11.Fejezet. Az igazság

Mikor felébredtem körülnéztem a szobában, de senki nem volt benne.Kicsit sajnáltam mert mindig jólesik nekem a társaság, miután 16 évig senki nem volt velem akivel beszélhettem volna. Az igazság az, hogy nem is tudom mi volt mielőtt iskolába jártam volna. Semmire sem emlékszem.A gondolat menetemet Harry illata szakította félbe.Éreztem ahogy egyre közeledik az ajtó felé.

-Gyere be kérlek.-Mondtam halkan.Tudtam hogy így is hallani fogja.Nem is kellett neki több, már bent is volt.Szokásához híven villantott rám egy mosolyt, majd neki támaszkodott az ajtónak.

-Jó reggelt.-Mondta és közben nagyképűen az órájára pillantott.

-Neked is.Mennyi az idő?-Kérdeztem kíváncsian.

-Dél múlt egy pár perce.Látom korán kelő vagy.-Nevetett önfeledten Hazza.

-Fogd be göndör.Fáradt voltam.-Ásítottam egy nagyot nyomatékosítás képpen.

-Jó-jó, elhiszem.-Mosolygott.

-Egyébként, ti nem tudtok aludni?-Kérdeztem.

-Hát, ez komplikált.Tudod még nem próbáltam, de elvileg igen tudunk.

-Te nem aludtál, mióta vámpír vagy?-Esett le az állam.

-Hát..nem igazán.-Rázta meg a fejét.

-Értem.-Motyogtam meglepődve.

-De, szeretném ma este kipróbálni.-Ült le mellém az ágyra.

-És, mi tart vissza?-Néztem rá értetlenül.

-Azt is szeretném, ha mellettem aludnál.-Mosolygott rám, majd nyomott egy gyengéd puszit az arcomra. 

-Rendben, de neked kell előbb elaludnod.-Mosolyogtam rá vissza.

-Áll az alku.-Vigyorgott a göndör.

-De akkor normálisnak kell lenned.-Néztem rá komolyan.

-Mindig az vagyok.Amúgy, nem is mondtam, hogy a szüleid jönnek ma délután.Pont itt van üzleti ügyük Londonban, és gondolták benéznek.-Hadarta el a mondandóját Harry.

-Már csak rájuk volt szükségem.-Mondtam, nagy flegmasággal a hangomban.

-Nem szereted a szüleidet?-Nézett rám a göndörke nagyon meglepett fejjel.

-Nincs okom szeretni őket.Egészen idáig nem érdekeltem őket.Gondolom most is Louis véleménye miatt jönnek.Mindig csak mások véleménye érdekli őket.Egész kicsikorom óta egyedül vagyok, vagy velük járok ide-oda gazdag, felfújt alakokhoz.Most pedig megint játszhatom a jó kislányt mint eddig.-Sóhajtottam.

-Akkor nagyjából megtudlak érteni.De azért szerintem egy órát túl élsz a közelükben.-Karolt át.

-Igen, túl.-Mosolyogtam.Ajkai vészesen közeledni kezdtek az enyémekhez, de mielőtt össze értek volna, a szoba ajtóm kinyílt.

-Itt vannak a szüleid.Próbálj egy kis időt tölteni a 'lovagod' nélkül.-Nevetett Liam.

-Kössz Liam.Jókor jöttél.-Nézett rá Harry szúrós szemmel.

-Akkor megyek.Folytassátok.-Nevetett, majd ki ment.

-Szeretnék átöltözni.-Néztem Hazzára.

-Öltözz.-Nevetett.

-Nélküled.Úgyhogy kérlek menj.-Mutattam az ajtó felé.

-Jó, legyen.-Mondta nevetve, majd ki ment.Átöltöztem és elindultam lefelé a lépcsőn. Mielőtt teljesen leértem volna, megálltam egy pillanatra, és nagy levegőt vettem.Reméltem hogy a szüleim semmit sem fognak érzékelni a változásból.Tudtam hogy mindenki tisztán érzékeli azt hogy Harry-vel mi különös kapcsolatban állunk.Nem akartam hogy ők erről is tudjanak.Már alapból egy rossz pont volt, hogy öt fiúval laktam együtt. De nem nagyon érdekelt a véleményük.Ha eddig nem törődtek velem, akkor ne most kezdjék el.Le sétáltam a lépcsőn és láttam, hogy lent ülnek és Louis-al beszélgetnek.Oda mentem hozzájuk és vigyorogva megöleltem őket. Soha nem vették észre, ha a mosolyom nem őszinte.
-Hogy vagy kicsim? Minden oké?-Kérdezte kéjes hangján anya.
-Persze.Szeretek itt lakni.-Válaszoltam kislányos arccal.
-Jó látni, hogy Louis mellett biztonságban vagy.-Nézett Lou-ra apu.
-Igen.Biztonságban.Hozok nektek inni.-Mondtam majd kimentem a konyhába.Harry karba tett kézzel állt, és ahogy meglátott, nevetni kezdett.
-mmm..jó kislány vagy, mi?-Nevetett.
-Hagyjál Styles!-Forgattam meg a szemeim.Nevetett majd mellém lépett és egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcomra.Hunyorogva néztem rá, majd nagyképűen letöröltem a pusziját.
-Ezért még számolunk.-Mondta vigyorogva.
-Hát persze.-Néztem el mellette, majd csináltam teát a szüleimnek és oda is vittem nekik. Leültünk beszélgetni, és egyszer azt vettem észre, hogy Louis kérlelő szemekkel néz a szüleimre.
-Baj van?-Néztem rájuk.
-Van valami, amiről beszélnünk kell.-Nézett rám Anyu a szokásosnál is komolyabb tekintettel.
-Rendben.Mondjátok.-Szegeztem rájuk a figyelmem.
-Ez most nehéz lesz, de meg kell értened.Az egész 9 évvel ezelőtt kezdődött.Apád, és én éppen haza felé sétáltunk egy közeli kis parkból. És akkor megláttunk egy kislányt, csak úgy ott hagyva. Be vittük a rendőrségre, ahonnan árvaházba vitték.Nem sokkal később örökbe is fogadtuk. Ez a kislány voltál te. Kicsim, nem a vér szerinti gyerekünk vagy, de mi ugyanúgy szeretünk téged.-sírta el magát anyu.
-T-tessék?!-Kerekedtek ki a szemeim.A szavait nehezen fogtam fel. Kezdett érthetővé válni, hogy miként lehetek vadász.Vajon, az igazi szüleim is mások voltak? Vajon ők élnek még? A gondolataim össze-vissza cikáztak a fejemben.
-Reméljük megérted.-Hajtotta le a fejét apa.
-Elvégre nincs más választásom.-öleltem át őket.Megnyugtatta őket, hogy különösen jól fogadtam a hírt. Ez volt a legkevesebb, amin rágódnom kellet, a többi dolog mellett.Amúgy sem álltunk közel egymáshoz soha.
-És mi volt velem akkor?-Néztem rájuk kérdően.
-Hát, semmit sem értettél. Hét éves voltál, és semmiről sem tudtál.Mintha semmi sem történne körülötted.- Mondta anyu aggódva.
-És a szüleimről semmit sem tudtok?
-Nem.Próbáltuk őket megtalálni, de nem sikerült.- Magyarázott apu Csak bólogattam, mert nagyon mást nem tudtam tenni.Gyorsan elszaladt ez az egy óra, és a szüleim bejelentették hogy természetesen nincs rám több idejük. Menniük kell. El is búcsúztam tőlük 'jó kislány' módjára, majd ők elmentek. Nagyot sóhajtottam, hogy végre túl vagyok ezen is, majd leültem a kanapéra.
-Louis..akkor nem is vagyok az unoka testvéred.-Néztem fájdalmasan a szemébe.
-Te mindig az unoka testvérem leszel, bolond.-Ölelt át szorosan.
-Oh, köszönöm.Annyira szeretlek.-Mosolyogtam rá.
-Dettó.-Túrt bele hosszú, barna hajamba.Pár pillanat múlva a göndör srác telepedett hozzánk a kanapéra.
-Minden rendben?-Nézett rám aggodalmasan.
-Persze.Nem fogok belehalni hogy nem az igazi szüleim.Viszont megakarom találni az igaziakat.-Mondtam.
-Abban segítek.-Karolt át Hazza.
-Egyébként, bocsi a kérdésért, de ti együtt vagytok?-Nézett értetlenül Louis.
-Mi?! Dehogy is!-Háborodtam föl.
-Hallottad a válasz Louis.-Motyogta Harry. Elegem volt abból hogy megvolt győződve róla, hogy minket csak ez a kötődés izé tart össze.Lehet hogy az ő részéről ez így volt, de én nem, így éreztem. Kicsit fájt is hogy ő máshogy érez, de nem baj.Hátra dőltem és a fejem Harry vállára hajtottam. Ez alatt az idő alatt egészen megszoktuk egymás közelségét. Az ilyen dolgok kezdtek természetessé válni.A nap hátra levő részében, nagyjából semmit sem csináltunk.Én Harry-vel voltam, így a kanapén.
-Na jó, én fáradt vagyok.-Néztem Harry-re.
-Akkor menjünk aludni.-Mosolygott, majd hagyott egy nedves csókot a homlokomon. El is felejtettem, hogy mit ígértem neki.Felmentünk, és én lezuhanyoztam, majd ő is követett engem. Bementem a szobájába, és épp a teámat iszogattam mikor hirtelen megjelent mellettem.Nagyon megijedtem, és a teám a pólómon landolt.
-Óh, basszus Harry..-Szitkozódtam.
-Megoldom.-Mondta, majd leszedte rólam a pólót.Zavarodottan takartam magam előle.
-Mi a francot csinálsz?-Akadtam ki.
-Ugyan kérlek. Láttalak már így.Tudod, soha nem húzod be a függönyt.-Mosolygott kajánul.
-Hogy mi van?-Esett le az állam.Ő csak megrázta a fejét mosolyogva, majd rám adott egy fekete pólót, amit a szekrényéből vett elő.Igazi Harry illata volt. Oda voltam ezért a pólóért, mostantól.
-Jól áll.-Nézett végig rajtam.A póló takarta, a kis pizsama nadrágot, ami rövid gatya szerű volt. Az egész csak félcombig ért, ezért Hazza előszeretettel legeltette rajtam a tekintetét.
-Akkor, aludjunk.-Ásítottam.Harry szó nélkül magával húzott az ágyban, majd mögém feküdt, és karját átfonta derekam körül.Átfordultam szorításában, hogy szemben lehessek vele.Homlokát neki nyomta a homlokomnak, majd egy finom puszival illette ajkaimat.Gyorsan ajkai után kaptam, így a pusziból csók lett. Halkan kuncogott ezen, majd lehunyta szemeit.Hosszú szempillái végig simították puha arcát. Maga volta tökély.A gyönyörű srác aki velem szemben feküdt, másnak tűnt, mint aki néha-néha majdnem a végemet okozta. közelebb csúsztam hozzá, hogy még többet kaphassak belőle. Arcán egy mosoly terült szét.
-Akarsz engem?-Kérdezte némi kéjjel a hangjában.Szemeit kinyitotta, ami zölden világított. 
-Nem..csak..izé...-Dadogtam, amire ő elhallgattatott az ajkaival.Szemeit újra lecsukta és még mindig rajtam kuncogott.
-Harry.. így nem fogsz tudni aludni.-Fogtam kezembe az arcát.
-Fárassz ki.-Nézett rám vágyakozó tekintettel.
-Azt mondtad normális leszel.-Néztem a szemébe szinte könyörögve.
-Oké, abba hagyom.De csak hogy tudd, én tényleg vágyom rá.-Mosolygott.Nem tudtam direkt csinálja-e, de már nagyon vörös lehettem.
-Jó éjt Harry!-Pusziltam szájon. Kis ideig még engem nézett, majd szemeit lehunyta, és nem sokkal később el is aludt. Nagyon örültem neki. Elég hosszú ideig csak figyeltem ahogy alszik, majd én is követtem őt az álmok világába.