Sajnálom emberek, hogy a blogban ekkora szünetek vannak. Az igazság, hogy mióta gimis vagyok, fél 8-ra járok haza a suliból. Tanulnom kell, dalokat tanulni, és olvasni a kötelezőt, na meg házit csinálni. Nem beszélve a versekről, és nyelvtörőkről amik beszédtechnkikára kellenek. Itt egy kis előzetes abból amit össze tudtam kaparni. köszönöm hogyha mellettem maradtok♥ Igyekszem majd igyekezni♥♥
-Nekem igazából van egy tervem. -Mondta Olivier, hangja komolysággal telt meg.
-Mit javasolsz? -Helyezte át Lou egyik lábáról a másikra testsúlyát.
-Melaniet akarják. Megkaphatják. -Nyalta meg lazán ajkait, én csak nagy kerek szemekkel figyeltem.
-Tessék?-Mordult fel Hazz, mire mindannyian felé kaptuk a fejünket.
-Nyugi Harry, én csak azt mondom, hogy ha Melanie eljátszaná, hogy erővel változtattuk át, hogy utál minket, és hogy vadász akar lenni, akkor beépülhetne közéjük mint egyfajta kém, és tájékoztathatna minket mindenről. Semmi baja sem lenne. Csak kijátszanánk őket..
-Én benne vagyok. -Mondtam határozottan, mire a sok komoly szempár felém szegeződött.
-De mi van akkor ha bajod esik? -Lépett elém Hazz.
-Nem fognak bántani, Harry. Elméletileg szükségük van rám, így nem fog bajom esni. Minden rendben lesz. -Öleltem át. A srácokra néztem, és már ki is találtam hogy mit tegyek. Megjelentem az erdőben, tudtam hogy itt vannak. Elkezdtem rémült hangon segítségért kiabálni. Felkaptam egy ágat, és kissé megsebeztem magam, hogy véres legyek. A sebek gyorsan beforrtak, de a vér megmaradt. Vártam kicsit, és levél susogás hallatszott mögöttem. Hátra néztem, Mike nagy szemekkel bámult rám. Rémülten a nyakába borultam, ő pedig átölelt és egy ,,jesszusom"-ot suttogott.
-Bántottak téged?-Kérdezte szinte remegő hangon.
-Átváltoztattak! Semmit sem tehettem! Ott tartottak, és bántottak. De megtudtam szökni... -Mondtam elhaló hangon, és a földet néztem. Mike felkapott a karjaiba, és gyors tempóban futni kezdett velem kifelé az erdőből. Mikor egy nagy autóhoz értünk, beszállt, és maga mellé tett. Pár vadász volt még az autóba, de nem volt időm jobban szemügyre venni őket, mert Mike azonnal a gázra lépett, és kilövellt a fás részről. A vadászok fegyverei reagálni kezdtek rám, mire gúnyosan fintorogtak. Hiába vagyok aki, az hogy vámpír lettem, így is utálatos tényező a számukra. Mike felém irányuló pillantása idegességet, mégis kedvességet takart. Bírtam őt, ezért nem szívesen játszottam meg magam előtte.
-Sokat fogunk menni. Aludj csak... -Simította meg a karom, elfelejtette a tényt, hogy nincs szükségem alvásra.
-Mike, többé nem kell aludnom. -Sóhajtottam, ezzel is éreztetve mennyire fáj, hogy ezt tették velem.
-Sajnálom.-Hunyorgott előre felé az útra. Vállat vontam, és neki dőltem az ablaknak. Egy ideje néztem kifelé, mikor eleredt az eső. Az esőcseppek szépen folytak végig az üvegen, valahogy bűntudatot keltettek bennem. Nem szeretek hazudni. Tudom, hogy ez azért van mert meg akarják ölni azokat akiket szeretek, de Mike-ot is bírom, nem akarom hogy bajuk legyen. Elvégre ő is régóta vigyáz már rám. Hogy én mihez fogok most kezdeni, arról fogalmam sincs....
