathatod át! Még várjunk egy kicsit.-Hallottam egy mély férfi hangot. 
-De nem várhatunk sokat.A végén még meg fog halni.-Az események tisztulni kezdtek.Fel ismertem Louis hangját.Hangyányit ki nyitottam a szemem, és a két srácot pillantottam meg magam mellett.Nagyon gyengének éreztem magam.Csak néztem Hazza-t és Louis-t amíg észre nem vették hogy fel ébredtem.
-Oh hála Istennek.-Láttam Lou arcán a nagy megkönnyebbülést.
-Jól vagy? Annyira aggódtam érted.-Motyogtam Louis-nak.
-Hogy én jól vagyok-e? Te megőrültél? Majdnem megöltelek.Hogy lehettél olyan felelőtlen,hogy ilyet csinálj?-Hordott le a barna srác.
-Inkább hagytam volna hogy a saját unoka testvérem meghaljon, nem? Én segíthettem, és meg is tettem. És mint látod jól vagyok.Bíztam benned.-Mosolyodtam el a mondatom végére.
-Tényleg nem sok kellett volna.Pár korttyal több, és neked annyi.-Térdelt le elém a göndör srác.
-És, Liana halott?-Váltottam a témán.Harry lehajtotta a fejét és úgy válaszolt.
-Igen, az.És sajnálom.-Motyogta.Felültem az ágyon, és meg emeltem az állát, hogy a szemébe nézhessek.
-Nem a te hibád volt.Nem tehettél ellene semmit.- Mosolyogtam halványan.Ő vissza mosolygott rám, és valahogy elvesztünk egymás tekintetében.
-Akkor én megyek is.-Nevetett Louis, majd kiment.Elkaptam a tekintetem a göndör srácról, és éreztem a vörös pírt az arcomon.Hazza erre csak halkan kuncogott. 
-Egyébként, van valami amit elfelejtettem megkérdezni.-Fordította vissza a tekintetem magára.
-És mi az?-Érdeklődtem.
-Magát a bandát szereted?-Nézett rám szó szerint vigyorogva.
-Ez milyen kérdés? A One Direction a kedvenc bandám.Louis pedig a példaképem.-Mosolyogtam.
-Király.És szeretnéd ha énekelnék neked valamit?-Kérdezte.
-Ez komoly? Istenem, minden vágyam ez lenne.-Ámuldoztam.Ő csak nevetett és ki ment.Nem sokkal később egy gitárral a kezében tért vissza.
-Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni.
-Nemrég tanultam meg.-Mosolygott.
-Értem.
-És mit szeretnél?-Harapta be az alsó ajkát.
-Azt hogy énekelj nekem...-Játszottam a hülyét.
-De mit? Te észlény..-Forgatta meg a szemeit nevetve.
-Jaah..hogy úgy? oké, akkor legyen az I would.-Mosolyogtam.
-Jó választás.-Mondta, és bele kezdett.Kirázott a hideg.Persze jó értelemben.Egyszerűen gyönyörű volt. Csak így hallgatni az Acoustic verzióját az I would-nak, Harry-től.Mikor a befejezte, csak nézett rám, hogy mondjak rá valamit, de én meg sem bírtam szólalni.
-Ömm..Na, mit szólsz?
-Azt szólom hogy valóra váltottál egy álmomat.
-Ezt, most komolyan mondod?-Hitetlenkedett.
-Te komolyan nem érted, hogy mekkora álma egy Directionernek találkozni  a One Direction, akár csak az egyik tagjával?  Azt hittem, hogy csak egy álom marad, hogy énekelni hallak benneteket élőben.
Ez egy olyan dolog amit sajnos igazából nem tudok neked megmagyarázni. Aki nem éli át, nem értheti meg. -Magyaráztam a Barna hajú fürtös srácnak.
-Huhh.. Azt hiszem, még senki nem adott nekem személyes magyarázatot arról, mit is jelent Directionernek lenni. Pedig sok Raj..-na itt közbe vágtam.
-Ki ne mondd hogy rajongó! Én nem vagyok egy 'Rajongó'.-Néztem rá szúrós szemmel.
-Bocsánat.Vissza szívom.-Nyomott egy puszit a homlokomra.
-Helyes.-Nevettem, és felkeltem az ágyról.
-Hova mész?
-Le, de csak mert nem emlékszem,hogy mikor ettem utoljára.-Mosolyogtam és elindultam lefelé. Hazza is követett engem, és a konyha előtt ketté váltunk.Ő leült a fotelba, én pedig a konyhába siettem. Ahogy beértem, Niall-el találtam szemben magam.
-Hát te, már jobban is vagy?-Nézett rám meglepődve.
-Ugye milyen csodálatos vagyok?-Kérdeztem nevetve.
-Hé, kislány! Az egózás az én dolgom.-Hallottam magam mögül Zayn hangját.
-Volt.-Néztem hátra.
-Vicces vagy..-Forgatta meg a szemeit mosolyogva.
-Hagyjatok már enni!-Nevettem és neki álltam kaját csinálni.Elkészítettem pár szendvicset, majd benyomtam azokat.Már kezdtem azt hinni, hogy minden rendben, mikor kopogtak.Kinyitottam az ajtót és Mike-al találtam szemben magam.Azonnal kiszúrta a lándzsám, mely még mindig az övemen ékeskedett, és mosolyra húzta a száját.
-Mit akar?-Bunkóztam.
-Először is, még csak 21 éves vagyok.Igazán tegezhetnél.Másodszor, megtanítom használni.-Mutatott a fegyveremre.Egyszer csak két kezet éreztem a csípőmön.Magam mellé pillantottam, és láttam hogy Harry áll mellettem. Idegesen nézte az előttem álló srácot.
-Melanie, engedd hogy megtanítson.-Mondta Hazza. Nem tudtam, hogy ez kérés vagy kijelentés.
-De minek?-Értetlenkedtem.
-Azért hogy legközelebb ne nekem kelljen irányítanom a karod.-Kuncogott Zayn.
-Fogd be.-Vágtam oda neki, fél vállról.
-Szóval akkor?-Nézett rám Mike kérdően.
-Oké.Nem bánom.-Egyeztem bele, elvégre nem ártott egy kis gyakorlás.
-Szuper. Akkor a hátsó kert meg is felel.-Nézett a srácokra.Ki mentünk hátra, és ő csak szembe állt velem egy 2-3 méterre.
-Mit kellene most csinálnom? -Néztem értetlenül.
-Először is vedd a kezedbe.-Utasított.Hát igen, lehet hogy nem árt ha ilyenkor azért kézbe veszem.Vigyorogva húztam le az övemről, majd kitartottam magam elé.
-Haladunk.-Jegyezte meg bunkó módon.
-Csak mondd mit kellene csinálnom.-Vágtam rá.
-Támadj meg.Úgy ahogy gondolod.-Mondta, én meg nem nagyon akartam meg mozdulni. Végül rászántam magam, és elkezdtem felé szaladni.Felé tartottam a lándzsám és még mindig szaladtam.Mikor már elég közel értem hozzá, ő egy gyors mozdulattal maga alá rántott és a földre tepert.
-Így nagyon gyorsan meg tudnak ölni.Lassú vagy és ügyetlen.-Sorolta a hibáimat.
-Azt gondoltam azért gyakorlunk hogy jobban menjen.-Néztem rá szúrósan, majd felkeltem alóla.
-Így is van. Szóval, most állj be támadó pozícióba, és védd ki az ütéseim.
-Hogy mibe?-Értetlenkedtem, mire ő nagy levegőt vett és segített beállni.Harry elég sűrűn nézett ki az ablakon bentről, és mindig mikor Mike hozzám ért, megfeszítette az állkapcsát.Akaratlanul is elmosolyodtam ezen.
-Akkor figyelj!-Zökkentett ki Mike a gondolataimból, majd gyorsan mozogni kezdett körülöttem 
jobbra-ballra.
-Védekezz!-Mondta majd egy felém irányított ütést kezdeményezett.Ezzel eltalálta a vállamat, én pedig össze rogytam.
-Basszus!-Káromkodtam, majd feláltam. Nem gondoltam hogy ilyen erősen megfog ütni.
-Állj fel és védekezz!-Utasított.Gyorsan kellett észbe kapnom, mert már ütötte is a következőt. Egyre több ütését sikerült kivédenem, mégis tele lettem sérülésekkel.Egy fél óra eltelhetett mikor le állt.
-Mára ennyi elég.Nem nézel ki túl jól.-Dörmögte mély hangján.
-Ismét, jó fej vagy.-Néztem rá mérges tekintettel. Jól elkuncogott rajtam.
-Két nap múlva megint találkozunk. addig pihenj! -Mondta és elsétált.Fáradtan a földre rogytam, és sebeimet kezdtem el nézegetni.Elég sok helyen lila, kék és zöld voltam. Túl gyors volt ez a módszer. Mindenem fájt, de ezt nem állt szándékomban kimutatni.Kis pihenés után bementem, és levágtam magam a kanapéra.
-Hát, ez nem volt neked való edzés. Tiszta foltos vagy.-Nézett rám Hazza.A szemeiben láttam egy kis aggódást, amit próbált nem kimutatni.Egyszerűen olyan aranyos volt, hogy mosolyognom keleltt.
-Mit csinálunk ma?Unatkozok.-Nyafogtam.
-Rand...ömm.. vagyis vacsorázni megyünk.-Ez inkább hangzott kijelentésnek, mint kérésnek, de akkor is nagyon meglepett. Tágra nyíltak a szemeim, és értetlenül néztem Harry-re.
-Már ha van kedved.-Tette hozzá aranyos mosollyal.Esküszöm ez a gyerek nagyon furcsa. Egyszer ilyen, máskor olyan. Nem mindig értettem őt.Végül is valahogy reagálnom kellett.
-Persze hogy van.-Mosolyogtam rá vissza.Elmélyültem zafír zöld szemeiben, ő pedig csak vigyorgott rám.
-Akkor, menj fel készülni.-kuncogott halkan.
-Öm, oké. -Zökkentem ki a gondolkodásból, majd felmentem a szobámba.Épp hogy beléptem, mikor üzenetem jött.
Feladó: Harry.
Elfelejtettem mondani, hogy valami csinos ruhát vegyél fel, és ne farmert meg pólót. Ja, és siess.
Harry.xx
El kellett  hogy nevessem magam. Miért vennék fel vacsorázni, farmert? Olyan férfi logikával gondolkodik. Keresgélni kezdtem a szekrényemben, de nem jutottam dűlőre. Tökéletes összeállítást szerettem volna. Végül nagy nehezen sikerült, de két fülbevaló között még hezitáltam. Volt egy karika meg egy ovális alakú, tömör.Végül a másodiknál maradtam.Lezuhanyoztam, majd felöltöztem.Sminknek fekete szemceruzát, és szempilla spirált vittem. Nem szerettem túlzásokba esni.

Elindultam lefelé a lépcsőn, és rögtön az jutott eszembe, hogy biztos nem fogok kibírni egy estét ebben a cipőben.Jót mosolyogtam magamon, majd le mentem. Harry a bárpultnál állt, és türelmetlenül dobolt rajta.
Felém fordította a fejét, és a szája egyenesen ''O'' alakú lett. Jót kuncogtam a reakcióján., 
-Te, hű.. Nagyon jól nézel ki.-Mosolygott, majd én is végig mértem őt. Fekete farmer nadrág volt rajta, sötétbarna cipővel.Felül, egy fehér pólót, és egy sötétkék zakót viselt.A haja is tökéletesen állt. Élőben sosem láttam még őt így.Elegáns volt.Nagyon jól mutatott így.Biccentett nekem a fejével, hogy induljunk. Kisétáltunk az autójához.Ki akartam nyitni az anyós ülésnél lévő ajtót, de ő vissza húzott.
-Én nyitom ki.-Mondta, komoly tekintettel, majd kinyitotta előttem az ajtót. Meg voltam lepve. Harry-ből nem néztem volna ki ezt, azok után ahogyan én megismertem. Nem tudom miért, de nem ilyennek gondoltam.Beültem, és ő rám csukta az ajtót.útközben nem nagyon szólt hozzám, nyugodt volt a hangulat. Nem is bántam, úgy sem lett volna neki mit mondanom.Egy nagyon puccos étterem parkolójában parkolt le. Elámultam a hely láttán.Egyszerűen gyönyörű volt.Mielőtt kiszálltam volna mellőle, gyorsan ő nyitott nekem ajtót.Bementünk, és közölte a recepciós férfival hogy itt van foglalása Styles névre. A Férfi az asztalunkhoz kísért minket.Harry végig a derekamnál fogva vezetett, amitől eleinte vonakodtam, de később hozzá szoktam.Bevallom, nagyon kellemes volt ez a kis vacsora Harry-vel. Végig normális dolgokról beszélgettünk, mintha semmi különös nem lenne a mindennapjainkban.Talán ő sokkal többet tudott meg rólam, viszont én még mindig csak annyit tudtam róla, amiket eddig olvastam, és amennyire sikerült őt megismernem eddig.  A vacsora után vissza ültünk a kocsijába, és elindultunk hazafelé.Útközben Harry egyszer rám pillantott, majd jobb kezét a combomra helyezte.Idegesen mértem végig keze pozícióját, amire ő csak mosolygott. Haza mentünk, Hazza pedig minden szó nélkül követett a szobámba.A lábam már valóban sajgott, de nem törődtem vele.Harry a magassarkúm ellenére is jóval magasabb volt nálam. Mikor beértünk a szobámba, becsukta az ajtót, és szinte azonnal elém állt. Karjaival átkarolta a derekam és csípőjét keményen nekem nyomta.Számat egy apró nyögés hagyta el.Homlokát az enyémnek nyomta, és csókban forrtunk össze. Mikor elváltunk egymás ajkaitól,mélyen a szemembe nézett és beszédre nyitotta a száját.
-Voltál már együtt férfival?-Kérdezte teljes komolysággal.Mikor sikerült felfognom a kérdését, testemen egy hőhullám futott végig.Értetlenül néztem rá, majd távolabb léptem tőle.Nagyon meglepett a kérdése. Ez volt az amire egyáltalán nem számítottam. 
-Fáradt vagyok.Aludni szeretnék.-Tereltem el a témát.
-Komolyan kérdeztem.-Mosolygott rám.
-Muszáj ilyesmiről beszélnünk?-Fordítottam el a tekintetem.
-Miért vagy ennyire szégyenlős? Ez csak egy kérdés volt.Habár a reakciódból már a választ is tudom. Melanie figyelj, előttem nem kell zavarban lenned.-Puszilt homlokon gyengéden.
-Akkor ne provokáld ki hogy zavarban legyek.-Néztem a szemébe.Ő csak halkan kuncogott, majd ismét közelebb vont magához. Ujjaimmal beletúrta göndör hajába, majd ő egy csókkal jutalmazta ezt.
-Jó éjszakát.-Mosolygott rám, majd ki ment a szobából.Bárcsak egyszer megérteném őt. Annyira megoszló személyiség. Mindig máshogy viselkedik.És ő komolyan azt hiszi, hogy csak a kötődés miatt akarok vele lenni.Pedig ez nem így van.Az agyam távol akar maradni tőle, de a szívem nagyon is érdeklődik iránta. Sok volt nekem ez a mai nap.Átvettem a pizsamám, és amilyen gyorsan csak tudtam bebújtam az ágyba. Kintről még hallottam a fiúk halk nevetgélését, majd nem sok idő elteltével elaludtam.