12.Fejezet Kevés információ

Egy hangos pihegésre ébredtem. Harry még mindig aludt.Annyira édes volt.
-Jó reggelt, vámpír srác.-simítottam végig kusza tincsein.Kinyitotta a szemeit, és mosolyogva nézett rám.
-Neked is.-Túrt bele göndör hajába.
-Milyen volt ilyen hosszú idő után aludni?
-Isteni volt.Főleg, hogy te is mellettem voltál.-Ült fel mosolyogva.Átöleltem, ő pedig belehúzott az ölébe lovagló ülésben.Mikor a közelemben volt, elmondhatatlan érzések kavarogtak bennem.Az ölébe nem nagyon mertem bele ülni, mert csak egy alsó gatya volt rajta.Inkább csak térdeltem a combjai fölött.
-Ne félj már.-Húzta végig hüvelyk ujját az ajkaimon.
-De..Harry..én..nem..-Dadogtam.
-Nyugalom.-Csitítgatott, majd véglegesen belehúzott az ölébe.Halkan nyöszörögtem miközben a nyakába kapaszkodtam.A mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt. A testem teljesen lefagyott.Meg sem bírtam mozdulni.Ajkait lazán az enyémeknek nyomta, majd megragadta a csípőmet.
-Harry, ne csináld.-Kérleltem zihálva.
-Sajnálom.Nem tudom mi ütött belém.-Mondta anélkül, hogy elmozdított volna az öléből.
-Akkor, ma megpróbálunk utána járni a szüleimnek?-Kérdeztem reménykedve.
-Persze.Ma úgy is jön Mike.Neki tudnia kell róluk valamit, elvégre hogy keresett meg téged?-Dőlt hátra.Kezeimet a hasára raktam, és figyelmesen néztem a szemeibe.
-Igazad van.Talán ő tud valamit.-Motyogtam.
-Kihívó vagy.-Mosolygott kajánul.
-Harry kérlek...Figyelj, én elvagyok melletted is.-Kezdtem kiszállni az öléből.
-Jó, abba hagyom.-Húzott vissza.Elpirulva figyeltem rá, amire ő csak mélyen kuncogott.Hatalmas karjaival átfonta a derekam, és magához húzott. Ez valahogy már jobban tetszett.Meleg felsőteste tökéletes védelmet nyújtott.Szemeiben vágy tükröződött, tudtam miért.
-Harry...Ha szeretnéd akkor..-Motyogtam.
-Hülye.Majd vadászni megyek.-Puszilt homlokon.
-De így nem kellene elmenned.
-Sietni fogok.-Mosolygott.
-Rendben.-Bólintottam.Igazából szerettem volna hogyha megharap.Nem tudom miért, de vágytam rá hogy megtegye azt, amit már egyszer megtett. Harry lett a drogom. 
-És ha én is szeretném?-Kérdeztem szégyenlősen.
-Fogd már fel hogy az egész a kötődés miatt van.
-Harry! Hagyd abba! Nem a kötődés miatt..Értsd már meg!-Sétáltam a szekrényemhez, mert úgy éreztem a közelsége megfolyt.
-Nem is érted ezt az egészet.Komolyan azt hiszed hogy saját akaratból van ez az egész..pedig nem.-Csóválta a fejét.
-A te részedről lehet hogy ez így van.-Mondtam majd kimentem a szobából sértődötten.Át sétáltam a sajátomba, és átöltöztem.Lementem és akkor már Mike lent várt.
-Ilyen korán?-Vágtam fájdalmas fejet.
-Pontosan.Habár nem egészen mondanám koránnak, 9-kor.-Nézett az órájára.
-Hé! A 9 igenis korán van.Egyébként beszélnünk kellene.-Sétáltam mellé.
-Mondd.-Szegezte rám a figyelmét.
-Ismered az igazi szüleimet?Vagy..tudsz róluk valamit?-Kérdeztem reménykedve.
-Szóval már tudod.Akkor elviszlek valahova.-Biccentett az ajtó felé.
-Én is megyek.Ne is álmodj róla, hogy elengedlek titeket kettesben.-Hallottam Harry mély hangját mögülem.
-Ne aggódj, nem megölni készülök.De, ha annyira akarsz gyere.Csak ne csodálkozz, ha nem néznek rád jó szemmel.-Jelent meg egy halvány mosoly Mike arcán.
-Nem aggódom ilyesmi miatt.-Lépett mellém Hazza. Gyorsan felvettem a cipőmet, és egy kisebb bőr dzsekit, majd elindultunk.

***

Egy Nagy épülethez érkeztünk, ami egy elég eldugott helyen volt.
-Ez micsoda?-Pillantottam Mike-ra.
-A vadászok szövetségének törzs helye.Itt minden vadász neve nyilvántartva van. Emellett vannak itt még könyvek, papírok, iratok és fegyverek is.-Mondta majd kinyitotta az ajtót.Elég sok ember volt bent, gondolom mind vadászok.
-Nézzétek már! Mike össze szedett egy csajt.-Hallottam egy röhögő férfi hangot. A mosoly gyorsan lefagyott az arcukról, mikor megérezték Harry-t. Hirtelen körbe álltak minket, és különféle fegyverüket Harry felé szegezték.
-Hé! Állj! Aki hozzá mer érni, annak betöröm a képét!-Álltam Harry elé.
-Ó, de kemény vagy kislány.Nem mondod komolyan, hogy ezt a vámpírt véded?! Hiszen csak egy nyomorult vér szívó.Hátra fordultam, és láttam Harry szemében a csalódottságot, és a fájdalmat.Szemeit lesütötte, kerülte a tekintetem.
-Tévedtek.Nem ő választotta ezt magának, és sokkal több van ebben a srácban mint bennetek összesen.-Mondtam, majd átöleltem Harry-t és nyomtam egy apró puszit az ajkaira.Felnézett, és halványan rám mosolygott.Tudtam hogy mélyen bántja a dolog. Pedig én szerettem őt így.Tetszett a tény hogy vámpír. Nem tudom miért, de vonzott a veszély, ami a közelében leselkedett rám.
-Hagyjátok már őket!Nem maradunk sokáig, annyit meg kibírtok.-Lépett melléjük Mike.
Elvezetett minket egy terembe, ahol könyvek voltak. Rá mutatott az egyikre, és mondta hogy nézzek bele.
-Ebben a vadász családok nevei vannak benne.Ős idők óta jegyzik.-Mondta.
-De nem tudom a szüleim nevét.Az én nevem Melanie Black..de ezt a nevelő szüleim adták.-Magyaráztam értetlenül.
-Melyik évben születtél?-Lapozgatta a könyvet Mike.
-1997.-Néztem kíváncsian amit csinál.
-1997-ben két vadász gyerek született.Katy Wolsey és Bell Blacksmith. Az utóbbi, a Blacksmith család tagja volt.-Nézett komolyan Mike.
-És az mit jelent?-Kémleltem a lapokat.
-A Blacksmith család volt a valaha élt legerősebb vadász család.-Mért végig szemeivel.
-Akkor egyikőjük én lennék?Nincs oda írva valami, ami alapján megtudhatnánk egy kicsit többet?És..mi az hogy volt?
-Melanie..a Blacksmith-ek utolsó tagja tavaly életét vesztette egy harcban.-Fogta meg a vállam szorosan.
-Akkor gondolom az nem én lennék..
-Ezt nem tudom, ugyan is mind a két lány eltűnt 7 évvel a születése után.De.. várj csak.. Van itt egy könyv amiben leírnak mindent, mert téged is nyomon követtek. -Elővette a könyvet, majd bele lapozott.Egy oldalnál állt meg, ahova ez volt írva: Melanie Black. Reménykedve néztem végig a lapon, de az ki volt tépve. Csak ez a Név maradt meg rajta.Nem jutottunk előrébb.
-Francba..valaki szórakozik?-Sétálgattam jobbra-balra a fejemet fogva.
-Ne aggódj, kiderítjük.-Fogta át a derekamat Harry.Aprót bólintottam, majd ki mentünk. 
Egy újabb szobába érkeztünk, ahol 'Háborús iratok' voltak.
-Én ezt nem bírom.-Hajtotta le a fejét Harry.
-Mi a baj?-Kezemmel megemeltem az állát, és a szemébe néztem, melyek vörösen izzottak.
-A vér szag..Ezeknek a papíroknak a többsége véres.-Nyitotta ki az ajtót Mike.
-Gyere akkor menjünk.-Húztam a kezénél fogva Hazza-t. Ahogy mentünk ki, a szemei még mindig vörösek voltak, és az egyik vadász szaladni kezdett felé. Valahogy, igazából nem tudom hogy, de elő kaptam a lándzsám és képen töröltem vele. A férfi az arcát fogva motyogott valamit.
-Mi a francét kellett megtámadnod?Ha jól tudom senkinek sem ártott.-Borultam ki.
-Szép ütés.Csak nem értem, hogy hogy csináltad.-Sétált tovább Harry.
-Én sem.Reflexből jött.-Mondtam, majd haza felé vettük az irányt.

***

Harry egyszer csak leparkolt egy erdő mellett, és közölte velünk hogy várjunk itt.
-Nekem mennem kell.-Mondta Mike, majd kiszállt az autóból.
-Rendben.És köszi a segítséget.-Öleltem át mosolyogva.Elköszönt, majd elsétált.
Harry is elment, így volt időm egy kicsit gondolkodni a történteken.Mi van, ha én vagyok a Blacksmith-ek utolsó tagja? Még a nevem is passzolna. Black, és Blacksmith.Az autó mellett álltam, és a gondolataimba merültem, mikor egy alak jelent meg mögöttem. Éreztem a jelenlétét, de nem láttam.
-Gyorsan vissza ért..-Akadt el a lélegzetem.Nem Harry volt az, hanem egy másik fiú.
-Éreztem a nyakadban lüktető vért, és gondoltam megnézlek magamnak.-Suttogta kuncogva a fiú.
-Ezt nem hiszem el..Van még valaki ezen a földön aki nem akar megölni?-Szitkozódtam, majd elő kaptam a lándzsámat.
-Ó, egy vadász...Fincsi.-Nyalta meg a száját, majd közelebb lépett.
-Miért akarsz meghalni?-Értetlenkedtem.-Elvégre ez jó edzés.-Tettem hozzá.
Megragadta a karom, majd közelebb húzott magához.A lándzsám a hasába nyomtam, amire ő meghátrált.Alkalmaztam néhányat azok közül, amit Mike tanított, de ő még így is erősebbnek bizonyult.A karjai szorításában estem foglyul és a nyakamhoz hajolt.
-Harry segíts!-Kiabáltam hangosan.Már a szemfogait a nyakamon éreztem, mikor valaki leszakította rólam.
-Takarodj, vagy megöllek!-Láttam Harry izzó tekintetét.A srác pár másodperc alatt elment.
-Köszönöm.-Öleltem át a göndört.
-Jól vagy?-Kérdezte, majd felrakott az autója motorháztetőjére, és combjaim közé furakodott.
-Persze.De, hogy-hogy ilyen gyorsan megadta magát?
-Új volt.Belátta, hogy még nincs elég ereje ahhoz, hogy legyőzzön.-Simított végig arcomon.
-Nem kellett volna egyedül hagynom téged.-Puszilgatott.
-Nem lehetsz állandóan mellettem.-Túrtam bele dús, göndör hajába.Megvonta a vállát, majd nekem préselte magát.
-Harry!-Löktem hátrébb.
-Erre senki sem jár.-Nézett rám mosolyogva.
-Akkor menjünk haza.-Löktem meg az autó irányába, majd haza mentünk.

***

Sikerült valami megtudni?-Kérdezte Louis ahogy beértünk.
-Nem túl sokat.-Vágtam szomorú arcot.
-Mesélj.-Kérte, majd én mesélni kezdtem.Mindent elmondtam neki ami történt. Figyelmesen hallgatott végig, majd kijelentette, hogy most ő is tanácstalan.Felment, majd Harry a fülembe kezdett suttogni.
-Játszunk egy kicsit..Kezdj el szaladni.Itt van nem messze az erdő.. jó búvó hely. A lándzsádat is viheted.Kapsz 10 perc előnyt.-Kuncogott.
-Mi van?-Vágtam meglepődött fejet.
-Már csak 9 .-A szemei kegyetlenséget tükröztek.Mi a fene volt vele már megint? Gondolkodás nélkül szaladni kezdtem, és ahogy javasolta, az erdő felé vettem az irányt.A fák egész jó rejtek helyek voltak, de nem éreztem magam így biztonságban.
Érdekes, hogy Harry már megint megbolondult.Ilyenkor annyira ijesztő. Pár perc elteltével, a jelenléte erősödött.A közelben volt.Hallottam, hogy megrezzennek a bokrok ezért rohanni kezdtem. 
-Mi a franc ütött beléd?-Kérdeztem idegesen.Sehonnan sem jött hang, ezért tovább rohantam.Az egyetlen dolog amiért szaladtam előle, az, hogy tudtam, hogy ilyenkor elvetemült.Azt is tudtam, hogy amikor 'magához tér' megbánja. Már jó ideje futottam, mikor megpillantottam magam mögött.Kezdtem élvezni a kis 'Játékát'.
Egy rétre érkeztem, ahol nem bírtam tovább, és össze estem.
-Gyorsan kifáradtál.-Pillantottam meg magam mellett a göndör fiút. A testem megremegett, hátrébb hőköltem .
-Miért kellett 'játszanunk?-Húztam le magam mellé.
-Csak mert unatkoztam.És mert nem vagy jó vadász formában.-Vont közelebb magához.Csak bólintottam, majd hátra dőltem a fűben.Ő is követett, és átkarolt erős karjaival.Meleg ölelésében lehunytam szemeimet. Kettesben feküdtünk a puha fűben, a zavartalan csendben...