13.Fejezet A halál

-Kellj fel álomszuszék!-Hallottam Harry rekedtes hangját.
-Mi az?-Nyújtózkodtam.
-Elaludtál.-Kuncogott jó kedvűen.
-Bocsi.Nem tudom mi van velem mostanában. Egész életemben nem aludtam annyit mint most két hónap alatt.-Mosolyogtam zavartan.
-Semmi gond.Régebben én is sokat aludtam.-Mosolygott rám vissza. Körbe néztem, és akkor vettem csak észre hogy jócskán besötétedett. Nem tudom ez eddig hogy nem tűnt fel.Bizonyára Harry csillogó zöld szemei miatt, melyek oly fényesek, hogy elnyomják a sötét eget. Felnéztem, és elmerültem az égben, melyet ragyogó csillagok hada töltött be. Tekintetem a holdra siklott, és akkor láttam meg életem legcsodálatosabb dolgát. A telihold vörösen izzott, mintha csak vér áztatta volna.

-Ah, fenébe.-Nézett fel Harry.

-Ez egyszerűen gyönyörű.Soha nem láttam még ennél szebbet. Pont mint amikor a te vörösen izzó szemeidbe nézek. Az érzés elmondhatatlan. Ez annyira csodálatos.-Ámuldoztam az eget pásztázva.

-Mennünk kell!-Siettetett kétségbe esve.

-Mi a baj?-Húztam vissza magam mellé.

-Ilyenkor, vörös holdkor a vámpírok szomja hatalmas. Megőrülnek. És ez az erdő különös veszélyt jelent, mivel nem egy vámpír várja itt az éppen az erdőben sétálgató áldozatát. Sokan járnak ide futni, vagy csak a családjukkal táborozni, mit sem sejtve arról, hogy soha többé nem mennek haza- A szívem, és a gyomrom is össze rándult szavai hallatán.Veszély, család, soha, haza, vámpír, megőrülnek, várja, áldozatát,nem mennek haza.Ezek a szavak mind egy mondandóban hangzottak el. A hideg futkosni kezdett a hátamon. A szél erősen feltámadt, és játszani kezdett a hajammal. Harry-re pillantottam, akin látszott, hogy maga is próbálja legyőzni a szomját. Felkeltem a földről, és az erdő felé meredtem, mert mozgolódást láttam. Ijedten néztem a fákat, de semmit sem láttam. Egy-két fa hajladozott az erős széltől, már maga ez is megtévesztő volt.Kezdtem elmerülni a sötét lombokban, mikor egy hatalmas női sikoly törte meg a félelmetes csendet.

-Segítség!-Hallottam a félelemtől remegő hangot.Sokáig sikítozott. Nem bírtam tovább.Nem tehettem semmit. Tudtam, ha a segítségére sietek, azzal a saját vesztembe rohanok.A földre rogytam és össze kuporodtam. Fülemet befogtam és fejemet a térdemre hajtottam, hogy ne lássak, és ne halljak semmit. Harry leguggolt elém, és az arcomra tette a kezét.

-Nincs semmi baj.-Suttogta.Nem reagáltam, csak zokogni kezdtem. Túl érzékeny vagyok. Elég volt bele gondolnom,hogy ezt a nőt/lányt is haza várják. Sosem bírtam a halállal kapcsolatos dolgokat. Mindig reméltem, hogy sosem kerülök olyan helyzetbe, ami a halállal kapcsolatos.Persze a saját halálomon kívül...Abban a pár pillanatban annyira féltem. Igazából, nem magamat féltettem, csak a rémület átjárta a testemet. Lefagytam. Csak ültem a fűben és zokogtam. Már pár perce csend volt, csak az én szipogásaimat és gyors lélegzet vételemet lehetett hallani.

-Nyugodj meg kérlek. Nincsen semmi baj.-Próbált lenyugtatni Harry.

Már abba hagytam a sírást, de a levegőt még mindig kapkodnom kellett, mert úgy éreztem megfulladok. Harry közelebb vont magához,én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet.'BIZTONSÁG'. Ez volt az első érzés, ami átjárta a testemet.A légzésem valamennyit lassult,de a félelem keltette extázis megmaradt.A testem remegett, a szívem nagyon gyorsan dübörgött a mellkasomban.Tudtam hogy nem biztonságos itt maradni. Érezni fogják hogy itt vagyok. Harry szomja a jelenlegi állapotom miatt szintén felerősödött. Kétségbe esetten próbálta elnyomni magában a vámpírt.

-Emlékszel a délutáni játékra?-Kérdezte remegő hangon.

-I-Ig-e-en.-Dadogtam rémülten.

-Fuss.Annyi előnyt kapsz, amíg bírom.-Fordította el a fejét.

-H-Harry..ne csináld.Félek.-Folytak újra könnyek az arcomon.

-FUSS!-Üvöltött rám.Iszonyúan megijedtem tőle. Rohanni kezdtem a legrosszabb irányba. Az erdő felé.Reménykedtem, hogy nem most találom szemben magam egy csomó vérszívóval.Mielőtt beléptem volna az erdő vad árnyékos részére, hátra néztem, és láttam, hogy Harry nekem háttal áll. Semmit sem csinált, csak állt egyhelyben. Vissza fordultam és tovább szaladtam. Az erdőben a színtiszta sötétség uralkodott. Semmit sem lehetett látni. Futottam már egy ideje, mikor kifulladtam így kénytelen voltam megállni.Körbenéztem, és jobban szemügyre vettem a környezetet. 

-Basszus!-Sziszegtem mérgesen.Letértem az útról.Nem tudtam mit csináljak. Kétségbe esetten kerestem az ösvényt, amin ide felé is jöttünk Harry-vel.

Össze-vissza botorkáltam a fák között, és nem egyszer fel is botlottam. Reméltem, hogy a sebeim nem fognak vérezni, mert akkor nekem totál annyi. Mozgolódást hallottam, és a hang irányába fordultam. Semmit sem láttam. Gondoltam hátha csak egy állat. A kisded hazugságaimmal nyugtattam magam.Megálltam egy fa mellett, és a környező dolgokat próbáltam felfedezni.Hirtelen két erős kezet éreztem a derekamon.Magához rántott a kezek gazdája. Leheletét éreztem a nyakamon,testem megfeszült. Remegtem a karjaiban. Tartania kellett, mert én már nem bírtam megállni a saját lábamon.

-Tudod ki vagyok?-Suttogta a fülembe kuncogva.Hangját nem tudtam elemezni, mert egy az, hogy túlságosan féltem ahhoz,hogy figyelni tudjak rá, kettő az, hogy suttogott, így még idegenebbnek tűnt a hangja. Ajkait a nyakamra nyomta, de harapás helyett, csak lágy csókokat kaptam

-E-Engedj el..kérlek.-Nyöszörögtem halkan.Semmit sem szólt, csak kényeztette tovább nyakam csupasz bőrét.Kezével előre nyúlt, és a hasamat kezdte simogatni.

-Ne aggódj.Mint látod gyengéd vagyok.-Húzta fel a pólóm,egészen a melleim aljáig.Mikor karja szemmagasságba került, azonnal tudtam ki az. Tetoválásainak hála felismertem őt.

-Zayn! Te mi a francot keresel itt?-Egyenesedtem ki szorításában.

-Vadászni jöttem.És a legjobb áldozatot fogtam magamnak.

-Nem akarhatod ezt.-Motyogtam.

-De nagyon akarom.-Nyelt egy nagyot.

-Csak a vámpír beszél belőled!-Simítottam végig erős karján.

-Meglehet.-Mondta, majd maga felé fordított, hogy szembe lehessek vele. 

Ugyan olyan közel álltam hozzá. Olyan két-három centi lehetett köztünk. Lehajolt hozzám, és ajkaival súrolta az arcomat.Nyöszörgéseim, melyek a félelem miatt hagyták el ajkaimat, megnevettették őt.

-Ne csináld ezt!-Kérleltem remegő hangon.Ajkait az enyémre tapasztotta, és hevesen csókolni kezdett.Nem tehettem mást, hagytam magam. A csípőmön pihentette a kezeit, és ekkor a lándzsám kis szikrát szórt . Azonnal eszembe jutott, hogyha elvadulna, ezzel talán vissza tarthatnám kis ideig. Levettem tehát az övemről és a kezemben tartottam. Ujjait a karomtól kezdve végig csúsztatta a kezemen, és a lándzsámért nyúlt.Kezébe vette, amit bőre nem fogadott túl nagy örömmel. ehhez képest nagy lassúsággal dobta le a földre a vadász fegyvert.A 'csókunk' még mindig tartott, és közben ő a hajamat rakta át egyik vállamról a másikra.Ajkaimról lefelé haladva a nyakam felé közeledett csókjaival.Nem a harapásától féltem, hanem a tudattól, hogy túl vad ahhoz, hogy leálljon.Neki döntött a mögöttem lévő fának és szemfogainak kereste a tökéletes helyet. Megállt egy ponton, de mielőtt belém mart volna, motyogott valamit.Sajnos ezt nem hallottam.A következő pillanatban megéreztem azt az éles fájdalmat, ami tudatta velem, hogy végem. Biztos voltam benne hogy itt lelem halálomat Zayn karjai közt. Kezeimet felcsúsztattam a hátán, és simogatni kezdtem azt.Hallottam ahogy mohón kortyolgatja véremet, és éreztem hogy kezd elfogyni az erőm.Minden kezdett homályossá válni. A csodás érzés most is szétterjedt a testemben. Az érzést még fokozta, hogy Zayn néha-néha puha csókokat nyomott a véres nyakamra. Mikor már kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább, Zayn elhajolt tőlem.Szemei még mindig izzottak, és ajkait vér fedte, tekintete már mégis szelíd volt. Hüvelyk ujjamat végig húztam alsó ajkán, ezzel megtisztítva azt a vértől.A felső ajkát még mindig vér borította.Ismét nekem nyomta ajkait, és ezzel az én ajkaim is véresek lettek. A számhoz kaptam, és picit megtöröltem. Remegve bámultam a saját véremet az ujjaimon. Nem voltam jól. Úgy éreztem menten össze esek. Tudta, érezte vagy sejtette, nem tudom, de felkapott 'menyasszony formában' és felkapaszkodott velem az egyik fára. Úgy ugrált velem a lombok között, mintha csak egy majom lett volna.Erősen kapaszkodtam a nyakába mert nem kicsit volt tériszonyom. Szemeimet szorosan össze zártam, és hallottam hogy kuncog.Szemeim újra tágra nyíltak, mikor éreztem hogy elenged.

Zuhantam.Elég magasról.Egy nagy fa tetejéről. Sikítottam volna, de a torkomon nem jött hang. Csukott szemmel vártam a közelgő halált, de akkor Zayn elkapott a levegőben. Talpra érkezett a földön, és mélyen nevetett.

-Ez rohadtul nem volt vicces.-Pattantam ki karjai közül, és megpróbáltam egyedül tovább menni.

-Nem kellett volna félne.Profi vagyok. -Kezdte az egózást, majd vissza emelt a karjaiba és haza vitt. Harry-n kívül mindenki otthon volt.

-Mi a franc történt?-Kérdezte Liam ahogy beléptünk az ajtón. Erre a másik két srác is oda jött hozzánk, és elkerekedett szemekkel bámultak.

-Hát..megtámadott egy vámpír. Még szerencse hogy Zayn ott volt és segített. Nélküle mostanra halott lennék.-Hazudtam a szemükbe. Nem akartam hogy tudják mi volt az igazság.Zayn meglepődve nézett rám, majd a fiúkra.

-Így volt Zayn?-Kérdezte Niall hitetlenkedve.

-Igen.Úgy volt ahogy elmondta.-Tett le Zayn a kanapéra.

-De mit kerestél te az erdőben?-Akadt ki Louis.

-Ez hosszú. Harry még nincs itt?-Tereltem a témát.

-Nincs.-Motyogta Louis.Kezdtem érezni Harry közelségét. A meleg hirtelen átjárta a testemet. Hazza csak úgy berontott az ajtón, és rögtön felém vette az irányt. Homlokát az enyémnek nyomta, majd a nyakamat kezdte vizsgálgatni.

-Sajnálom.Elkéstem.-Mondta sajnálkozó hangon, és tovább vizsgálta a sebet. Élesen felszisszentem, mikor az ujjait végighúzta a harapás nyomon.

-Te jól vagy?-Kérdeztem aggodalmasan.

-Persze.-Bólintott, majd közelebb hajolt hozzám.Ajkaink már majdnem találkoztak, mikor a másik négy srácra néztem, akik a nappaliban álltak, és értetlenül néztek felénk. Harry is észre vette, és elhúzta a fejét. Még mindig gyenge voltam.A fiúk az előszobából besétáltak a nappaliba, és letelepedtek a kanapéra mellém.A kanapé elég nagy volt, így úgy is elfértünk rajta, hogy én feküdtem.Igaz majdhogynem rám ültek, de így is jó volt. Féltem azért a fiúktól, mert nem tudtam hogy ma mire képesek. Ismét hallottam egy hangot kintről, de ez nem az erdőből jött. Közelebb volt.Felkeltem a kanapéról, és az ajtó felé indultam.

-Melanie!Meg ne próbálj kimenni!-Hallottam Harry ideges hangját.

-Ömm...rendben.-Mondtam, majd a konyha felé botorkáltam. Kinyitottam a hátsó ajtót, és kimentem.Tudtam hogy a hang elég közel volt, ezért gondoltam szétnézek.Ahogy nézelődtem, egyszer csak megakadt a szemem egy szőke hajú lányon.Elindultam felé. Egyre jobban láttam véres testét. Féve mentem oda hozzá. Ahogy közelről szemügyre vettem, rájöttem, hogy még él.

-Segítek.-Suttogtam, és leguggoltam mellé.Rám nézett, és karját felém nyújtotta.Felhúztam a földről, és akkor elejtette az én lándzsámat. Szóval az erdőben volt,De valahogy megmenekült.Rám támaszkodott és elindultunk a ház felé.Felkaptam a lándzsámat a földről, és egy gyors mozdulattal bárddá nyitottam azt.

-Hogy került hozzád?-Próbáltam ébren tartani.

-Hát..az erdőben..találtam..de...nem tudtam még ...használni..-Dadogta a lány fájdalmasan.

-Még?-Értetlenkedtem.

-Még.Pedig már tanítottak.De eddig csak a Bloody Rose-t tudtam.-Motyogta.

-Tehát vadász vagy?-Kerekedtek el a szemeim.Már majdnem a háznál voltunk. Pár méter volt csak az ajtóig.

-Csak egy zöldfülű.-Hallottam egy férfias hangot.Megfordultam, és mi más lett volna..egy vámpír.Elengedtem a lány és a fülébe suttogtam:

-Menj! Ott van az a ház.Menj oda be.Ott biztonságban leszel.- Fogta magát és elkezdett erőtlenül csoszogni a ház felé. Magam is gyenge voltam, de segíteni akartam a lányon.Furcsa módon fontosnak éreztem, hogy életben maradjon.

-Ugye nem hiszed hogy túléled?-Vigyorgott rám a vörös szemű démon.

-Majd meglátjuk.-Vettem nagy levegőt.Fel kellett tartanom, míg a szőkeség be nem ér a házba, mert utána a srácokra már számíthatok.

-Látom már megcsapoltak.Nincs elég erőd.-Nevetett, majd szép lassan elindult felém.Minden erőmet össze szedve neki rontottam a bárddal, amit ő kifordított a kezemből, és elvett tőlem. Érintése alatt az vissza alakult lándzsává. Egy mosoly futott át az arcán, majd a hasamba vágta a fegyvert. Tompa fájdalom nyilallt a hasamba, majd a földre rogytam. Lenéztem, és láttam hogy nyíl egyenesen a hasamba van állítva. Eszméletlen fájdalmat éreztem. Harry erőteljes kiabálását hallottam, de nem értettem amit mond. Lehunytam szemeimet, és nem éreztem semmit.

***

-Többet nem tehetünk érte.Meg fog halni.-Hallottam egy ismerős hangot.

A szemeimet lassacskán kinyitottam, és a szőke lányt pillantottam meg. Körbe néztem a szobában, ami ismeretlen volt. Mike is ott állt az ajtóban. Elkerekedett szemekkel nézte, ahogy lassan felülök az ágyon.

-Mi a francot keresek itt? És..hol is vagyok?-Vettem szemügyre az ismeretlen helyiséget. 

-Nálunk.-Felelte mosolyogva a szőke lány.

-És az hol van?-Kérdeztem kíváncsian.

-Colorado fővárosában, Denver-ben.-jött oda hozzám Mike. 

-Hogy mi?-Borultam ki.-Mi a fene történt?

-Fél éve kómában voltál, miután az a vámpír majdnem az életedet vette akkor éjszaka. Nicole elhozott téged onnan, mert utána a fiúk megtámadták azt a vámpírt, akinek szintén jöttek a 'haverjai'.Veszélyben voltál, és Nicol minden erejét össze szedve, elhúzott téged onnan, majd felhívott engem. A fiúk azóta meggyőződtek róla, hogy meghaltál.-Mesélte Mike.

-Fél éve? És a srácok?...Jól vannak?-Sírtam el magam.A szőke hajú lány kiment a szobából és egy újsággal a kezében tért vissza. A kezembe nyomta, és olvasni kezdtem.

Meghökkentő!

A One Direction tagja, Harry Styles ismeretlen okok miatt teljesen össze omlott. Lehet hogy ez jelenti a véget a híres fiúbanda számára? Louis Tomlinson-t kérdezték az üggyel kapcsolatban, aki a következőt nyilatkozta.

-A bandával minden rendben lesz, csak idő kell elfogadni a történteket.

A fiú nem volt hajlandó elárulni a probléma okát.A többiek pedig nem nyilatkoztak.

-Mikori az újság?-Döbbentem le.

-Egy hónappal a 'halálod' után nyomták ki.-Tette kezét a vállamra Mike.

-Azóta Harry-nek barátnője van.-Nézett rám sajnálkozva Nicol. Szemeimből csak folytak a könnyek, és azt kívántam bár meghaltam volna akkor este.

Nicol szemeit is könnyek borították, amit nem értettem. 

 

A velem szemben álló gyönyörű lányból is kitört a sírás.

-Mi a baj?-Kérdeztem értetlenül.

-Bocsáss meg nekem. Elég érzékeny vagyok. Figyelemmel követtem, ahogy Harry szenved a fél év alatt, majd felejtés képpen talál egy barátnőt. Nem egyszer próbált öngyilkos lenni, de valaki mindig megakadályozta.

-És ki az új barátnője?-Kérdeztem annyira kedvesen, amennyire tudtam.Eközben a féltékenység elöntötte a lelkem. Tudtam, hogy meg kell tanulnom Harry nélkül élni.

-Az új barátnője Taylor Swift.-Vágott a gondolataimba Mike.Nem nézett a szemembe. Csak nézte Nicol-t, aki könnyes szemeit törölgette.

-T-Taylor?-Dadogtam meglepetten.Az igazság az, hogy nem szerettem Taylort.Jó hangja volt, jól írt számokat, de a személyisége egyszerűen undort keltett bennem.

-Igen.De, ugye nem akarod felkeresni Harry-t?-kérdezte Mike.

-Nem tudom. Miért, nem kéne?

-Tudod, Harry megváltozott. Már a vadászok is vadásznak rá, mert vérengzésekben tört ki.És neked is jobb ha elfelejted őt. Hidd el.-Győzködött Mike.Csak bólintottam, majd felhúztam a pólót a hasamon.Mike elkapta rólam a tekintetét, ami nagyon aranyos volt. Szemügyre vettem a sebet, ami fél év után is hatalmas volt.

-Hogy lehet, hogy nem haltam meg?-Kérdeztem értetlenül.

-Ilyen a véred, és a tested.Kitartó.És van még valami.Nézett a szemebe Mike.

-Értem..-Motyogtam.Igazából gőzöm nem volt semmiről de mindegy.

-Van valami.Valami nagyon romantikus.-Mosolygott a szőkeség.

-Micsoda?-Fürkésztem tekintetét kíváncsian.

-Harry megkért, hogy ezt rakjuk rá a holttestedre, hogy örökkön-örökké veled legyen egy darab belőle.-Nyújtotta át Nicol, Harry papírrepülő formájú medálját.A szemembe könnyek szöktek.Lehet hogy a kötődésen kívül ő is többet érzett volna? Nem nem lehet..nem lehetek olyan naiv, hogy ezt gondoljam. Hátat fordítottam, amíg Nicol felcsatolta a nyakláncot, majd a kezembe vettem a medált és szomorúan vizsgálgattam.

-Köszönöm hogy oda adtad.-Öleltem magamhoz a lányt.

-Igazán nincs mit. -Mosolygott.

-Amúgy, szerintem tükörbe kellene nézned. Nem értem, hogy hogy lehet.. de megváltoztál.-Csóválta a fejét értetlenül Mike. Nagyot nyeltem, majd a falon lévő tükör felé sétáltam. Bele néztem és egy ismeretlen lány nézett vissza rám.

A hajam hosszabb lett és  göndör/hullámos, a bőröm fakó volt.Testalkatom nyújtottabb lett. Magasabb voltam.Hajam színe sem volt már olyan barna, sokkal inkább fakó-barna színe lett. Nem ismertem meg magamat. Ledermedve álltam a tükör előtt, és szóhoz sem jutottam. Szebb voltam mint valaha, de már nem az aki voltam.A személyiségem remélhetőleg nem változott. Ugyan az akartam lenni, legalább belűről. Az új külső pár perc alatt elnyerte a tetszésemet, de azért sajnáltam azt az egyszerű lányt aki voltam. Hitelen a hasamhoz kaptam, mert éles fájdalom nyilallt belé.

-Ez még egy darabig viszonylag sűrűn elő fog fordulni.- Fogott meg Mike, hogy össze ne essek.

-Szuper.. utálok egész nap feküdni.-Mosolyogtam halványan. A srác az ágy felé vezetett, majd rá fektetett.

-Ne aggódj.Hamarosan minden rendbe fog jönni.-Nyugtatgatott a szőke, elbűvölő lány.

-Köszönöm.Egyébként..Ti ketten..szóval egy párt alkottok.-Kérdeztem szégyenlősen.Erre mindketten szakadni kezdtek a röhögéstől.

-Melanie..Nicol a testvérem.És nagyon hálás vagyok hogy megmentetted őt.

-Óh..bocsi.Nem tudtam.Egyébként, nem bírtam volna ott hagyni. De ha még csak tanul, akkor mit keresett az erdőben?-Értetlenkedtem.

-Ami azt illeti.. nem vadászként voltam ott, hanem egy buliból mentem haza felé, mikor lerobbant az autó az erdőben.-Hajtotta le a fejét a szőke lány.

-És volt veled valaki?-Néztem a szemébe.

-A legjobb barátnőm, és a pasija. Ők meghaltak.Ha nem találom meg azt a lándzsát, én is az ő sorsukra jutok.-Kezdett zokogásba a lány. Most rajtam volt a sor hogy megnyugtassam őt.Karjaimmal átfontam a vállát, majd a szőke tincseit kezdtem simogatni. Valamennyire meg is nyugodott a karjaim között, ezért elengedtem őt.Hátra dőltem az ágyon és a plafont bámultam. Végig gondoltam azt az időszakát az életemnek, amit a srácokkal töltöttem.

Louis-al a bolond unoka tesómmal. Liam-el a komoly, mégis laza sráccal.

Niall-el, azzal a fiúval, aki az elején mellettem volt mikor senki. Zayn-el, a szenvedélyes, kegyetlen, belülről még is lágy fiúval. És vele... a sráccal aki nagyon sokat jelentett számomra.Nem tudom hogy fogom kibírni nélküle. Meg kell tanulnom nélküle élni. De örökké hiányozni fog a csodálatos illata, a tökéletes arcbőre, A hibátlan teste, és a különleges személyisége, ami mind közül a legfontosabb volt.Ez a különleges srác, aki nem rég jelentette számomra az életet, hirtelen kisétált belőle.