Blooderek!

Haliho Blooderek!!!

Nagyban gondolkodom a folytatáson! Ha valaki még olvassa ezt, és szeretné, az komizzon! Ha legalább 3 komment lesz, folytatni fogom, és végig csinálom, amit elkezdtem!!! ♥♥

All the love xx

II. Évad 8. Fejezet Vége. Avagy Nekünk nincs közös jövőnk.

Sziasztok Blooderek! 

Igyekszem részt hozni, imádlak titeket, kérlek ne feledjétek, fontos hogy kommenteljetek. 

Köszönöm!!! <3

Jó olvasást! <3 :3
A részt szigorúan erős idegzetűek olvassák!

-HOGY TESSÉK? -Árasztották el hirtelen könnyek a szememet. Ezt nem.. nem akartam elhinni.
-Sajnálom... -Túrt göndör hajába, a földet bámulta.
-Kivel? -Kérdeztem elhalt hangon, sosem éreztem még hasonló fájdalmat. Soha.
-Egy emberrel. De nem tudtam uralkodni magamon, így a végére megöltem. - Sóhajtott.
Könnyeim végig folytak arcomon, sosem égették még így a bőrömet. A gondolat, hogy ő hozzá ért egy másik lányhoz. Egy emberhez... Hogy úgy érintette meg őt... Lefeküdt vele, csókolta őt.
-Szeretkeztetek? -Kérdeztem remegő hangon, a föld minden erejével ki akart fordulni a lábam alól, a pulzusom rettentően magas volt.
-Én még senkivel...nem szeretkeztem rajtad kívül.- Fújta ki a levegőt.
-Nem hiszek neked Harry. Én mindennél jobban szerettelek mindig. Amikor nem törődtél velem, amikor bántottál, amikor földhöz vágtál, amikor megharaptál, amikor csókoltál vagy hozzám értél... Amikor rám néztél. Amikor közel voltál, vagy távol, ha együtt voltunk, ha nem. Amikor nem voltál velem.. és halottnak hittél... Áruld hát el akkor... Miért? Mit tettem, miért te másnál kerested a boldogságot? Áruld el, könyörgöm. -Zokogtam, és könnyeimnek hála nehézkesen beszéltem. Ha tudta volna, hogy mióta a létezéséről tudok, azóta imádom... Igazából tudta. De ez már mit sem számított, hiszen neki nem volt elég a teljes szívem. Az önzetlen szeretet, amit sosem éreztem még senki iránt. Az, hogy neki adtam mindenem. Hibáztam. Valamit nagyon elrontottam. Bánatom akkora volt, és olyan keserves, hogy senki, és semmi nem jelenthetett most vigaszt a számomra. Szerettem volna most máshol leni. Lebegni a sötétségben, egyedül...
-A választ akarod? -Vörösödtek be sötét színben pompázó zöld szemei. Könnyeim törölgetve bólintottam.
-Akkor tessék, itt a rohadt válaszod. Nekem is rohadtul szükségem volt valakire! Azzal kezdődött minden, hogy elmentél Zaynnel, és onnantól kurvára leszartad, hogy mennyit vagy velem! Az akaratom ellenére változtattad át magad Zaynnel, és az ez után lévő időben vele voltál! Kibaszottul közel kerültetek egymáshoz! Nem gondolod hogy ez fájt? Alapból, ha valaki átváltoztat,érzelmileg kötődsz hozzá! ÉS EZT ÉN AKARTAM MEGTENNI, CSAK IDŐRE LETT VOLNA SZÜKSÉGEM! -Kiabálta, mire össze rezzentem, szemeiben pár könnycsepp csillogott.- Aztán elmentél Mikeékhoz! Vele is volt egy-két érzelmi szálad, ha jól tudom! Az utóbbi időben alig voltál velem, érted? Ez az ami fáj! Hogy elviekben miattam tettél mindent, de ez a rengeteg dolog mind a kapcsolatunk kárára megy, Mel. Sajnálom. Sajnálom hogy nem voltam hűséges a szerelmünkhöz, de szükségem volt valakire, akit magam mellett tudhattam. -Kezdett sírni, mintha a nagy férfiből, egy kisfiú lett volna, aki elvesztette a fagyit a tölcsérből. Azok lapján amit elmondott, szörnyű embernek -vagy nem embernek-éreztem magam. Tényleg ennyire szörnyű lettem volna?
Azt hittem átvészelünk ennyit. Mikeékhoz és azért mentem, hogy ők ne legyenek megölve. De minek is magyarázkodom magamnak? Ez semmin sem változtat. Megdugott valami útszélit, ameddig nem voltam itthon, a szememben pedig tette a hős szerelmest... Hogy tehette ezt? Hogy volt képes ilyesmire?
-Végeztünk, Harry... -Suttogtam, majd megjelentem az erdő egy másik részén. Harry illata kezdett tőlem távolodni, nem érdekelt merre megy, hogy mi lesz vele. Borzasztóan szerettem, persze. De a fájdalom amit nekem okozott nagyobb volt, mint amekkorát valaha képzelni tudtam, mint az össze eddigi csalódásom és pofára esésem össze adva. Én a saját életemnél is jobban szerettem őt, hiszen képes lettem volna feladni érte. Semmi sem jelentett nekem többet nála azelőtt.
Ahogy egyik fáról a másikra ugráltam, megláttam pár táborozót. 4 vagy 5 darab volt. A szemeim rubin vörös színre váltottak, és szemfogaim akaratosan türemkedtek elő ajkaim közül. Leugrottam közéjük, mire mind meglepetten és ijedten kapta felém a tekintetét. Elkaptam az egyiket a pulóverénél fogva, majd magamhoz húztam és erővel a nyakába haraptam. Kb 19 éves fiú volt. Felüvöltött, de szenvedése nem tartott sokáig, ugyanis körülbelül fél perc alatt távolítottam el belőle a vért az utolsó cseppig. A többi menekülni kezdett, mintha lenne esélyük. A két lány kezét egy mozdulattal elkaptam, az egyiknek kitörtem a nyakát, majd a másikat a fának csaptam, feje szinte ketté repedt. Ahogy végeztem velük is, még hátra maradt egy fiú. Szóval négyen voltak. Hagytam neki egy kis előnyt, had fusson. Éreztem ahogy a szíve rettenetesen gyorsan veri a tamtamot. Utána eredtem hát, szemeimben rikított a pszichoticizmus. Agresszió, vágy és gyilkos ösztön volt az csupán, ami engem irányított. Megjelentem a fiú előtt, zokogott. Felemeltem a pólójánál fogva, majd a nyakába haraptam egymás után körülbelül 25-30 alkalommal. Addig szenvedett, ameddig el nem vérzett. A földre dobtam, és kitört belőlem ismételten a zokogás. Magamra sem ismertem.

-Ettől változott bármi? Ugyan olyan gyilkos lettél mint más vámpírok. Vicces, hogy azzá válsz, amit egykor elítéltél. - A férfi hang hallatán felkaptam a fejem. Liam... Tőle megnyugtató szavakat várnék, ehelyett belém rúg, miközben a földön fekve haldoklom.
-Liam... -Suttogtam reszkető, elhaló hangon. Féltem, rettegtem.-Honnan...?
-Annyira borzasztó vér szag van, hogy Zaynnel a lakásban tisztán éreztük Melanie.
-Én saj..Sajnálom Liam.... Ne hara...gudj... -Mondtam könnyek között. Mellém lépett, és megtörölte véres ajkaim. Lenéztem, z egész ruhám véres volt.
-Gyere Melan, menjünk haza. Haza viszlek. -Simogatta meg az arcom, majd emberfeletti gyorsasággal haza mentünk. Az ajtóban megállva Harry hangját halottam, nem akartam őt elveszíteni.
-Hidd el Louis, így lesz a legjobb.
-Nem Harry! Nem engedem! -Morgott Louis és ahogy hallottam az asztalra csapott. Borzasztóan bántott amit Harry tett, és nagyon fájt.... De a puszta gondolat, hogy elveszítem őt, mintha még borzasztóbb lett volna..
-Értsd meg Louis. Nem kérdeztem, bele egyezel e, hanem eldöntöttem hogy így lesz.
Nekünk nincs közös jövő. -Ahogy Harry kiejtette a szavakat, az egész csak rosszabb lett. Ne.. ez az egész nem lehet....

II. Évad 7. fejezet

Hey Babes! ♥♥ 

Remélem olvassátok az újrakezdést, jó olvasást kívánok.. Nemsokára fejléccsere:D A legjobb barátnőm csinálja, ő igazán ügyes :) ♥♥♥

Alice xx

Az ágyon feküdtem és Harryt figyeltem. Annyira tökéletesen festett.
-Borzasztóan vastag az az ing, Harry. Mondd, nincs meleged? -Kacérkodtam kicsit.
-Ohh, most hogy mondod, talán tényleg túl meleg van. -Harapott az ajkába, ez még mindig eszméletlenül állt neki.




Ujjait az ingébe akasztotta, és egyszerű, finom mozdulatokkal haladt végig a gombokon. A fehér inget ledobta a földre, és kezeit oly' lágyan vezette végig a mellkasát, hogy szinte megremegtem. Élvezet volt nézni azt is, hogy létezik.
-Megfelel így? -Nevetett halkan.
-Meg, persze. -Mosolyogtam.-Na gyere ide.
-Ha ezt akarod. -Mászott felém, és átható zöld szemeivel az én szemeimet vizsgálta.
Ujjaim a göndör tincsek közé vezettem, és megmarkoltam azokat.
-Mit szeretnél? -Nézett rám Hazz olyan kiskut… ?

-nszemekkel.
-Téged szeretnélek, drágám. -Nyaltam meg kiszáradt ajkaim, mire lágyan megcsókolt. Újra szemeibe pillantva olyan vágyat véltem fellelni, mit ember talán nem is érezhet. Mély levegőt vett, majd felállt. Láttam, hogy megerőltető neki, a kettőnk között lévő akkora erejű vágytól, hogy lélegezni is alig bírtunk. Felvette ingét a földről, majd elkezdte begombolni, nagyon-nagyon meglepődtem.
-Mi a baj? -Kérdeztem nagyon meglepetten.- Harry, most mi van, hallod? Mi történt hirtelen? Válaszolj már! HARRY! Kérlek... Valami baj van velem? Vagy miért csinálod ezt? Hazz... Könyörgöm... -Mentem utána kétségbeesetten, de ő nem állt meg, csak kisétált az ajtón, egyenesen le a lépcsőn, majd ember feletti gyorsasággal rohanva eltűnt. Csak nagy szemekkel meredtem magam elé, nem értettem most mi van. Nagyon rosszul esett, hogy csak úgy itt hagyott, és hiába kérleltem, semmilyen válaszra nem méltatott. Szemeimből kicsordult a könny, nem az fájt hogy nem akarja, hanem hogy ilyen hamar megváltozott a véleménye, és csak így lelépett. Hirtelenjében két erős kart éreztem a derekam körül, és egy jellegzetes illatot.
-Melanie... Mi a baj? -Zayn volt az.Milyen kis gondoskodó tud ő lenni... Eszméletlen.
Szia Zaynie. -Mosolyodtam el halványan, meleg futott át rajtam ahogy hozzám ért.
-Szóval? Miért búslakodsz szépségem?
-Harry szó nélkül itt hagyott, nagyon furcsa volt. -Motyogtam.
-Nem az én dolgom hogy kitaláljam, miért. -nyomott puszit a vállamra.
-Senki sem kért rá. -Válaszoltam, mire karjaival erősebben szorított. Úgy tettem mintha nem érdekelne.
-Még nincs vége a harcoknak. Mi a következő dolog, amit tennünk kell?-Kérdeztem.
-Erősek vagyunk. Itt van Lou, Hazz, Liam, Niall, Én, Te, Emilie, Matt, Andy, Olivier, és ha minden jól menne, akkor Mikekkal és Nicollal sem lenne semmi gond. Hiába áll össze több országnyi vámpír vadász sereg, mi erősebbek leszünk.-Ecsetelte Zayn.
-Így van. Pontosan. De nem szabad alá becsülnünk őket. -Lépdelt Liam lefelé a lépcsőn.
-Valóban nem. -Mosolygott rá Zayn. Csak azt kellene megtudnom mi a franc van már Harryvel... Hová mehetett, de legfőképpen miért?
-Liam, nem tudod mi a franc ütött Harrybe? 

Mitől ilyen? -Haraptam az ajkamba. 

-Ha baj van, beszéljétek meg. Ha elfuttok a problémáitok elől, az semmit sem old meg. Sokkal egyszerűbb ha mindent megbeszéltek. Így megmaradhattok egynásnak. A hosszú kapcsolat titka. -Mosolygott rám bíztatóan, mosolya csodálatos volt és nyugtató. Egy pillanat múlva már Zaynt nézte teljes mámorral arcán, és Zayn pedig össze szorította ajkait. Mi a...

-Na indulsz? -Sürgetett Liam, mire bólintottam és Harry után eredtem. Átvágtam az erdőn, próbáltam az illatát keresni. 

-Melanie. Van valami amit tudnod kell. -Fújta ki a levegőt mögöttem. A hangsúlytól amit használt, lefagytam. 

-Mondd csak, Harry. 

-Megcsaltalak téged, Melanie...

Back for you

Sziasztok Blooderek!

Mint észre vehettétek, a blogomban lett egy bejelentés nélküli, hatalmas szünet.

Először is...Elnézést szeretnék érte kérni... Most viszont... Nagyon figyeljetek!

ÚJRA INDUL A BLOG!

Onnan fogom folytatni ahol abba hagytam, és garantálom, az izgalmat minden egyes rész alkalmával a tetőpontra emelem!

A suli miatt eddig nem volt időm írni, de most, év végén és nyáron már tudok erre időt és energiát fordítani. Szóval.

enjoy it!:D

Jó olvasást, kellemes időtöltést, jó reszketést, könnyeket, mosolyokat, csalódásokat (jó és rossz értelemben) és sok más érzelmet kívánok a bloghoz.

Szeretlek titeket ♥♥♥

Többi blog megtalálható itt:

• http://bezarvavele.blogspot.hu/
• http://harrysdiaryfanfic.blogspot.hu
• http://lostinthedarksidefanfic.blogspot.hu/

Ezeket Boo-val írom ♥♥ Olvassátok ezeket is előszeretettel.

Köszönöm hogy vagytok nekem.

Lots of Love

Alice xx

II. Évad 6. fejezet Élve vagy halva

Mike elaludt felettem. Édes volt, ahogy szuszogott. Érdekes hogy nekem nem kell alvás. De mióta ismerem őket ezt akarom. Sosem volt szükségem másra. Eszméletlen érzés mikor kiléphetsz a gyenge kis senki szerepéből, és átbújhatsz egy úgymond ,,vadállat" szerepébe. De nekem mégsem megy ez a gyilkolós izé. Mike arcát simogattam, kedveltem őt, tényleg....
Viszont zavart hogy nem tudott megbékélni a fajtánkkal...Bár valahol megértettem. Az én családomat is vámpírok ölték meg, de tudnunk kell túl lépni a múlton.
Egyszer csak Mike hangját hallottam.
-Aludj velem, Melanie. -Mormogta halkan, a fáradtságtól rekedtes hangon.
-De Mike...tudod. -Néztem rá.
-Akkor csak legyél mellettem. -Nézett a szemeimbe és elmosolyodott.
-Ahogy szeretnéd. -Bólintottam, ő pedig elfeküdt az ágyon, és maga mellé húzott.
Az arcát gyengéden simogatni kezdtem, láttam hogy jól esett neki. Mike régebben mesélte hogy neki soha nincs ideje barátnőre, ezért nagyon magányos, és a testvére az egyetlen aki mindig mellette van. Ásított egyet, komolyan olyan volt mint egy kiscica.
-Jó éjt Mike. -Mosolyodtam el.
-Neked is Mel. Szeretlek. -Mondta félálomban, csak megráztam a fejem.
-Én is... De most aludj. -Súgtam halkan, majd láttam hogy elalszik. Amint megbizonyosodtam róla, hogy elég mélyen alszik, kimásztam mellőle, és elvettem a mobilját.
-Hazz, hello. -Szóltam bele halkan.
-Melan... Melanie! Annyira örülök hogy hívtál!
-Psszt! Halkabban Hazz. Mike alszik, a mobiljáról hívlak. -Mondtam halkan.
-Szeretlek, és hiányzol... Mesélj, mit akarnak.
-Egyenlőre annyit tudok, hogy részt vettem egy vizsgálaton. Egy fehér köpenyes faszi megvizsgált, nem tudom mit akarhat. -Vontam vállat.
-Vett vért?
-Vett, mért?
-Melanie tudom a tervüket, nem kellesz nekik! Azonnal indulunk! -Kiabálta.
-De mi? Vagy mi van most Hazz?
-Nem kellesz nekik az istenért, csak a véred! Meg fognak ölni Melanie. Tudtam tudtam tudtam!!
Kell a véred, hogy egyszerű embereket erőssé tegyenek, és így eltöröljenek minket a földről. BELŐLED AKARJÁK KIFEJLESZTENI A VÁMPÍROK ELLENI LÉNYEKET. HISZ TE EGY ERŐS VADÁSZ VAGY, A DNS-EDBEN VÁMPÍR VONALAKKAL.-Ezzel letette, és belém fagyott a szó. Csak... kihasználnak. Mike azért hozott ide, hogy megöljenek. Ennyi az amit akarnak tőlem. A vérem. És ha a tesztek beválnak.. Akkor engem megölhetnek, mert fölösleges leszek, egy vérszívó a vadászok közt. Nem hiszem el hogy Mike így elárult. Ez hihetetlen. Megremegtek a lábaim, és végig folyt egy könnycsepp az arcomon. Annyira ideges lettem... Elkapott a hév, bevörösödtek a szemeim, és Mike fölé hajoltam az ágyon. Elvettem a vadász fegyverét (több is volt nála) ami egy penge volt, majd csak döftem egyet előre. Mire észbe kaptam, láttam hogy elhajolt onnan.
-Álmomban akartál megölni? -Üvöltött rám.
-Te pedig ide hoztál, eljátszottad hogy olyan vagy mint rég, és végig ez volt a terved! Te szemét állat! -Üvöltöttem én is, teljesen kiborultam.-Meg akarsz öletni engem, nekem meg még bűntudatom volt, amiért kinyírnak téged. Tényleg megbíztam benned, és te ezt csináltad. Ide hoztál, hogy BELŐLEM táplálkozva öljétek meg őket! Undorodom tőled te szemét!
-A kettőnk között lévő bizalom már ott hiányzott, mikor elmentél azzal a tetűvel! Én tényleg beléd voltam esve, de te egy vámpírt választottál. Én voltam az egyetlen, aki nem hitt a jóslatnak, miszerint  a Blacksmith vonal a lány gyermeknél megtörik. Egyébként ha már az árulásról beszélünk, kellemes kis telefonbeszélgetést nyomtál itt le azzal az állattal. Átvertél. Idejöttél, hogy tudd, hogyan ölhettek meg minket, és meg is akartál ölni egy pengével! -Mondta és megcsuklott a hangja, mire nagy szemekkel néztem rá.
-Mike....
-Ne. Te őket választottad. Gyere, ölj meg. A tiéd lehet a lehetőség. - Fogta magához a kezem a pengével együtt, mire a szemeim megteltek könnyekkel.
-Én..Sosem akartam hogy meghalj. -Mondtam remegő hangon. -Sokat jelentesz nekem, Mike. A..adok egy lehetőséget, legyél olyan mint mi. Átváltoztatlak, és nem lesz soha többé baj. -Próbáltam meggyőzni a szemeibe nézve. Hirtelen durván a falhoz lökött és a torkomhoz fogta a pengét.
-SOHA!  Soha nem leszek olyan mint ti, ezt jegyezd meg! -Mondta, ekkor egy hatalmas puffanást hallottam, majd a kirúgott ajtóban Harry állt, és lelökte rólam Mike-ot.
-Hazz! -Öleltem át szorosan.
-Jól vagy? -Kérdezte.
-Igen... -Bólogattam, majd megjelent Mike mellet és a nyakára tette a kezeit, kitörni készült. Mike rám nézett az átható kék szemeivel, mintha búcsúzna.
-Harry ne!-Kiáltottam fel.
-De meg akart ölni téged! -Morogta Harry.
-Kérlek! Nagyobb büntetés neki ha...
-Ha vámpírrá változtatom. -Vigyorgott Harry majd össze fogta Mike kezét a háta mögött és az övével össze kötötte.
-Ne! Inkább ölj meg! -Kiabált tovább Mike, mire Hazz az ágyra lökte.
-Megöljük a maradékot, maradj itt. -Mondta és megcsókolt.
-Kérlek Hazz vigyázzatok, és Mike húgát ne! -Kérleltem.
-Ígérem. -Bólintott majd eltűnt. Kettesben maradtam Mike-al.
-Sajnálom. -Mondtam halkan. -Hidd el, tetszeni fog a vámpír lét. Szeretni fogod. Ne élj a múltban Mike....-Semmit sem mondott csak elnézett. Megpusziltam a homlokát mire elfintorodott.
-Miért nem hagytad hogy megöljön? -Kérdezte gúnyosan.
-Nem akarom elveszíteni a bátyámat. -Erre furcsán nézett.- Mindig olyan voltál nekem. Nem tudom végignézni ahogy meghalsz. -Öleltem át, mire láttam hogy kicsit megenyhült. A srácok belökték Mike húgát az ajtón.
-Kész vagyunk. Sok halott, de megérte. Jó látni. -Mondta Zayn, mire bólintottam.
-Még úgy sincs vége. -Mondta Lou, én pedig átöleltem. Megfogtam Harry kezét, és haza mentünk. Végre. Kicsit máshogy sült el mint terveztük, de talán nem is baj.
-Mi lesz a vadászokkal? Ezzel a kettővel? -Bökött feléjük Lou és rám nézett.
-Kérlek ne öljétek meg őket. -Mondtam halkan.
-Mel... -Kezdte Lou, megint ki akart oktatni.
-Lou nem! Majd én gondoskodom róluk akkor!
-Én meg segítek. -Lépett mellém Hazz. Végül is Mike-ék nem ellenkeztek sokat. Én pedig végre kettesben lehettem Harryvel a szobában. Hiányzott már, nagyon hiányzott.......

A terv megvalósítva FOLYTATÁS

Mike sűrűn nézett rám a visszapillantóból. Kék szemeivel vizsgálata a testem ruha alól kilátszó részeit.
-A göndör... Ő bántott téged? -Kérdezte, és hangjában némi idegességet véltem fellelni.
-Nem. Csak... Szörnnyé... Tettek.-mondtam ki nehezen. Nem tartottam szörnynek a vámpírokat.
-Te mindig te maradsz, akármi is légy. -Mosolygott a szája sarkából, és ezen halványan én is elmosolyodtam. Kifejezetten jól esett amit mondott. Képtelenség lesz hagyni, hogy meghaljon.
-Köszönöm Mike. -Néztem rá, mire végig simított a karomon.
-Mért viseled Harry nyakláncát? - Nézett a nyakamra, mire kezemmel végig simítottam, majd a kezembe vettem. Teljesen megfeledkeztem már erről, pedig rengeteget jelent a számomra. Harry akkor adta, amikor,, meghaltam". A mögöttünk ülő vadászok csendes megfigyelői voltak beszélgetésünknek.
-Szeretem az ékszereket. Ez még a jó dolgokra emlékeztet. -Jobbat nem tudtam kitalálni.
-Nem kellene hordanod. Hisz TŐLE kaptad. Nem illeti meg a nyakad.-Markolta meg a kormányt keményebben. Csak megvontam a vállam és igyekeztem terelni a témát.
-És veletek mi van azóta?- kérdeztem.
-Semmi. Nagy dologra készülünk. -Mosolyodott el.
-Mire?-Tettem a hülyét, pedig pontosan tudtam.
-Bent mindent elmondok.-Parkolt le a vadászok épülete mellett. Kiszálltunk a kocsiból, és be mentünk a nagy fém ajtós épületbe. Egyszer jártam itt életemben, és most... borzongást kelt bennem. Az agyam azon kattogott, hogy tartsam életben Mike-ot és a testvérét.
Hisz egyszer ők is megmentették az életem.
-Gyere, bemegyünk a laborba. -Szólt Mike, és megragadta a kezem.
-Laborba? Minek????? -Rántottam el tőle, és rá néztem.
-Pár vizsgálat, vérminta stb... -Vont vállat, és mivel rá bólintottam, be mentünk. Bent egy fehér köpenyes ürge fogadott, közép korú lehetett. Mutatott egy szék felé, ahova leültem.
-Rob vagyok.
-Melanie.-Mondtam, és ezek után csöndben végzett el rajtam pár vizsgálatot. Ez után mehettem. Mike az oldalamra sétált és belém karolt. Végig sétáltunk egy hosszú folyosón, és Mike megkérdezte akarok e pihenni. Rá bólintottam, és egy szobába kísért. Az ágyra ültem, és miután bő egy órát egyedül voltam, az ablakon kopogást hallottam.
Kinéztem, és persze Zayn volt az.
-Hello Melan... -Tekintete komoly volt.
-Szia Zayn. Hogy-hogy itt?
-Figyeltem hogy minden jó legyen. Hogy haladsz?
-Bevették. -Bólintottam. 
-Szuper. Ha van valami, erősen gondolj rám, és én ide jövök.
-Rendben, köszi. Kiderítem mit akarnak és rajtuk ütünk.-Zayn megsimította az arcom, majd eltűnt. Hirtelen Mike nyitott be, és nagy szemekkel nézett rám.
-Melanie... Te kivel beszélsz?- kérdezte.
-Igazából magammal.. Csak azon filóztam, hogy lehetek ilyen szerencsétlen..
-Nem a te hibád hogy ez történt.- Ült le az ágyra, majd maga mellé húzott és a fejem az ölébe húzta. Gonosz dolgot teszek éppen, de muszáj. Nekem a klánom az első.

II. Évad 5. fejezet A terv megvalósítva ELŐZETES!!!!!

Sajnálom emberek, hogy a blogban ekkora szünetek vannak. Az igazság, hogy mióta gimis vagyok, fél 8-ra járok haza a suliból. Tanulnom kell, dalokat tanulni, és olvasni a kötelezőt, na meg házit csinálni. Nem beszélve a versekről, és nyelvtörőkről amik beszédtechnkikára kellenek. Itt egy kis előzetes abból amit össze tudtam kaparni. köszönöm hogyha mellettem maradtok♥ Igyekszem majd igyekezni♥♥


-Nekem igazából van egy tervem. -Mondta Olivier, hangja komolysággal telt meg.
-Mit javasolsz? -Helyezte át Lou egyik lábáról a másikra testsúlyát.
-Melaniet akarják. Megkaphatják. -Nyalta meg lazán ajkait, én csak nagy kerek szemekkel figyeltem.
-Tessék?-Mordult fel Hazz, mire mindannyian felé kaptuk a fejünket.
-Nyugi Harry, én csak azt mondom, hogy ha Melanie eljátszaná, hogy erővel változtattuk át, hogy utál minket, és hogy vadász akar lenni, akkor beépülhetne közéjük mint egyfajta kém, és tájékoztathatna minket mindenről. Semmi baja sem lenne. Csak kijátszanánk őket..
-Én benne vagyok. -Mondtam határozottan, mire a sok komoly szempár felém szegeződött.
-De mi van akkor ha bajod esik? -Lépett elém Hazz.
-Nem fognak bántani, Harry. Elméletileg szükségük van rám, így nem fog bajom esni. Minden rendben lesz. -Öleltem át. A srácokra néztem, és már ki is találtam hogy mit tegyek. Megjelentem az erdőben, tudtam hogy itt vannak. Elkezdtem rémült hangon segítségért kiabálni. Felkaptam egy ágat, és kissé megsebeztem magam, hogy véres legyek. A sebek gyorsan beforrtak, de a vér megmaradt. Vártam kicsit, és levél susogás hallatszott mögöttem. Hátra néztem, Mike nagy szemekkel bámult rám. Rémülten a nyakába borultam, ő pedig átölelt és egy ,,jesszusom"-ot suttogott.
-Bántottak téged?-Kérdezte szinte remegő hangon.
-Átváltoztattak! Semmit sem tehettem! Ott tartottak, és bántottak. De megtudtam szökni... -Mondtam elhaló hangon, és a földet néztem. Mike felkapott a karjaiba, és gyors tempóban futni kezdett velem kifelé az erdőből. Mikor egy nagy autóhoz értünk, beszállt, és maga mellé tett.  Pár vadász volt még az autóba, de nem volt időm jobban szemügyre venni őket, mert Mike azonnal a gázra lépett, és kilövellt a fás részről. A vadászok fegyverei reagálni kezdtek rám, mire gúnyosan fintorogtak. Hiába vagyok aki, az hogy vámpír lettem, így is utálatos tényező a számukra. Mike felém irányuló pillantása idegességet, mégis kedvességet takart. Bírtam őt, ezért nem szívesen játszottam meg magam előtte. 
-Sokat fogunk menni. Aludj csak... -Simította meg a karom, elfelejtette a tényt, hogy nincs szükségem alvásra.
-Mike, többé nem kell aludnom. -Sóhajtottam, ezzel is éreztetve mennyire fáj, hogy ezt tették velem.
-Sajnálom.-Hunyorgott előre felé az útra. Vállat vontam, és neki dőltem az ablaknak.  Egy ideje néztem kifelé, mikor eleredt az eső. Az esőcseppek szépen folytak végig az üvegen, valahogy bűntudatot keltettek bennem. Nem szeretek hazudni. Tudom, hogy ez azért van mert meg akarják ölni azokat akiket szeretek, de Mike-ot is bírom, nem akarom hogy bajuk legyen. Elvégre ő is régóta vigyáz már rám.  Hogy én mihez fogok most kezdeni, arról fogalmam sincs....